"... merüljetek bele ezen Óceánba, melynek mélyén a
bölcsesség és szavak gyöngyei rejteznek..."
Bahá'u'lláh
Keresés
Részletes keresés

Kategorie
  Bahá’í
    Bahá’u’lláh
    ‘Abdu’l-Bahá
   Az Igazságosság Egyetemes Háza
   Bahá’í Nemzetközi Közösség (ENSZ iroda)
   Összeállítások
   Ruhi és serdülő könyvek idézetei
   Shoghi Effendi
   Tanmesék gyermekeknek
   Vegyes
 

A bahá’í házasságok megőrzése



A bahá’í házasságok megőrzése
Összeállítás  és  idézetgyűjtemény
Bevezetés

    Az Igazságosság Egyetemes Háza az utóbbi időben több levelet is kapott, amelyek azt mutatták, hogy a bahá’í házasság szentsége nincs kellőképp értékelve. Így az Igazságosság Egyetemes Háza azt kérte a Kutatási Részlegtől, hogy tegyék külön tanulmányozás tárgyává, miért van sürgető szükség a megszentelt házassági kötelék megóvására. A jelen dokumentum e munka gyümölcse.
    A füzet két részből áll: az első egy összeállítás, amely a kiválasztott idézeteket fontos témák köré csoportosítja. A második az idézetgyűjtemény Bahá’u’lláh és ’Abdu’l-Bahá Írásaiból, valamint Shoghi Effendi és az Igazságosság Egyetemes Háza leveleiből, melyek a bahá’í házasságok megóvásáról születtek. Ezek képezik a forrását az összeállításban szereplő idézeteknek.
    Az összeállítás és az idézetgyűjteményben szereplő idézetek együttes olvasása megerősíti a bennük található útmutatás hatásosságát.
    Az Igazságosság Egyetemes Háza reméli, hogy a hívők meditálni fognak az összeállításban és az idézetgyűjteményben szereplő útmutatásról, és komolyabban fogják értékelni, hogy milyen felelősségük van egyénként és közösségként egyaránt abban, hogy lépéseket tegyenek a bahá’í házasság, mint intézmény valódi funkciójának a beteljesítésére.

Összeállítás
A BAHÁ’Í HÁZASSÁGOK MEGÓVÁSA
AZ IGAZSÁGOSSÁG EGYETEMES HÁZA KUTATÁSI RÉSZLEGE ÁLTAL KÉSZÍTETT ÖSSZEÁLLÍTÁS

1990. december

    Az utóbbi hónapokban több kérdés is felvetődött a váláshoz való bahá’í hozzáállással, valamint a házassági kötelék megóvásának fontosságával kapcsolatban. Ezen kérdések arra indítottak bennünket, hogy tekintsük át, milyen útmutatás található a Bahá’í Tanításokban e létfontosságú tárggyal kapcsolatban, és vizsgáljuk meg a Tanítások mindennapi életre gyakorolt hatásait. A következő oldalak a házasság és válás bahá’í megközelítésének, a válás alapjainak, valamint a veszélyben lévő házasságok megerősítését célzó lépéseknek a  taglalására szorítkoznak. Meg sem kíséreltünk olyan kérdésekkel foglalkozni, mint a várakozás évének követelményei, vagy a Szellemi Tanács felelőssége a bahá’í válási jog alkalmazásában.

1.    A házasság és válás bahá’í megközelítése

    A válás kérdését a házasság bahá’í fogalmának keretében kell értelmezni. Bahá’u’lláh azért jött, hogy egységet hozzon a világba, és ennek egyik alapvető eleme a házas felek közötti kötelékben megnyilvánuló egység.
    ’Abdu’l-Bahá a házasságot „igazi kapcsolatnak” ,  a szellemi és a testi „egymásra találásának”  nevezi, egy olyan „egyesülésnek” , amely „kitart”  „Isten minden világában” . A házas felekre úgy utal, mint „két bizalmas barátra” , és megerősíti, hogy ha egységben élnek,

tökéletes megelégedettségben, áldásban és szívbékében fognak áthaladni e világon, és a mennyei Királyságban az isteni kegyelem és pártfogás tárgyává válnak.

    Shoghi Effendi több, nevében írt levélben úgy jellemezte a házasságot, mint „isteni intézményt” , egy „legszentebb és szoros köteléket” , amely „olyan mély lelki barátsághoz kell vezessen, amely kitart az eljövendő világban is” .
    A „harmóniát, egységet és szeretetet”  „az emberi kapcsolatok legmagasabb ideáljaként”  írják le. Ebből az következik, hogy ha valahol él egy bahá’í család, mindent meg kell tenni annak megóvása érdekében. A házasságnak és a családi életnek létfontosságú „társadalmi funkciója”  van: az emberi faj továbbörökítése és a társadalmi rend megóvása.
    A bahá’í Tanítások megengedik a válást, de erősen rosszallják annak gyakorlását. Shoghi Effendi rámutat, hogy Bahá’u’lláh „csak mint utolsó lehetőséget engedte meg” , és „erőteljesen elítéli” . Megjegyezte: a hívők hajlamosak arra, hogy meghajoljanak az uralkodó kulturális hatások előtt, melyek „oly gyorsan rombolják le az otthoni életet és a családi kapcsolatok szépségét, és zúzzák szét a társadalom erkölcsi szerkezetét” . A „modern társadalom”  értékelése szerint „bűnösen laza a házasság szent természetével kapcsolatban” , és felszólította a barátokat, hogy „harcoljanak kitartóan ezellen” . Hasznos hát, ha a Irásokban szereplő kijelentéseket közelebbről is megvizsgáljuk, hogy mélyebben megérthessük a válás bahá’í megközelítését, és rá tudjunk mutatni a módozatokra, amikkel meg tudjuk fékezni annak felhorgadó áradatát.
    A bahá’í Írások szemléletesen írják le a válás komoly mivoltát. Például a Kitáb-i-Aqdas-ban Bahá’u’lláh kijelenti, hogy „Isten ... irtózik a különéléstől és válástól” , ’Abdu’l-Bahá pedig elmagyarázza, hogy ha a házas felek egyike

a válás okává válik, az a fél kétségbevonhatatlanul nagy nehézségekbe fog kerülni, súlyos balsors áldozata lesz, és mély lelkifurdalást fog tapasztalni.

    Bár a válás nem tilos a bahá’í hitben, mégis „nagyon komolyan helytelenítik”  azt. Több, Shoghi Effendi nevében írt levél is rámutat, hogy a válás „helytelenítendő, rosszallandó és Isten kedve ellen való” . Azt „elítélendő cselekedetnek”  tartják, és a hívőket felszólítják: „tegyenek majdnem emberfeletti erőfeszítést azért, hogy ne engedjenek egy bahá’í házasságot szétesni” . Igy hát a válást úgy kell tekinteni, mint egy „utolsó megoldást, amit el kell kerülni, ha emberileg lehetséges”.
    A férjnek és feleségnek egyaránt joga van a válás kérelmezésére, ha úgy érzi, hogy az „teljességgel elengedhetetlen” . A Védnök titkára Shoghi Effendi nevében írva jelezte, hogy bár megengedett, „a bahá’í-ok számára csak nagyon kivételes és elviselhetetlen körülmények között tanácsolt a válás” , és a hívők csak akkor folyamodjanak ehhez, ha „minden, megelőzését célzó erőfeszítés hiábavalónak és hatástalannak bizonyult” . Ezen összefüggésben azt is fel kell ismerni, hogy mivel Bahá’u’lláh engedélyezte a válást, ez a tény „arra való jelzés, hogy bizonyos körülmények között elkerülhetetlen” .
 
2.    A válás okai*

    Milyen körülmények között megengedett tehát a válás a fentiek értelmében?
A Kitáb-i-Aqdas törvényeinek és rendeléseinek összegzése és rendszerezése kimondja:

„Ha akár a férj, akár a feleség részéről ellenszenv vagy neheztelés alakul ki, lehetséges a válás, de csak egy teljes év letelte után.”

’Abdu’l-Bahá emellett azt tanácsolja a hívőknek, hogy

„szigorúan tartózkodjanak a válástól, hacsak nem merül fel valami, ami arra kényszeríti őket, hogy különváljanak az egymás iránt érzett ellenszenv (averzió) miatt, amely esetben a Szellemi Tanács tudtával úgy dönthetnek, hogy elválnak.”

    Az Igazságosság Egyetemes Háza összekapcsolja az „ellenszenv”  képzetét a „kibékíthetetlen ellenszenv”  fogalmával, és kijelenti, hogy „a válás engedélyezett, ha kibékíthetetlen ellenérzés létezik a két házas fél között” . A Ház tisztázza továbbá, hogy az ilyen „ellenszenv nem csupán a szeretet hiánya a házastárs iránt, hanem egy olyan ellenérzés, amely nem feloldható” , és a Szellemi Tanácsnak a várakozás éve kitűzése előtt „úgy kell tűnjön” , hogy ez a feltétel fennáll.
    Érdekes megjegyezni, hogy „egyes polgári törvénykönyvekkel ellentétben a bahá’í válásnak nincsenek kifejezett ’indokai’” . Igy az egyik fél helytelen magatartása és az olyan megfontolások, mint „a testi vonzerő vagy a nemi összeillés és harmónia”  hiánya nem képeznek automatikusan válóokot. Az Igazságosság Háza tisztázza:

„Egy bahá’í csak akkor gondoljon a válás lehetőségére, ha a helyzet elviselhetetlen, és erős ellenszenvet érez az ellen, hogy a másikkal házasságban él.”

