"... merüljetek bele ezen Óceánba, melynek mélyén a
bölcsesség és szavak gyöngyei rejteznek..."
Bahá'u'lláh
Keresés
Részletes keresés

Kategorie
  Bahá’í
    Bahá’u’lláh
    ‘Abdu’l-Bahá
   A Báb
   Az Igazságosság Egyetemes Háza
   Bahá’í Nemzetközi Közösség (ENSZ iroda)
   Összeállítások
   Ruhi és serdülő könyvek idézetei
   Shoghi Effendi
   Tanmesék gyermekeknek
   Vegyes
 

Válogatás a Báb írásaiból


 

ELŐSZÓ

A Bahá’í Közösség régóta várta a napot, amikor a Báb írásaiból egy átfogó válogatás elérhető lesz. Mióta Shoghi Effendi lefordította és közzé tette Nabíl elbeszélését, és monumentális munkáiban rámutatott a Báb magasztos rangjára, a bahá’í-ok világszerte, de főleg nyugaton áhítozva vártak Kinyilatkoztatásának hiteles gyűjteményére, hogy közelebb kerülhessenek Annak dicső szelleméhez, Aki nem csak hitük Előfutára volt, hanem egy független Kinyilatkoztatás Hordozója is. Remélhetőleg ez a kötet egy első és hatékony lépést jelent ebbe az irányba.

Tekintve a Báb írásainak óriási terjedelmét, számos művének alapos áttekintése volt szükséges. Ezzel a feladattal az Igazságosság Egyetemes Háza a Kutató osztályát bízta meg. Az angol fordítást Habib Taherzadeh készítette, aki maga is évekig ezen az osztályon szolgált. Egy bizottság segítette még a munkájukat, melynek eredményeképpen ez a kötet most elérhető mind a bahá’í-ok, mind a nagy közönség számára – mint az angol nyelvű bahá’í irodalom egy további drágaköve.

Bahá’í Világközpont, 1976


TARTALOM


1
TÁBLÁK ÉS LEVELEK

1.1
Tábla Ahhoz, „Aki ki fog Nyilváníttatni”

1. Levél ez az alázatos szolgától a Mindenek Felett Dicső Úrhoz – Ki korábban és ezután is ki fog nyilváníttatni. Bizony, Ő a Legmegnyilvánultabb, a Mindenható.

2. A Legfőbb Úr, az Erő Urának nevében.

3. Dicsőíttessék Ő, Ki előtt imádatban hajol meg a föld és a menny minden lakója, és Kihez mindenki esdekelve fordul. Ő az, Ki markában tartja minden teremtett dolgok hatalmas királyságát, és Kihez mindenek vissza fognak térni. Ő az, Ki azt nyilvánítja ki, amit csak akar, és parancsolata által: „Legyél” jött létre minden dolog.

4. Levél ez a Thá1 betűtől Ahhoz, Ki az Igazság erejéből majd kinyilváníttatik – Ki a Mindenek Felett Dicső, a Legszeretettebb –, megerősítendő, hogy minden teremtett dolgok, valamint én magam is, mindenkorra bizonyságot teszünk, hogy nincs más Isten, csak Te, a Mindenható, az Önmagától Való; hogy Te vagy az Isten, nincsen más Isten Rajtad kívül, és hogy minden ember Általad kel majd életre.

5. Magasztaltassék és dicsőíttessék a Neved, ó Uram, én Istenem!

6. Az örökkévalóságtól kezdve, bizony, felismertelek Téged, és az örökkévalóságig így is fogok cselekedni, Önnön Magadon, és nem máson keresztül. Bizony, Te vagy minden tudás Forrása, a Mindentudó. Örökkévalóságtól esedeztem, és az örökkévalóságig kérlelni foglak, bocsáss meg, hogy csak kevéssé értelek Téged, tudván, hogy nincsen más Isten, csak Te, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenható.

7. Könyörgöm Hozzád, ó én Legszeretettebbem, bocsáss meg nekem és azoknak, akik őszintén igyekeznek a Te Ügyedet elősegíteni. Valóban Te vagy Az, Ki megbocsátja az egész emberiség bűneit. És Kinyilatkoztatásom ezen második évében, mely Kinyilatkoztatás a Te parancsodra történt, tanúsítom, hogy Te vagy a Legmegnyilvánultabb, a Mindenható, az Örökkévaló; a földön és a mennyekben létező dolgok közül semmi sem hiúsíthatja meg a Te szándékodat, és hogy Te vagy minden dolgok Tudója és a hatalom és a fenség Ura.

8. Bizony, mi hittünk Benned és jeleidben még Megnyilvánulásod hajnala előtt, és Téged illetően mi mind bizonyságban vagyunk. Bizony, mi hittünk Benned és jeleidben a Megnyilvánulásod beteljesedése után, és mi mind Benned hiszünk. Bizony, mi hittünk Benned és jeleidben Megnyilvánulásod órájában, és bizonyságot teszünk, hogy parancsod által: „Legyél” teremtettek meg minden dolgok.

9. Minden Megnyilvánulás csupán Önnön Magad Kinyilatkoztatása, Kiknek mindegyikével mi valóban megjelentünk, és imádatban meghajolunk Előtted. Te voltál, ó én Legszeretettebbem, a tanúm régmúlt időkön át és leszel az örökké a jövendő napokban. Bizony, Te vagy a Mindenek Felett Hatalmas, az Örökké Hűséges, a Mindenható.

10. Tanúsítottam Egységedet Önmagadon keresztül a mennyek és a föld lakói előtt, bizonyságot téve, hogy Te vagy valóban a Mindenek Felett Dicső, a Legszeretettebb. Önmagadon keresztül jutottam el a Te felismerésedhez a mennyek és a föld lakói előtt, bizonyságot téve, hogy Te vagy valóban a Mindenható, a Mindenek Felett Dicsőített. Önmagadon keresztül dicsőítettem a Te Nevedet a mennyek és a föld lakói előtt, bizonyságot téve, hogy Te vagy valóban az erő Ura, Ő, Ki a Legmegnyilvánultabb. Önmagadon keresztül magasztaltam Szentségedet a mennyek és a föld lakói előtt, bizonyságot téve, hogy Te vagy valóban a Mindenek Felett Megszentelt, a Legszentebb. Önmagadon keresztül dicsértem Szentségedet a mennyek és a föld lakói előtt, bizonyságot téve, hogy Te vagy valóban a Leírhatatlan, a Megközelíthetetlen, a mérhetetlenül Dicsőített. Önmagadon keresztül magasztaltam a Te ellenállhatatlan fenségedet a mennyek és a föld lakói előtt, bizonyságot téve, hogy bizony, Te és csak Te egyedül vagy a hatalom Ura, az Örökkévaló, az Időtlen Úr.

11. Megszentelt és dicsőített vagy Te; nincsen más Isten csak Te, és bizony, Hozzád térünk mi mind vissza.

12. Ami azokat illeti, akik Alí rokonságát halálba küldték, hamarosan rá fognak döbbenni, a kárhozat micsoda mélységeibe szálltak alá.

1.2
Egy második Tábla Ahhoz,
„Aki ki fog Nyilváníttatni”

1. Annak pillantása, Kit Isten ki fog nyilvánítani, ragyogja be e betűt az elemi iskolában.2

2. Ő a Legdicsőbb.

3. Ő Isten, nincsen Isten Rajta kívül, a Mindenhatón, a Legszeretettebben kívül. Minden, ami a mennyekben és a földön van, és bármi a kettő között, mind az Övé. Bizony, Ő a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való.

4. Ez egy levél Istentől, a Veszélyben Oltalmazótól, az Önmagától Valótól, Istenhez, a Mindenhatóhoz, a Legszeretettebbhez, annak bizonyítékául, hogy a Bayán és azok, akik azt követik, csupán ajándék tőlem Néked, és hogy kifejezzem szilárd hitemet, hogy nincsen más Isten, csak Te, hogy a Teremtés és Kinyilatkoztatás királyságai a Tiéid, hogy senki nem juthat sehova, hacsak nem a Te hatalmaddal, és hogy Az, Kit Te felemeltél, csupán a Te szolgád és a Te bizonyságtételed. Bizony kérlek, engedd meg nekem, hogy ezen szavakkal szólíthassam Őt, Kit Isten ki fog nyilvánítani: „Ha a későbbi Feltámadás Napján a Bayán követőjének egész társaságát, legyen bár még csecsemő, ujjad egyetlen mozdulatával elbocsátanád, akkor is, bizony, dicsőítendő lennél Te e jelzésedben. És bár nincs kétség efelől, kérlek, adj tizenkilenc évnyi haladékot kegyed zálogaként, hogy azok, akik befogadták ez Ügyet, elnyerhessék kegyesen Általad jutalmukat. Valóban Te vagy az áradó kegyelem Ura. Bizony, megelégítesz Te minden teremtett dolgot és függetlenné teszed őket mindentől, míg semmi, ami a mennyekben vagy a földön vagy a kettő között van, Téged meg nem elégíthet.”

5. Bizony, Te vagy az Önmagától Való, a Mindenek Tudója, és bizony, hatalmas vagy Te minden dolgok fölött.

1.3
Tábla az Élő első Betűjéhez

1. Ez az, amit Mi kinyilatkoztattunk az Ő első hívőjének, Kit Isten ki fog nyilvánítani, hogy ez figyelmeztetésül szolgálhasson a Mi jelenlétünktől az egész emberiségnek.

2. A Mindenható, a Legszeretettebb nevében.

3. Dicsértessék és dicsőíttessék Ő, Ki a menny és a föld királyságainak és mindennek azok között a korlátlan Ura. Mondd: Bizony, Hozzá fogunk mi mind visszatérni, és Ő Az, Ki parancsával vezet bárkit, akit akar. Mondd: Minden ember könyörög áldásaiért, és Ő minden teremtett dolog felett áll. Ő valóban a Mindenek Felett Dicső, a Hatalmas, a Hőn Szeretett.

4. Levél ez a Thá betűtől ahhoz, ki az első hívő. Tanúsítsd, hogy Ő Én vagyok, Magam, az Uralkodó, a Mindenható. Ő Az, Ki élet és halál felett rendelkezik, és Hozzá fog minden visszatérni. Bizony, nincsen más Isten csak Ő, és minden ember imádatban hajol meg Előtte. A Te Urad, Isten valóban meg fog fizetni most mindenkinek rendelése szerint gyorsabban, mint a szavak kiejtése „Legyen, és lőn”.

5. Isten valóban tanúsítja a Könyvében és tanúsítják az angyalainak serege, a Hírnökei és az isteni tudással felruházottak is, hogy te hiszel Istenben és jeleiben, és mindenkit helyesen vezetsz útmutatásoddal. Ez bizony végtelen kegyelem, mellyel Isten, az Örökkön Élő, az Önmagától Való kegyesen megajándékozott téged eddig is és ezután is. És mivel te hittél Istenben még a teremtés előtt, Ő parancsával felemelt téged minden Kinyilatkoztatásban. Nincsen Isten, csak Ő, a Korlátlan Védelmező, a Mindenek Felett Dicső.

6. Kötelességed hirdetni Isten Ügyét minden teremtett dolgoknak a kegyelem zálogaként Őelőle; nincsen Isten csak Ő, a Legbőkezűbb, a Mindeneknek Parancsoló.

7. Mondd: Minden dologban Isten Könyvéhez kell fordulni; Én bizony az Első vagyok, Ki hisz Istenben és a jeleiben; Én vagyok Az, Ki elmondja és kijelenti az Igazságot, és felruháztattam Isten, a Hatalmas, a Hasonlíthatatlan minden kitűnő címével. Bizony, Én megértem az Első Megnyilvánulás Napját, és az Úr intésére és kegyelme zálogául meg fogom érni a Későbbi Megnyilvánulás Napját. Nincsen Isten Rajta kívül, és a kijelölt órában mindenki imádatban fog meghajolni Előtte.

8. Hálát adok Istennek és dicsőítem Őt, hogy Ügye képviselőjének választott ki a múltban és a jövőben; nincsen más Isten, csak Ő, a Dicsőített, a Mindenek Felett Dicsért, az Örökkévaló. Minden a mennyekben és a földön az Övé, és Ő vezet minket helyesen.

9. Ó, a Bayán népe! Azoknak, akik elfogadják az Igazságot, Hozzám kell fordulniuk, amint el van rendelve a Könyvben, és isteni vezérletet nyer bárki, aki eljut a Színem elé.

1.4
Részletek egy Mohamed sahhoz intézett levélből

align="justify">1. Az anyag, miből Isten Engem teremtett, nem az az agyag, melyből a többiek formáltattak. Reám ruházta azt, mit a világi bölcsek soha fel nem foghatnak, sem a hívők fel nem fedezhetnek... Én vagyok Isten Eredendő Szavának egyik fenntartó pillére. Aki felismert Engem, megismert az mindent, ami igaz és helyes, és eljutott az mindenhez, ami jó és illendő, és aki Engem fel nem ismert, elfordult ő mindentől, mi igaz és helyes, és megadta magát mindennek, mi gonosz és tiszteletlen.

2. Uradnak, minden teremtett dolgok Urának, az összes világok Urának igazságosságára esküszöm! Ha valaki ebben a világban annyi épületet emelne, amennyi csak lehetséges, és Istent dicsérné minden olyan erényes cselekedeten keresztül, melyet Isten tudása csak átfog, és eljutna az Úr színe elé, de ha akárcsak olyan mértékig is, mi kevesebb, mint amit Isten számba vesz, szívében a rosszindulatnak csak nyomát is hordozná Ellenem, minden cselekedete semmivé válna, megfosztatna Isten kegyes pillantásától, haragjának tárgyává válna és bizonyosan elemésztetne. Mert Isten úgy rendelkezett, hogy mindazon jó dolgok, melyek tudásának tárházában rejteznek, az Irántam való engedelmességen keresztül érhetők el, és minden tűz, melyet Könyvében feljegyzett, az Irántam való engedetlenségen keresztül. Olybá tűnik, ezen a napon és ezen állásból látom mindazokat, akik szeretetemet élvezik és parancsomat követik, a Paradicsom termeiben lakozva, és ellenségeim egész csapatát pedig a pokoltűz legmélyebb mélységeire ítélve.

3. Életemre! Ha nem lett volna kötelességem, hogy elismerjem Annak Ügyét, Ki Isten Bizonyságtétele…, nem jelentettem volna ezt ki néked… Isten úgy határozott, hogy a menny összes kulcsát a jobb kezembe helyezi, a pokol összes kulcsát pedig a bal kezembe.

4. Én vagyok a Legelső Pont, melyből létrejött minden teremtett dolog. Én vagyok Isten Orcája, Kinek ragyogása sohasem homályosulhat el, Isten Fénye, melynek sugárzása sohasem halványulhat el. Aki felismer Engem, biztonság és minden jó lesz a része, és aki nem ismer fel, pokoltűz és minden rossz vár arra…

5. Esküszöm Istenre, a Páratlanra, a Hasonlíthatatlanra, az Igazra, Isten legfőbb Bizonyságtétele semmi egyéb okból nem ruházott fel Engem világos jelekkel és bizonyságokkal, minthogy minden ember képessé válhasson arra, hogy alávesse magát az Ő Ügyének.

6. Annak igazságosságára, Ki az Abszolút Igazság, ha fellebbennének a fátylak, látnád, hogy ezen földi síkon minden embert keményen sújt Isten haragjának tüze, olyan tűz, mely hevesebb és nagyobb, mint a pokol tüze, azok kivételével, akik szeretetem fájának árnyékában kerestek menedéket. Mert bizony ők az üdvözültek...

7. Isten a tanúm, nem voltam én tanult ember, mert kereskedőnek neveltek. A hatvanadik3 évben Isten kegyesen áthatotta lelkemet azon meggyőző bizonyítékokkal és súlyos tudással, melyek Őt jellemzik, Ki Isten Bizonyságtétele – béke legyen Véle –, míg végezetül azon évben meghirdettem Isten rejtett Ügyét, feltártam féltve őrzött pillérét oly módon, hogy senki ne tudja azt visszautasítani. „Hogy aki elpusztult, az világos bizonyíték alapján pusztuljon el, és aki élve maradt, az világos bizonyíték alapján maradjon életben!”4

8. Ugyanazon évben (a hatvanadikban) hírnököt és egy könyvet küldtem néked, hogy oly módon cselekedhess Annak Ügye iránt, Ki Isten Bizonyságtétele, miként az uralkodói rangodhoz illendő. De minthogy Isten akaratából sötét, félelmetes és súlyos dolgok rendeltettek el visszavonhatatlanul, a könyvet eléd nem bocsátották, olyan emberek közbelépése miatt, akik a kormány jóakaróinak tekintik magukat. Még a mai napig sem terjesztették azt illendően Fenséged elé, pedig már majdnem négy év telt el. Most azonban, hogy a végzetes óra közeleg, és minthogy hit dolgáról van szó, nem pedig világi gondról, ezért adok néked rövid bepillantást abba, ami lezajlott.

9. Istenre esküszöm! Ha tudnál azon dolgokról, melyek e négy év alatt Vélünk történtek a te embereid és hadsereged kezétől, visszatartanád lélegzetedet is Istentől való félelmedben, hacsak ki nem állnál, hogy kövesd Annak Ügyét, Ki Isten Bizonyságtétele, és nem tennéd jóvá hiányosságaidat és mulasztásodat.

10. Amíg Sirázban voltam, azok a méltánytalanságok, miket a gonosz és züllött kormányzó rám zúdított, olyan súlyossá váltak, hogy ha csupán egy kicsiny részüket megosztanánk veled, bosszuló igazsággal sújtanál le rá. Mert határtalan elnyomása miatt királyi udvarod a Feltámadás Napjáig Isten haragjának tárgyává vált. Mi több, alkohol-élvezete olyannyira mértéktelenné vált, hogy soha nem volt elég józan ahhoz, hogy ésszerű ítéletet hozhasson. Ezért hát a zaklatások miatt kénytelen voltam elhagyni Sirázt, hogy Fenséged felvilágosult és magasztos udvarába induljak. Ezután a Mu’tamidu’d-Dawlih (Iszfahán kormányzója) elismerte az Ügy igazságát, és példás alázatot és odaadást mutatott az Ő választottai iránt. Mikor városának néhány tudatlanja kiállt, hogy lázadást szítson, megvédte ő az isteni Igazságot azáltal, hogy védelmet ajánlott Nékem egy ideig a kormányzói lakhely menedékében. Végül pedig, miután elnyerte Isten tetszését, felszárnyalt honába a legmagasabb Paradicsomban. Isten jutalmazza meg őt kegyesen...

11. Miután a kormányzó az örök Királyságba távozott, gonosz utóda mindenféle rendű és rangú árulás, hamis eskü és erőszak alkalmazásával elküldött Engem Iszfahánból, öt őr által kísérve egy hét napig tartó útra, anélkül, hogy utazásom legcsekélyebb szükségleteit biztosította volna (Ó, jaj! Ó, jaj, a dolgok, melyek Engem értek!), míg végül megérkezett Fenséged parancsa, utasítván, hogy menjek Mákúba…

12. A Legnagyobb Úrra esküszöm! Ha elmondanák néked, hogy milyen helyen lakozom, te magad lennél az első, aki megkönyörülne Rajtam. Egy hegy szívében egy erőd (Mákú)… található, melyben senki más csak két őr és négy kutya tartózkodik. Képzeld hát el az Én sanyarú sorsomat… Isten igazságára esküszöm! Ha az, aki hajlandó volt Velem így bánni, tudná, Ki az, Akit így kezel, bizony életében soha többet nem lenne boldog. Sőt – és Én valóban az igazat mondom el néked –, ez olyan, mintha bebörtönözte volna az összes Prófétát, az összes igaz embert és az összes kiválasztottat…

13. Mikor ismertetették Velem e parancsot, írtam a miniszternek, aki a királyság ügyeit intézi, mondván: „Istenre szólítalak fel, ölj meg Engem, és küldd el fejemet oda, ahová csak akarod. Mert bizony olyan ártatlan személy, mint Én, nem törődhet bele, hogy olyan helyre száműzzék, melyet gonosztevőknek tartanak fenn, és úgy éljen tovább.” De könyörgésem válasz nélkül maradt. Őexcellenciája, a Hájí nyilvánvalóan nincsen teljes tudatában Ügyünk igazságának. Sokkal szörnyűbb dolog lenne megszomorítani a hívők – lett légyenek azok férfiak vagy nők – szívét, mint elpusztítani Isten megszentelt Házát.

14. Bizony, az Egy Igaz Isten a tanúm, hogy ezen a Napon Én vagyok Isten igazi misztikus Temploma és minden jó Lényege. Ki Velem jót cselekszik, olyan az, mintha Istennel cselekedte volna azt, az ő angyalaival és szeretteinek egész társaságával. Ki Velem gonoszul cselekszik, olyan az, mintha Istennel cselekedte volna azt, és az ő kiválasztottaival. Ó nem, túl magasztos Isten és szeretteinek állása ahhoz, hogy bárki jó vagy gonosz cselekedete elérhessen szent küszöbükhöz. Ami Engem elér, úgy rendeltetett, hogy elérjen, és ami Rám zúdul, majd visszaszáll arra, aki Reám zúdította. Arra, Kinek kezében van lelkem, nem mást vetett az börtönbe, mint saját magát. Mert bizony bármit rendelt is el Isten Nékem, az úgy fog beteljesedni, és semmi más nem fog érinteni minket, mint amit Isten rendelt nékünk. Jaj annak, kinek kezéből a gonoszság sugárzik, és áldott az ember, kinek kezéből a jó tör elő. Panaszomat nem viszem Én más elé, mint Isten elé, mert Ő a legjobb bíró. A megpróbáltatások vagy áldások minden állapota kizárólag Tőle származik, és Ő a Mindenek Felett Hatalmas, a Mindenható.

