A barátságtalan kormányzó

PDF formatum

    Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee
    Illusztrálta: Rex John Irvine
    Fordította: Maryam Frazer
    Elhámnak

Láttad már ezt a képet? Ez egy kép 'Abdu'l-Baháról. Ő Bahá'u'lláh legidősebb Fia. Ő egy tökéletes Bahá'í volt, és minden Bahá'ínak törekednie kell arra, hogy olyan legyen mint 'Abdu'l-Bahá. Ez egy igaz történet 'Abdu'l-Baháról.
    Tudtad, hogy mindig éltek emberek, akik a Bahá'íok ellen voltak? Voltak közöttük magas rangú fontos emberek is. Börtönbe zárták Bahá'u'lláht és elküldték a szülőföldjéről, Perzsiából. Több városba is kellett mennie, mindig fogolyként. 'Abdu'l-Bahá pedig mindig Vele volt.
    Bahá'u'lláh élete végéig fogoly volt. 'Abdu'l-Bahá, édesapja halála után is rab volt a Szent Földön. Ellenségeik egész életükben ártani próbáltak Nekik, de ez sosem sikerült úgy ahogyan eltervezték.


   Egyszer volt egy nagyon barátságtalan kormányzó, aki nem szerette a Bahá'íokat. 'Abdu'l-Bahához sem volt kedves. Kitervelte, hogy tönkreteszi a Bahá'íokat, és elzavarja őket.
      
   Néhány bahá'ínak boltja volt a városban, és minden reggel korán nyitottak. Egy napon, a kormányzó parancsot adott a katonáinak. Azt mondta - A városban a bahá'íoknak tizenöt boltja van. Holnap reggel korán menjetek, amikor kinyitják a boltjaikat, és zárjátok be az üzleteket, és hozzátok el nekem a kulcsokat. - A bahá'íok nagy veszélyben voltak.

   Aznap este, 'Abdu'l-Bahá azt mondta a bahá'íoknak, hogy másnap ne nyissák ki a boltjaikat. –„Majd meglátjuk mit küld Isten nekünk.” - mondta.

        Másnap reggel, a kormányzó várta a kulcsokat, de a bahá'íok nem nyitották ki a boltjukat. A kormányzó nagyon meglepett volt. Újra elküldte a katonákat megnézni, hogy nyitva vannak-e a boltok, de azok nem voltak nyitva.

       Újra és újra elküldte a katonákat. A városban minden bolt nyitva volt, csak a bahá'íoké nem. A kormányzó terve nem sikerült.
      Ugyanazon a napon, egy fontos személy jött a kormányzó házához. Egy táviratot hozott, rossz hírrel. A kormányzót elbocsátották a munkahelyéről, és el kellett hagynia a várost. A fővárosba, Damaszkuszba kellett mennie.
   
   A rossz hír megmentette a Bahá'íokat! Amikor azonban 'Abdu'l-Bahá hallotta a hírt a kormányzóról, azonnal elment meglátogatni őt. Mondta a kormányzónak, hogy nagyon sajnálja, hogy ilyen rossz helyzetbe került.
          A kormányzó nagyon aggódott, mert el kellett hagynia a várost, a családja nélkül. Nem volt senki aki vigyázhatott volna rájuk, vagy segíthetett volna nekik.
          - „Ne legyen szomorú, csak mondja meg, mit szeretne, hogy a családja hova menjen” - mondta 'Abdu'l-Bahá a kormányzónak.
       - Bárcsak Damaszkuszba mehetnének! - válaszolta.
       - Bízzon bennem! - mondta 'Abdu'l-Bahá. Ő szívesen elküldi a kormányzó családját a fővárosba. Talán, egy kicsivel később fognak érkezni mint a kormányzó.
      
      'Abdu'l-Bahá mindent elintézett – öszvéreket, ételt és egyéb dolgokat - hogy a kormányzó családja utazhasson. Elküldött velük egy bahá'í barátot, aki segít nekik Damaszkuszba vezető úton.
    Amikor biztonságban megérkeztek, a kormányzó szerette volna kifizetni az útiköltséget, de a barát nem fogadta el.

    - Ez semmi. Csak a Mester parancsának engedelmeskedem - mondta.

    Aztán a kormányzó szeretett volna adni egy ajándékot neki, de azt sem fogadta el.

    - Csak engedelmeskedem a Mester parancsának. Nem fogadhatok el semmit. -

Aztán a kormányzó megkérte őt, hogy aludjon náluk és egyen valamit, de azt válaszolta

     - Engedelmeskedem a Mester parancsának, hogy késlekedés nélkül visszamenjek. -
    A kormányzó olyannyira meglepődött, hogy nem tudta mit tegyen. Írt egy levelet 'Abdu'l-Bahának.

    - Ó 'Abdu'l-Bahá! Könyörgöm, bocsásson meg nekem. Nem értettem meg. Nem ismertem magát. Nagyon nagy gonoszságot követtem el Önök ellen, és Ön ezt hatalmas kedvességgel viszonozta. -