    Eszerint az „ellenszenv”  erőssége kulcsfontosságú elem. A házas feleknek - a Szellemi Tanáccsal történő tanácskozásban - együttes a felelőssége annak meghatározásában, hogy vajon létezik-e az adott helyzetben az „ellenszenv” , az erőteljes „ellenszenv vagy neheztelés” .

3.    A házasság megóvása

    A bahá’í házasság megóvásának első alapvető lépése a házasságra történő gondos felkészülés. ’Abdu’l-Bahá és Shoghi Effendi több segítséget jelentő útmutatást is adott egyéneknek, hogy azok bölcs és jól megfontolt döntést tudjanak hozni a házassággal kapcsolatban. A Mester például azt tanácsolta az esetleges partnereknek, hogy
„a legnagyobb gondot kell fordítaniuk a másik jellemének alapos megismerésére, hogy a kettőjük közötti kötelező érvényű szövetség olyan kötelék lehessen, mely örökké tart.” .

A Védnök titkára, a Védnök nevében írva valakinek, aki tanácsot kért a tervezett házasságkötésével kapcsolatban, óvott a „túl gyors cselekvéstől” , amely „elkerülhetetlenül”  „szorongást és szenvedést okoz” , és felszólította a hívőt, hogy

„add meg ennek a kérdésnek, mely oly alapvetően fontos a jövőd szempontjából, azt a teljes körű megfontolást, amit megérdemel, és vizsgáld meg minden aspektusát gondosan és tárgyilagosan.”

    A házastárs kiválasztása az érintett egyének dolga. ’Abdu’l-Bahá kijelenti, hogy a szülőknek „nincs joguk beavatkozni”  ennek megtörténte előtt. Miután azonban a házasulandók döntöttek, „a dolog az atya és anya beleegyezésétől függ” .  Shoghi Effendi egy, a nevében 1938. március 19-én írt levélben megerősíti, hogy „a szülők szabadsága”  ezen joguk „gyakorlásában”  - tehát hogy beleegyezésüket adják gyermekük házasságába -, „korlátok nélküli és feltétlen” .  Kijelentette továbbá, hogy „bármilyen indokkal visszautasíthatják a beleegyezésüket, és döntésükért egyedül Istennek felelősek” .
    Megjegyzendő, hogy a szülői beleegyezés nem csupán adminisztratív szabály. „Nagyszerű törvényként”  írják le, melyet Bahá’u’lláh „azért fektetett le, hogy a társadalom szövedékét megerősítse, hogy az otthoni kötelékeket szorosabbra fűzze” . Célja „az egység elősegítése és a súrlódások elkerülése” .
    A Bahá’í Írások számos utalást tartalmaznak a szeretetteljes és egységes családi kötelékek fenntartásának fontosságára. A barátokat nem csupán arra szólítják fel, hogy „a hívőknek mindent meg kell tenniük, ami az erejükből telik, hogy megóvják az általuk kötött házasságokat”  hanem hogy „ezeket példaértékű egyesülésekké tegyék, melyeket a legnemesebb indítékok vezérelnek” . A téma tárgyalásánál kifejezetten azokra a levelekre építünk, melyeket Shoghi Effendi és az Igazságosság Egyetemes Háza nevében írtak olyan hívőktől érkezett kérdésekre válaszul, akik nehézségeket tapasztaltak a házasságukban, annak érdekében, hogy meg lehessen jelölni a lépéseket, melyeket esetleg megtehetők a válás szükségességének csökkentésére.

3.1.    Az erőfeszítés fontossága

    A házasság és a családi élet megőrzéséhez türelmes, imádságos és önfeláldozó erőfeszítésre van szükség. Ezzel kapcsolatban Shoghi Effendi felszólította a párokat, hogy tegyenek „építő lépéseket” , és ne engedjék, hogy a rosszabbodó helyzet még rosszabbra forduljon:

„Ha a szétválás árnya lebeg férj és feleség felett, minden követ meg kell mozgassanak abbéli erőfeszítéseikben, hogy elkerüljék annak valóra válását.”

    A párokat bátorítják, tegyenek meg mindent „a házasságuk megmentéséért Isten kedvéért inkább, mint a saját magukéért” , bizton tudva, hogy ha „az erőfeszítéseik nem hoznak közvetlenül gyümölcsöt” , akkor is beteljesítik „bahá’í kötelességüket” .

3.2.    Kölcsönös tisztelet és egyenlőség

    A férj és feleség közötti kapcsolatot a „kölcsönös tisztelet és egyenlőség”  jellemzi. E „kapcsolatot a tanácskozás alapelvei vezérlik, és mentes az erőszak alkalmazásától a saját akaratnak való engedelmeskedés kikényszerítésére.”  Mikor arra kérték, hogy adjon pontos viselkedési előírásokat, amelyek a férj és feleség közötti kapcsolatot kell szabályozzák, az Igazságosság Egyetemes Háza felhívta a figyelmet az Irásokban található több, szélesebb értelemben vett útmutatásra:

„például az alapelv, hogy a család minden tagjának jogait tiszteletben kell tartani, és a tanács, hogy a szerető tanácskozás kell legyen a kulcs, hogy minden dolgot harmóniában és szeretetben kell elrendezni és hogy vannak olyan esetek, mikor a férjnek és feleségnek engednie kell a másik kívánságának. Hogy ez utóbbi pontosan milyen körülmények között történjen, az az egyes házaspárokon múlik. Ha – ne adj Isten – nem tudnak megegyezni, és a nézeteltérésük elidegenedéshez vezet, azoktól kell tanácsot kérniük, akikben bizalmuk van, és akiknek őszinteségében és józan ítéletében megbíznak, annak érdekében, hogy megóvják és megerősítsék kötelékeiket, mint egységes család.”

3.3.    Együttműködés és megbocsátó hozzáállás

    A kibékülés megbocsátó hozzáállást igényel, és azt az akaratot, hogy a felek törekedjenek a „különbségek .... csökkentésére” , és kerüljék, hogy „viselkedésükkel elidegenítsék a másik felet” . A megbocsátó hozzáállás kifejlesztésével kapcsolatban az Igazságosság Egyetemes Háza az alábbi tanácsot adta egy házastársnak, aki arról kérdezett, hogy miként tud megbirkózni a házasságon belüli egyenetlenségek miatt kialakult haraggal:

Azt kérdezed, miként kell kezelni a haragot. Az Igazságosság Háza azt javasolja, idézd észbe az Írásainkban található intelmeket arról, hogy nézzük el mások hibáit; bocsássuk meg és rejtsük el helytelen cselekedeteiket; ne tárjuk fel rossz tulajdonságaikat, de keressük és erősítsük a dicséretreméltókat, és törekedjünk arra, hogy mindig megbocsátók, türelmesek és könyörületesek legyünk. Segíteni fognak az olyan idézetek, mint pl. a következők a szeretett Védnök nevében írt levelekből:

 „Mindenkiben vannak olyan tulajdonságok, amikért az illetőt nagyra becsülhetjük és csodálhatjuk, és amiért szerethetjük; és talán, ha elhatározod, hogy a férjed ilyen tulajdonságaira gondolsz csak, az segíteni fog a helyzet javításában.     ... Fordítsd el a gondolataidat azoktól a dolgoktól, amik felzaklatnak, és folyamatosan imádkozz Bahá’u’lláh-hoz, hogy segítsen meg téged. És akkor majd meglátod, hogy az a tiszta szeretet, amit Isten szít fel, és ami a szívben izzik, mikor olvassuk és tanulmányozzuk a Tanításokat, miként melegít fel és gyógyít jobban, mint bármi más.
Mindnyájan csupán egy életért vagyunk felelősek, és ez a saját magunké. Mindegyikünk mérhetetlenül messze áll attól, hogy „olyan tökéletesek legyünk, mint ahogy mennyei atyánk tökéletes”, és a feladat, hogy tökéletesítsük a saját életünket és jellemünket olyan, ami a teljes figyelmünket, akaraterőnket és energiánknak igényli...”

    A házas felek közötti, azt célzó együttműködési erőfeszítések, hogy boldog és jól megalapozott házasságot teremtsenek, alapvető fontosságúak, és ezt hangsúlyozza az alant idézett, az Igazságosság Egyetemes Háza nevében írt levél is:

„Figyelembe véve, hogy te és férjed tanácskoztatok a családi problémáitokról a Szellemi Tanácsotokkal de nem kaptatok semmiféle tanácsot, és a helyzeteteket egy családtanácsadóval is megbeszéltétek siker nélkül, az Igazságosság Háza úgy érzi, lényegi fontosságú neked és férjednek megérteni, hogy a házasság a jóllét forrása lehet, amely biztonságérzetet és lelki boldogságot kölcsönözhet. Ez azonban nem olyan dolog, ami magától történik. Ahhoz, hogy a házasság a megelégedettség menedékévé válhasson, szükség van a házastársak együttműködésére, és a családjaik segítségére.”

3.4.    A gyermekek kérdése

    Válást fontolgató házaspároknak írott levelekben Shoghi Effendi felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a gyermekek jelenléte „még nagyobb erkölcsi felelősséget helyez az ilyen lépést fontolgató férjre és feleségre” .  Felszólította őket, gondoljanak a gyermekeik „jövőjére” , és ismerjék fel, hogy az elvált szülők gyermekei

„feltétlenül meg fogják szenvedni az egymásnak feszülő ragaszkodásokat, mert meg lesznek fosztva az édesapa és édesanya áldásától egy otthonban, akik együtt figyelnek az érdekeikre, és együtt szeretik őket” .