15. Röviden, Én tartok markomban mindent, amit az ember csak kívánhat e világ és a következő világ javaiból. Ha eltávolítanám a fátylat, mindenki felismerne Engem, mint Legszeretettebbjét, és senki nem tagadna meg Engem. Ne döbbentse meg ez az állítás Fenségedet, minthogy az, aki valóban hisz Isten egységében, és aki szemeit mindig csak Felé irányítja, Rajta kívül minden mást tökéletes semminek fog tekinteni. Istenre esküszöm! Nem kívánok én földi javakat tőled, még annyit sem, mint egy mustármag, Ugyanis, birtokolni bármit ebből a világból vagy a következőből, értékelésem szerint megegyező lenne a nyílt istenkáromlással. Mert annak számára, aki Isten egységében hisz, nem illendő, hogy pillantását bármire vesse Rajta kívül, még kevésbé, hogy bármit a birtokában tartson. Bizonyosan tudom, hogy mivel Nekem ott van Isten, az Örökkön Élő, az Imádott, Én minden látható és láthatatlan dolgok birtokosa vagyok.

16. Ezen a hegyen egyedül maradtam és oly dolgok történtek Velem, hogy azok közül, akik Előttem jártak, egyik sem szenvedte el azt, mit Én elszenvedtem, és egy bűnös sem viselte el azt, amit Én elviseltem. Dicsérem Istent, újra és újra dicsérem Őt. Nincsen bennem szomorúság, minthogy Uram és Mesterem jókedvében lakozom. Úgy tűnik, a legmagasabb Paradicsomban vagyok, örvendezvén azon, hogy Istennel, a Legnagyobbal társalgok. Bizony olyan kegy ez, melyet Isten Rám ruházott, és Ő a végtelen áldások Ura.

17. Isten igazságára esküszöm! Ha tudnád azt, amit Én tudok, feladnád te az evilági és a következő világi uralmat, hogy elnyerhesd az Én tetszésemet az Egy Igaz iránti engedelmességed által... Ha pedig visszautasítanád, a világ Ura majd felemel valakit, aki magasztalja Ügyét, és Isten Parancsa bizony megvalósul.

18. Isten kegyelméből szándékomat semmi meg nem akadályozhatja, és teljességgel tudatában vagyok annak, mit Isten kegye zálogaként Reám ruházott. Ha azt akarnám, feltárnék Fenséged előtt minden dolgot, de nem tettem meg, és nem is fogom azért, hogy az Igazság megkülönböztethessék minden mástól, és hogy a Báqir Imám által – béke legyen Véle – kinyilatkoztatott jövendölés beteljesedhessék: „Ami vélünk Azerbajdzsánban kell történjék, elkerülhetetlen és példa nélküli. Mikor ez megtörténik, maradjatok otthon, és legyetek türelmesek, miként mi is türelmesek maradtunk. És amint minden dolgok Mozgatója megmozdul, siessetek, hogy Elébe járulhassatok, még akkor is, ha hóban kell kússzatok Hozzá.”

19. Isten megbocsátásáért esedezem Magam számára, és minden olyan dolgok számára, melyek Velem kapcsolatban állnak, és megerősítem: „Dicsőíttessék Isten, minden világok Ura”.

1.5
Részletek egy Mohamed sahhoz intézett
másik levélből

1. Dicsőség Néki, Ki mindenek Tudója, mi a mennyekben és a földben van. Bizony nincsen Isten csak Ő, a korlátlan Uralkodó, a Mindenható, a Nagy.

2. Ő Az, Aki az Elválasztás Napján az Igazság erejével ítélkezni fog; valóban nincsen Isten Rajta kívül, Ki a Páratlan, a Mindeneket Lebíró, a Magasztos. Ő az, Ki markában tartja minden teremtett dolgok királyságát; nincsen más Isten, csak Ő, az Egyedülvaló, az Összehasonlíthatatlan, az Örökkönvaló, a Megközelíthetetlen, a Legnagyobb.

3. Ebben a pillanatban tanúságot teszek Istenről úgy, ahogy Ő tanúskodott Magáról minden dolgok teremtése előtt; bizony nincsen más Isten csak Ő, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenek Felett Bölcs. És tanúságot teszek bármiről, amit Ő alkotott vagy alkotni fog, úgy, ahogy Önmaga is dicsősége fenségében tanúskodott. Nincsen más Isten csak Ő, a Páratlan, az Önmagától Való, a Legcsodásabb.

4. Minden bizodalmam Istenbe, minden teremtett dolgok Urába helyezem. Nincsen más Isten csak Ő, a Páratlan, a Legmagasztosabb. Néki adtam meg magam, és az Ő Kezébe helyeztem minden ügyemet. Nincsen más Isten Rajta kívül, Ki a legfőbb Uralkodó, a sugárzó Igazság. Valóban elégséges Ő nekem; mindentől függetlenül Ő kielégítő, míg a mennyekben vagy a földben semmi sem elégséges Rajta kívül. Ő, bizony, az Önmagától Való, a Legszigorúbb Úr.

5. Dicséret Néki, Ki éppen most ebben a távoli börtönben megérti vágyam célját. Ő Az, Ki mindenkor bizonyságot tesz Rólam és lát Engem a „Hín után”5 kezdete előtt.

6. Miért ítélkeztél anélkül, hogy emlékeztél volna Istenre, a Mindenek Felett Bölcsre? Hogyan tudod elviselni a tüzet? Bizony, a te Istened hatalmas és igen szigorú.

7. Te azokra a dolgokra vagy büszke, melyeket birtokolsz, pedig akik hisznek Istenben és az Ő jeleiben és az igaz emberek figyelemre sem méltatnák azokat. E halandó élet olyan, mint a döglött kutya, mely köré senki sem gyülekezne és melyből senki sem akarna részesülni, kivéve azokat, akik tagadják az ez utáni életet. Valóban kötelességed, hogy Isten, a Mindenek Birtokosa, a Mindenható igaz hívőjévé váljál és elfordulj attól, aki a pokoli tűz gyötrelmébe vezet téged.

8. Vártam egy ideig, hogy talán felfigyelsz, és helyes útra térsz. Hogyan tudsz felelni Istennek a napon, mely egész közel van – a napon, amikor tanúk fognak bizonyságot tenni az Urad, a minden világok Ura előtt?

9. Annak igazságosságára, Ki létre hívott téged és Kihez nemsokára vissza fogsz térni, ha halálod pillanatában sem hiszel az Urad jeleiben, biztosan a pokolba fogsz kerülni, és semmi, amit cselekedtél, nem fog hasznodra válni, és sem szószólót, sem mást nem fogsz találni, aki téged megvéd. Féld Istent, és ne kérkedj földi javaiddal, mert amit Isten birtokol, az jobb azoknak, akik a tisztesség ösvényét járják.

10. Bizony, e Napon a föld minden lakója Isten szolgája. Azoknak, akik őszintén hisznek Istenben és bizonyosak az Általa feltárt jelekben, Ő talán kegyesen megbocsátja, amit elkövettek és megengedi, hogy irgalmának udvarába lépjenek. Ő valóban az Örökké Megbocsátó, a Könyörületes. De az isteni büntetés ítélete kimondatott azokra, akik megvetően elfordultak Tőlem és visszautasították a meggyőző bizonyítékokat és a csalhatatlan Könyvet, mellyel Isten felruházott Engem. Az Elválasztás Napján nem találnak majd védelmezőre vagy segítőre.

11. Esküszöm Arra, Aki minden lények Teremtője, és Akihez mind vissza fognak térni, aki halálának órájában gyűlölettel viseltetik Irántam vagy kétségbe vonja a világos bizonyságokat, melyekkel felruháztattam, annak nem más, mint kínzó gyötrelem lesz a sorsa. Azon a napon sem váltságdíj nem fogadtatik el, sem közbenjárás nem engedtetik meg, hacsak Istennek nem úgy tetszik. Bizony, Ő a Mindeneket Lebíró, a Mindenek Felett Dicső; nincsen más Isten csak Ő, a korlátlan Uralkodó, a Mindenható, a Legszigorúbb.

12. Ha örvendezel bebörtönzésem felett, akkor jaj néked a súlyos kínszenvedés miatt, mely hamarosan elér téged. Valóban, Isten nem engedte meg senkinek, hogy méltánytalanul ítélkezzen, és ha mégis kész vagy így cselekedni, megtudod ezt majd hamarosan.

13. Az első naptól kezdve, hogy figyelmeztettelek, ne kérkedj Isten előtt, mostanig négy év telt el, és ezalatt mást nem tapasztaltam tőled vagy katonáidtól, mint iszonyú elnyomást és megvető arroganciát. Úgy tűnik, azt képzeled, hogy valami értéktelen vagyont kívánok elnyerni e földi életben. Ó, nem, az Uram igazságosságára! Azok szemében, akik tekintetüket az irgalmas Úrra szegezték, a világ gazdagsága és annak csapdái annyit sem érnek, mint egy halott szeme. Távol áll az Ő dicsőségétől, amit Néki tulajdonítanak! … Türelmet Én csak Istennél keresek. Ő, bizony, a legjobb védelmező és a legjobb segítő. Más menedéket nem keresek, csak Istent. Ő, bizony, az oltalmazó, a legjobb támogató…

14. Esküszöm Isten, Uram, a Legmagasztosabb, a Legnagyobb dicsőségére, hogy Ő biztosan ragyogóan sugárzóvá fogja tenni Ügyét isteni elrendelés szerint, míg az igaztalanoknak nem lesz segítője. Ha van bármi terved, mutasd azt fel. Bizony minden hiteles kinyilatkoztatás Istentől ered. Őbenne bízom Én és Hozzá fordulok.

15. Hallottál a régiek közül bárkiről, aki hasonló ítéletet hozott, mint amilyet te kitaláltál vagy amilyenhez te beleegyezésedet adtad? Jaj az elnyomóknak! Mind a szándékod, mind a magatartásod, ahogyan bánsz az emberekkel, világosan mutatják Isten iránti hűtlenségedet, ezért súlyos büntetést rendelt el számodra. Türelmet bizony Én csak Istennél keresek, és Őt tekintem vágyam céljának. Ez jelzi, hogy a kétségtelen Igazság az Én oldalamon van.

16. Ha nem aggódsz, hogy az igazság kiderülhet és az istentelenek munkálkodása megsemmisülhet, miért nem hívod össze az ország hittudósait és aztán Engem is, hogy zavarba hozhassam őket azonnal, épp úgy, mint azokat a hitetleneket, akiket korábban zavarba hoztam? Ez az Én biztos bizonyságtételem számodra és számukra, ha igazat beszélnek. Hívd össze mindet. Ha akkor képesek lennének ezekhez hasonló szavakat kiejteni, megtudnád, hogy az ügyük figyelemre méltó-e. Nem, az Uram igazságosságára! Ők erőtlenek, és hiányzik belőlük a megértés. A múltban megvallották hitüket anélkül, hogy felfogták volna annak jelentőségét, aztán tagadták az Igazságot; mert hiányzik belőlük az ítélőképesség.

17. Ha elhatároztad, hogy kiontod véremet, akkor miért késlekedsz? Most hatalmad és jogod van erre. Számomra pedig végtelen jótéteménynek bizonyulna Istentől, míg számodra és azoknak, akik elkövetnének ilyen tettet, Általa kimért büntetést jelentene.

18. Mily nagy áldás várna Rám, ha meghoznád ezt az ítéletet; és milyen határtalan öröm érne, ha beleegyeznél! Ez olyan ajándék, melyet Isten azoknak tart fenn, akik udvarához közelíthetnek. Add hát engedélyedet és ne várj tovább. Bizony, hatalmas a te Urad, a Bosszúálló.

19. Nem szégyelled magad Isten előtt a beleegyezésedért, hogy elküldd egy erődbe és fogolyként tartsd a hitetlenek kezében Őt, Ki Isten Bizonyságtétele? Jaj néked és azoknak, akik örvendeznek most, hogy ilyen szörnyű megaláztatást mértek Rám…

20. Esküszöm Arra, Ki életre keltett Engem, nem tudom a bűnösség nyomát sem találni Magamban, sem nem követtem mást, mint az Igazságot; és erre Isten elégséges tanú Nékem. Szégyen a világra és népére és azokra, akik élvezkednek a földi javakban, míg megfeledkeznek a következő életről.

21. Ha eltűnne a fátyol a szemedről, a hasadon csúsznál Elém, még a hóban is, Isten büntetésétől való félelmedben, mely gyors és egészen közel van. Annak igazságosságára, Ki teremtett téged, ha megismernéd mindazt, ami uralkodásod alatt történt, azt kívánnád, hogy meg se születtél volna atyád ágyékából, ehelyett inkább feledésbe merültél volna. Azonban amit Isten, a te Urad elrendelt, most beteljesedett, és jaj az elnyomóknak ezen a napon.

22. Úgy tűnik, nem tanulmányoztad a csalhatatlan Könyvet. Ha elégedett vagy saját utaddal és nem kívánod az Igazságot követni, akkor legyen Nékem az Én utam, néked a tiéd. Ha Rajtam nem segítesz, akkor miért igyekszel megalázni Engem? Isten meghallgatja bizony a kérelmezőt, és Benne minden dolgok megtalálják legmagasabb beteljesedésüket mind ebben mind a következő világban.

23. Távol álljon Isten, a menny és a föld és a teremtés Urának dicsőségétől mindaz, amit a világ népei állítanak Róla, kivéve azok állítását, akik hűségesen betartják utasításait. Isten békéje légyen az Ő őszinte szolgáival.

24. Minden dicsőítés Istennek, minden világok Urának.

name="_Toc13635402">1.6
Részletek egy Mohamed sahhoz intézett további levélből

1. Ez egy levél Attól, Ki az igazi, a kétségtelen vezető. Ebben a mindent átfogó törvény táratik fel azok számára, akik szívesen figyelmeznek az Ő hívására, vagy a helyesen vezéreltek közé kívánnak számíttatni. Ebben foglaltatik a mindent átfogó törvény azok számára, akik tanúságot tesznek Uruk Kinyilatkoztatásáról e világos mérlegnek megfelelően. Valóban, Isten mindent átfogó rendelései korábban ékesszóló arab nyelven lettek lefektetve. Azon lelkek, melyeket Urad fényének ragyogása teremtett, bizony felismerik az Igazságot, és azok közé számíttatnak, akik híven engedelmeskednek az Egy Igaz Istennek, és bizonyosságot nyertek.

2. Ó Mohamed! Urad rendelete beteljesedett 4 évvel ezelőtt; Urad Ügyének megjelenése óta egyfolytában figyelmeztettelek, hogy féljed Istent, és ne légy a tudatlanok közül. Egy hírnököt küldtem hozzád egy igazán ragyogó Táblával, de az ördög követői gőgösen elutasították őt és közétek álltak. Elűzték az országból, melynek te vagy a vitathatatlan uralkodója. Így elkerült téged minden jó ebből és a következő világból, ha csak nem veted alá magad Isten parancsolatainak és leszel a helyesen vezéreltek közül.

3. Isten megszentelt Házától6 visszatérve az előzőhöz hasonló Üzenetet küldtem néked, sőt annál jelentősebbet. Isten valóban a legjobb védelmező és tanú. Hírnököt küldtem hozzád Általam kinyilatkoztatott levelekkel, hogy engedelmeskedhessél Isten törvényének, és ne légy azok közül való, akik megtagadták az Igazságot. Az elnyomó azonban elkövette azt, mihez hasonlót senki sem követne el, még a bűnözők vagy a hitvány gonosztevők közül egy sem…

4. Olyan gyötrelmeket szenvedtem el ebben az országban, mint senki más a régiek közül. Az egész ügy bizony vissza fog jutni Istenhez, és Ő valóban a legjobb védelmező és mindenek ismerője. Mindaz, ami az első naptól kezdve mostanáig történt Velem az embereid által, nem más, mint a Sátán7 műve. Mióta csak Urad Ügye megjelent, egyetlen tetted sem volt elfogadható, érzékelhető tévedésben voltál, míg az, amit láthattál, úgy tűnt néked, mint az Urad kedvéért véghez vitt cselekedetek. A te napod bizony közeleg, és minderről felelned kell, és Isten bizonyosan nem figyelmetlen a bűnösök tetteit illetően.

5. Ha nem miattad, a támogatóid nem utasítottak volna el megvetően Engem, bár ők jobban eltévelyedtek, mint a bolondok.

6. Azt képzelted, hogy akit kineveztél kancellárnak királyságodban, a legjobb vezető és támogató? Nem, Uradra esküszöm! Súlyos bajba fog ő sodorni téged annak okán, mit a Sátán sugalmaz szívébe, bizony, ő maga a Sátán. Egyetlen betűt sem ért Isten Könyvéből, és félelemmel teli azért, amit kezei műveltek. Szívesen kioltaná a lángot, melyet Urad élesztett, hogy ne derülhessen ki a régi istentelenség, mely bensőjében rejtezik. Ha nem nevezted volna ki kancellárodnak, senki sem vette volna figyelembe. Valóban, az emberek szemében nem más ő, mint nyilvánvaló sötétség…

7. Féld Istent, és ne engedd, hogy lelked még nagyobb büntetést szenvedjen, mint amivel már eddig is gyötrődik; mert hamarosan el fogsz távozni, és ki fogod jelenteni, hogy semmi közöd az ördöghöz, akit kancellárodnak neveztél ki, mondván: „Ó, bárcsak ne tettem volna meg az ördögöt kancelláromnak, ne neveztem volna ki egy csalót vezetőmnek és tanácsadómnak.”

8. Miért terheled lelkedet olyasmivel, ami sokkal aljasabb, mint a fáraó tettei, és ennek dacára hívőnek nevezed magad? Hogyan olvasod a Korán verseit, miközben igazságtalan vagy? Sem a zsidók, sem a keresztények, sem más népek, akik elutasították az igazságot, soha nem bántalmaznák így a Prófétájuk lányának fiát. Jaj néked, mert a büntetés napja közeledik. Nem félsz az Urad, a Mindenható, a mennyek Ura és minden világok Ura haragjától? Ezek a világos versek valóban meggyőző bizonyságot jelentenek azok számára, akik igaz útmutatást keresnek.

9. Nem vágyakozom elragadni a tulajdonodat, még egy mustármagnyit sem, és nem kívánom elfoglalni a helyedet sem. Ha nem követsz Engem, szálljanak rád a dolgok, miket birtokolsz, Rám pedig a csalhatatlan biztonság országa. Ha nem engedelmeskedsz Nékem, miért tekintesz Rám megvetően, és miért igyekszel fájó igazságtalansággal bánni Velem? Bizony, lásd lakhelyemet – egy magas hegyen, ahol senki sem lakik. Jaj azoknak, akik törvénytelen módon igazságtalanságot követnek el az emberek ellen, és jogtalanul, álnokul bitorolják a hívők tulajdonát az Ő világos Könyvét megszegve; miközben Én, Ki valójában minden ember jogos Uralkodója vagyok az igazi, a tagadhatatlan Vezető által kijelölve, soha nem hágnám át egy mustármagnyit sem az emberek birtokának sérthetetlenségét, sem nem bánnék velük igazságtalanul. Sokkal inkább egyetértenék velük, mint közülük való, és tanúskodnék mellettük.

10. Rám hárul, hogy említsem Urad Könyvét és elküldjem ezt a világos Üzenetet. Ha be akarsz jutni a Paradicsom kapuin, ím ezek nyitva állnak előtted, és Engem nem érhet bántódás senkitől. Minden levél, amit eddig hozzád és ügyeid kezelőjéhez intéztem, csupán nagylelkűségem bizonyítékai mindkettőtök számára, hogy talán aggodalmassá váljatok a közelgő napot illetően. Ennek dacára attól a perctől kezdve, mikor megvetően viselkedtetek, az isteni ítélet kimondatott rátok Isten Könyvében, mert ti mindketten, bizony, megtagadtátok Uratokat, és azok közé számíttatok, akik el fognak veszni… Ez valóban az utolsó emlékeztetőm számotokra, és ezentúl nem említelek titeket, sem nem teszek más megjegyzést, mint a megerősítést, hogy hitetlenek vagytok.

11. Istenre bízom ügyeimet és a tiéteket, és bizony, Ő a legjobb bíró. Ha mégis megtérnétek, minden kívánságotok teljesülne mind a földi javakat, mind a következő élet kimondhatatlan örömeit illetően, és olyan dicsőséges hatalmat és fenséget örökölnétek, amilyet aligha tudtok elképzelni e halandó életben. De ha nem tértek meg, bűneitek rátokszállanak.