    Megjegyzendő: bár a bahá’í Tanítások erőteljesen hangsúlyozzák, hogy gondosan meg kell fontolni a válásnak a gyermekekre kifejtett hatását, a házaspártól nem várják el, hogy kizárólag azért maradjanak együtt, mert a háztartásban gyermekek is élnek. Shoghi Effendi egy, a nevében 1943. november 10-én írt levélben kijelentette:

„Bahá’u’lláh nagy hangsúlyt fektetett a házasság szentségére, és a hívőknek minden elképzelhetőt meg kell tenniük, hogy otthonaikban harmóniát teremtsenek, és olyan helyzetet alakítsanak ki, ami legalább nem rossz a gyermekeiknek. De ha ima és önfeláldozó erőfeszítés után ez teljességgel lehetetlennek bizonyul, akkor váláshoz folyamodhatnak.”

3.5.    Tanácskozás a családban

    Az Igazságosság Egyetemes Háza a családban folytatott „szerető tanácskozást”  „az egység erősítésének egyik kulcsaként”  határozta meg. Az Igazságosság Háza továbbá kijelentette, hogy „a teljes körű és őszinte eszmecserét használó családi tanácskozás, melyet a visszafogottság és egyensúly igényének tudata hat át, a családi konfliktusok egyetemes gyógyszere lehet”.  Ahhoz, hogy hatásos lehessen, a tanácskozást amellett, hogy őszinte, visszafogott és kiegyensúlyozott, a kölcsönös tisztelet és egyenlőség kell jellemezze. Például a családi tanácskozás és döntéshozatal folyamatának leírásakor az Igazságosság Egyetemes Háza kijelentette:

„Azonban bármennyire is szerető a tanácskozás, minden csoportban vannak időről időre olyan kérdések, amelyekben nem lehet egységet teremteni. Egy Szellemi Tanácsban ezt a dilemmát a többségi szavazás oldja fel. Mikor azonban csak két fél – jelen esetben férj és feleség – van, nem lehet többség. Ezért lesz olyan idő, amikor a feleségnek kell engednie a férjének, és olyan, amikor a férjnek kell engednie a feleségének, de egyik sem uralkodhat soha igaztalanul a másikon.”

3.6.    Tanácskozás a Szellemi Tanáccsal

    Ha a hívők családi nehézségeket tapasztalnak, arra bátoríttatnak, hogy „forduljanak a Szellemi Tanácsokhoz tanácsért és útmutatásért, és kövessék ezeket abbéli erőfeszítéseikben, hogy házastársi kapcsolatuk egységét megóvják” . A Szellemi Tanács általános és folyamatos felelőssége a bahá’í válási kérelem kezelésében és a hívőknek való tanácsadásban az Igazságosság Egyetemes Háza nevében 1987. május 6-án írt levél alábbi részében kerül kibontásra:

„Mikor válás iránti kérelemmel fordulnak a Szellemi Tanácshoz, annak első gondolata és cselekedete az kell legyen, hogy kibékítse a párt, és biztosítsa, hogy ismerjék a kérdésre vonatkozó bahá’í tanításokat. Ha Isten is úgy akarja, a Tanács sikerrel jár, és nem kell elindítania a várakozás évét. Ha azonban a Tanács úgy találja, hogy képtelen meggyőzni az érintett felet a válás iránti kérelem visszavonásáról, arra kell jusson, hogy az intézmény szemszögéből tekintve úgy tűnik, hogy kibékíthetetlen ellenszenv áll fenn, és nincs más alternatívája, mint kitűzni a várakozás évének kezdetét. Az év folyamán a pár felelőssége, hogy megkíséreljék kibékíteni az ellentéteiket, és a Tanács feladata a segítésük és bátorításuk...”

3.7.    Professzionális házassági tanácsadók

    A Helyi Szellemi Tanáccsal való tanácskozás mellett jótékony hatást gyakorolhat, ha a pár „egyedül, és együtt is, ha lehet”  hozzáértő professzionális házassági tanácsadók segítségét kéri. Ezek az Igazságosság Egyetemes Háza szerint „hasznos meglátásokat és útmutatásokat ajánlhatnak azzal kapcsolatban, hogy miként lehet nagyobb fokú egységet létrehozni alkotó lépések megtételével” . Az Igazságosság Háza azt is javasolja továbbá, hogy a nem-bahá’í tanácsadást „általában ... árnyalni kell”  „bahá’í meglátásokkal” .

3.8.    A szolgálat – „az egység valódi alapja”

    Shoghi Effendi a szolgálatot  a családi egység „valódi alapjának”  nevezte, és felszólította a családtagokat, „álljanak ki újult erőfeszítéssel, hogy tanítsák a Hitet” . A Védnök titkára, aki egy olyan párnak írt Shoghi Effendi nevében, akik „közösen vettetek részt egy igen sikeres tanítási úton” , kijelentette:

„Az Ügy közös szolgálatának köteléke, amely oly szorosan egyesíti a szíveteket ... hatásos megoldásnak bizonyult a személyes problémáitokra” .

És kifejezte azt a reményt, hogy ez a „kötelék”  „tovább fog szilárdulni az évek múltával” , valamint „a pár tanítási munkában történő növekvő és közös részvételén keresztül” .

    Egy másik esetben, ahol „diszharmónia és boldogtalanság”  ütötte fel a fejét egy házaspár otthonában, a felek azt a tanácsot kapták, hogy fordítsanak több időt az Ügy tanítására, és „az együttes imádkozásra, hogy Bahá’u’lláh adjon nekik valódi és tartós szeretetet egymás iránt” .

4.    Összefoglalás

    A bahá’í Tanítások nagyon kiegyensúlyozott megközelítést képviselnek a válás kérdésével kapcsolatban. Egyrészt „a válást helytelenítik, és csak akkor szabad ehhez folyamodni, ha sikertelennek bizonyultak a kibékülést célzó kitartó erőfeszítések” . Másrészt „a válás engedélyezett, ha kibékíthetetlen ellenérzés létezik a két házas fél között” . A házas felek viselnek első fokon erkölcsi felelősséget azért, hogy meghatározzák mind az „ellenszenv”  mértékét, mind azt, hogy az erőfeszítésük „kitartó”  volt-e. Mielőtt kitűzné a várakozás évének kezdetét, a Szellemi Tanácsnak is arra kell jutnia, hogy úgy tűnik, hogy létezik az „ellenszenv vagy neheztelés” , mint feltétel.
    A bahá’í házasság megóvásához és megerősítéséhez szükséges erőfeszítés kitartó és elkerülhetetlen. Imát, kitartást, önfeláldozást, kölcsönös tiszteletet, együttműködésre és megbocsátásra való készséget, és őszinte és szeretetteljes tanácskozást igényel. És időnként nagyon fájdalmas tud lenni. Az Igazságosság Egyetemes Háza ugyanakkor azt a határozott ígéretet adja nekünk, hogy a „megszentelt és határozott erőfeszítés”  gyakran még látszólag lehetetlen esetekben is pozitív kimenethez vezethet:

„Számos alkalom volt, mikor egy pár megszentelt és határozott erőfeszítésen keresztül, melyet az ima ereje és a szakértők tanácsa támogatott, sikeresen győzte le a kibékülésük előtt tornyosuló látszólag áthághatatlan akadályokat, és építette újra a házasságuk szilárd alapzatát. Számtalan példa van olyan személyekre is, akik drasztikus és tartós változást tudtak elérni a viselkedésükben azon keresztül, hogy az Isten kegyelméből rendelkezésükre álló szellemi erőkből merítettek.”


Idézetgyűjtemény
A BAHÁ’Í HÁZASSÁGOK MEGÓVÁSA

AZ IGAZSÁGOSSÁG EGYETEMES HÁZA KUTATÁSI RÉSZLEGE ÁLTAL KÉSZÍTETT
IDÉZETGYŰJTEMÉNY

1990. december

Bahá’u’lláh írásaiból

1.     Bizony, szereti az Úr az egységet és harmóniát, és irtózik a különéléstől és válástól.
(Kitáb-i-Aqdas, 70. rész, 48. oldal)

2.     Ha akár a férj, akár a feleség részéről ellenszenv vagy neheztelés alakul ki, lehetséges a válás, de csak egy teljes év letelte után...
(Kitáb-i-Aqdas, 166. oldal)