12. Nem változtathatjátok meg a dolgokat, miket a Mindenható előírt Számomra. Semmi sem érhet Engem azon kívül, mit Isten, az Én Uram, előre elrendelt Nékem. Belé helyeztem minden bizodalmamat és Belé helyezik a hívők tökéletes bizalmukat.

13. Tégy bizonyságot Rólam, ó Uram! Elküldve ezt a ragyogó levelet, kihirdettem a Verseidet mindkettőjüknek és teljesítettem Bizonyságodat számukra. Örömmel teszem le életemet a Te ösvényeden és térek vissza Hozzád hamarosan. Dicséret Néked a mennyekben és a földön. Bánj velük rendelésed szerint. Bizony, Te vagy a legjobb védelmező és segítő.

14. Tedd rendbe, ó Uram, a felfordulást, amit az emberek okoznak, és engedd, hogy Szavad ragyogóan sugározzon az egész földön, hogy az istenteleneknek nyoma se maradhasson.

15. Bocsánatodat kérem, ó Uram, azért, amit a Te leveledben kifejeztem, és fogadd el megbánásomat. Csak egy vagyok szolgáid közül, kik Téged dicsőítenek. Dicsőített vagy Te; nincsen más Isten Rajtad kívül. Beléd helyeztem minden bizodalmamat és Tőled kérek bocsánatot azért, mert az ajtód előtt esdeklem.

16. Isten, a te Urad, a hatalmas Trónus Ura szentesített attól, amit az emberek helytelenül és az Ő világos Könyvének vezérlete nélkül Róla állítanak. Béke légyen azokkal, kik bocsánatért esedeznek Istennél, az Uruknál, mondván: „Bizony, dicséret Istennek, a világok Urának.”

1.7
Részletek egy Táblából Mekka seriffjéhez intézett szavakkal

1. Ó Seriff! … Egész életedben imádattal fordultál Hozzánk, de amikor kinyilvánítottuk Magunkat előtted, te elzárkóztál attól, hogy tanúságot tégy arról, Ki a Ránk Emlékeztető és megvalljad, hogy Ő valóban a Legmagasztosabb, a Legfőbb Igazság, a Mindenek Felett Dicső. Így tett próbára téged az Urad a Feltámadás Napján. Bizony, Ő a Mindentudó, a Mindenek Felett Bölcs.

2. Mert ha azt mondtad volna „Itt vagyok”, amikor elküldtük néked a Könyvet, Mi befogadtunk volna téged az igazán hívő szolgáink közé, és kegyesen dicsértünk volna a Könyvünkben azon Napig, amikor minden ember Elénk fog járulni ítélkezésre. Ez bizony számodra sokkal előnyösebb lenne, mint az összes Uradnak ajánlott imádat egész életed során, sőt a kezdetektől, melyeknek nincs kezdete. Ez bizonyosan a legjobb érdekeidet szolgálta volna, és szolgálná örökké. Mi bizony ismerünk minden dolgot. Annak dacára, hogy Mi téged azért hívtunk életre, hogy a Feltámadás Napján Színünk elé juthass, te mégis elzártad magad Tőlünk minden ok és határozott Írás nélkül. Ha azok között lettél volna, akik a Bayánt ismerik, akkor a Könyv láttán azonnal tanúskodtál volna, hogy nincsen más Isten csak Ő, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való, és megerősítetted volna, hogy Ő, Aki a Koránt kinyilatkoztatta, ezt a Könyvet is kinyilatkoztatta, hogy minden szava Istentől való, és ehhez mi mind hívek vagyunk.

3. Azonban, ami előre elrendeltetett, az bekövetkezett. Ha megtérnél Hozzánk, amíg a Kinyilatkoztatásunk még tart, Mi a tüzedet fénnyé változtatjuk. Nekünk valóban hatalmunk van mindenek felett. De ha elmulasztod ezt a feladatot, akkor nem fogsz más utat találni, mint elfogadni Isten Ügyét és könyörögni, hogy a hűséged Annak figyelmébe kerüljön, Akit Isten ki fog nyilvánítani, és hogy Ő kegyesen engedje, hogy boldogulj, és a tüzed fénnyé változhasson. Ez az, mi leküldetett Nékünk. Ha ez nem történik meg, mindaz, amit leírtunk, kötelező marad és Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való által visszavonhatatlanul elrendelt. Ezért száműzünk téged Jelenlétünkből igazságosságunk jeléül. Mi bizony igazságosak vagyunk ítéletünkben.

1.8
Levél egy muszlim hittudóshoz

1. Ó, Abdu’s-Sáhib! Isten és minden teremtett dolog tanúskodik, hogy nincsen más Isten csak Én, a Mindenható, a Legszeretettebb…

2. Látásodat elhomályosítja az a hiedelem, hogy az isteni kinyilatkoztatás Mohamed eljöttével befejeződött, és erről már bizonyságot tettünk első levelünkben. Bizony, Ő, Ki kinyilatkoztatta verseit Mohamednek, Isten Apostolának, kinyilatkoztatta verseit Alí-Muhammadnak (a Bábnak) is. Hiszen ki más, mint Isten tudna kinyilatkoztatni egy embernek olyan világos és nyilvánvaló verseket, melyek legyőzik az összes tanultat? Miután elismerted Mohamednek, Isten Apostolának kinyilatkoztatását, nincsen más lehetőséged, mint tanúsítani, hogy bármi, amit a Legelső Pont kinyilatkoztatott, szintén Istentől, a Veszélyben Oltalmazótól, az Önmagától Valótól ered. Igaz-e, hogy a Koránt Isten küldte le és minden ember tehetetlen kinyilatkoztatásával szemben? Hasonlóképpen ezeket a szavakat is Isten nyilatkoztatta ki, bárcsak megértenéd. Mi van a Bayánban, ami akadályoz abban, hogy felismerd e versekben, hogy Isten, a Megközelíthetetlen, a Legmagasztosabb, a Mindenek Felett Dicső küldte őket?

3. E szavak lényege ez: ha elszámolásra vinnénk téged, üres-kezűnek bizonyulnál; Mi bizony tudunk mindenről. Ha Isten Szavait hallván „igent” kiáltottál volna, akkor láttak volna téged, amint imádod Istent a kezdettől fogva, minek nincs kezdete, mind a mai napig, soha nem engedetlenkedve, még egy szempillantásig sem. De sem a jótetteid, melyeket egész életedben elkövettél, sem erőfeszítéseid, hogy minden más gondolatot száműzzél szívedből Isten tetszésén kívül, egyik sem vált igazán hasznodra, egy mustármagnyit sem, minthogy fátyol mögé rejtőztél Isten elől, és haboztál Megnyilvánulása idején.

4. Bizony a hittudósokat Káf8 földjén és jómagadat is kérdezni fogja Isten: „Nem különös-e, hogy egy Hírnöknek kellett volna jönni hozzátok egy Könyvvel, és ti tehetetlenségeteket megvallván mégis visszautasítottátok Isten Hitét, melyet hozott, és ragaszkodtatok hitetlenségetekhez?” Ezért a tűz lesz a ti részetek, amit azoknak szántak, akik ebben az országban elfordultak Istentől, amennyiben ti vagytok a vezetőik; bár azok közé tartoznátok, akik figyelnek.

5. Ha Isten Parancsának híven engedelmeskedtetek volna, országotok minden lakója követett volna titeket, és maguk is beléphettek volna a mennyei Paradicsomba, örökre elégedetten Isten jótetszésével. De bizony azon a napon kívánni fogjátok, hogy Isten ne teremtett volna meg titeket.

6. Nagyra tartod magad, mint az iszlám hittudósa, és hogy megmentheted a hívőket, azonban éppen te okoztad, hogy követőid a tűzbe szálljanak alá, mert amikor Isten versei leküldettek, megfosztottad magad azoktól, és mégis az igazak közé számítod magad… Nem, Annak életére, Kit Isten ki fog nyilvánítani! Te sem, és az Ő szolgáinak egyike sem képes a leghalványabb bizonyítékot előhozni, míg Isten ragyogóan tündököl teremtményei felett, és parancsa erejével messze mindenek fölött áll, mik a menny és a föld királyságaiban és a kettő között lakoznak. Bizony, hatalmas Ő minden teremtett dolgok felett.

7. Te serif;">‘Abdu’s-Sáhib-nak (az Úr szolgájának) nevezed magad. Mégis, amikor Isten valóban megnyilvánította Uradat, és te Rá emelted tekintetedet, nem ismerted fel Őt, pedig Isten azért hívott életre, hogy Színe elé kerülj, bár hittél volna igazán a „Mennydörgés” szúrájának9 második versében.

8. Vitatkozol: „Hogyan ismerhetjük fel Őt, amikor csak olyan szavakat hallottunk, melyekből hiányzanak a megcáfolhatatlan bizonyítékok?” De mivel elismerted és felismerted Mohamedet, Isten Apostolát a Korán által, akkor hogyan vonhatod meg elismerésedet Attól, Ki elküldte néked a Könyvet, miközben az „Ő szolgájának” nevezed magad? Ő bizony kétségtelen fennhatóságot gyakorol az emberiségnek szóló kinyilatkoztatásai felett.

9. Ha Velünk lennél, amikor az isteni kinyilatkoztatás száll Reánk, Isten talán tüzedet fénnyé változtatná. Ő, valóban, az Örökké Megbocsátó, a Legnagylelkűbb. Egyébként, ami kinyilatkoztatott az döntő és végleges, és mindenki híven tartja magát ahhoz a Feltámadás Napjáig… Ha az isteni kinyilatkoztatás megszűnik, akkor írj kérelmet Ahhoz, Kit Isten ki fog nyilvánítani, esedezve, hogy azt Színe elé vigyék. Ebben Urad bocsánatát kell kérned, megbánással fordulva Hozzá, teljesen Néki szentelve magad. Isten talán tüzedet fénnyé fogja változtatni a következő Feltámadásnál. Ő bizony a Védelmező, a Legmagasztosabb, az Örökké Megbocsátó. Előtte borulnak le imádatban mindenek a mennyekben, a földön és a kettő között; és Hozzá fog visszatérni mind.

10. Megparancsoljuk néked, hogy mentsd meg magad és az ország lakóit a tűztől, aztán lépjetek be az Ő tetszésének páratlan és magasztos Paradicsomába. Különben a nap közeleg, amikor el fogsz pusztulni és a tűzbe jutsz, és nem lesz sem védelmeződ, sem segítőd Istentől. Szánalommal vagyunk irántad kegyelmünk jeléül, minthogy Ránk hivatkoztál. Bizony Nékünk tudomásunk van mindenről. Ismerjük becsületes tetteidet, bár ezek semmit sem használnak neked; mert az ilyen becsületesség minden célja csakis Isten, az Urad felismerése, és a kétségek nélküli hit az Általa kinyilatkoztatott Szavakban.

1.9
Levél Sulaymánhoz, egy muszlim hittudóshoz Masqat földjén

1. Ez egy levél Istentől, a Veszélyben Oltalmazótól, az Önmagától Valótól Sulaymánhoz Masqat földjén a Tenger jobb oldalán. Bizony nincsen más Isten csak Ő, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való… Valóban, ha a menny és a föld összes lakója, és bármi a kettő között, mind összegyűlnének, akkor is teljesen képtelenek lennének megalkotni egy ilyen könyvet, bár Mi az ékesszólás és tudás mestereivé tettük őket a földön. Mivel a Koránból mutatsz be bizonyítékokat, Isten ugyanabból a Könyvből vett bizonyítékokkal fogja igazolni Magát a Bayánban. Ez nem más, mint Isten rendelése; Ő bizony a Mindentudó, a Mindenek Felett Hatalmas.

2. Ha azok közül vagy, akik igazán hisznek, akkor nincs más lehetőséged, mint híven követni azt. Ez Isten Útja a föld és a menny lakói számára, és mindnek a kettő között. Nincsen más Isten csak Én, a Mindenható, az Elérhetetlen, a Legmagasztosabb.

3. E földről Mi a megszentelt Házhoz mentünk és a visszafelé úton ismét megérkeztünk erre a helyre, ahol láttuk, hogy nem vetted figyelembe, amit Mi küldtünk néked, és nem tartozol az igaz hívők közé. Bár azért teremtettünk téged, hogy megpillantsd Orcánkat, és Mi tényleg kiszálltunk lakóhelyeden, te mégis elmulasztottad létezésed célját elérni, annak dacára, hogy egész életedben imádattal fordultál Istenhez. Ezért hiábavalók a tetteid, mert mintegy fátyollal elzártad magad Jelenlétünktől és Írásainktól. Ez az Általunk elrendelt visszavonhatatlan határozat. Mi bizony igazságosak vagyunk ítéletünkben.

4. Ha figyelembe vetted volna a néked küldött Levelünk tartalmát, az sokkal több hasznodra vált volna, mint Urad imádata a kezdettől, melynek nincs kezdete, a mai napig, és bizony dicséretesebb lett volna, mint bizonygatni, hogy teljesen az imádat gyakorlásának szenteled magad. És ha eljutottál volna Urad Színe elé ez országban, és ha közülük lettél volna, akik valóban hiszik, hogy Isten Arca látható a Legelső Pont személyében, ez sokkal előnyösebb lett volna, mint imádatban hajlongani a kezdettől, melynek nincs kezdete, mostanig.

5. Mi bizony próbára tettünk téged, és úgy találtuk, hogy nem vagy azok közül való, akik megértéssel ruháztattak fel, ezért kimondtuk rád a visszautasító ítéletet igazságosságunk jeleként; és Mi bizony méltányosak vagyunk.

6. Ha mégis megtérnél Hozzánk, átváltoztatnánk a visszautasításodat elfogadássá. Bizony Mi határtalanul nagylelkűek vagyunk. De ha a Legelső Pont már nem lesz veletek, akkor az Isten Szavával adott ítélet végleges és változtathatatlan lesz, melyet mindenki bizonyosan betart.

7. Ha levelet intéznél Hozzá, Kit Isten ki fog nyilvánítani, esdekelve, hogy vigyék azt a Színe elé, Ő talán kegyesen megbocsátana néked, és parancsával visszautasításodat elfogadásba fordítaná. Ő bizony a Mindenek Felett Bőkezű, a Legnagylelkűbb, Kinek kegyelme végtelen. Különben nincs más lehetőséged, és semmi hasznát nem látod cselekedeteidnek, mivel elmulasztottál válaszolni „Ím, itt vagyok.” Mi bizony semmivé tettünk téged és munkádat, mintha sohasem lettél volna, azok közül sem, akik jót cselekszenek, hogy ez tanulságul szolgáljon azoknak, akiknek a Bayán adatott, hogy jól figyeljenek, amikor Annak, Kit Isten ki fog nyilvánítani, a megszentelt Iratai eljutnak hozzájuk, elgondolkozva azokon talán képesek lesznek megmenteni saját lelküket.

8. Kegyelmünk bizonyosan átfogja mindazokat, kik a föld és menny királyságaiban és a kettő között lakoznak, és azon kívül az egész emberiséget. A lelkek azonban, akik mintegy fátyollal elzárták magukat, soha nem részesülhetnek Isten kegyelmének kiáradásából.

2
QAYYÚMU’L-ASMÁ’ – Részletek

2.1

1. Minden dicsőség légyen Istené, Ki az Igazság erején keresztül leküldte e Könyvet szolgájának, hogy sugárzó fényként szolgálhasson az egész emberiség számára... Bizony, ez nem más, mint a legfőbb Igazság; ez az ösvény, melyet Isten leterített mindeneknek, mik a mennyben és földön vannak. Aki tehát akarja, válassza magának a helyes ösvényt Urához. Bizony, ez Isten igaz hite, és elégséges tanú erre Isten, és azok, kik felruháztattak a Könyv ismeretével. Ez valóban az örök Igazság, melyet Isten, az Időtlen Úr kinyilatkoztatott mindenható Szavának, Néki, Ki az Égő Csipkebokor közepéből emeltetett fel. Íme a misztérium, mely elrejtetett mindenek elől, kik a mennyben és a földön vannak, és ezen csodás Kinyilatkoztatásban egész igazságában feltáratott a Minden Könyvek Anyjában Isten, a Magasztos keze által…

2. Ó, királyok és királyfiak gyülekezete! Tegyétek félre mindnyájan uralmatokat, mely Istené...

3. Uralmad ne tévesszen meg téged, ó sah, mert „Minden lélek megízleli a halált”10, és ez bizony leíratott Isten parancsaként. (1. fejezet)

2.2

1. Ó, iszlám Királya! Miután megsegítetted a Könyvet, segítsd az igazsággal Őt, Ki a Ránk való Legnagyobb Emlékeztető, mert Isten számodra és azoknak, kik körülötted keringenek, az Ítélet Napján bizony felelős helyet rendelt az Ö ösvényén. Istenre esküszöm, ó sah! Ha ellenségességet mutatsz Iránta, Ki a Rá Emlékeztető, Isten a Feltámadás Napján a királyok előtt a pokol tüzére ítél téged és bizony, nem találsz te azon a napon semmilyen segítőt Istenen, a Magasztoson kívül. Tisztítsd meg most a megszentelt földet (Teheránt) azoktól, akik visszautasították a Könyvet még azon nap előtt, amikor az Istenre Emlékeztető eljön szörnyen, hirtelenül, hatalmas Ügyével Isten, a Legmagasabb engedélyével. Bizony, Isten azt írta elő néked, hogy vesd alá magad Néki, Ki az Istenre Emlékeztető, és az Ő Ügyének és az igazság erejével és az Ő engedélyével győzd le az országokat, mert ebben a világban te kegyesen felruháztattál hatalommal, és a következőben a Szentség trónusa közelében fogsz lakozni az Ő tetszésének Paradicsomának lakóival…

2. Istenre! Ha jól cselekszel, a saját érdekedben cselekszel jól; de ha megtagadod Istent és az Ő jeleit, Mi bizony jól tudunk nélkülözni minden teremtményt és minden földi uralmat, minthogy Isten Velünk van. (1. fejezet)

2.3

1. Légy elégedett Isten, az Egy Igaz parancsával, minthogy a korlátlan hatalom, amint az a Minden Könyvek Anyjában lejegyeztetett Isten keze által, biztosan Annak adatott, Ki a Rá Emlékeztető…

2. Ó, a sah minisztere! Féljed Istent, Akin kívül nincsen más Isten csak Ő, a Legfőbb Igazság, az Igazságos, és tedd félre uralmadat, mert Isten, a Mindenek Felett Bölcs engedelmével „Mi örököljük a földet, s azt, ami rajta van”11, és Ő fog jogosan tanúskodni rólad és a sahról. Ha teljes őszinteséggel engedelmeskedsz az Istenre Emlékeztetőnek, Isten engedélyével garantáljuk, hogy a Feltámadás Napján hatalmas birodalom lesz a tied az Ő örök Paradicsomában.

3. Hiábavaló a te uralmad, mert Isten a földi javakat azoknak rendelte, kik megtagadták Őt, mert Azé, Ki a te Urad, lesz a legnagyszerűbb lakhely, Azé, Ki valóban az Örök Úr…

4. Ó, királyok gyülekezete! Juttassátok el az Általunk leküldött verseket igazul és sürgősen Törökország és India népeinek, és rajtuk kívül hatalommal és igazsággal mind a keleti, mind a nyugati országokba... És tudjátok, hogy ha megsegítitek Istent, Ő a Feltámadás Napján kegyesen megsegít titeket a Hídon, Az által, Ki a Rá való Legnagyobb Emlékeztető...

5. Ó, a föld népei! Aki engedelmeskedik az Istenre Emlékeztetőnek és az Ő Könyvének, az bizony Istennek és az Ő választottainak engedelmeskedett, és az eljövendő életben Isten színe előtt jókedve Paradicsomának lakói közé számíttatik. (1. fejezet)

2.4

1. Bizony, Mi a versek kinyilatkoztatását üzenetünk bizonyságává tettük néktek. Tudtok-e egyetlen betűt is leírni, mely versenyre kelhet ezekkel a versekkel? Hozzátok elő hát bizonyítékaitokat, ha azok közül valók vagytok, kik látjátok az egy igaz Istent. Ünnepélyesen kijelentem Isten előtt, hogy „ha a szellemek és az emberek összefognának, hogy olyasmivel álljanak elő, ami” e Könyv egy fejezetéhez „hasonlatos, nem tudnának ahhoz foghatóval előállni – még akkor sem, ha kölcsönösen segítenék egymást.”12

align="justify">2. Ó, hittudósok gyülekezete! Féljétek Istent e naptól kezdve, mikor véleményeteket előadjátok, mert Ő, Ki a Ránk Emlékeztető közöttetek, és aki Tőlünk jön, bizony a Bíró és a Tanú. Forduljatok el attól, amit bírtok, és melyet Isten, az Egy Igaz Könyve néktek meg nem engedett, mert a Feltámadás Napján a Hídon válaszolnotok kell majd azon állásért, melyet betöltötök… És néktek küldtük le Mi ezt a Könyvet, melyet senki össze nem téveszthet…

align="justify">3. Ó, a Könyv népének gyülekezete! Féljétek Istent, és ne kérkedjetek tudásotokkal. Kövessétek a Könyvet, melyet a Ránk Emlékeztető kinyilatkoztatott Isten, az Egy Igaz dicsőítésére. Ő, Ki az Örök Igazság tanúskodik, hogy aki e Könyvet követi, bizony követett az minden korábbi Szent Iratot, melyek leküldettek Isten, a Mindenható Igazság mennyországából. Bizony tudja Ő jól, hogy mit cselekszetek… Ők pedig, akik az iszlám igazi követői mondják: „Ó, Úristenünk! Hallunk és engedelmeskedünk a Rád Emlékeztető hívásának. Bocsásd meg bűneinket. Te vagy bizony az Örök Igazság, és Hozzád, biztos menedékünkbe kell mindnyájunknak megtérni.”13 (2. fejezet)

2.5

1. Ami azokat illeti, akik megtagadják Őt, Ki Isten Fenséges Kapuja, számukra, miként ezt igazul elrendelte Isten, szörnyű büntetést készítettünk elő. És Ő, Isten, a Hatalmas, a Bölcs.