’Abdu’l-Bahá írásaiból

3.     A házasság a tömegek szemében anyagi kötelék, és így csupán időleges lehet, mivel már megkötésekor fizikai elválásra ítéltetett a halállal.
    Bahá népe között azonban a házasság a test és a szellem egyesülése kell legyen egyaránt, mert férjet és feleséget ugyanazon bor hevíti, mindkettőjük ugyanazon összehasonlíthatatlan Arcnak hódol szenvedélyesen, mindkettőjük ugyanazon szellemben él és mozog, és ugyanazon dicsőség ragyogja be mindkettőjüket. Közöttük a kapcsolat szellemi természetű, és így olyan kötelék, mely örökké tart. Hasonlóképpen, erős és tartós a kapcsolatuk az anyagi világban is, mert ha a házasság egyaránt alapul a lelken és a testen, az igazi egyesülés lesz, s ily módon tartós is. Ha azonban a kötelék csak anyagi és semmi több, az bizonyosan csupán időleges lehet, és kérlelhetetlenül szétválással kell végződjön.
    Mikor tehát Bahá népe házasságra határozza el magát, az a kötelék igazi kapcsolat kell legyen, mind szellemi, mind fizikai egymásra találás, hogy egyesülésük az élet minden szakaszában és Isten minden világában kitartson, mert ezen igazi egység Isten szeretetének előviláglása.
    Ugyanígy, ha egyes lelkek igazi hívőkké válnak, olyan szellemi kapcsolatot fognak teremteni egymással, és olyan kedvességet fognak tanúsítani, mely nem e világból való. Mindőjük megittasul az isteni szeretet kortyolgatásától, és egyesülésük, ez a kapcsolat szintúgy mindörökké fog tartani. A lelkeket, vagyis azokat, akik feledésbe küldik énjüket, ledobják ember-mivoltuk hibáit és megszabadítják magukat az emberi igáktól, bizonyosan beragyogja majd az egység mennyei fénye és olyan valódi egyesülésre jutnak egymással a világban, mely el nem múlik.
(Szemelvények ’Abdu’l-Bahá írásaiból, 15. rész, 11-12. oldal)

4.     Ami az Isten Törvénye szerinti házasságkötést illeti: először választanod kell valakit, aki megnyerő számodra, majd pedig a dolog az atya és anya beleegyezésétől függ. Mielőtt választásodat meg nem teszed, nincs joguk beavatkozni.
(Szemelvények ’Abdu’l-Bahá írásaiból, 16. rész, 12. oldal)

5.     A bahá’í házasság a két fél egymás iránti elkötelezettsége, elméjük és szívük kölcsönös összekapcsolása. Mindkettőnek azonban a legnagyobb gondot kell fordítania a másik jellemének alapos megismerésére, hogy a kettőjük közötti kötelező érvényű szövetség olyan kötelék lehessen, mely örökké tart. Céljuk ez kell legyen: szerető párrá és társakká válni, és eggyé lenni egymással most és mindörökké...
    Az igazi bahá’í házasság az, mikor férj és feleség egyesülnek mind testileg, mind lelkileg, hogy egymás lelki életét egyre tovább fejleszthessék, és örökké tartó egységet élvezhessenek Isten minden világában. Ez a bahá’í házasság.
(Szemelvények ’Abdu’l-Bahá írásaiból, 17. rész, 12. oldal)

6.     Ó, ti, Isten két híve! Az Úr, Páratlan Ő, arra teremtette a nőt és férfit, hogy egymással a legszorosabb társulásban lakozzanak, sőt váljanak egy lélekké. Egymás segítői ők, két bizalmas barát, akiknek törődni kell egymás jóllétével.
    Ha így élnek, tökéletes megelégedettségben, áldásban és szívbékében fognak áthaladni e világon, és a mennyei Királyságban az isteni kegyelem és pártfogás tárgyává válnak. De ha másképpen cselekszenek, életüket nagy keserűségben fogják leélni, minden pillanatban a halálra fognak vágyódni, és a mennyei birodalomban szégyenkezni fognak.
    Törekedjetek hát szívvel és lélekkel arra, hogy egymással úgy éljetek, mint két galamb a fészkén, mert ez lesz áldott mindkét világban.
(Selections from the Writings of ’Abdu’l-Bahá [Válogatás ’Abdu’l-Bahá írásaiból], 92. rész, 122. oldal)

7.    A válást Perzsiában korábban nagyon könnyen meg lehetett szerezni. A múlt Törvénykorszak emberei között egy jelentéktelen dolog is válást okozott. Mikor azonban elősugárzott a Királyság fénye és Bahá’u’lláh szelleme megébresztette a lelkeket, akkor azok teljességgel tartózkodtak a válástól. Perzsiában ma nincs válás a barátok között, hacsak nem létezik olyan kényszerítő ok, amely lehetetlenné teszi a harmóniát. Ilyen ritka körülmények között előfordul a válás néhány esete.
    Nos, az amerikai barátoknak is így kell élni és viselkedni. Szigorúan tartózkodniuk kell a válástól, hacsak nem történik valami, ami arra kényszeríti őket, hogy elváljanak az egymás iránt érzett ellenszenv miatt – ebben az esetben a Szellemi Tanács tudtával a válás mellett dönthetnek. Akkor pedig türelmesnek kell lenniük és várniuk kell egy egész évet. Ha ezen egy év alatt nem áll helyre a harmónia közöttük, akkor sor kerülhet a válásra. Nem fordulhat elő, hogy ha megjelenik egy kis súrlódás vagy bosszúság férj és feleség között, a férj máris egy másik nővel való egyesülésre gondoljon, vagy, Isten ne adja, a feleség is egy másik férjre. Ez ellentétes a mennyei értékkel és az igazi tiszta élettel. Isten barátainak úgy kell élniük és viselkedniük, a jellem és viselkedés olyan kiválóságát kell felmutassák, hogy mások megdöbbenjenek ezen. A férj és feleség közötti szeretet nem szabad, hogy csupán testi legyen, hanem inkább lelkinek és mennyeinek kell lennie. Ezen két lelket egy léleknek kell tekinteni. Mily nehéz lenne elválasztani egyetlen lelket! Ó, mily nagy nehézség is lenne ez!
    Röviden, Isten Királyságának alapzata a harmóniára és szeretetre, azonosulásra,  kötelékre és egyesülésre épül, és nem a különbségekre, kiváltképp férj és feleség között. Ha egyikük a válás okává válik, az a fél kétségbevonhatatlanul nagy nehézségekbe fog kerülni, súlyos balsors áldozata lesz, és mély lelkifurdalást fog tapasztalni.
(egy perzsából fordított Táblából)


Részletek Shoghi Effendi nevében írt levelekből
(egyénekhez, hacsak máshogy nem jelöljük)

8.     Mikor ilyen vélemény- és hitbéli különbség mutatkozik férj és feleség között, az nagyon szerencsétlen, mert kétségkívül gyengíti azt a szellemi köteléket, ami a családi kötelék nagy erőssége, elsősorban nehéz időszakokban. Ez azonban nem javítható meg úgy, hogy a viselkedésünkkel elidegenítjük a másik felet. Az Ügy egyik tulajdonképpeni célja szorosabb kapcsolatok létrehozása az otthonokban. Ezért a Mester minden ilyen esetben engedelmességet tanácsolt a másik fél vágyai iránt, és imát. Imádkozz, hogy férjed fokozatosan meglássa a fényt, és ugyanakkor cselekedj úgy, hogy közelebb vonzd őt magadhoz, és ne úgy, hogy előítéletessé tegyed. Miután a harmónia biztosított, akkor tudsz majd akadálytalanul szolgálni.
(1928. július 15.)

9.    Az Aqdas szerint a válás megengedhető. De ellenzik. Mind a férjnek, mind a feleségnek azonos joga van válást kérni, bármikor bármelyikük úgy érzi, hogy az teljességgel elengedhetetlen. A válás érvényes lesz még akkor is, ha az egyik fél nem hajlandó elfogadni azt, és egy év különélés után, amely alatt a férj kötelessége, hogy a feleségét és a gyermekeit eltartsa.
(1935. július 6.)

10.     A Védnök megkapta a leveledet ... és mély aggodalommal értesült a családi problémáitokról és bajaitokról. Azt kérte, biztosítsalak afelől, hogy hőn imádkozik érted és otthoni szeretteidért, hogy a Magasságbéli vezessen és segítsen meg benneteket, le tudjátok csendesíteni az összekülönbözéseiteket, és vissza tudjátok állítani a teljes harmóniát és testvériességet közöttetek. Noha arra bátorít, hogy hozz meg minden áldozatot azért, hogy egységet teremts a családodban, azt szeretné, hogy ne csüggedj el, ha az erőfeszítéseid nem hoznak közvetlenül gyümölcsöt. Tedd a részed teljes hittel abban, hogy ha így cselekszel, bahá’í kötelességedet teljesíted. A többi bizonyosan Isten kezében van.
(1937. július 23.)

11.    A bahá’í házasság érvényessége a négy szülő szabad és teljes körű beleegyezésétől függ. A szülők szabadsága ezen jog gyakorlásában korlátok nélküli és feltétlen. Bármilyen indokkal visszautasíthatják a beleegyezésüket, és döntésükért egyedül Istennek felelősek.
(1938. március 19.)

12.    Ami a válást illeti, a Védnök kijelentette, hogy az helytelenítendő, rosszallandó és Isten kedve ellen való. A Tanácsnak köröznie kell a barátok között azt, ami ezzel kapcsolatban ’Abdu’l-Bahá Tollából kinyilatkoztatott, hogy mindenki teljességgel tudatában legyen ennek. A válás a Szellemi Tanács jóváhagyásától és engedélyétől függ. A Tanács tagjainak minden egyes esetet függetlenül és gondosan kell tanulmányozniuk és felderíteniük. Ha a válásnak valódi okai vannak, és kiderül, hogy a kibékülés teljességgel lehetetlen, hogy az utálat nagyon erős és leküzdhetetlen, a Tanács akkor hagyhatja jóvá a válást.
(1938. július 7., egy Országos Szellemi Tanácshoz)

13.    A Védnök kézhez kapta leveledet ... és mély aggodalommal értesült arról, hogy  milyen mély a harmónia hiánya közötted és férjed között.
    Bár arra kért, hogy biztosítsalak afelől, hogy imádkozni fog a családi problémáitok megoldódásáért, arra bátorít, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel törekedj a közöttetek lévő különbségek csökkentésére, és ne engedd, hogy olyan arányokat öltsenek, hogy teljes és végső szétváláshoz vezessenek a férjedtől.
    Mert, bár a bahá’í törvény szerint a válás megengedett, mégis, erőteljesen helytelenítik, és csak akkor szabad hozzá folyamodni, ha minden, megelőzését célzó erőfeszítés hiábavalónak és hatástalannak bizonyult.
    Te, és ..... úr is jól teszitek, ha gondosan mérlegelitek azon lelki hatásokat, melyeket a válás eredményez – bárki is kezdeményezi azt –, és a hit erejével megerősítve és bízván azon áldásokban, melyekben a Bahá’u’lláh alapelveihez és törvényeihez való szigorú ragaszkodás feltétlenül részesít minden hű követőjét, friss elhatározást tesztek, hogy a közös nehézségeiteket megoldjátok, és helyreállítjátok családi életetek harmóniáját, békéjét és boldogságát.
(1938. szeptember 11.)

14.     Közelebbről is hadd biztosítsalak, a Védnök imádkozik, hogy útmutatást kapj javasolt terveddel kapcsolatban, miszerint házasságban kívánsz egyesülni Dr. ......-al. Segítsen meg téged a Szeretett, hogy jó döntésre juthass, és óvjon meg téged attól a szorongástól és szenvedéstől, amit az ilyen dolgokban történő túl gyors cselekvés elkerülhetetlenül okoz. Add meg ennek a kérdésnek, mely oly alapvetően fontos a jövőd szempontjából, azt a teljes körű megfontolást, amit megérdemel, és vizsgáld meg minden aspektusát gondosan és tárgyilagosan. A végső döntés a tiéd és Dr. ......-é.
(1939. január 17.)

15.    A Bahá’í Tanítások nem csupán bátorítják a házasságban élést, azt minden józan, egészséges, társadalmilag tudatos és felelősségteljes személy természetes és normális életvitelének tartva, de a házasságot az isteni intézmény rangjára is emelik, melynek fő és szent célja az emberi faj továbbörökítése – mely faj az egész teremtés virága – és annak felemelése igazi állapotába, melyet Isten neki szánt.
(1939. április 15.)

16.     A helyzet, amiben vagy , valóban nehéz és kényes, de egyszersmind ugyanolyan komolyak és valójában létfontosságúak a felelősségek is, amiket magában hordoz, mely felelősségeket te, mint hű és lojális hívő tudatosan és egészében fel kell vállaljál. A Védnök ezért, bár teljességgel tudatában van az eseted különleges körülményeinek, és bármilyen mélyen is együtt érez veled ezen kihívással terhes kérdésben, mellyel oly szomorúan szembe kell nézzél, mégis, a Tanítások kifejezett rendelkezései fényében nem tudja jóváhagyni azt a kérésedet, hogy egy második feleséget vegyél magadhoz, míg az első feleséged még él és veled a házasság szent kötelékében egyesül, vagy akár azt javasolni vagy jóváhagyni, hogy elválj tőle annak érdekében, hogy mással házasodhass össze.
    Mert a bahá’í Tanítások nem csupán eleve kizárják a bigámiát, de emellett, bár megengedik a válást, elítélendő cselekedetnek tartják azt, melyhez csak különleges helyzetben szabad folyamodni, mikor súlyos kérdésekről van szó, olyanokról, amelyek túlnőnek olyan megfontolásokon, mint a testi vonzerő vagy a nemi összeillés és harmónia. A házasság intézménye, miként Bahá’u’lláh lefektette, bár illő fontosságot tulajdonít a kötelék testi aspektusának, azt alacsonyabbrendűnek tartja azon erkölcsi és szellemi céloknál és funkcióknál, melyekkel egy mindenek fölött bölcs és szerető Gondviselés felruházta. Csak ha ezen különféle értékeknek megadják az őket megillető fontosságot, és csak annak alapján, hogy a fizikait alárendelik az erkölcsinek és a testit a lelkinek, kerülhetők el az olyan túlzások és a házassági kapcsolatokban megjelenő azon lazaság, melyet dekadens korunk oly sajnálatosan mutat, és állítható vissza a családi élet eredeti tisztaságába, és töltheti be valódi feladatát, amellyel Isten felruházta.
    A Védnök hőn fog imádkozni, hogy egy ilyen isteni mérce által lelkesítve és vezérelve, és Bahá’u’lláh kiapadhatatlan segítsége és megerősítései által megerősödve kielégítően tudd majd elrendezni a kapcsolatodat az érintett személyekkel, és így az egyetlen helyes megoldásra tudj jutni életed ezen valóban kihívásokkal terhes problémájában.
(1939. május 8.)

17.    Vette kérdésedet, amit a házasság problémájával kapcsolatban feltettél, és hogy a hívők között általában miért olyan kevés a házasság. Valóban mély sajnálattal látja, hogy fiatal híveink némelyike nem tulajdonít megfelelő fontosságot a házasság kérdésének, és úgy tűnik, miként mondod, hogy az a benyomásuk, miszerint az Ügy nem bátorítja a házas életet. Ez bizonyosan téves elképzelés, és ha bárki veszi magának a fáradtságot, hogy gondosan és értelemmel olvassa el Bahá’u’lláh szavait, és végiggondolja azok következményeit, az meg kell, hogy győződjön az igazságról, hogy a bahá’í hitben a házasság, és különösen a családi élet nemcsak ajánlatos, hanem a legmagasabb rendű és valójában létfontosságú társadalmi funkciót tölt be, minthogy egyedül ezen keresztül örökíttetik tovább az emberi faj.
    A hívőknek bizony jól kéne tudniuk, hogy bár Bahá’u’lláh nem tette a házasságot kötelezővé, mégis, olyan lelki és társadalmi fontosságot tulajdonított neki, hogy normális körülmények között egyetlen hívő sem találhat igazolást arra, hogy semmibe vegye. Sőt, Törvényei Könyvében (a Kitáb-i-Aqdas-ban) erősen hangsúlyozza annak fontosságát, és meghatározza lényegi célját is, nevezetesen a gyermekek nemzését és az ő nevelésüket Isten Vallásában, hogy megismerhessék és imádhassák Őt, és Nevét említhessék és dicsérhessék.
(1940. február 17.)

18.    ... nagyon örül a boldogító hírt hallva, hogy rendeztétek családi problémáitokat ... asszonnyal, és főként annak, hogy közösen vettetek részt egy igen sikeres tanítási úton...
    Az Ügy közös szolgálatának köteléke, amely oly szorosan egyesíti a szíveteket, és annyira hatásos megoldásnak bizonyult a személyes problémáitokra, reméli, és ezért fog hőn imádkozni, tovább fog szilárdulni az évek múltával, valamint a tanítási munkában történő  növekvő és közös részvételeteken keresztül...
(1940. december 16.)

19.    Ami azt a kérdést illeti, hogy vajon meg kell-e szerezni egy nem-bahá’í házasulandó szüleinek beleegyezését, aki bahá’í-jal kíván házasságot kötni: mivel Bahá’u’lláh kijelentette, hogy mindkét fél szüleinek beleegyezése szükséges az egység elősegítése és a súrlódások elkerülése érdekében, és mivel az Aqdas nem határoz meg semmiféle kivételt e szabály alól, a Védnök úgy érzi, hogy minden körülmények között szükség van mindkét fél szüleinek a belegyezésére.
(1941. augusztus 12., egy Országos Szellemi Tanácshoz)

20.    Bahá’u’lláh nagy hangsúlyt fektetett a házasság szentségére, és a hívőknek minden elképzelhetőt meg kell tenniük, hogy otthonaikban harmóniát teremtsenek, és olyan helyzetet alakítsanak ki, ami legalább nem rossz a gyermekeiknek. De ha ima és önfeláldozó erőfeszítés után ez teljességgel lehetetlennek bizonyul, akkor váláshoz folyamodhatnak.
(1943. november 10.)

21.    A házasság az Aqdas-ban úgy rendeztetik el, mint a legszentebb és szoros kötelék, és a bahá’í-oknak be kell látniuk, hogy a válás úgy tekintendő, mint utolsó megoldás, amit minden áron el kell kerülni, és nem szabad könnyedén kimondani.
(1944. október 17.)

22.     Úgy érzi, hogy neked és a feleségednek meg kell tennetek mindent, ami csak erőtökből telik, hogy harmonikus kapcsolatot alakítsatok ki egymással, és a válást, ha lehetséges, minden eszközzel elkerüljétek. A bahá’í megközelítés az, hogy a házasság nagyon komoly és szent kapcsolat, és a válás az utolsó megoldás, amit el kell kerülni, ha emberileg lehetséges.
(1945. augusztus 10.)

23.    Nagyon szomorúan hallotta, hogy te és a férjed még mindig olyan boldogtalanok vagytok együtt. Mindig szomorúság forrása, ha a házaspárok nem tudnak jól együtt élni, de a Védnök úgy érzi, hogy neked és a férjednek, mikor a válást mérlegelitek, a gyermekeitek jövőjére is gondolnotok kell, és arra, hogy ez a nagy lépés részetekről milyen befolyást fog gyakorolni az ő életükre és boldogságukra.
    Ha szükségét érzitek tanácsnak és tanácskozásnak, azt javasolja, hogy tanácskozzatok a Helyi Tanáccsal; bahá’í társaitok biztosan megtesznek majd mindent, amit tudnak, hogy tanácsot adjanak és segítsenek nektek, megvédjék az érdekeiteket, és az Ügyéit egyaránt.
(1945. november 16.)