2. Bizony, leküldöttük Mi ezt az Istentől sugallt Könyvet Szolgánknak… Kérdezzétek hát annak értelmezéséről Őt, Ki a Ránk Emlékeztető, minthogy Ő, miként ez istenileg elrendeltetett és Isten kegyelme által, felruháztatott verseinek ismeretével…

3. Ó, emberek gyermekei! Ha hisztek az egy Igaz Istenben, kövessetek Engem, Isten e Legnagyobb Emlékeztetőjét, Kit Uratok küldött le, hogy Ő kegyesen megbocsáthassa bűneiteket. Bizony, megbocsátó és könyörületes Ő a hívők gyülekezete iránt. Valóban, Mi Szavunk erejével választjuk ki a Küldötteket, és felmagasztaljuk leszármazottaikat, néhányat a többi fölé, Isten Nagy Emlékeztetőjén keresztül, miként a Könyvben elrendeltetett és elrejtetett…

4. A város egyes emberei ezt mondták: „Mi vagyunk Isten segítői”, de mikor ez Emlékeztető hirtelen megjelent közöttük, nem segítettek Nékünk. Bizony, „Isten az én Uram és a ti igaz Uratok”, ezért hát imádjátok Őt, és Alí (a Báb) ezen ösvénye nem más, mint „az egyenes ösvény”14 Uratok szemében. (3. fejezet)

2.6

1. Minden népnek leküldtük Mi a Könyvet a saját nyelvükön15. E Könyvet Mi bizony a Ránk Emlékeztető nyelvén nyilatkoztattuk ki, és ez valóban egy csodálatos nyelv. Igen, Ő az örök Igazság, Ki Istentől jött, és a Minden Könyvek Anyjában megadott isteni ítélet szerint, Ő a legkiválóbb az arab nyelv írói között, szavaiban pedig a legékesszólóbb. Ő valóban a Legfőbb Talizmán és természetfölötti erővel rendelkezik, miként az a Minden Könyvek Anyjában leíratott…

2. Ó, a város népe! Nem hittetek ti Uratokban. Ha valóban hívek vagytok Mohamedhez, Isten Apostolához és a Próféták Pecsétjéhez, és ha az Ő Könyvét, a Koránt követitek, amely mentes minden tévedéstől, akkor itt van a párja – ez a Könyv, melyet Mi valóban és Isten engedelmével leküldtünk a Mi Szolgánknak. Ha nem hisztek Benne, akkor hitetek Mohamedben és az Ő Könyvében, mely kinyilatkoztatott a múltban, hamisnak tekintetik majd Isten szemében. Ha megtagadjátok Őt, az a tény, hogy azáltal megtagadtátok Mohamedet és az Ő Könyvét is, az bizony igazul és teljes bizonyossággal nyilvánvalóvá fog válni számotokra. (4. fejezet)

2.7

Féljétek Istent, és egy szót se szóljatok az Ő Legnagyobb Emlékeztetőjéről mást, mint amit Isten elrendelt, minthogy Mi külön szövetséget kötöttünk Vele kapcsolatban minden Prófétával és az Ő kővetőivel. Bizony nem küldtünk Mi le egyetlen Hírnököt sem ezen kötelező szövetség nélkül, és nem mondunk Mi ítéletet semmiről, amíg Annak szövetsége, Ki a Legfőbb Kapu, meg nem alapíttatott. Nemsokára fellebben a fátyol szemetek elől a meghatározott időben, és akkor meglátjátok majd Isten fenséges Emlékeztetőjét felhőtlenül és elevenen. (5. fejezet)

2.8

Vajon azt képzelik-e az emberek, hogy Mi oly távol lennénk a világ népeitől? Ó nem, azon a napon, amikor rájuk küldjük a halál félelmét16, a Feltámadás síkságán meglátják majd, hogy az Irgalom Ura, és az Ő Emlegetése mennyire közel voltak. Akkor majd így kiáltanak: „Ó, bárcsak követtük volna a Báb ösvényét! Bárcsak Nála kerestünk volna egyedül menedéket, és nem a romlott és tévelygő embereknél! Mert bizony az Istenre Emlékeztető megjelent előttünk17 és mögöttünk és minden oldalon, és mégis, minket, mintha fátyol zárt volna el Tőle.” (7. fejezet)

2.9

Ne mondjátok: „Hogyan beszélhet Ő Istenről, mikor valójában alig huszonöt éves?” Figyelmezzetek Rám. Esküszöm a mennyek és a föld Urára: Én valóban Isten szolgája vagyok. Színe elől származó megcáfolhatatlan bizonyítékok Hordozójává tétettem Annak színe előtt, Ki Isten régóta várt Maradéka. Itt a Könyvem előttetek, miként az megíratott Isten jelenlétében a Minden Könyvek Anyjában. Isten valóban megáldott Engem, akárhol is legyek, és meghagyta Nékem, hogy imádkozzam és legyek állhatatos, amíg csak a földön közöttetek élek. (9. fejezet)

2.10

Dicsőíttessék Ő, Ki mellett nincsen más Isten. Ő tartja markában a hatalom forrását, és bizony, Isten hatalmas minden dolgok felett. Elrendeltük, hogy minden hosszú élet szenvedjen hanyatlást18, és hogy minden nehézséget kövesse a könnyebbség19, hogy tán az emberek felismerhessék Isten Kapuját, mint Azt, Ki az örök Igazság, és bizony Isten tanúskodni fog azok mellett, akik hittek. (13. fejezet)

2.11

1. Ó ti, Isten szolgái! Bizony, ne szomorkodjatok, hogyha egy dolog, amit Tőle kérdeztetek, megválaszolatlanul marad, minthogy Ő Isten parancsára hallgat, mely hallgatás bizony dicséretre méltó. Lehetővé tettük Néked, hogy álmodban megláthasd Ügyünk egy villanását, de hogyha megismertetnéd őket a rejtett Misztériummal, annak igazságát maguk között vitatnák. Bizony, Urad, az igazság Istene, ismeri a szívek titkait20

2. Ó, a világ népei! Bármi, amit felajánlottatok az egy Igaz Isten útján, azt fogjátok találni, hogy megőrizte azt Isten, a Megőrző, érintetlenül Isten Szent Kapujánál. Ó, a föld népei! Valljatok hűséget e ragyogó fényhez, mellyel Isten kegyesen felruházott Engem a csalhatatlan Igazság erejénél fogva, és ne járjatok a Gonosz lábnyomában21, minthogy ő azt sugallja néktek, hogy ne higgyetek Istenben, Uratokban, és bizony, Isten az ilyen hitetlenséget nem fogja megbocsátani, bár megbocsát Ő más bűnöket, akinek csak kíván.22 Bizony, az ő tudása átfog minden dolgokat… (17. fejezet)

2.12

Ó, a kelet és a nyugat népei! Féljétek Istent, az igaz József Ügyét illetően, és ne „kótyavetéljétek el Őt potom áron”23, melyet magatok szabtok, sem pedig földi javatok egy kis darabkájáért, hogy valóban dicsértethessetek Általa, mint azok, akik a kegyesek közé számíttatnak, akik e Kapu közelében állnak. Bizony, Isten megfosztotta kegyelmétől azt, aki Husszeint, ősünket vértanúhalálba küldte egyedül és kivetetten, amikor Taff (Karbela) földjén volt. Yazíd, Mu’ávíyih fia romlott vágyból elcserélte az igaz József fejét a gonosz népnek potom árért, kis összegért a javaihoz mérten. Bizony, e szörnyű bűn elkövetésével visszautasították Istent. Nemsokára, Visszatértünk idején Isten bosszút áll rajtuk, és valóban súlyos büntetést készített számukra az eljövendő világban. (21. fejezet)

2.13

Ó, Qurratu’l-’Ayn!24 Bizony, megdobogtattuk Mi a szíved e Kinyilatkoztatásban, mely igazán egyedül álló minden teremtett dolgok felett, és magasztaltuk Nevedet a Báb megnyilvánulásán keresztül, hogy az emberek ráébredhessenek a Mi mindent meghaladó hatalmunkra, és felismerhessék, hogy Isten mérhetetlenül megszentelt az emberek dicsérete fölött. Bizony, független Ő az egész teremtéstől. (23. fejezet)

2.14

1. Az angyalok és a szellemek sorban állva szállnak alá Isten engedelmével e Kapura,25 és messze nyúló sorban kerengnek e Középpont körül. Köszöntsd őket üdvözlettel, ó Qurratu’l-’Ayn, mert bizony pirkad a hajnal; majd pedig hirdesd a hívők csapatának: „Vajon nincs közel már a reggel, melyet a Minden Könyvek Anyjában előre megígértek?”26

2. Ó, Qurratu’l-’Ayn! Fordulj buzgón Istenhez Ügyedben, mert a világ népei gonoszul felkeltek, és Isten kiáradó kegyelme és a Te irgalmad nélkül, senki nem tudna megtisztítani többé már egyetlen lelket sem.27 Ó, Qurratu’l-’Ayn! Az eljövendő élet bizony sokkal jobb Néked, és azoknak, akik Ügyedet követik, mint ez a földi élet és annak örömei. Ez az, mi előre elrendeltetett a Gondviselés akarata szerint…

3. Ó, Qurratu’l-’Ayn! Mondd: Bizony Én vagyok „Isten Kapuja”, és Isten, a legfőbb Igazság engedélyével Én adok néktek inni az Ő Kinyilatkoztatásának kristálytiszta vizéből, melyek a Szent Hegyen lévő romlatlan forrásból patakzanak elő.28 És azok, kik szívből törekednek az egy Igaz Isten után, törekedjenek arra, hogy eljuthassanak e Kapuhoz. Bizony, Isten hatalmasabb minden dolgoknál…

4. Ó, a föld népei! Figyelmezzetek Isten szent Hangjára, melyet ez az arab Ifjú hirdet, Kit a Mindenható kegyesen Saját Magaként választott. Bizony, Ő nem más, mint az Egy Igaz, Kit Isten megbízott e Küldetéssel az Égő Csipkebokor közepéből. Ó, Qurratu’l-’Ayn! Tárd fel, mit csak kívánsz a Mindenek Felett Dicső titkaiból, mert a tenger megáradt29 a Hasonlíthatatlan Úr parancsára. (24. fejezet)

2.15

Gonoszul, önös vádjaitok szerint ördögi tervet szőttök-e Ellene, Ki az Istenre való Legnagyobb Emlékeztető? Isten igazságosságára, mindenek, mik a mennyben és a földön és a kettő között vannak, Én előttem csupán pókháló,30 és valóban, Isten bizonyságot tesz minden dolgokról. Valójában ők csupán saját maguk ellen vétkeznek. Isten valóban függetlenné tette e Rá való Emlékeztetőt a föld és a menny minden lakójától. (25. fejezet)

2.16

Ó, a föld népei! Távollétem idején aláküldtem a Kapukat néktek. A hívők azonban egy maréknyi kivételével nem engedelmeskedtek nekik. Korábban Ahmedet küldtem közétek, nemrég pedig Kázim-et, de a közöttetek lévő tisztaszívűeken kívül senki nem követte őt. Mi történt veletek, ó, a Könyv népe? Nem félitek az Egy igaz Istent, Őt, Ki az Uratok, az Időtlen Úr? … Ó ti, kik valljátok, hogy hisztek Istenben! Felszólítalak benneteket Őrá, Ki az örök Igazság, találtatok-e bármit e Kapuk utasításai között, mi nem lett volna összhangban Isten parancsolataival, miként azok az Ő Könyvében találhatók? Vajon tudásotok vezetett félre istentelenségetek miatt? Vigyázzatok hát, mert bizony Istenetek, az Örök Igazság Ura veletek van, és valóban figyel titeket… (27. fejezet)

2.17

1. Ó ti, a Legnagyobb Emlékeztető rokonai! A Szentség ezen Fája, melyet a szolgálat olaja fest karmazsin színre, bizony a ti saját földetekből fakadt az Égő Csipkebokor közepén, mégis, ti nem értetek ebből semmit, sem az Ő igazi mennyei jellemzőiből, sem földi életének tényleges körülményeiből, sem pedig erőteljes és makulátlan viselkedésének bizonyítékaiból. Saját képzelgéseitektől indíttatván úgy néztek Rá, mintha idegen lenne a legfőbb Igazságtól, míg Isten szemében Ő nem más, mint Maga a Megígért, felruházván a legfőbb Igazság hatalmával, és valóban Ő az, miként ezt a Minden Könyvek Anyjában elrendelték, Aki felelős az Égő Csipkebokor közepén…

2. Ó, Qurratu’l-’Ayn! Add át a legmagasztosabb Szó felhívását a szolgáló lányoknak rokonaid között, figyelmeztesd őket a Legnagyobb Tűzre, és hirdesd nékik az örömhíreket, hogy ezen hatalmas Szövetség után örökkévaló újraegyesülés vár Istennel jókedvének Paradicsomában a Szentség Trónusának közelében. Bizony, Isten, a teremtés Ura, hatalmas minden dolgok felett.

3. Ó te, az Emlékeztető Édesanyja! Legyen véled Isten békéje és üdvözlete. Bizony, türelmesen kitartottál Vele, Ki Isten fenséges Személye. Ismerd hát fel fiad állását, mely semmi egyéb, mint Isten hatalmas Szava. Bizony, Ő elkötelezte magát, hogy felelős legyen érted mind sírodban, mind pedig az Ítélet Napján, míg Isten óvott Táblájában halhatatlanná váltál, mint „a Hívek Édesanyja” az Ő Emlékeztetőjének Tolla által. (28. fejezet)

2.18

1. Ó, Qurratu’l-’Ayn! Ne tárd szélesre karjaidat az Ügyben, minthogy az emberek ledöbbennének a Misztérium láttán, és esküszöm az igaz Mindenható Istenre, hogy Számodra van még egy másik forduló ezen Törvénykorszak után.

2. És mikor elérkezett a kijelölt óra, Isten, a Mindenek Felett Bölcs engedelmével a legfenségesebb és titokzatos Hegy magaslatairól nyilatkoztasd ki áthatolhatatlan Misztériumod egy halvány, egy végtelenül gyenge megcsillanását, hogy azok, akik felismerték a Sínai Ragyogás sugárzását, elalélhassanak és meghalhassanak, amint felvillan előttük az a vad és karmazsin színű fény, mely Kinyilatkoztatásodat burkolja. És Isten valóban a Te csalhatatlan Oltalmazód. (28. fejezet)

2.19

1. Ó, Perzsia népe! Nem vagytok elégedettek e dicsőséges kiváltsággal, melyet Isten Legfőbb Emlékeztetője ruházott rátok? Bizony, Isten különleges kegyben részesített titeket e hatalmas Szó által. Akkor hát ne húzódjatok vissza Jelenlétének szentélyétől, mert az Egy igaz Isten igazságosságára, nem más Ő, mint a legfőbb Igazság Istentől; Ő a Legmagasztosabb, és minden bölcsesség Forrása, miként a Minden Könyvek Anyjában elrendeltetett…

2. Ó, a föld népei! Kapaszkodjatok erősen a Legmagasabb Isten kötelékébe, mely semmi egyéb, mint ez az arab Ifjú, a Ránk Emlékeztető – Ő, Ki rejtve áll a jéghegy csúcsán a tűzóceán közepette. (29. fejezet)

2.20

1. Ó, a föld népe! Az Egy igaz Isten igazságosságára, a Bahá Szelleméből született Mennyei Hajadon vagyok, Aki a rubint sziklából kivágott palotában lakozom, fiatalon és elevenen; e hatalmas Paradicsomban nem tapasztaltam mást, mint mi Isten Emlékeztetőjét hirdeti ez arab Ifjú erényeinek dicséretében. Bizony, nincsen más Isten csak az Urad, a Mindenek Felett Irgalmas. Magasztald hát az Ő rangját, mert nézd, amint a Legmagasabb Paradicsom legbelsőbb szívében lebeg, mint Isten dicsőítésének megtestesülése a szentélyben, ahol az Ő dicséretét zengik.

2. Hallom az Ő Hangját, amint Őt egyszer az Örökké Élőnek, az Időtlen Úrnak szólítja, máskor a legmagasztosabb Nevének titkáról beszél. És amikor Isten nagyságáról himnuszokat énekel, az egész Paradicsom sóhajtozik vágyakozásában, hogy Szépségét láthassa, és amikor Isten dicsőítésének és dicséretének szavait zengi, az egész Paradicsom mozdulatlanná válik, mint a fagyos hegy szívébe zárt jég. Úgy tűnik, láttam Őt az egyenes középút mentén haladni, ahol minden paradicsom az Ő Saját paradicsoma volt, minden égbolt az Ő Saját égboltja, az egész föld pedig és minden, ami rajta van, úgy látszott, mint egy gyűrű az Ő szolgái ujján. Dicsőíttessék Isten, az Ő Teremtője, az örökkévaló hatalom Ura. Bizony, Ő nem más, mint Isten szolgája, a Kapu Isten, az Urad, a Legfőbb Igazság Maradékához. (29. fejezet)

2.21

Ó, Te, Isten Legfőbb Szava! Ne félj, ne is bánkódj, mert bizony azoknak, akik válaszoltak Hívásodra, férfiaknak és nőknek, Mi bűnbocsánatot ígértünk, mint ismeretes az Imádott színe előtt, és Kívánságoddal összhangban van. Az Ő tudása valóban kiterjed minden dolgokra. Könyörgöm Hozzád az Életemre, fordítsd Orcádat Felém, és ne aggódj. Bizony, Te vagy a Magasztalt a Mennyei Gyülekezetben, és a rejtett Titkod a teremtés Táblájára jegyeztetett le az Égő Csipkebokorban. Isten nemsokára Rád fogja ruházni az uralmat minden ember felett, minthogy az Ő uralma az egész teremtés felett áll. (31. fejezet)

2.22

Ó, síiták gyülekezete! Féljétek Istent és Ügyünket, mely Vele foglalkozik, Ki az Istenre való Legnagyobb Emlékeztető. Mert nagy annak a tüze, miként az megíratott a Minden Könyvek Anyjában. (40. fejezet)

2.23

Mondjatok el, amennyit megfelelőnek tartotok ezen Koránból reggel és este, és kántáljátok e Könyv verseit az örök Úr engedélyével, e Madár édes hangjával, mely a menny boltozatán énekli dallamait. (41. fejezet)

2.24

1. Jöjjetek ki városaitokból, ó, a nyugat népei, és segítsétek Istent, még azon Nap előtt, amikor az irgalom Ura alá fog szállni hozzátok a felhők árnyékában a körülötte kerengő angyalokkal,31 kik magasztalják dicséretét és megbocsátást kérnek azok számára, akik valóban hittek a Mi jeleinkben. Bizony, az Ő rendelete kiadatott, és Isten parancsa kinyilatkoztatott, miként az meg van írva a Minden Könyvek Anyjában…

2. Váljatok igaz testvérekké Isten egy és oszthatatlan vallásában megkülönböztetés nélkül, mert bizony Isten azt kívánja, hogy szíveitek tükrökké váljanak hitbéli testvéreitek számára, hogy lássátok saját tükörképeteket az ő szívükben és fordítva. Ez Isten, a Mindenható igaz Ösvénye, és Ő valóban figyeli cselekedeteiteket. (46. fejezet)

2.25

Ó, a föld népei! Figyelmezzetek hívásomra, mely e megszentelt Fa közeléből szól, – azon Fától, melyet a lét előtti Tűz gyújtott lángra: Nincs más Isten csak Ő; Ő a Magasztos, a Mindenek Felett Bölcs. Ó ti, az Irgalmas szolgái! Lépjetek át, mind egytől egyig ezen a Kapun, és ne kövessétek a Gonosz lábnyomát; mert ő arra indít titeket, hogy az istentelenség és gonoszság útján járjatok; ő bizony a ti kijelentett ellenségetek.32 (51. fejezet)

2.26

Légy türelmes, ó Qurratu’l-’Ayn, mert bizony Isten ígéretet tett, hogy megalapítja a Te uralmadat minden országban, és mindazon emberek fölött, akik ott lakoznak. Ő Isten, és bizony, hatalmasabb Ő minden dolgoknál. (53. fejezet)

2.27

1. Dicsőségemre! Hatalmam kezével olyan csapásokat ízleltetek meg a hitetlenekkel, amilyeneket Rajtam kívül senki nem ismer, a hívők felett pedig azon pézsma-illatú szellő leheletét fújom, melyet trónusom legmélyén őriztem; és bizony Isten tudása átfog minden dolgot.

2. Ó, a fény gyülekezete! Isten igazságosságára, nem beszélünk Mi önös vágyból, e Könyv egyetlen betűje sem került kinyilatkoztatásra Isten, a Legfőbb Igazság engedélye nélkül. Féljétek Istent, és ne kételkedjetek az Ő Ügyében, mert bizony e Kapu misztériuma írásának titokzatos kijelentéseibe burkolózott, és Isten, a látható és a láthatatlan Ura kezével íratott le az elrejtezés áthatolhatatlan fátyla mögött.

3. Bizony, Isten e Kapu körül mindenhol az isteni elixír óceánjait teremtette meg, melyet karmazsin színre fest a létezés lényege, és a vágyott gyümölcs lélekébresztő ereje hat át. Az óceánokra pedig Isten szép, rubin és karmazsin színű bárkákat rendelt, ahol senki más nem fog hajózni, csak Bahá népe Isten, a Legmagasztosabb engedélyével; és bizony Ő a Mindenek Felett Dicső, a Mindenek Felett Bölcs. (57. fejezet)

2.28

1. Az Úr ezt sugallta Nekem: Bizony, bizony, Én vagyok Isten, Ő, Ki mellett nincsen más Isten, és bizony Én vagyok az Időtlen Úr…

2. Ó, a Királyság népe! Az igaz Isten igazságosságára, ha szilárdak maradtok e vonalon, mely egyenesen áll a két vonal között, bizony kortyoltok majd e csodás Kinyilatkoztatás Forrásának élő vizéből, melyet az Ő Emlékezete nyújt felétek…

3. Igaz Uratokra esküszöm, Rá, Ki a mennyek és a föld Ura, hogy az Ő Emlegetésére vonatkozó isteni Ígéret nem más, mint a legfőbb igazság, és miként az elrendeltetett a Minden Könyvek Anyjában, meg is fog történni…

4. Mondjátok, ó föld népei! Ha összegyűlnétek is, hogy Műveim egyetlen betűjéhez hasonlatosat alkossatok, akkor sem lennétek képesek arra.33 És bizony Isten ismer mindeneket…

5. Ó, Qurratu’l-’Ayn! Mondd: Lássátok! Bizony a hold elhalványult, bizony az éjszaka visszavonult, bizony a hajnal meghasadt,34 bizony Isten igaz Uratok parancsolata beteljesült…

6. A tökéletes semmiből, ó nagy és mindenható Mester, hatalmad mennyei erején keresztül előhívtál engem, és kiállítottál, hogy hirdessem ezt a Kinyilatkoztatást. Nem helyezem másba bizalmamat, csak Beléd; nem ragaszkodom más akarathoz, csak a Te akaratodhoz. Te vagy bizony a Mindenek Felett Megelégítő, és Mögötted ott áll az igaz Isten, Ő, Ki átfog minden dolgokat. Bizony elegendő számomra Isten, a Magasztos, a Hatalmas, a Fenntartó. (58. fejezet)

2.29

align="justify">1. Ó, Te, Isten Maradéka! Teljességgel Érted áldoztam fel magam; a Te kedvedért fogadtam el a szitkokat, és semmi más után nem vágyódtam, minthogy vértanúságot szenvedhessek szereteted ösvényén. Elegendő tanú Nékem erre Isten, a Magasztos, a Védelmező, az Időtlen Úr.

2. Ó, Qurratu’l-’Ayn! A szavak, melyeket Te e hatalmas Felhívásban kiejtettél keserűen elszomorítottak Engem. A visszavonhatatlan döntés azonban egyedül Istené, és a parancsolat is Tőle jön, és senki mástól. Életemre, Isten és az Ő teremtése szemében Te vagy a Legszeretettebb. Bizony, nincsen más hatalom, csak Istené, és elégséges tanú Nékem Urad, Ki valójában a Mindenható Bosszúálló. (58. fejezet)

2.30

align="justify">1. Ó, a föld népei! Isten igazságosságára, e Könyv a legfőbb Igazság erején keresztül áthatotta a földet és a mennyet Isten hatalmas Szavával Azzal kapcsolatban, Ki a legfőbb Bizonyságtétel, a várt Qá’ím, és bizony Isten ismer minden dolgokat. Ez Istentől sugallt Könyv szilárdan megalapozta az Ő Bizonyságát mindenek számára, kik keleten és nyugaton vannak, így hát vigyázzatok, ne szóljatok bármit Istennel kapcsolatban, csupán az igazat, mert Uratokra esküszöm, hogy ez az Én legfőbb Bizonyságom tanúságot tesz minden dolgokról…

2. Ó, Isten szolgái! Legyetek türelmesek, mert Isten kegyéből Ő, Ki a legfőbb Igazság, hirtelen fog megjelenni közöttetek a hatalmas Szó erejével felruházva, és maga az Igazság fog titeket összezavarni, és nem lesztek képesek azt elhárítani35; és bizony tanú vagyok Én az egész emberiség előtt. (59. fejezet)

2.31

1. Bizony azok, akik kigúnyolják a csodás isteni verseket, melyeket az Ő Emlékeztetője nyilatkoztatott ki, csupán magukat teszik a gúny tárgyává, és Mi bizony segítünk nekik, hogy tovább növekedjenek gonoszságukban36. Valóban, Isten tudása meghalad minden teremtett dolgokat…

2. Bizony mondom, a hitetlenek arra törekednek, hogy elválasszák Istent az Ő Emlékeztetőjétől,37 de Isten úgy döntött, hogy tökéletesíti fényét38 az Ő Emlékeztetőjén keresztül, és bizony hatalmasabb Ő minden dolgoknál…

3. Valóban, Krisztus a Mi Szavunk, melyet Máriával közöltünk,39 és ne mondja senki azt a keresztény kifejezést „a harmadik a három közül”40,41, minthogy ez az Emlékeztető lekicsinylése lenne, Ki a legfőbb hatalommal ruháztatott fel, miként a Minden Könyvek Anyjában elrendeltetett. Bizony, Isten csupán egyetlen Isten, és távol legyék dicsőségétől, hogy legyen más Rajta kívül. Mindazok, akik elérnek az Ő színe elé a Feltámadás Napján, csupán az Ő szolgái, és valóban, Isten elégséges védelmező. Bizony, nem vagyok Én más, mint Isten szolgája és az Ő Szava, és csupán az első, ki áhítattal hajol meg Isten, a Legmagasztosabb előtt; és bizony, Isten lát minden dolgokat. (61. fejezet)

2.32

Ó, a Korán népe! Semmik vagytok, hacsak nem vetitek magatokat alá Isten Emlékeztetőjének és ennek a Könyvnek. Ha követitek Isten Ügyét, meg fogjuk néktek bocsátani bűneiteket, és ha elfordultok a Mi parancsolatunktól, bizony lelketeket Könyvünkben a Legnagyobb Tűzre ítéljük. Mi bizony nem bánunk igaztalanul az emberekkel, egy szemernyit sem. (62. fejezet)

2.33

1. Ó, a föld népei! Bizony, Isten sugárzó fénye megjelent közöttetek, felruházván e csalhatatlan Könyvvel, hogy igazul vezéreltessetek a béke útjaira, és Isten engedelmével kiléphessetek a sötétségből a fénybe, az Igazság ezen messze nyúló ösvényére…42

2. Isten a puszta semmiből és Parancsa erejével teremtette a mennyeket és a földet és mindent közöttük. Ő egyedüli és páratlan örök egységében, szent Lényegében társául más nem emelkedhet, egyetlen lélek sincs Önmagán kívül, ki illendően értené Őt…

3. Ó, a föld népei! Bizony, az Emlékeztető Istentől szállt alá hozzátok egy olyan időszak után, amikor nem voltak Küldöttek,43 hogy megtisztítson benneteket és lemossa rólatok a mocskot, felkészítvén az Egy igaz Isten Napjára; ezért hát keressétek teljes szívetekből az isteni áldásokat Tőle, minthogy Mi valóban Őt választottuk Tanúnak és a bölcsesség Forrásának mindenek számára, kik a földön lakoznak…

4. Ó, Qurratu’l-’Ayn! Hirdesd azt, ami leküldetett Néked a kegyes Úr kegyelmének zálogaként, mert ha nem teszed, a Mi titkunk soha fel nem tárul az emberek előtt,44 pedig Isten célja az ember teremtésével az, hogy az ember megismerje Őt. Bizony, Isten tud minden dolgokról, és önmagában valóan áll az egész emberiség szükséglete fölött. (62. fejezet)

2.34

1. Amikor csak hallják a hívők e Könyv verseinek kántálását, szemüket könnyek fogják elborítani, és szívüket mélyen megérinti Ő, Ki a Legnagyobb Megemlékezés, az Isten, a Mindenek Felett Dicsőített iránti szeretetük miatt. Ő az Isten, a Mindenek Tudója, az Örökkévaló. Ők valóban a legmagasabb Paradicsom lakói, ahol örökké lakni fognak. Ott semmi mást nem fognak látni, csak ami Istentől ered, semmit, ami meghaladja értelmüket. Ott találkoznak a Paradicsomban hívőkkel, akik a „Béke, béke” szavát rebegve üdvözlik őket…

2. Ó, a hívők serege! Figyeljetek Hangomra, amit Isten ezen Emlékeztetője hirdet. Isten valóban kinyilatkoztatta Nékem, hogy az Emlékeztető azon Ösvénye, amit Én előírok, igazul Isten egyenes Ösvénye, és hogy aki bármilyen más vallást vall, mint ezt az egyenes Hitet, az, amikor a Feltámadás Napján számadásra hívják, fel fogja fedezni, hogy amint az a Könyvben megíratott, semmi jót nem aratott Isten vallásából…

3. Féljétek Istent, ó királyok gyülekezete, nehogy távol maradjatok Tőle, Ki a Rá Emlékeztető, miután az Igazság eljött hozzátok a Könyvvel és jelekkel Istentől, az Ő csodálatos nyelvén beszélve, Ki a Rá Emlékeztető. Kérjétek Isten kegyelmét, mert mivel hittetek Benne, Isten olyan kertet rendelt számotokra, mely az egész Paradicsomra kiterjed. Ott nem találtok mást, mint ajándékokat és előnyöket, melyeket a Mindenható kegyesen néktek szánt e hatalmas Ügy erejével, amint az a Minden Könyvek Anyjában elrendeltetett. (63. fejezet)

2.35

1. Ó, Isten Lelke45! Emlékezz a kegyre, melyet Néked adtam, amikor társalogtam Véled Szentélyem szívében, és segítettelek a Szentlélek erejével, hogy Te, mint Isten páratlan Szócsöve, hirdethesd az embereknek Isten parancsolatait, melyek az isteni Szellemben őriztetnek.

2. Valóban, Isten sugallta Néked a mennyei verseket és bölcsességet még gyermekkorodban, és kegyesen megajándékozta a világ népeit a Legnagyobb Neved befolyásán keresztül, mert bizony az embereknek halvány fogalma sincs a Könyvről. (63. fejezet)

class="western">2.36

1. Ó, a föld népe! Hogy elérjük az utolsó menedéket Istenben, az Egy Igazban, kell-e másik Kaput keresnünk, mint e magasztos Lényt? …

2. Amikor Isten megteremtette az Emlékeztetőt, bemutatta Őt az összes teremtett lények gyülekezetének Akarata oltárán, mire az angyalok serege imádattal borult le Isten, a Páratlan, a Hasonlíthatatlan előtt; míg a Sátán pöffeszkedett és megtagadta, hogy alávesse magát az Ő Emlékeztetőjének; ezért Isten Könyvében úgy szerepel, mint az arrogáns, az átkozott.46 (67. fejezet)

2.37

1. Isten, Akin kívül nincsen más igaz Isten, mondja: Bizony, aki meglátogatja az Istenre való Emlékeztetőt Annak elhunyta után, az olyan, mintha az Úr színe elé kerülne, Ki hatalmas trónusán ül. Valóban ez Isten, a Legmagasztosabb Útja, mely visszavonhatatlanul elrendeltetett a Minden Könyvek Anyjában…

2. Mondd: Ó, a világ népei! Vitatkoztok Vélem Istenről a nevek miatt, melyeket ti és elődjeitek adtatok Néki a Gonosz sugallatára?47 Isten valóban leküldte Nékem ezt a Könyvet igazsággal, hogy képesek legyetek felismerni Isten igazi neveit, minthogy messze eltévelyedtetek az Igazságtól. Mi bizony szövetséget kötöttünk minden egyes teremtett dologgal létre jöttük pillanatában Isten Emlegetését illetően, és senki sem fogja elhárítani Isten kötelező parancsát az emberiség megtisztítására, amint az elrendeltetett a Könyvben, melyet a Báb keze írt. (68. fejezet)

2.38

1. A Báb távolléte alatt a nép ismét eljátszotta az Aranyborjú történetét felállítván egy harsogó bálványt állati vonásokkal emberi testben…48

2. Amikor az emberek a kijelölt Óráról kérdeznek, mondd: Ennek tudása csakis az Én Uramnál van,49 Ki a láthatatlan Ismerője. Nincsen más Isten csak Ő, Ki egyetlen lélekből50 teremtett titeket, és nem Tőlem függ, mi használ vagy árt Nékem, hanem amint az Istennek tetszik.51 Isten valóban Önmagában Való, és Ő, az Uram magasan minden dolgok felett áll. (69. fejezet)

2.39

1. Különösnek találják az emberek, hogy egyiküknek közülük kinyilatkoztattunk egy Könyvet azért, hogy megtisztítsuk őket és átadjuk nekik az örömhírt, hogy biztosan elnyerjék jutalmukat Uruk színe előtt? Ő bizony tanúskodik mindenről…

2. Amikor e Könyv verseit felolvassák a hitetleneknek, azt mondják: „Adj nekünk a Koránhoz hasonló könyvet és változtass a verseken.” Mondd: „Isten nem bízott meg azzal, hogy változtassam kedvem szerint.” Én csak azt követem, amit Nekem kinyilatkoztatott. Bizony, Én félni fogom az Uramat az Elválás Napján, melynek eljövetelét Ő valóban visszavonhatatlanul elrendelte.52 (71. fejezet)

2.40

1. Ó, a föld népei! Bizony az igaz Isten hív szólván: Ő, Ki a Rá Emlékeztető valóban Isten legfőbb Igazsága, és az igazságon túl nem marad más csak tévelygés,53 és a tévelygésen túl nincs más csak a tűz, amint az visszavonhatatlanul elrendeltetett…

2. Ó, Qurratu’l-’Ayn! Mutass hűséges kebledre az igazság erejével és kiálts: Az Egy igaz Istenre esküszöm, itt van Isten helytartója; Én vagyok bizony Az, Kit a Legjobb Jutalomnak54 tekintenek, és Én vagyok valóban Az, Ki a legnagyszerűbb Lakhely. (72. fejezet)

2.41

Ó ti, a hívők gyülekezete! Ne ejtsetek tagadó szavakat Ellenem, miután az Igazság megnyilvánult, mert a Báb küldetése korábban bizony illően be lett jelentve néktek a Koránban. Esküszöm Uratokra, ez a Könyv valóban ugyanaz a Korán, mely a múltban is leküldetett. (81. fejezet)

2.42

1. Ó te, a szív édes Gyümölcse! Hallgasd e misztikus Madár dallamait, melyeket a menny legfennköltebb magasságaiban énekel. Valóban az Úr ihletett Engem, hogy hirdessem: Bizony, bizony, Én vagyok Isten, Akin kívül nincsen más Isten. Ő a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs.

2. Ó, szolgáim! Keressétek komolyan e legmagasabb jutalmat, minthogy Én az Istenről való Megemlékezés számára kerteket teremtettem, melyek áthatolhatatlanok maradnak bárki más számára Rajtam kívül, és semmi nem tétetett ott törvényesnek senki számára, azokon kívül, akiknek élete feláldoztatott az Ő ösvényén. Így hát könyörögjetek Istenhez, a Legmagasztosabbhoz, hogy megadja néktek e méltó jutalmat, valóban Ő a Legmagasabb, a Legnagyobb. Ha ez lett volna a kívánságunk, egy akolba gyűjtöttük volna Mi az összes embert a Mi Emlékeztetőnk körül, de ők meg nem szűnnek összekülönbözni,55 hacsak Isten véghez nem viszi az igazság erejével azt, amit akar. Az Emlékeztető szemében e parancsolat valóban visszavonhatatlanul elrendeltetett…

3. Isten azért választott Téged, hogy figyelmeztesd az embereket, vezesd a hívőket az igaz útra, és hogy rávilágíts a Könyv titkaira. (85. fejezet)

2.43

1. Ha kívánnánk, hatalmunkban áll Kinyilatkoztatásunk akár egyetlen betűjével kényszeríteni a világot és abban mindeneket, hogy szempillantásnál is gyorsabban felismerje Ügyünk igazságát…

2. Más küldöttekkel is csúfot űztek Te előtted,56 és Te sem vagy más, mint Isten Szolgája, Akit az Igazság ereje tart fenn. Hamarosan Mi meghosszabbítjuk azok napjait, akik visszautasították az Igazságot az által, amit kezük művelt,57 és bizony, Isten senkivel sem bánik igazságtalanul – egy hajszálnyira sem. (87. fejezet)

2.44

1. Ó ti, a föld népei! Isten, az Egy Igaz igazságosságára, az Ő Emlékeztetője által mutatott bizonyságtétel olyan, mint a Nap, melyet az irgalmas Úr keze emelt magasra a menny szívének közepén, ahonnan delelő ragyogásában sugárzik…

2. Minden egyes Prófétával, Kit Mi leküldtünk a múltban, külön Szövetséget kötöttünk Isten Emlékeztetőjét és az Ő Napját illetően. A dicsőség birodalmában és az igazság ereje által az Istenre Emlékeztető és az Ő Napja nyilvánvaló az angyalok szeme előtt, akik az Ő irgalom-trónja körül keringenek. (91. fejezet)

2.45

Ó, a Hajnal Órája! Mielőtt az isteni Égitest áradó dicsőségét e Kapu napkeltéből alásugározza, idézd észbe, hogy Isten elrendelt Napja a szempillantásnál gyorsabban fog eljönni. Így nyilatkoztatott ki Isten parancsolata a Minden Könyvek Anyjában. (94. fejezet)

2.46

1. Ó, hívők gyülekezete! Bizony, az Isten által a Szent Iratokban, vagy magában a világban, vagy az emberek szívében kinyilatkoztatott minden egyes jel tárgya csupán az, hogy teljességgel felismerhessék, hogy ez az Emlékeztető valóban az Istentől jövő Igaz. Bizony, Isten ismer minden dolgokat az örök Igazság hatalmánál fogva…

2. Ó ti, kik a dicsőség trónusa körül keringtek! Figyelmezzetek hívásomra, mely az Égő Csipkebokor közepéből hangzik: „Bizony én vagyok Isten, és nincsen más Isten Rajtam kívül. Ezért hát imádjatok Engem, és Annak kedvéért, Ki a Legnagyobb Emlékeztető, ajánljatok imákat, megtisztulva az emberek rosszindulatától, mert bizony Uratok az Egy igaz Isten, nem más, mint a Legfőbb Igazság. És azok, akik másokat szólítanak Rajta kívül, megérdemlik, hogy a tűz lakói közé számíttassanak, míg Ő, Ki Isten Emlegetése, bizony szilárdan és soha el nem térően az Igazság Ösvényén marad az Égő Csipkebokorban.” …

3. Ó, a föld népei! Ne kövessétek el azt a Legnagyobb Emlékeztetővel, amit az Omajjádok tettek kegyetlenül Huszeinnel a Szent Földön. Isten, az Egy Igaz igazságosságára, Ő valóban az Örök Igazság, és bizony Isten az Ő tanúja. (17. fejezet)

2.47

1. Isten valóban felajánlotta a Mi küldetésünket a mennyeknek és a földnek és a hegyeknek, de azok megtagadták, hogy magukra vegyék, és féltek tőle. 58 Egy ember azonban, ez az Alí, Ki nem más, mint az Istenre való Nagy Emlékeztető, felvállalta, hogy elviselje azt. Ezért Isten, a Mindeneket Átfogó úgy utalt Rá óvott Könyvében, mint a „Bántalmazottra”, és minthogy Ő nem volt kiemelkedő az emberek szemében, a Könyv ítélete szerint „az Ismeretlen” címmel ruháztatott fel…

2. Mi bizony nemsokára a legszörnyűbb büntetéssel büntetjük azokat, akik (Imám) Huszein ellen háborút viseltek az Eufrátesz földjén, és a legkeményebb és példás büntetést hozzuk rájuk…

3. Isten jól ismeri Huszein szívét, égő szomjúságának hevét, és hosszú szenvedését Isten, a Hasonlíthatatlan, az Időtlen Úr kedvéért, és Isten maga az Ő tanúja. (12. fejezet)

2.48

Figyelmezzetek Uratok hangjára, mely a Sínai-hegyről szólít, „Bizony nincsen más Isten, csak Ő, és Én vagyok a Legmagasztosabb, Kit fátyol takar a Minden Könyvek Anyjában a Gondviselés rendelése szerint.” (19. fejezet)