24.    A Védnöknek az a benyomása, hogy a férjed remek ember, és nagy örömmel hallja, hogy azon dolgoztok, hogy újra egyesüljetek. Nagyon erősen úgy érzi, hogy a bahá’í-ok, ha lehetséges, és kiváltképp azok, akik olyan aktívan és láthatóan szolgálják az Ügyet, mint ti és a családotok, minden szempontból magas példát kell állítsatok az újabb hívők és a fiatal bahá’í-ok elé. Minthogy Bahá’u’lláh annyira ellenezte a válást (bár megengedi), és a házasságot nagyonis szent felelősségnek tekintette, a hívőknek mindent meg kell tenniük, ami az erejükből telik, hogy megóvják az általuk kötött házasságokat, és hogy ezeket példaértékű egyesülésekké tegyék, melyeket a legnemesebb indítékok vezérelnek.
(1947. október 19.)

25.    Bahá’u’lláh egyértelműen kijelentette, hogy a bahá’í házasság feltétele minden élő szülő beleegyezése. Ezt kell alkalmazni, ha a szülők bahá’í-ok vagy nem, évek óta elváltak vagy nem. Ezt a nagyszerű törvényt azért fektette le, hogy a társadalom szövedékét megerősítse, hogy az otthoni kötelékeket szorosabbra fűzze, hogy a gyermekek szívébe bizonyos hálát és tiszteletet plántáljon azok iránt, akik életet adtak nekik és útjára indították lelküket a Teremtőjük felé vezető örök utazásra. Nekünk, bahá’í-oknak látnunk kell, hogy a mai társadalomban pontosan ellenkező irányú folyamat zajlik: a fiatalok egyre kevesebbet adnak a szüleik kívánságaira, a válást természetes jognak tekintik, és a leggyengébb, legvédhetetlenebb és legotrombább indokkal gyakorolják. Az egymástól elválva élő emberek, kivált, ha egyikük rendelkezik teljes körű gyámsággal a gyermekek felett, túlságosan is hajlamosak arra, hogy lekicsinyeljék a házastársuk fontosságát, mint aki szintén felelős szülőként azért, hogy azon gyermekeket a világra hozták. A bahá’í törvényekhez és tanításokhoz való szigorú ragaszkodáson keresztül a bahá’í-oknak fel kell venniük a harcot ezen megrontó erők ellen, melyek oly gyorsan rombolják le az otthoni életet és a családi kapcsolatok szépségét, és zúzzák szét a társadalom erkölcsi szerkezetét.
(1947. október 25., egy Országos Szellemi Tanácshoz)

26.    Nincs kétség afelől, hogy a hívők Amerikában, talán öntudatlanul is befolyásolva az uralkodó rendkívül laza erkölcsöktől és a válás iránti, úgy tűnik, egyre inkább terjedő léha beállítottságtól, nem veszik elég komolyan a válást, és nem látszik, hogy megértenék azt a tényt, hogy bár Bahá’u’lláh megengedte a válást, csak mint utolsó lehetőséget engedte meg, és erőteljesen elítéli.
    A gyermekek jelenléte, mint a válás tényezője, nem elhanyagolható, mert még nagyobb erkölcsi felelősséget helyez az ilyen lépést fontolgató férjre és feleségre. A válás ilyen körülmények között már nem csak őket és az ő vágyaikat és érzéseiket érinti, hanem a gyermekek egész jövőjét, és azt, hogy ők hogyan fognak tekinteni a házasságra.
    Ami azt illeti, hogy akkor most te és ........ úr elváljatok-e: olyan dolog ez, amely annyira bensőleg érint mindkettőtöket, a gyermekeiteket, és a jövőtöket, hogy nem érzi úgy, hogy többet tehetne annál, mint rámutat a fentiekre. A döntés a tiétek, kettőtöké.
(1947. december 19.)

27.    A válást a hívőknek a legszigorúbban kerülniük kell, és csak ritka és sürgető körülmények között szabad hozzá folyamodni. A modern társadalom bűnösen laza a házasság szent természetével kapcsolatban, és a hívőknek kitartóan harcolniuk kell ezzel a tendenciával szemben.
(1948. január 5.)

28.     Szomorúan hallott a diszharmóniáról és boldogtalanságról, ami az otthonotokban felütötte a fejét, és biztosít benneteket arról, hogy imádkozni fog annak megszűnéséért.
    Azt veti fel neked, hogy talán nem adsz a férjednek elég szeretet fizikai és lelki értelemben ahhoz, hogy a figyelme rád összpontosuljon. A házassági problémák gyakran nagyon bonyolultak és nehezen megfoghatóak, és mi, bahá’í-ok, mint felvilágosult és haladó emberek, nem habozhatunk, ha szükségesnek vagy kívánatosnak látszik, hogy a tudományhoz forduljunk segítségért ilyen ügyekben. Ha te és a férjed átbeszélnétek a problémáitokat egy jó orvossal – együtt vagy külön –, kiderülhetne, hogy te magad is kezelhetnéd a férjedet, vagy legalábbis megpróbálhatnád. Nagy kár, hogy két, e dicső Ügyben egyesült és családdal megáldott hívő nem képes valóban harmonikusan élni egymással, és a Védnök úgy érzi, hogy építő lépéseket kell tegyél, és nem engedheted a helyzetet elfajulni. Ha a szétválás árnya lebeg férj és feleség felett, minden követ meg kell mozgassanak abbéli erőfeszítéseikben, hogy elkerüljék annak valóra válását.
    Arra buzdít mindkettőtöket, hogy szenteljetek több időt az Ügy tanításának és az együttes imádkozásnak, hogy adjon nektek Bahá’u’lláh valódi és tartós szeretetet egymás iránt.
(1949. július 5.)

29.    Nagyon szomorúan hallotta, hogy azon gondolkozol, hogy elválsz a férjedtől. Miként biztosan tudod, Bahá’u’lláh nagyonis szentnek tartja a házassági köteléket, és a bahá’í-ok számára csak nagyon kivételes és elviselhetetlen körülmények között tanácsolt a válás.
    A Védnök nem azt mondja neked, hogy nem szabad elválnod a férjedtől, de arra buzdít, hogy imádságosan gondold végig – nem csupán azért, mert hívő vagy és buzgón igyekszel engedelmeskedni Isten törvényeinek, hanem a gyermekeid boldogsága miatt is –, hogy vajon nem lehetséges-e felülemelkedned azokon a korlátokon, amelyeket a házasságodban idáig éreztél, és együttesen nekirugaszkodni újra.
    Gyakran érezzük úgy, hogy a boldogságunk egy bizonyos irányban található, és mégis, ha túl nagy árat kell fizessünk érte, a végén rádöbbenhetünk, hogy valójában sem a szabadságot, sem a boldogságot nem vásároltuk meg, csak egy csalódottsággal és reményvesztéssel terhes új helyzetet.
(1951. április 5.)

30.    Úgy érzi, hogy feltétlenül meg kell tegyél minden erőfeszítést a házasságod összetartására, különösképp a gyermekeitek kedvéért, akik, miként minden elvált szülő gyermekei, feltétlenül meg fogják szenvedni az egymásnak feszülő ragaszkodásokat, mert meg lesznek fosztva az édesapa és édesanya áldásától egy otthonban, akik együtt figyelnek az érdekeikre, és együtt szeretik őket.
    Most, hogy rádöbbentél, hogy a férjed beteg, képes kellene legyél kibékülni azokkal a nehézségekkel, melyekkel vele kapcsolatban érzelmileg szembesültél, és nem felvenni egy elutasító alapállást, bármennyire is szenvedsz.
    Tudjuk, hogy Bahá’u’lláh nagyon komolyan helytelenítette a válást, és tulajdonképpen kötelessége is a bahá’í-oknak, hogy tegyenek majdnem emberfeletti erőfeszítést azért, hogy ne engedjenek egy bahá’í házasságot szétesni.
(1953. március 6.)

31.    Amit a bahá’í-oknak tenniük kell, az, hogy ne kövessenek el házasságtörést, ha házasok, és tartsák magukat vissza a szexuális bizalmasságtól a házasság előtt. A bahá’í hitben nem bűn, ha valaki nem házasodik meg vagy nem megy férjhez, de Bahá’u’lláh követőinek ajánlott a házasság.
    Nincs a bahá’í hitben olyan tanítás, hogy léteznének „lelki társak”. Amiről szó van, az, hogy a házasság egy olyan mély lelki barátsághoz kell vezessen, amely kitart az eljövendő világban is, ahol a házasságban nincs nemiség, vagy adás és elfogadás; akárcsak ahogy a szüleinkkel, a gyermekeikkel, testvéreinkkel és barátainkkal is ki kell alakítsunk egy olyan mély lelki köteléket, amely örökre szól, és nem csupán az emberi kapcsolat fizikai köteléke.
(1954. december 4.)

32.    Nagyon szomorúan hallotta, hogy a házasságod, miként látszik, teljesen zátonyra futott. Mint bahá’í-nak, nem kell neked mondanom, hogy minden hívőnek meg kell tennie mindent a házassága megmentéséért Isten kedvéért inkább, mint a saját magáéért. Az úttörők esetében ez még fontosabb, mert őket figyeli a közvélemény. Ilyen dolgokban azonban nem lenne illő vagy helyes, ha a Védnök nyomást gyakorolna az egyénekre. Csak azzal tud hozzád és .....- hoz fordulni, hogy próbáljátok meg újra, de ha nem tudjátok ezt a próbát megállni, az már természetesen személyes kérdés.
(1956. január 13.)