2.49

E Könyv, amit Mi aláküldtünk, bizony túlárad az áldásokban,59 és bizonyságot tesz az Igazságról, hogy az emberek felismerhessék, hogy Isten meggyőző bizonyítéka a Rá Emlékeztetővel kapcsolatban hasonló ahhoz, mellyel Mohamed, a Próféták Pecsétje, felruháztatott, és bizony nagy az Ügy, miként elrendeltetett a Minden Könyvek Anyjában. (66. fejezet)

2.50

1. Ezen Emlékeztető valóban Isten Fényének dicsőséges Maradéka, és Ő a legjobb lesz néktek,60 ha igazán hívek maradtok Istenhez, a Legmagasztosabbhoz…

2. Mi bizony leküldtünk Téged minden emberhez Isten engedélyével, felruházván jeleinkkel és megerősítvén felülmúlhatatlan hatalmunkkal. Ő valóban Isten bizalmának kijelölt Hordozója…

3. Ó, Qurratu’l-’Ayn! Tarts ki szilárdan, miként megparancsoltatott Néked, és ne hagyd, hogy az emberek között sem a hitetlenek, sem pedig az ő kijelentéseik megszomorítsanak Téged, minthogy Urad – Isten, a Legnagyobb igazságosságára – a Feltámadás Napján ítélkezni fog róluk, és Isten bizonyosan lát minden dolgokat. (84. fejezet)

2.51

Isten szemében ez a vallás valóban Mohamed hitének a lényege; siessetek hát, hogy eljussatok a mennyei Paradicsomba és az Ő tetszésének legmagasabb kertjébe az Egy Igaz Isten színe elé, bár tudnátok türelmesek és hálásak lenni Isten jeleinek bizonyítékaival szembesülve. (48. fejezet)

2.52

1. Ó, szolgáim! Ez Isten kijelölt Napja, melyet az irgalmas Úr megígért néktek könyvében; ezért is dicsőítsétek túláradóan Isten nevét, miközben a Legnagyobb Emlékeztető ösvényén jártok…

2. Bizony, Isten megengedte az Ő Emlékeztetőjének, hogy azt mondja, amit csak akar, oly módon, ahogy csak kívánja. Valóban, amit Ő választ, az semmi egyéb, mint az, amit Mi választottunk. Az Úr bizony lát minden dolgokat. (87. fejezet)

2.53

1. Isten engedélyével Mi valóban beszélgettünk Mózessel a Sínai-hegyen az Égő Csipkebokor közepéből, és kinyilatkoztattuk a Te fényed végtelen kicsi megcsillanását a titokzatos Hegynek és annak lakóinak, minekutána a Hegy alapjaiban megremegett és porba omlott…

2. Ó, a föld népei! Uratokra esküszöm! Úgy fogtok cselekedni, miként a korábbi nemzedékek cselekedtek. Figyelmeztessétek hát magatokat Isten szörnyű, legkeményebb bosszújára, mert Isten valóban hatalmas minden dolgok felett. (53. fejezet)

2.54

1. Ó, Qurratu’l-’Ayn! Nem ismerek fel Benned mást, mint a Nagy Kijelentést – a Kijelentést, melyről a magasságbéli Gyülekezet beszél. Tanúskodom róla, hogy e néven ismertek Téged mindig is azok, kik a Dicsőség Trónja körül keringnek.

2. Ó, hívők gyülekezete! Kételkedtek-e abban, kihez szólít benneteket az Istenre Emlékeztető? Az Egy igaz Úr igazságosságára, Ő nem más, mint a legfőbb Igazság, Ki az Igazság hatalmából testet öltött. Kétségeitek vannak a Báb felől? Bizony Ő az, Ki engedelmünkkel markában tartja a föld és a menny királyságait, és az Úr bizony teljességgel tudja, hogy mit cselekesztek…

3. Igen, olyan ember vagyok, mint ti. Isten azonban olyan kegyeket ruház Rám, miket akar, és ami Néki tetszik, és az, mit Uratok a Minden Könyvek Anyjában elrendelt, az korlátlan. (88. fejezet)

2.55

Bizony mondom, Isten a Kába szent házában kinyilatkoztatta Nékem, „Bizony, Én vagyok Isten, nincsen más Isten, csak Én. Magam számára jelöltelek ki Téged, és a Rám való Emlékeztetőnek választottalak. Valóban, ki hűséges Irányodban azáltal, hogy a Báb útján jár, számára bizton előíratott a jutalom a következő világban…” Elrendeltetett a Könyvben, hogy amikor megvalósul az Emlékeztető Ügye, le fog zajlani a Legnagyobb Esemény a Gondviselés rendelése szerint, és Isten valóban hatalmasabb minden dolgoknál. (79. fejezet)

2.56

Ó, Qurratu’l-’Ayn! Mondd: Bizony Én vagyok Az, Kit a Minden Könyvek Anyjában a „Legnagyobb Kijelentésként” üdvözölnek. Mondd: az emberek szörnyen összekülönböztek Miattam, pedig valóban nincs semmi különbség Köztem és a Báb között; és Isten, az Örök Igazság elegendő tanú. (77. fejezet)

2.57

Én vagyok a Titokzatos Templom, mit a Mindenható Keze emelt. Én vagyok a lámpás, mit Isten ujja annak tartójában meggyújtott és halhatatlan ragyogással sugároztat elő. Én vagyok annak a legfőbb Fénynek a lángja, mely a Sínai-hegyén, az örömteli helyen lobogott, és az Égő Csipkebokorban rejtezett. (94. fejezet)

2.58

A tiszta igazságosság zálogaként Mi bizony minden Prófétának hírt adtunk Emlékeztetőnk Ügyét illetően, és Isten valóban magasan a világ minden népe fölött áll. (83. fejezet)

3
PERZSA BAYÁN – Részletek

3.1

1. Jobb egy lelket vezetni, mint birtokolni mindent, mi a földön van. Mert addig, amíg azon vezetett lélek az Isteni Egység Fájának árnyékában van, ő és az, aki őt vezette, mindketten részesei lesznek Isten szerető irgalmának, míg a földi dolgok birtoklása megszűnik a halál időpontjában. A vezetés ösvénye a szeretet és együttérzés ösvénye, nem pedig az erőszaké és kényszeré. Ez volt Isten módszere a múltban, és ez lesz a jövőben is! Megengedi annak, kinek kívánja, hogy belépjen az Ő irgalmának árnyékába. Bizony, Ő a Legfőbb Védelmező, a Mindenek Felett Nagylelkű.

2. Nincs csodálatosabb paradicsom egyetlen lélek számára sem, mint szembesülni Isten Megnyilvánulásával az Ő Napján, hallani verseit és hinni bennük, Színe elé járulni, mely semmi egyéb, mint Isten színe, jókedve mennyei királyságának tengerén vitorlázni, és Isteni Egysége paradicsomának válogatott gyümölcseiből részesülni. (2:16)61

3.2

1. Imádd Istent oly módon, hogy ha imádatod a tűzbe vezetne téged, ne változtasson az semmit az imádatodon, és hasonlóan, ha jutalmad a paradicsom lenne is. Ilyen, és csak ilyen kell legyen az az imádat, mely illendő az Egy igaz Istenhez. Ha félelemből imádod Őt, nem illendő az Jelenléte megszentelt udvarához, és nem tekinthető olyan cselekedetnek, melyet Lénye Egyedüliségének ajánlottál. Avagy, ha tekinteted a paradicsomra szegezed, és miközben imádod Őt, ilyen reményt táplálsz, Isten teremtését társául emelnéd Hozzá annak ellenére, hogy az emberek vágynak a paradicsom után.

2. Tűz és paradicsom, mindkettő meghajol és leborul Isten előtt. Az méltó az Ő Lényegéhez, hogy Őt Saját Magáért imádják, a tűztől való félelem vagy a paradicsom reménye nélkül.

3. Bár, ha igazi imádatot ajánlanak, az imádó megmenekül a tűztől, és belép Isten tetszésének paradicsomába, mégis, ne legyen ez cselekedetének indítéka. Ám Isten kegye és kegyelme mindig is árad kifürkészhetetlen bölcsességének igényei szerint.

4. A legelfogadhatóbb ima az, amit kiemelkedő lelkiséggel és ragyogással ajánlanak fel; ennek elnyújtása soha nem volt kedves Isten előtt, és ma sem az. Minél szellemibb és tisztább az ima, annál elfogadhatóbb Isten előtt. (7:19)

3.3

1. A Feltámadás Napja olyan nap, mikor a Nap ugyanúgy kel és nyugszik, mint bármely másik napon. Mily gyakran pirkadt meg a Feltámadás Napja, és az ország népe, ahol ez lezajlott, nem is hallott az eseményről. Ha hallott volna, nem hitte volna, ezért nem is mondták el nekik.

2. Mikor Isten Apostola (Mohamed) megjelent, nem jelentette be a hitetleneknek, hogy eljött a Feltámadás, mert nem tudták volna elviselni a hírt. Az a Nap valóban egy végtelenül hatalmas Nap, mert azon a napon az Isteni Fa hirdeti örökkévalóságtól örökkévalóságig: „Bizony, Én vagyok Isten, nincsen más Isten, csak Én.” Mégis, azok, kik elfátyoloztattak, azt hiszik, hogy Ő is olyan, mint ők, és visszautasítják még azt is, hogy hívőnek nevezzék Őt, bár ez a cím az Ő mennyei Királyságának birodalmában örökké fogva reá ruháztatik az Ő korábbi Törvénykorszakának még a legjelentéktelenebb követőjére is. Így, ha az emberek Isten Apostolának napjaiban legalább korukban hívőnek tekintették volna Őt, miért akadályozták volna, hogy hét éven keresztül, míg a hegyen élt, beléphessen az Ő Szent Házába (a Kábába)? Hasonlóképpen a Bayán Pontjának Törvénykorszakában is, ha az emberek nem tagadták volna meg Tőle a hívő nevet, hogyan vethették volna börtönbe ezen a hegyen anélkül, hogy ráeszméltek volna, hogy a hit leglényege is egyetlen Szavának köszönheti létét. Szívük megfosztatott az igazi megértés hatalmától, és így nem látnak, míg azok, akik felruháztattak a lélek szemével, molyként keringenek az Igazság Fénye körül, mígnem a láng elemészti őket. Ezért nevezik a Feltámadás Napját minden napok legnagyobbikának, mégis olyan, mint bármely másik nap. (8:9)

3.4

Az Isteni Egységben hívők szemében nincsen más paradicsom, mi magasztosabb lenne, mint Isten parancsolatainak engedelmeskedni, és azok szemében, kik megismerték Istent és az Ő jeleit, nincsen szörnyűbb tűz, mint áthágni törvényeit, és elnyomni egy másik lelket, még ha csak annyira is, mint egy mustármag. A Feltámadás Napján bizony Isten meg fog ítélni minden embert, és mi mindnyájan az Ő kegyelméért esedezünk. (5:19)

3.5

1. Isten szereti azokat, akik lelkükben tiszták. A Bayánban és Isten szemében semmi nem kedvesebb, mint a lelki tisztaság és a makulátlan testi tisztaság.

2. Isten arra vágyódik, hogy a Bayán Törvénykorszakában ne lásson egyetlen lelket sem megfosztva az örömtől és lelki ragyogástól. Bizony azt kívánja, hogy minden körülmények között mindenki díszíttessék fel olyan tisztasággal mind belsőleg, mind külsőleg, hogy semmi visszataszító ne legyen bennük sem maguk, még kevésbé mások számára. (5:14)

3.6

1. Hasonlóképpen gondold meg a Bayán Pontjának testet öltését. Vannak emberek, akik minden éjszaka egész reggelig Isten imádatával foglalatoskodnak, és még most is, mikor az Igazság Napcsillaga delelőjéhez közelít Kinyilatkoztatásának mennyországában, még mindig nem hagyták el imaszőnyegeiket. Ha közülük bármelyik is hallotta volna, amint Isten csodás verseit mondják néki, így szólna: „Miért akadályozol engem imádkozásomban?” Ó te, fátyolba burkolózott! Ha Istent emlegeted, miért engeded magad elzárni Tőle, Ki az imádat fényét meggyújtotta szívedben? Ha korábban nem nyilatkoztatta volna ki e parancsolatot: „Bizony, emlékezzetek meg Istenről”62, mi indított volna arra, hogy áhítatot ajánlj Istennek, és hova fordulnál akkor imában?

2. Tudd bizonyosan, hogy bármikor, mikor megemlékezel Arról, Kit Isten ki fog nyilvánítani, csak akkor említed meg igazán Istent. Hasonlóképpen, hogyha a Bayán verseire figyelmezel, és elfogadod igazságukat, csak akkor lesznek előnyödre Isten kinyilatkoztatott versei. Máskülönben milyen előny származna belőlük számodra? Hiszen ha életed kezdetétől a végéig hódolattal borulsz le, és napjaidat az Istenről való megemlékezéssel töltöd, de nem hiszel Kinyilatkoztatása e korra rendelt Feltárójában, gondolod, hogy tetteid bármiféle előnyt hoznak majd számodra? Másrészt, ha hiszel Benne, és igaz megértéssel felismered Őt, és Ő azt mondja: „Elfogadom teljes életedet, amit az Én imádatommal töltöttél”, akkor biztosan a legbuzgóbban imádtad Őt. Cselekedeteid célja az, hogy Isten kegyesen elfogadja őket; és az isteni elfogadás semmi más módon nem érhető el, csak Annak elfogadásán keresztül, Ki Kinyilatkoztatásának Feltárója. Például, ha Isten Apostola – isteni áldások legyenek Véle – elfogadott egy bizonyos cselekedetet, bizony Isten fogadta el azt; máskülönben megmaradt ez azon személy önös vágyaiban, ki azt megtette, és nem ért el Isten színe elé. Hasonlóképpen bármely cselekedet, melyet a Bayán Pontja elfogadott, Isten által is elfogadtatott, minthogy a tünékeny világ semmilyen más módon nem érhet el az Időtlen Úr színe elé. Bármi, ami leküldetett, Kinyilatkozatása Feltáróján keresztül jön, és bármi, ami felemelkedik, Kinyilatkoztatása Feltáróján keresztül emelkedik fel. (8:19)

3.7

1. Nincs kétség felőle, hogy a Mindenható küldte le e verseket Néki (a Bábnak), miként leküldte azokat Isten Apostolának. Valóban, nem kevesebb, mint százezer hasonló verset osztottak már szét az emberek között, nem is említve leveleit, imáit, tudományos és filozófiai tanulmányait. Öt óra alatt nem kevesebb, mint ezer verset nyilatkoztat ki. Olyan gyorsan nyilatkoztatja ki a verseit, amilyen gyorsan írnoka képes azokat leírni. Így megfontolandó, hogy amennyiben Kinyilatkoztatása hajnalától mostanáig békében hagyták volna, milyen hatalmas lett volna a tollából előpatakzó írásainak mennyisége.

2. Ha azt állítjátok, hogy ezek a versek magukban nem tekinthetők bizonyítéknak, nézzétek meg a Korán oldalait. Ha Isten ott bármi más bizonyságot meghatározott volna, mint a kinyilatkoztatott verseket, hogy Apostolának valódi prófétaságát bemutassa – Isten áldása légyen Rajta –, akkor pedig Őbenne kell kételkednetek…

3. Ami azt illeti, hogy elegendő bizonyíték-e a Könyv, Isten ezt nyilatkoztatta ki: „Vajon nem elég nekik az, hogy – nékik hirdetendő – leküldtük hozzád az Írást? Bizony, irgalom van ebben, és intés azoknak, akik hisznek.”63 Ha Isten bizonyságot tett, hogy a Könyv elegendő bizonyíték, miként ezt a szöveg is bizonyítja, hogyan kérdőjelezheti meg bárki ez igazságot, mondván, hogy a Könyv magában nem döntő bizonyíték? ... (2:1)

3.8

1. Minthogy az a Nap egy nagyszerű Nap, komoly megpróbáltatás lesz számodra, hogy a hívőkkel azonosítsd magad. Mert azon Nap hívői a Paradicsom lakói, míg a hitetlenek a tűz lakói. És tudd bizonyosan, hogy a Paradicsom jelentése Annak felismerése és Néki való alávetés, Kit Isten ki fog nyilvánítani, és a tűz azon lelkek csapata, akik nem hajolnak meg Előtte, és nem keresik az Ő tetszését. Azon a Napon te majd úgy tekintesz magadra, mint a Paradicsom lakója és az Ő igaz híve, míg a valóságban engeded majd, hogy fátylak burkoljanak be, lakhelyed pedig a legmélyebb pokoltűz lesz, bár te magad ezt talán nem is tudod.

2. Hasonlítsd össze az Ő testet öltését a Korán Pontjáéval. Mily nagy volt az Evangélium Betűinek száma, akik türelmetlenül várták Őt, mégis kijelentése után öt éven keresztül senki nem vált a Paradicsom lakójává, kivéve a Hívők Parancsnokát (Imám ‘Alí) és azokat, akik titokban hittek Benne. És az összes többi a tűz lakói közé számíttatott, bár úgy tekintettek magukra, mint a Paradicsom lakóira.

3. Ugyanígy nézd e Kinyilatkoztatást. Istentől eredő módon az emberek lényege mozgásba lendült, és a mai napig háromszáz-tizenhárom tanítvány lett kiválasztva. Sád földjén Iszfahán-ban, mely külsőleg egy nagy város, és melynek papneveldéi minden sarkában hatalmas számú emberre tekintenek úgy, mint hittudósokra és doktorokra, mégis, mikor eljött az idő, hogy a legbelsőbb lényük megmutatkozzék, csak azon város búzarostálója öltötte magára a tanítványság köpönyegét. Íme a misztérium, melyről Mohamed próféta rokonai – Isten békéje legyen vélük – szóltak e Kinyilatkoztatással kapcsolatban, mondván, az alantasok felemeltetnek, és akik fent vannak, megaláztatnak.

4. Hasonló lesz az Ő kinyilatkoztatásával is, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Azok közül, akikben soha fel sem merül, hogy ők Isten nemtetszését kiérdemelhetik, és akiknek kegyes tettei példaértékűek lesznek mindenki számára, sokan lesznek, akik magának a legmélyebb tűznek a megszemélyesítőivé válnak, amikor majd az Ő Ügyét nem fogadják el; míg az alacsony szolgák közül, akiket senki nem tart érdemesnek, mily nagy számban lesznek azok, akik megtiszteltetnek az igaz hittel, és akikre a nagylelkűség Forrása a hatalom köpönyegét ruházza. Mert bármi is teremtetett Isten hitében, Szavának erejéből teremtetik az. (8:14)

3.9

align="justify">1. Isten Apostolának megnyilvánulásakor mindnyájan buzgón várták Őt, mégis, hallottad, miként kezelték Őt, mikor megjelent, annak ellenére, hogy ha bármikor is megpillantották Őt álmaikban, büszkélkedtek ezzel.

2. Hasonlóan a Bayán Pontjának megnyilvánulásakor az emberek felálltak Neve említésére, és hőn könyörögtek eljöttéért éjjel-nappal, és ha Róla álmodtak, büszkék voltak az álmaikra; mégis, most, hogy kinyilatkoztatta Magát a leghatalmasabb bizonyságokkal felruházván, melyek saját vallásukat igazolják, és bár megszámlálhatatlan ember várva várja eljövetelét, kényelmesen pihennek otthonaikban, miután meghallgatták verseit, míg Ő e pillanatban Mákú hegyén van bezárva, egyedül és elhagyottan.

3. Vigyázzatok magatokra, ó, a Bayán népe, nehogy így cselekedjetek, keservesen sírva Érte éjjel-nappal, és felállva Neve említésekor, de a beteljesülés Napján – a Napon, amikor nemcsak fel kell állni Neve említésekor, hanem meg kell keresni a Hozzá vezető ösvényt, Ki megszemélyesíti ezt a Nevet –, fátyollal zárjátok el magatokat Tőle. (6:15)

3.10

1. Annak megjelenésekor, Kit Isten ki fog nyilvánítani, mindenkinek jól képzettnek kell lennie a Bayán tanításaiban, hogy a követők egyike se ragaszkodjék külsőleg a Bayánhoz és azáltal elveszítse Hozzá való hűségét. Aki így cselekszik, „hitetlennek” ítéltetik meg.

2. Isten szent Lényegére esküszöm, ha mindenki egyesülne a Bayánban, hogy segítsen Néki, Kit Isten ki fog nyilvánítani, az Ő Kinyilatkoztatása napjaiban, nem maradna a földön egyetlen lélek, sőt egyetlen teremtett dolog sem, mi nem nyerne bebocsáttatást a Paradicsomba. Vigyázzatok tehát magatokra, mert Isten vallásának végcélja semmi egyéb, mint segíteni Néki, semmint hogy az Ő megjelenése idején a Bayánban előírtakat követni. Ha azonban bárki, mielőtt Ő kinyilvánítja Magát, áthágja a parancsolatokat, akár csak egy árpaszem mértékéig is, az az Ő parancsolatát hágja át.

3. Keressetek menedéket Istennél mindentől, mi titeket Kinyilatkoztatása Forrásától messze vezethet, és ragaszkodjatok az Ő kötelékéhez, mert aki az Ő szövetségéhez szilárdan ragaszkodik, elnyerte, és a jövőben is elnyeri a megváltást minden világokban.

4. „Ez Isten kegye. Annak adja, akinek akarja. Isten kegyelme nagy.” 64(5:5)

class="western">3.11

1. Munkátokat életetek kezdetétől végéig Istenért végzitek. Mégis, egyetlen cselekedet sem Őérte van, Ki Isten Megnyilvánulása, Kire minden jó cselekedet visszaszáll. Ha ily módon cselekedtetek volna, nem szenvedtetek volna oly rettenetesen a Feltámadás Napján.

2. Lássátok, mily nagy az Ügy, és az emberek mégis miként burkolóznak fátylakba. Isten megszentelt Lényegére esküszöm, hogy minden igazi dicséret és Istennek ajánlott cselekedet nem más, mint Néki ajánlott dicséret és cselekedet, Kit Isten ki fog nyilvánítani.

3. Ne áltassátok magatokat, hogy Isten kedvéért vagytok erényesek, mikor nem vagytok. Mert ha tényleg Istenért munkálkodnátok, akkor tetteiteket Őérte cselekednétek, Kit Isten ki fog nyilvánítani, és az Ő nevét dicsérnétek. E hegy lakói, kik megfoszttattak az igazi megértéstől, szakadatlanul a „Nincsen más Isten, csak Isten” szavakat ismétlik, de mi előnyükre szolgál ez? Gondolkozzatok el egy ideig, hogy ne lehessetek, mint egy fátyollal elzárva Tőle, Ki a Kinyilatkoztatás Hajnala. (8:19)

3.12

1. Isten mindenkor és minden körülmények között teljesen független volt a teremtményeitől. Ő azt kívánta, és mindig is azt fogja, hogy minden ember a legnagyobb szeretettel léphessen be Paradicsomkertjeibe, hogy egyik se szomorítsa meg a másikat akárcsak egy pillanatra is, hogy mindnyájan védelme és biztonsága bölcsőjében lakozzanak a Feltámadás Napjáig, mely az Ő kinyilatkoztatásának hajnalát jelzi, Kit Isten ki fog nyilvánítani.

2. A világegyetem Ura soha nem emelt fel egy Prófétát, sem küldött alá egy Könyvet anélkül, hogy nem alapította volna meg Szövetségét minden emberrel, arra szólítván őket, hogy fogadják el a következő Kinyilatkoztatást és a következő Könyvet, minthogy kegyelmének kiáradása szakadatlan és korlátlan. (6:16)

3.13

1. Mily vakok vagytok, ó teremtményeim,65 ... ti, akik jogtalanul börtönbe vetettétek Őt egy hegyen (Mákú), melynek lakói közül egy sem érdemes említésre... Véle, vagyis Velem nincs senki Könyvem Élő Betűi egyikén kívül. Jelenlétében, vagyis az Én jelenlétemben éjszaka még egy égő lámpa sincs! Ugyanakkor az imádat helyein, ahol más-más mértékben, de Hozzá fordulnak, számtalan lámpa ragyog! Minden, mi a földön van, Érte teremtetett, és mindnyájan örömmel részesülnek az Ő jótéteményeiből, és mégis olyan sűrű fátylak választják el őket Tőle, hogy még egy lámpát is megtagadnak Tőle!

2. E Napon ezért hát bizonyságot teszek teremtményeimnek, mert Színem előtt senki más bizonysága nem volt és nem lesz említésre méltó a Sajátomén kívül. Megerősítem, hogy teremtményeim számára nincs magasztosabb Paradicsom, mint Orcám előtt állni, és hinni szent Szavaimnak, míg semmilyen tűz nem volt vagy nem lesz forróbb számukra, mint fátyollal elzárva lenni magasztos Énem Megnyilvánulásától, és nem hinni Szavaimnak.

3. Azt mondhatnátok: „Hogy beszélhetne Ő a Mi nevünkben?” Nem olvastátok-e azon illetlen szavakat, melyeket a múltban kiejtettetek, miként azokat Könyvem szövege megemlítette, és még sem szégyellitek magatokat? Láttátok most, miként alapoztatott meg szilárdan Könyvem igazsága, és ma mindegyikőtök azon Könyvön keresztül vallja meg hitét Bennem. Nem túl távoli a nap, amikor örömmel felismeritek, hogy dicsőségetek azon múlik, hogy hisztek-e ezen szent versekben. Ma azonban, mikor csupán ez a hitvallás válik valóban előnyötökre, elzártátok magatokat ettől számotokra előnytelen dolgok miatt, melyek rontást hoznak rátok, miközben Ő, Ki Önmagam Megnyilvánulása, mindig is védett volt és marad is örökké minden ártalommal szemben, és minden veszteség, mi megesett, vagy meg fog történni, végül rátok hárul vissza. (2:1)

3.14

Mily végtelen azon emberek száma, kik minden tudományban jártasak, hitüket mégis az fogja meghatározni, hogy mennyire ragaszkodnak Isten szent Szavához, minthogy egyetlen tudomány gyümölcse sem más, mint az isteni előírások ismerete, és az ember alávetése az Ő jókedvének. (2:1)

3.15

1. Egyetlen teremtett dolog sem léphet be soha paradicsomába, hacsak nem jelenik meg a tökéletesség számára előírt legmagasabb szintjén. Például a kristály a kő paradicsomát jelenti, melyből anyaga vétetett. Hasonlóképpen a kristálynak magának is különféle állapotai vannak a paradicsomban... Addig, amíg kő volt, értéktelen volt. De ha elér a rubint nagyszerűségéhez – mely lehetőség benne rejlik –, hány karát lesz az értéke? Hasonlóan tekints minden teremtett dologra.

2. Az ember legmagasabb állását azonban úgy érheti el, hogy hisz Istenben minden Törvénykorszakban, és elfogadja azt, amit Ő kinyilatkoztatott, és nem tanuláson keresztül; hiszen minden egyes nemzetnek vannak tudósai, akik jártasak különböző tudományokban; ez az állás nem érhető el gazdagságon keresztül sem, mert hasonlóan nyilvánvaló, hogy minden nemzet különféle osztályaiban vannak gazdagok. És ugyanez áll a többi múlandó dologra is.

3. Az igazi tudás ezért Isten megismerése, és ez nem más, mint az Ő Megnyilvánulásának felismerése minden egyes Törvénykorszakban. Nincsen gazdagság csak a szegénységben mindenben Istenen kívül, és a lemondásban mindenről Rajta kívül, – ezt az állapotot csak akkor lehet megvalósítani, ha ezt Afelé mutatják, Ki az Ő Kinyilatkoztatásának Hajnala. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az embernek nem kellene tiszteletet mutatni a korábbi Kinyilatkoztatások iránt. Ez semmiképpen sem elfogadható, mert az illendő az embernek, hogy mikor elérte a tizenkilencedik évét, mondjon köszönetet azért a napért, mikor megfogant. Mert ha az embrió nem létezett volna, hogyan juthatott volna el jelen állapotába? Hasonlóan, ha az Ádám által tanított vallás nem létezett volna, ez a Hit sem érhette volna el jelen állapotát. Így gondolkozzál Isten hitének fejlődéséről a végig, melynek nincs vége. (5:4)

3.16

Ezerkettőszáz és hetven év telt el Mohamed bejelentése óta, és minden évben megszámlálhatatlan ember zarándokolta körül Isten Házát (Mekka). Ezen időszak záróévében Ő, Ki Önmaga a Ház megalapítója, ment zarándoklatra. Nagy Isten! Zarándokok óriási gyülekezete volt ott minden szektából. Ennek dacára egyetlen egy sem ismerte fel Őt, bár Ő mindegyiküket felismerte – lelkeket, kiket korábbi parancsolata tartott szorosan markában. Az egyetlen ember, aki felismerte Őt, és Vele együtt ment zarándoklatra, az, aki körül nyolc Váhid66 kering, kiben Isten örvendezett a magasságbéli gyülekezet előtt, mert ő teljesen elfordult a világtól, és teljességgel Isten akaratának szentelte magát. Ez nem azt jelenti, hogy ő különleges kegy tárgyává tétetett volna. Ó nem, olyan kegy ez, melyet Isten ráruház minden emberre, azok mégis hagyják, hogy elfátyoloztassanak tőle. E kinyilatkoztatás első évében a József Szúrájáról írt magyarázatot széles körben terjesztették. Mégis, mikor az emberek látták, hogy nem léptek elő más támogatók, ők is haboztak, hogy elfogadják-e; miközben eszükbe sem jutott, hogy maga a Korán is, melynek ma számlálhatatlan lélek esküszik hűséget, az arab világ legbelsőbb szívében nyilatkoztatott ki, de látszólag nem kevesebb, mint hét évig senki nem fogadta el annak igazságát, kivéve a Hívők Parancsnokát (Alí Imám) – Isten békéje legyen véle –, ki válaszolván azon megdönthetetlen bizonyítékokra, melyeket Isten legfőbb Bizonyságtétele felmutatott, felismerte az Igazságot, és szemét nem fordította mások felé. Így a Feltámadás Napján Isten majd azt fogja kérdezni mindenkitől, hogy mit értett meg, és nem azt, hogy mennyire követte mások nyomdokát. Mily gyakran történik meg, hogy valaki, aki füleit a szent versek felé fordította, alázatosan meghajlik, és befogadja az Igazságot, míg vezetője nem teszi azt. Így minden egyénnek a saját felelősségét kell vállalnia, és más nem teheti helyette. Annak megjelenése idején, Kit Isten ki fog nyilvánítani, a legkiemelkedőbb tudós is és a legalacsonyabb ember is egyformán fognak megítéltetni. Mily gyakran ismerték el a legjelentéktelenebb emberek az Igazságot, míg a legtanultabbak fátylakba burkolózva maradtak. Így minden egyes Törvénykorszakban számos lélek esik a tűzbe, mert mások nyomdokát követték. (4:18)

3.17

Jobb az embernek, ha csak egyet is leír az Ő versei közül, mintha az egész Bayán-t leírná, és mindazon könyveket, melyek a Bayán Törvénykorszakában írattak. Mert minden félretétetik majd az Ő Írásain kívül, melyek megmaradnak a következő Kinyilatkoztatásig. És ha valaki igaz hittel azon Kinyilatkoztatás csupán egyetlen betűjét is leírná, nagyobb lesz annak a jutalma, mintha leírná a múlt összes mennyei Iratait, és mindazt, mi leíratott a korábbi Törvénykorszakokban. Hasonlóképpen emelkedj fel te is folyamatosan az egyik Kinyilatkoztatástól a következőhöz, tudván, hogy haladásod Isten megismerésében soha véget nem ér, miként annak kezdete sem lehet. (7:13)

3.18

Ó, a Bayán népe! Vigyázzatok, mert a Feltámadás Napján senki nem talál majd helyet, ahova menekülhetne. Hirtelen fog előviláglani, és kedve szerint fog ítéletet mondani. Ha az az Ő akarata, az elnyomottakat felemeli, és a fennlévőket lealacsonyítja, miként tette ezt Ő a Bayán-ban is, bár megértenétek. És senki más nem képes erre. Bármit is rendel, az beteljesedik, és semmi sem marad teljesítetlenül. (7:9)

3.19

Minthogy minden ember az Ő Istensége és Úr-sága jeleinek árnyékából lépett elő, mindig hajlamosak magasztos és fennkölt utat választani. De minthogy nem rendelkeznek látó szemmel, hogy felismerjék Szeretettjüket, nem teljesítik kötelességüket, hogy szelídséget és alázatot mutassanak Iránta. Életük kezdetétől annak végéig mégis a korábbi vallásban meghatározott törvényekkel összhangban imádják Istent, jámboran dicsőítik Őt, meghajolnak Isteni Valósága előtt, és odaadást mutatnak az Ő magasztos Lényege iránt. Megnyilvánulása órájában azonban mindnyájan maguk felé fordítják pillantásukat, és így elzárják magukat Tőle, mivel oktalanul olyannak tartják Őt, mint saját magukat. Messze álljon Isten dicsőségétől egy ilyen összehasonlítás. Bizony, az a magasztos Lény olyan, mint a fizikai Nap, a versei pedig, mint annak sugarai, és a hívők, ha valóban hisznek Benne, olyanok, mint a tükrök, melyekben a Nap visszatükröződik. Fényük ezért puszta visszatükröződés. (7:15)

3.20

1. Ó, a Bayán népe! Ha hisztek Benne, Kit Isten ki fog nyilvánítani, a saját előnyötökre hisztek Benne. Ő mindig is független volt minden embertől, és a jövőben is az marad. Például, még ha számtalan tükröt is helyeznétek a Nap elé, azok mind a Napot tükröznék vissza és annak képeit mutatnák, míg a Nap maga teljességgel független a tükrök létezésétől és azon Napoktól, melyek bennük látszanak. Ilyenek a halandó lények korlátai az Örök Lény megnyilvánulásával való kapcsolatban…

2. Manapság nem kevesebb, mint hetvenezer ember zarándokol el minden évben Isten szent Házához, Isten Apostola parancsolatának megfelelően; míg Ő Maga, Ki ezt a parancsolatot adta, hét éven keresztül a Mekkai hegyekben keresett menedéket. Mindez annak ellenére, hogy Ő, Ki elrendelte e parancsot, sokkal nagyobb, mint maga a parancsolat. Így tehát mindezen emberek, akik most a zarándoklatra indulnak, nem igaz megértésből teszik ezt, máskülönben Visszatérésének e Napján, mely hatalmasabb, mint az előző Törvénykorszaka, mindnyájan követték volna parancsolatát. De nézzétek, mi történt. Azok, akik előző vallásának hitét vallják, akik nappal és éjszaka meghajolnak, hogy a Nevében imádkozzanak, Őt elűzték egy hegyi lakhelyre, miközben mindegyikük megtiszteltetésnek tartaná, ha eljutna az Ő felismeréséhez. (7:15)

3.21

Annak oka, hogy az áhítat idejére magányt írtam elő az, hogy a legnagyobb figyelmet szentelhesd az Istenre való emlékezésnek, hogy a szívedet minden időben betölthesse az Ő Lelke, és ne zárjad ki, mintegy fátyollal, a Legszeretettebbet. Ne hagyd, hogy csak a nyelved dicsőítse Istent, miközben a szívedet nem emeled fel a Dicsőség magasztos Csúcsához, az imádat Céljához. Így, ha tán a Feltámadás Napján élsz, szíved tükre Rá fog irányulni, Ki az Igazság Napcsillaga; és amint az Ő fénye felragyog, annak fényessége azonnal vissza fog tükröződni szívedben. Mert Ő minden jó Forrása, és minden dolgok Hozzá térnek vissza. De ha Ő akkor jelenik meg, amikor magadba mélyedve meditálsz, abból semmi nem válik hasznodra, hacsak nem olyan szavakkal említed a Nevét, melyeket Ő nyilatkoztatott ki. Mert az eljövendő Kinyilatkoztatásban Ő lesz az Istenre való Emlékeztető, míg az áhítat, melyet jelenleg ajánlotok, a Bayán Pontja írt elő, miközben Ő, Ki a Feltámadás Napján tündöklően fog ragyogni, a Bayán Pontjában őrzött belső valóság Kinyilatkoztatása – olyan Kinyilatkoztatás, mely hatalmasabb, végtelenül hatalmasabb, mint az, mely megelőzte. (9:4)

3.22

Illő, hogy a szolga minden ima után kérje Istent, hogy ajándékozza meg szüleit irgalommal és megbocsátással. Akkor Isten majd így szól: „Mindaz, amit szüleidnek kérsz, ezerszeresen visszaszáll rád!” Áldott az, aki megemlékezik a szüleiről, amikor Istennel társalog. Nincsen bizony más Isten, csak Ő, a Hatalmas, az Imádott. (8:16)

class="western">3.23

1. Minthogy e fizikai keret a belső templom trónusa, bármi történik az előzővel, azt az utóbbi is érzi. A valóságban az, mi az örömtől vidám lesz, vagy a fájdalomtól elszomorodik, a test belső temploma, nem maga a test. Minthogy ez a fizikai test a trónus, melyen a belső templom áll, Isten elrendelte, hogy a testet, amennyire csak lehet, meg kell őrizni, hogy ne történjék semmi, mi viszolygást keltene. A belső templom látja a fizikai keretet, mely annak trónusa. Így hát, ha az utóbbit tisztelettel kezelik, olyan az, mintha az előzőt érné a tisztelet. Ez fordítva is igaz.

2. Ezért elrendeltetett, hogy a halott testet a legnagyobb tisztelettel kezeljék. (5:12)

3.24

1. Az Ő megjelenése idején, Kit Isten ki fog nyilvánítani, ha cselekedeteidet a Bayán Pontja miatt teszed, azok úgy tekintendők, mintha azokat Istenen kívül másért tetted volna, mert azon a Napon a Bayán Pontja nem más, mint Ő, Kit Isten ki fog nyilvánítani…

2. Ezért van, hogy minden Törvénykorszak kezdetén a nagy többség, kik azt képzelik, hogy cselekedeteiket Istenért teszik, fulladoznak és istentelenné válnak, és ezt észre sem veszik azokon kívül, kiket Ő parancsolata szerint vezet.

3. Jobb az embernek, ha egy lelket vezet, mint hogy mindent birtokoljon, mi Kelet és Nyugat között fekszik. Hasonlóképpen jobb a vezetés annak, akit vezetnek, mint mindazon dolgok, melyek a földön léteznek, mert ezen vezetés folytán halála után belépést nyer a Paradicsomba, míg az alsó világ dolgai miatt halála után megkapja, amit megérdemel. Ezért Isten azt kívánja, hogy minden ember a helyes útra vezettessék az Ő Szavainak erejével, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Az önfejűek azonban nem fogják engedni, hogy vezessék őket. Ezek megfosztatnak az Igazságtól, egyesek tanultságuk okán, mások dicsőségük és hatalmuk okán, és megint mások saját megfontolásaik okán, melyek közül egyik sem lesz hasznukra haláluk óráján.

4. Figyelmezzetek jól, hogy ti mind, Annak vezetésével, Ki az Isteni Vezérlet Forrása, képessé váljatok arra, hogy lépteteket egyenesen irányítsátok a hídon, mely élesebb, mint a kard, és keskenyebb, mint egy hajszál, nehogy a dolgok, melyeket életetek kezdetétől végéig Isten szeretetéért tettetek, hirtelen és általatok észrevétlenül olyan tettekké váljanak, melyek nem elfogadhatók Isten szemében. Bizony, Isten azt vezérli a tökéletes bizonyosság ösvényére, akit csak akar. (7:2)

3.25

Mindenki hőn várja az Ő megjelenését, minthogy belső szemeik azonban nem Feléje irányulnak, szomorúság kell eltöltse Őt. Isten Apostolának esetében – Isten áldása legyen Rajta – a Korán kinyilatkoztatása előtt mindenki tanúskodott jámborságáról és nemes erényeiről. Majd pedig nézzétek, mi történt a Korán kinyilatkoztatása után. Mily szörnyű vádakat hoztak fel Ellene, melyeket még a toll is szégyell elősorolni. Hasonlóképpen tekintsetek a Bayán Pontjára. Viselkedése azelőtt, hogy küldetését bejelentette volna, tiszta és nyilvánvaló volt mindazok számára, akik ismerték Őt. Most pedig, Megnyilvánulása után, bár a mai napig nem kevesebb, mint ötszázezer verset nyilatkoztatott ki különféle témákban, lássátok, mily rágalmazásokat beszélnek Róla, oly szörnyűeket, hogy a toll megszégyenülten hull alá, mikor csak említik őket. De ha minden ember betartaná Isten előírásait, nem érné szomorúság e mennyei Fát. (6:11)

3.26

1. Annak cselekedetei, Kit Isten ki fog nyilvánítani, olyanok, mint a Nap, míg az emberek munkái, feltéve, hogy megfelelnek Isten tetszésének, a csillagokra vagy a holdra emlékeztetnek… Így, ha a Bayán követői betartják Annak előírásait, Kit Isten ki fog nyilvánítani, amikor Ő megjelenik, és saját magukat és önnön munkájukat úgy tekintik, mint csillagokat a napfényben, akkor begyűjtötték ők létük gyümölcseit; máskülönben a „csillag” megnevezés nem illeti meg őket. Hanem azokat illeti meg, akik szívből hisznek Benne, azokat illeti, akik nappal jelentéktelenné halványulnak, éjjel pedig fényesen izzanak.

2. Ilyen ezen előírás gyümölcse, ha valaki is betartja azt a Feltámadás Napján. Ez minden tudás és minden igaz cselekedet lényege, ha bárki is elérne hozzá. Ha a világ népei figyelembe vették volna ezt az alapelvet, az isteni Kinyilatkoztatás egyik Feltárója sem tekintette volna őket semminek a Törvénykorszakok kezdetén. A tény azonban az, hogy éjszaka idején mindenki azt a fényt látja, melyet önmaga saját képessége szerint kibocsát, de elfeledkezik arról, hogy hajnalhasadtakor ez a fény elsápad, és tökéletesen semmivé válik a Nap túláradó ragyogása mellett.