33.    A Védnök imádkozni fog a problémáid megoldásáért. Imádkozni fog a fiad gyógyulásáért, és a családod boldogságáért és egységéért. Az egység valódi alapja a szolgálat, és reméli, hogy a család minden tagja újult erőfeszítéssel fog kiállni, hogy tanítsa a Hitet.
(1956. szeptember 6.)

34.    Bárhol is létezzen egy bahá’í család, az érintetteknek meg kell tenniük mindent, amit csak tudnak, hogy megóvják azt, mert a Tanítások erősen elítélik a válást, míg a harmóniát, egységet és szeretetet az emberi kapcsolatok legmagasabb ideáljaként mutatják be. Ez kell mindig jellemezze a bahá’í-okat, szolgáljanak bár az úttörőség mezején, vagy sem.
(1956. november 9., egy Országos Szellemi Tanácshoz)


Részletek az Igazságosság Egyetemes Háza nevében írt levelekből
(egyénekhez, hacsak máshogy nem jelöljük)

35.    A problémákat végiggondolva, melyekkel te és feleséged szembesültök, az Igazságosság Háza rámutat, hogy a családotok egysége elsőbbséget kell élvezzen minden más megfontolás előtt. Bahá’u’lláh azért jött, hogy egységet hozzon a világba, és az egyik alapvető egység a családé. Ezért hinnünk kell, hogy a Hit szándéka annak erősítése, és nem gyengítése. Például az Ügy szolgálata nem okozhatja a család elhanyagolását. Fontos, hogy úgy osszad be az idődet, hogy a családi életed harmonikus legyen, és a háztartásod is megkapja a kellő figyelmet.
    Bahá’u’lláh hangsúlyozta a tanácskozás fontosságát is. Ne gondoljuk, hogy a megoldás keresésének ezen értékes módszere az Ügy adminisztratív intézményeire korlátozódik. A teljes körű és őszinte eszmecserét használó családi tanácskozás, melyet a visszafogottság és egyensúly igényének tudata hat át, a családi konfliktusok egyetemes gyógyszere lehet. Ne próbálják a feleségek dominálni a férjeiket, és a férjek sem a feleségeiket...
(1978. augusztus 1.)

36.    ..... kelt leveled, mely a családodat sújtó nehézségeket írja le, aggasztotta az Igazságosság Egyetemes Házát, és a következők átadására kért bennünket.
    Figyelembe véve, hogy te és férjed tanácskoztatok a családi problémáitokról a Szellemi Tanácsotokkal de nem kaptatok semmiféle tanácsot, és a helyzeteteket egy családtanácsadóval is megbeszéltétek siker nélkül, az Igazságosság Háza úgy érzi, lényegi fontosságú neked és férjednek megérteni, hogy a házasság a jóllét forrása lehet, amely biztonságérzetet és lelki boldogságot kölcsönözhet. Ez azonban nem olyan dolog, ami magától történik. Ahhoz, hogy a házasság a megelégedettség menedékévé válhasson, szükség van a házastársak együttműködésére, és a családjaik segítségére. Említed, hogy aggódsz a legidősebb lányod miatt. A Ház azt javasolja, hogy vonjátok be őt, és talán a család fiatalabb gyermekeit is a családi tanácskozásokba. Mint bahá’í-ok, értjük a tanácskozási folyamat fontosságát, és nem szabad úgy éreznünk, hogy ezt csak a Szellemi Tanácsok használhatják.
(1979. június 24.)

37.    A házasfelek között kialakuló kibékíthetetlen ellenszenv nem csupán a szeretet hiánya a házastárs iránt, hanem egy olyan utálat (antipátia), amely nem feloldható. A Szellemi Tanács feladata annak eldöntése, hogy vajon fennáll-e ez a feltétel, mielőtt a várakozás évének kezdődátumát meghatározza, és ezt az egyik fél kérése alapján is megteheti. Ezt nem befolyásolja, ha a másik fél nem  kívánja a válást.
    Miután a várakozás évének kezdete meghatároztatott, a felek kötelessége, hogy minden erőfeszítést megtegyenek a különbségeik kibékítésére és megpróbálják a házasságukat megóvni. E tekintetben a Szellemi Tanács kötelessége, hogy felajánljon nekik minden segítséget...
    A Szellemi Tanács segítségének kérése nyilvánvalóan része a bahá’í válási eljárásnak, és az érintett feleknek tanácskozniuk kell a Tanáccsal a problémáikról. A felektől, akár egyiküktől, akár mindkettőjüktől függ, hogy professzionális családtanácsadók szolgálatait is igénybe veszik-e.
(1979. július 12.)

38. ..... kelt, az Igazságosság Egyetemes Házához intézett leveled egyértelműen kifejezi, hogy a házasságodat az Írások tanulmányozásán és a tanácskozás és segítségkérés különféle módszerein keresztül próbálod új alapokra helyezni. Az Igazságosság Háza arra kért bennünket, hogy a tanácsát a házastársak kibékülése ezen létfontosságú tárgyában a saját magaddal és a másokkal való kapcsolatod kontextusában adjuk át.
    A Ház arra buzdít, hogy tarts ki a tanulmányozásban, a problémáid megoldásáért való imádkozásban és a meditációban, amelyek iránymutatást és bizalmat adhatnak, minthogy az én és a másokkal való kapcsolatok megértése az Írásokban, és a Mester, ’Abdu’l-Bahá példájában található.
    Se te, se a férjed ne habozzatok továbbra is professzionális házassági tanácsadókkal konzultálni egyedül, és együtt is, ha lehet, és emellett kihasználni azt a támogató tanácsadást, amely bölcs és érett barátoktól jöhet. A nem-bahá’í tanácsadás hasznos lehet, de általában szükséges bahá’í meglátásokkal árnyalni.
    Azt kérdezed, miként kell kezelni a haragot. Az Igazságosság Háza azt javasolja, idézd észbe az Írásainkban található intelmeket arról, hogy nézzük el mások hibáit; bocsássuk meg és rejtsük el helytelen cselekedeteiket; ne tárjuk fel rossz tulajdonságaikat, de keressük és erősítsük a dicséretreméltókat, és törekedjünk arra, hogy mindig megbocsátók, türelmesek és könyörületesek legyünk. Segíteni fognak az olyan idézetek, mint pl. a következők a szeretett Védnök nevében írt levelekből:

     „Mindenkiben vannak olyan tulajdonságok, amikért az illetőt nagyra becsülhetjük és csodálhatjuk, és amiért szerethetjük; és talán, ha elhatározod, hogy a férjed ilyen tulajdonságaira gondolsz csak, az segíteni fog a helyzet javításában.
    ... Fordítsd el a gondolataidat azoktól a dolgoktól, amik felzaklatnak, és folyamatosan imádkozz Bahá’u’lláh-hoz, hogy segítsen meg téged. És akkor majd meglátod, hogy az a tiszta szeretet, amit Isten szít fel, és ami a szívben izzik, mikor olvassuk és tanulmányozzuk a Tanításokat, miként melegít fel és gyógyít jobban, mint bármi más.

    Mindnyájan csupán egy életért vagyunk felelősek, és ez a saját magunké. Mindegyikünk mérhetetlenül messze áll attól, hogy „olyan tökéletesek legyünk, mint ahogy mennyei atyánk tökéletes” , és a feladat, hogy tökéletesítsük a saját életünket és jellemünket olyan, ami a teljes figyelmünket, akaraterőnket és energiánknak igényli...”
(1979. július 17.)

39.    A férj és feleség közötti kapcsolatot a bahá’í családi élet ideáljának az összefüggésében kell szemléljük. Bahá’u’lláh azért jött, hogy egységet hozzon a világba, és az egyik alapvető egység a családé. Ezért hinnünk kell, hogy a Hit szándéka annak erősítése, és nem gyengítése, és hogy az egység erősítésének egyik kulcsa a szerető tanácskozás. A bahá’í családban uralkodó légkör, miként a közösségé, mint egészé is „Isten Ügyének kulcsát” kell kifejezze, amely, miként a szeretett Védnök kijelentette: „nem a parancsuralom, hanem az alázatos testvériség, nem a zsarnokság, hanem az őszinte és szerető tanácskozás légköre.,,”
    Azonban bármennyire is szerető a tanácskozás, minden csoportban vannak időről időre olyan kérdések, amelyekben nem lehet egységet teremteni. Egy Szellemi Tanácsban ezt a dilemmát a többségi szavazás oldja fel. Mikor azonban csak két fél – jelen esetben férj és feleség – van, nem lehet többség. Ezért lesz olyan idő, amikor a feleségnek kell engednie a férjének, és olyan, amikor a férjnek kell engednie a feleségének, de egyik sem uralkodhat soha igaztalanul a másikon...
(1980. december 28., egy Országos Szellemi Tanácshoz)

40. Kifejezett viselkedési szabályokat kértél azonban, amelyeknek a férj és feleség közötti viszonyt kell szabályozniuk. Ezt az Igazságosság Háza nem kívánja megtenni, és úgy érzi, hogy már most is elégséges útmutatás található az ezzel kapcsolatos összeállításban, például az alapelv, hogy a család minden tagjának jogait tiszteletben kell tartani, és a tanács, hogy a szerető tanácskozás kell legyen a kulcs, hogy minden dolgot harmóniában és szeretetben kell elrendezni és hogy vannak olyan esetek, mikor a férjnek és feleségnek engednie kell a másik kívánságának. Hogy ez utóbbi pontosan milyen körülmények között történjen, az az egyes házaspárokon múlik. Ha – ne adj Isten – nem tudnak megegyezni, és a nézeteltérésük elidegenedéshez vezet, azoktól kell tanácsot kérniük, akikben bizalmuk van, és akiknek őszinteségében és józan ítéletében megbíznak, annak érdekében, hogy megóvják és megerősítsék kötelékeiket, mint egységes család.
(1982. május 16.)

41.    Ami az „ellenszenv” (averzió) kifejezést illeti a bahá’í válási törvény kapcsán, az Igazságosság Egyetemes Háza rámutat, hogy egyes polgári törvénykönyvekkel ellentétben a bahá’í válásnak nincsenek kifejezett „indokai”. A bahá’í jog megengedi a válást, de, amint Bahá’u’lláh és ’Abdu’l-Bahá is nagyon tisztán megfogalmazták, a válás olyan dolog, amitől irtózni kell. Igy a hívőnek meg kell tennie mindent, amit tud, hogy tartózkodjon tőle. A bahá’í-ok mélységesen tudatában kell legyenek a házasság szentségének, és törekedniük kell arra, hogy a házasságukat az egység és harmónia örök kötelékévé tegyék. Ez erőfeszítést, áldozatot, bölcsességet és önmegtagadást igényel. Egy bahá’í csak akkor gondoljon a válás lehetőségére, ha a helyzet elviselhetetlen, és erős ellenszenvet érez az ellen, hogy a másikkal házasságban él. Ez az a standard, amit az egyén elé állítunk. Nem törvény, hanem buzdítás. Olyan cél, melynek elérésére törekednünk kell.
    A Szellemi Tanács szemszögéből azonban némiképp más a dolog. A Szellemi Tanácsnak mindig törődnie kell azzal, hogy a hívők a közösségben mélyüljenek el a házasság bahá’í fogalmának a megértésében, elsősorban a fiatalok, hogy már a válás gondolatától is irtózzanak...
    Látható tehát, hogy az „ellenszenv” (averzió) nem specifikus jogi kifejezés, amely meghatározást igényelne. Tulajdonképpen számos egyéb kifejezés is létezik annak a helyzetnek a leírására, ami a bahá’í jog szerinti váláshoz vezethet, pl. „utálat” (antipátia), „neheztelés”, „elidegenedés”, „a harmónia megteremtésének lehetetlensége”, és „kibékíthetetlenség”. A szövegek azonban rámutatnak, hogy a válás szigorú ítélet alá esik, „utolsó lehetőségként” kell tekinteni rá, mikor „ritka és sürgető körülmények” állnak fenn, és hogy az a fél, aki „a válás oka”, az „kétségbevonhatatlanul súlyos balsors áldozata lesz”.
(1982. november 3.)

42.     Mikor válás iránti kérelemmel fordulnak a Szellemi Tanácshoz, annak első gondolata és cselekedete az kell legyen, hogy kibékítse a párt, és biztosítsa, hogy ismerjék a kérdésre vonatkozó bahá’í tanításokat. Ha Isten is úgy akarja, a Tanács sikerrel jár, és nem kell elindítania a várakozás évét. Ha azonban a Tanács úgy találja, hogy képtelen meggyőzni az érintett felet a válás iránti kérelem visszavonásáról, arra kell jusson, hogy az intézmény szemszögéből tekintve úgy tűnik, hogy kibékíthetetlen ellenszenv áll fenn, és nincs más alternatívája, mint kitűzni a várakozás évének kezdetét. Az év folyamán a pár felelőssége, hogy megkíséreljék kibékíteni az ellentéteiket, és a Tanács feladata a segítésük és bátorításuk. Ha azonban a várakozás éve kibékülés nélkül ér véget, ki kell mondani a bahá’í válást arra az időpontra, mikor a civil válást kimondták, ha az korábban már nem következett be.
(1987. május 6.)

43.    Nyilvánvaló, hogy a bahá’í tanítások abszolút normaként kívánják meg a hűséget a férj és feleség közötti kapcsolatban. Egy 1941. szeptember 28-án Shoghi Effendi nevében írt levél, melyet a Messages from the Universal House of Justice, 1968-1973 (Az Igazságosság Egyetemes Háza üzenetei 1968-1973) c. kötet a 108.oldalán idéz, kijelenti:

A kérdés, melyet felvetsz, vagyis, hogy mi lehet a helye az életünkben egy olyan mély szeretetköteléknek valakivel, akivel találkozunk, és aki nem a férjünk vagy feleségünk, egyszerűen megválaszolható a tanítások fényében. A megtartóztatás mind a házasság előtt, mind azalatt makulátlanul tiszta nemi életet feltételez. Teljes megtartóztatást a házasság előtt, és tökéletes hűséget a választott társhoz a házasság megkötése után. Hűséget minden nemi cselekményben, hűséget szóban és tettben.

    A bahá’í írásokból az is nyilvánvaló, hogy egy férj sem bánhat durván a feleségével semmilyen módon, és hogy az ilyen elítélendő cselekedet a szöges ellentéte a bahá’í írások által előírt kölcsönös tiszteletre és egyenlőségre építő kapcsolatnak – mely kapcsolatot a tanácskozás alapelvei vezérelnek, és mentes az erőszak alkalmazásától a saját akaratnak való engedelmeskedés kikényszerítésére.
(1987. július 22.)

44.    Az Igazságosság Háza azt tanácsolja neked, hogy folytasd fáradhatatlan erőfeszítéseidet a házasságodban felmerült nehézségek leküzdésére. Örömmel látja, hogy te és férjed a Helyi Szellemi Tanácshoz fordultatok útmutatásért, és segítséget kértetek egy bahá’í-tól, aki házassági tanácsadó. Az ilyen erőfeszítések, mikor erős és határozott igyekezettel párosulnak, nagyban növelik az esélyét annak, hogy a házasságotok fenntartható. Ugyanakkor észben kell tartani azt a tényt is, hogy mivel Bahá’u’lláh engedélyezte a válást, az kétségkívül arra való jelzés, hogy bizonyos körülmények között elkerülhetetlen. Ha a házasságod fenntartására szolgáló őszinte erőfeszítéseid nem hozzák meg a kívánt eredményt, ne keserítsen el.
(1989. április 28.)

45. Az Igazságosság Háza szomorúan értesült arról, hogy te és férjed továbbra is nehézségeket tapasztaltok a házasságotokban. A Ház gyakran tanácsolta az ilyen helyzetben lévő hívőknek, hogy forduljanak a Szellemi Tanácsokhoz tanácsért és útmutatásért, és kövessék ezeket abbéli erőfeszítéseikben, hogy házastársi kapcsolatuk egységét megóvják. Sokszor bizonyult jónak az is, hogy hozzáértő professzionális házassági tanácsadók segítségét kérték, akik hasznos meglátásokat és útmutatásokat ajánlhatnak azzal kapcsolatban, hogy miként lehet nagyobb fokú egységet létrehozni alkotó lépések megtételével.
(1989. július 17.)

46.    ... egy férj sem bánhat durván a feleségével semmilyen módon, lettlégyen ez érzelmi, mentális vagy fizikai... Ha a bahá’í feleség ilyen helyzetben találja magát, és úgy érzi, hogy nem megoldható a férjével folytatott tanácskozáson keresztül, jól teszi, ha tanácsért és útmutatásért fordul a Helyi Szellemi Tanácshoz, és igencsak előnyösnek találhatja, ha hozzáértő professzionális tanácsadók segítségét is kéri. Ha a férj is bahá’í, a Helyi Szellemi Tanács felhívhatja a figyelmét, hogy el kell kerülnie a durva viselkedést, és ha szükséges, határozott lépéseket tehet azért, hogy bátorítsa a tanítások intéseinek a betartására.
    Számos alkalom volt, mikor egy pár megszentelt és határozott erőfeszítésen keresztül, melyet az ima ereje és a szakértők tanácsa támogatott, sikeresen győzte le a kibékülésük előtt tornyosuló látszólag áthághatatlan akadályokat, és építette újra a házasságuk szilárd alapzatát. Számtalan példa van olyan személyekre is, akik drasztikus és tartós változást tudtak elérni a viselkedésükben azon keresztül, hogy az Isten kegyelméből rendelkezésükre álló szellemi erőkből merítettek.
    Miként tudod, a bahá’í hitben a válást helytelenítik, és csak akkor szabad ehhez folyamodni, ha sikertelennek bizonyultak a kibékülést célzó kitartó erőfeszítések. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a válás engedélyezett, ha kibékíthetetlen ellenszenv létezik a két házas fél között.
(1989. augusztus 6.)

Az elektronikusan megjelent könyv kiadási információi
A bahá’í házasságok megőrzése
Összeállítás  és  idézetgyűjtemény

Készítette: Az Igazságosság Egyetemes Háza

Kiadta: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási részlege
Bahá’í Világközpont

Fordította: Koczóh Péter
Lektorálta: Manno Judit

A fordítás alapja:
Preserving Bahá’í Marriages
A Compilation
Issued by the Research Department
of the Universal House of Justice
Bahá’í World Center
Haifa, Israel

Kiadja a Magyarországi Bahá’í Közösség
Országos Szellemi Tanácsa

ISBN: 978-963-87806-9-0

Budapest, 2014

Szerzo: több szerző - Kategoria: Összeállítások - Oldal: 0 - Fejezet: 0
© Erfán.cz & phpRS