3. Az evilági emberek fénye a tudásuk és beszédük, míg a tündöklő fény, melyet Annak dicsőséges tettei árasztanak, Kit Isten ki fog nyilvánítani, az Ő Szavai, melyek erejével felgöngyölíti Ő a lét egész világát és saját uralma alá helyezi azáltal, hogy Magához kapcsolja, majd, mint Isten Szószólója, fényének Forrása – magasztaltassék és dicsőíttessék Ő – kijelenti: „Bizony, bizony, Én vagyok Isten, nincsen más Isten, csak Én; valóban, Rajtam kívül mindenki az Én teremtményem. Mondd: Ó, teremtményeim! Ezért hát egyedül Engem féljetek”. (8:1)

3.27

1. Tudd, hogy a Bayánban a megtisztulás tekinthető a legelfogadhatóbb eszköznek arra, hogy az ember közel kerülhessen Istenhez, és minden cselekedetek között a legdicséretesebbnek. Így hát tisztítsd meg füledet, hogy ne hallhass más említését Istenen kívül, és tisztítsd meg szemedet, hogy ne láthasson az mást, csak Istent, és tudatodat, hogy ne észleljen az mást, csak Istent, és nyelvedet, hogy ne hirdessen az mást, csak Istent, és kezedet, hogy ne írjon az mást, mint Isten szavait, és tudásodat, hogy ne értsen az mást, mint Istent, és szívedet, hogy ne akarjon az mást, mint Istent, és hasonlóképpen tisztítsd meg cselekedeteidet és erőfeszítéseidet, hogy a tiszta szeretet paradicsomában neveltethess, és tán Annak színe elé járulhass, Kit Isten ki fog nyilvánítani, oly tisztasággal felruházván, melynek Ő igen örvendezik, és szenteltessék meg mindenkitől, ki elfordul Tőle, és nem támogatja Őt. Emígyen mutass majd fel olyan tisztaságot, ami előnyödre válik.

2. Tudd, hogy minden fül, mely igaz hittel figyelmez Szavaira, megmenekül a tűztől. Így a hívő az Ő felismerésén keresztül értékelni fogja mennyei Szavainak mindenen túlmutató jellegét, teljes szívből Őt fogja választani mások előtt, és vissza fogja utasítani, hogy azok felé vonzódjon, kik nem hisznek Benne. Bármi, amit az ember az eljövendő életben nyer, az hitének gyümölcse. Valóban, bárki is igaz hittel tekint Szavaira, megérdemli az a Paradicsomot, és az, kinek tudata igaz hittel tesz bizonyságot Szavairól, a Paradicsomban fog lakozni, és Isten színe elé járul. És kinek nyelve igaz hittel mondja ki az Ő szavait, a Paradicsomban lesz annak lakhelye, ahol elragadtatva dicsőíti és dicséri Istent, az Örökkévalót, Kinek dicsősége Kinyilatkoztatásai soha véget nem érnek, és Kinek szentsége megújuló lehelete soha nem csendesedhet. Minden kéz, mely Szavait igaz hittel veti papírra, megtöltetik majd Isten által mind e világban, mind a következőben nagy értékű dolgokkal; és minden hívő keblet, mely Szavait emlékezetébe vési, Isten gondoskodik róla, hogy megteljék az Ő szeretetével; és minden szív, mely Szavainak szeretetét hordozza és az igaz hit jeleit mutatja fel magában, mikor Nevét említik, és példaként szolgál a szavakra, „szívüket eltölti a csodálat Isten említésekor”67, Isten kegye többször is afelé a szív felé fordul, és a Feltámadás Napján dicsértetik majd Isten által. (9:10)

3.28

1. Ha abban az időben, amikor megjelenik Ő, Kit Isten ki fog nyilvánítani, a föld minden lakója bizonyságot tenne is valamiről, amiről Ő másképpen tesz bizonyságot, az Ő bizonysága olyan lesz, mint a Nap, míg amazoké mint egy torz tükörkép, mely egy olyan tükörben jelenik meg, ami nem a Nap felé fordul. Mert különben bizonyságuk hű visszatükröződése lenne az Ő bizonyságának.

2. Isten legszentségesebb Lényegére esküszöm, hogy egyetlen sornyi Szó, melyet Ő kiejt, mélyebb értelmű, mint azon szavak, melyeket a föld minden lakója kimond. Sőt, megbocsátásért esedezem ezért az összehasonlításért. Hogyan hasonlíthatná magát a Nap tükörképe a látható égen ragyogó Nap csodás sugaraihoz? Az egyik állása olyan, mint a semmi, míg a másiké, Isten igazságosságára – dicsőíttessék és magasztaltassék az Ő Neve –, a dolgok valóságáé.

3. Ha az Ő Megnyilvánulásának Napján egy király saját uralmáról beszélne, olyan lenne az, mintha egy tükör szembefordulna a Nappal, mondván: „Bennem van a fény”. Hasonló lenne, ha az Ő Napján egy tudós ember azzal az igénnyel lépne fel, hogy ő a tudás letéteményese, vagy ha egy gazdag ember gazdagságát mutogatná, vagy ha egy hatalommal rendelkező saját hatalmát bizonygatná, vagy ha az, aki pompában él, azzal dicsekedne. Ó nem, ezeket az embereket társaik kigúnyolnák, és miként ítélné meg őket Ő, Ki az Igazság Napja! (3:12)

3.29

1. Nem megengedett kérdéseket intézni Hozzá, Kit Isten ki fog nyilvánítani azokon kívül, melyek illendőek hozzá.* Mert az Ő rangja az isteni Kinyilatkoztatás Lényegéé… Amikor a kegyelem bármiféle bizonyságát is látjuk a világban, az csupán az Ő kegyelmének képe, és minden dolog az Ő Lényének köszönheti létezését… A Bayán kezdettől a végéig az Ő összes tulajdonságainak a tárháza, és mind tüzének, mind fényének a kincsestára. Ha valaki kérdéseket szeretne feltenni, csak írásban megengedett az számára, hogy megfelelőbb megértéshez jusson az Ő írott válaszából, és hogy az Imádottja jeleként szolgálhasson. Ne kérjen senki olyat, ami fenséges állásához méltatlannak bizonyulhat. Például, ha valaki a szalma ára után érdeklődne a rubinkereskedőtől, mily tudatlan lenne az, és mily elfogadhatatlan a kérdés. Hasonlóképpen elfogadhatatlanok lennének a világ legmagasabb rangú embereinek a kérdései Őelőtte azon szavak kivételével, melyeket Ő Maga mondana Magáról Megnyilvánulása Napján.

2. Szinte látom azokat, kik saját elferdült gondolataiktól vezéreltetve írnak Néki, és kérdéseket tesznek fel arról, ami a Bayánban kinyilatkoztatott, és Ő válaszol nekik, nem Saját szavaival, hanem Istentől ihletett szavakkal, mondván: „Bizony, bizony, Én vagyok Isten; nincsen más Isten Rajtam kívül. Én hívtam létre az összes teremtett dolgot, Én emeltem fel az isteni Hírnököket a múltban, és küldöttem le Nékik a Könyveket. Vigyázzatok, nehogy mást imádjatok Istenen kívül, Rajta kívül, Ki az én Uram és a ti Uratok. Ez valóban a kétségtelen igazság. Ez azonban Rám is érvényes lesz; ha hisztek Bennem, a saját lelketekkel tesztek jót, ha pedig nem hisztek Bennem, sem abban, amit Isten Nékem kinyilatkoztatott, akkor megengeditek, hogy mintegy fátyollal kizárjátok magatokat. Mert bizony Én mindig is független voltam tőletek, és a jövőben is az maradok. Ezért hát illendő számotokra, ó Isten teremtményei, hogy segítsetek magatokon, és higgyetek az Általam kinyilatkoztatott versekben...” (3:13)

3.30

1. A Bayán alkotja Isten csalhatatlan mérlegét a Feltámadás Napjáig, mely az Ő Napja, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Aki annak megfelelően cselekszik, mi abban kinyilatkoztatott, a Paradicsomban fog lakozni az Ő jóváhagyásának árnyékában, és Isten színe előtt a legfenségesebb Betűk közé fog számíttatni; míg aki eltér attól, akár csak egy hajszálnyira is, a tűzre ítéltetik, és a tagadás árnyékába gyűjtetik. Ez igazságot hasonlóan a Koránban is felfedték, ahol számos esetben Isten meghatározta, hogy ha bárki olyan ítéletet hoz, mi az Általa meghatározott korlátokkal ellentétes, hitetlennek számíttatik.

2. E napokban mily kevesen vannak, akik a Koránban meghatározott előírásoknak engedelmeskednek. Sőt, sehol nem találtathatók, kivéve azokat, kiket Isten akart. Ha lenne is ilyen személy, igaz cselekedetei néki előnyére nem válnának, ha nem követné a Bayánban kinyilatkoztatott előírásokat; miként a keresztény szerzetesek kegyes cselekedetei sem váltak hasznukra, minthogy Isten Apostola megnyilvánulásakor – Isten áldása légyen Véle – megelégedtek az Evangéliumban adott előírásokkal.

3. Ha a Koránban lefektetett isteni előírásokat valóban betartották volna, nem mondtak volna negatív ítéletet arról, Ki az isteni Igazság Fája. Miként kinyilatkoztatott: „Kis híja, hogy az egek szétszakadnak amiatt, a föld meghasad, a hegyek pedig porrá omlanak.”68 És mégis, mennyivel keményebbnek kellett lenni a szívüknek ezen hegyeknél, hogy érintetlenül maradhattak. Valóban, Isten szemében semmilyen Paradicsom sem dicsőbb, mint az Ő jókedvének elnyerése. (2:6)

3.31

Az Egy igaz Isten a Naphoz hasonlítható, a hívő pedig a tükörhöz. Amint a tükröt a Nap felé fordítják, visszatükrözi annak fényét. A hitetlen olyan, mint a kő. Mindegy, milyen hosszan süti a Nap, nem tudja azt visszatükrözni. Így az előző az életét adja áldozatként, míg az utóbbi Isten ellen teszi, amit elkövet. Ha Isten akarja, Ő valóban képes a követ tükörré változtatni, de a személy maga megmarad a régi állapotában. Ha kristállyá kívánt volna válni, Isten megengedte volna, hogy azt a formát vegye fel. Mert azon a Napon bármi készteti is a hívőt, hogy higgyen Benne, ugyanazon ok a hitetlenek számára is elérhető. De ha ez utóbbi hagyja, hogy fátylak burkolják be, ugyanazon ok zárja ki őt, mint egy fátyol. Így hát világos és egyértelmű ma: azok, akik arcukat Isten, az Egy Igaz felé fordították, hisznek Benne a Bayán alapján, míg az elfátyolozottak a Bayán alapján fosztatnak meg Tőle. (6:4)

3.32

1. Esküszöm Isten legszentebb Lényegére – magasztaltassék és dicsőíttessék Ő –, hogy az Ő megjelenése Napján, Kit Isten ki fog nyilvánítani, a Bayán ezerszeres átolvasása nem ér annyit, mint egyetlen vers elolvasása, melyet Ő kinyilatkoztat, Kit Isten ki fog nyilvánítani.

2. Gondolkozzál egy kis ideig, és figyeld meg, hogy az iszlámban mindennek vége és nyilvánvaló kezdete Isten Könyvében van. Nézd hasonlóan Annak Kinyilatkoztatása Napját, Kit Isten ki fog nyilvánítani, Akinek markában van a bizonyítékok forrása, és ne engedd, hogy hibás megfontolások elzárjanak Tőle, mert Ő végtelenül magasan áll ezek fölött, minthogy minden bizonyíték Isten Könyvéből származik, mely magában a legfőbb bizonyság, mivel egy ember sem képes arra, hogy hasonlót alkosson. Ha milliónyi tudós ember, ki elmélyült a logikában, a nyelvtan tudományában, a jogban, az igazságszolgáltatásban és hasonlókban, elfordulna Isten Könyvétől, még mindig hitetleneknek tartanák őket. Magában a legfőbb bizonyságban van a gyümölcs, és nem a dolgokban, amik abból következnek. És tudd biztosan, hogy a Bayánban kinyilatkoztatott minden betű egyetlen célja, hogy odaadást váltson ki Iránta, Kit Isten ki fog nyilvánítani, mert Ő Az, Ki a Bayánt kinyilatkoztatta még Saját Megnyilvánulása előtt. (5:8)

3.33

Ezen Kinyilatkoztatásban a világegyetem Ura kegyeskedett hatalmas kijelentéseit és sugárzó jeleit a Bayán Pontjára ruházni, és páratlan bizonyságként rendelte ezeket minden teremtett dolog számára. Ha minden ember, ki csak a földön lakozik, összegyűlne, akkor sem lennének képesek egyetlen olyan verset megalkotni, mint azok, melyeket Isten a Bayán Pontjának nyelvéről elindított. Valóban, ha bármely élőlény megáll, hogy elgondolkozzon, kétségtelenül felismerné, hogy ezen versek nem ember munkái, hanem egyedül Istennek, az Egyetlennek, a Hasonlíthatatlannak tulajdoníthatók, Ki annak ajkáról engedi őket előpatakzani, akit csak akar. És nem nyilatkoztatta ki ezeket, sem nem is fogja máson keresztül, mint Azon, Ki Isten Eredendő Akaratának Gyújtópontja. Ő az, Kinek Törvénykorszakain keresztül isteni Hírnökök emeltetnek fel, és mennyei Könyvek küldetnek alá. Ha emberi lények ilyesmire képesek lennének, valaki már biztosan legalább egy olyan verset megalkotott volna az 1200 és 70 év alatt, mely eltelt a Korán kinyilatkoztatása és a Bayáné között. Azonban az összes ember tehetetlennek bizonyult erre, és tökéletesen megbuktak, bár vehemens erővel törekedtek arra, hogy Isten Szavának lángját kioltsák. (2:1)

3.34

1. Látod, hogy mily rengeteg azon emberek száma, kik minden évben Mekkába mennek zarándoklatra, és körbejárják, míg Ő, Kinek Szava ereje által a Kába az áhítat tárgyává lett, elhagyatva él ezen a hegyen. Ő senki más, mint Maga Isten Apostola, minthogy Isten Kinyilatkoztatása a Naphoz hasonlítható. Teljesen mindegy, hogy hány megszámlálhatatlan alkalommal kel fel, csupán egy Nap van, és ettől függ minden dolgok élete. Világos és nyilvánvaló, hogy az összes megelőző Törvénykorszak célja nem volt egyéb, minthogy előkészítse az utat Mohamed, Isten Apostola eljövetelének. És ezek, beleértve a mohamedán Törvénykorszakot is, célja a Qá’ím által hirdetett Kinyilatkoztatás volt. Hasonlóképpen, ennek a Kinyilatkoztatásnak a célja pedig, akárcsak a megelőzőké, az, hogy bejelentse Annak hitének eljövetelét, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Ennek a hitnek pedig – tehát az Ő hitének, Kit Isten ki fog nyilvánítani – a célja ismét az összes korábbi Kinyilatkoztatással egyetemben az a Megnyilvánulás, mely istenileg elrendelve azt követni fogja. És ez utóbbi pedig nem kevésbé, mint az őt megelőző összes Kinyilatkoztatás, előkészíti az utat azon Kinyilatkoztatásnak, mely majd még következik. Az Igazság Napjának felkelése és lenyugvása tehát ilyen módon végtelenül folytatódni fog olyan folyamat ez, melynek nem volt kezdete, és nem lesz vége.

2. Jó annak, aki minden Törvénykorszakban felismeri Isten célját arra a Törvénykorszakra, és nem fosztja meg magát ettől azáltal, hogy pillantását a múltbeli dolgokra szegezi. (4:12)

3.35

1. E fejezet lényege az, hogy a Feltámadás Napja az isteni Valóság Fája megjelenésének Napját jelenti, még sem látható, hogy a síita iszlám követői közül akár egy is megértette volna a Feltámadás Napjának jelentését; inkább hívságosan olyan dolgot képzeltek el, melynek Istennél nincs valósága. Isten szemében, és azok használata szerint, akiket beavattak az isteni misztériumokba, a Feltámadás Napja alatt az értendő, hogy Annak megjelenésétől, Ki az isteni Valóság Fája, bármilyen időszakban és bármilyen név alatt is jön el, az Ő eltűnéséig ez a Feltámadás Napja.

2. Például Jézus – béke legyen Vele – küldetése kezdetétől mennybemenetele napjáig tartott Mózes Feltámadása. Mert azon időszak alatt Isten Kinyilatkoztatása ragyogott elő azon isteni Valóság megjelenésén keresztül, Ki megjutalmazott Szavával mindenkit, aki hitt Mózesben, és megbüntetett Szavával mindenkit, aki nem hitt; minthogy Isten bizonyságtétele azon a Napon az volt, amit Ő az Evangéliumban ünnepélyesen megerősített. És Isten Apostola – Isten áldása légyen Rajta – Kinyilatkoztatása kezdetétől az Ő mennybemeneteléig volt Jézus Feltámadása – béke legyen Véle –, mikor is az isteni Valóság Fája Mohamed személyében jelent meg, megjutalmazván Szavával mindenkit, ki Jézusban hívő volt, és megbüntetvén Szavával mindenkit, ki nem hitt Benne. És attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent a Bayán Fája addig, amíg az eltűnik, Ő Isten Apostolának Feltámadása, miként istenileg előre megmondatott a Koránban; ennek kezdete két órával és tizenegy perccel A. H. 1260. évének Jamádíyu’l-Avval hónapja ötödik napjának69 estéje kezdete után esett, mely év Mohamed küldetése bejelentésének 1270. esztendeje. Ez volt a Korán Feltámadása Napjának kezdete, és az isteni Valóság Fájának eltűnéséig ez a Korán Feltámadása. Minden dolgok akkor érik el tökéletes állapotukat, amikor Feltámadása megtörténik. Az iszlám vallásának tökéletessége ezen Kinyilatkoztatás kezdetekor teljesedett be, és ezen Kinyilatkoztatás felemelkedésétől annak lenyugvásáig az iszlám Fájának gyümölcsei, bármik legyenek is azok, nyilvánvalóvá fognak válni. A Bayán Feltámadása abban az időben fog bekövetkezni, amikor megjelenik Ő, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Mert a Bayán ma olyan állapotban van, mint a mag. Annak testet öltésének kezdetén, Kit Isten ki fog nyilvánítani, válik majd nyilvánvalóvá végső tökéletessége. Ő azért ölt testet, hogy begyűjtse azon fák gyümölcseit, melyeket elplántált; miként a Qá’ím Kinyilatkoztatása, ki Mohamed leszármazottja – Isten áldása légyen Rajta – pontosan olyan, mint Magának Isten Apostolának Kinyilatkoztatása (Mohamedé). Nem jelenik meg másért, hanem hogy begyűjtse az iszlám gyümölcseit a Korán verseiből, melyeket Ő (Mohamed) vetett el az emberek szívében. Az iszlám gyümölcseit nem lehet begyűjteni, csak az Iránta (a Qá’ím) való hűségen keresztül, és a Benne való hiten keresztül. Jelenleg azonban még csak rossz hatások érvényesültek, mert bár Ő az iszlám legbelsőbb szívében jelent meg, és minden ember a Véle való kapcsolat okán vallja meg azt, mégis igaztalanul Mákú hegyére száműzték, és mindezt annak ellenére, hogy a Koránban Isten megígérte a Feltámadás Napjának eljövetelét mindeneknek. Mert azon a Napon minden embert Isten elé idéznek, és a Színe elé kell járulniuk, vagyis az Ő színe előtt kell megjelenni, Ki az isteni Valóság Fája, és az Ő színe elé járulni, minthogy nem lehetséges Isten Legszentebb Lényege előtt megjelenni, sem elképzelhető újraegyesülést keresni Véle. Ami elérhető az Előtte való megjelenés és a Véle való találkozás dolgában, az az Eredendő Fához való eljutás. (2:7)

3.36

1. Az Isten által feltárt bizonyítékok soha nem összehasonlíthatók a bizonyítékokkal, melyeket a föld bármely népe vagy nemzetsége hozott; és kétség árnyéka sem férhet hozzá, hogy Isten nem tár fel bizonyítékot, csak Azon keresztül, Akit kijelölt, mint legfőbb Bizonyságtételét. Mi több, a kinyilatkoztatott versek bizonyítéka magában és egyedül meghatározó módon mutatja be, hogy a földön minden teremtett dolog mennyire képtelen erre, mert olyan bizonyíték ez, mely Istentől jött, és meg is marad a Feltámadás Napjáig.

2. És ha bárki elgondolkozna ezen Fa megjelenésén, kétségkívül bizonyságot fog tenni Isten Ügyének fenségéről. Mert ha valaki, akinek életéből csak 24 év pergett le, és aki nem ismeri azon tudományokat, melyekben mások jártasok, most ily módon gondolkozás vagy habozás nélkül verseket mond el, és ezer versnyi imát ír le öt órán keresztül, anélkül, hogy tolla megpihenne, és oly magasztos témákról alkot magyarázatokat és tudományos tanulmányokat, mint Isten valós megértése és Lényének egysége, oly módon, melyről doktorok és filozófusok bevallják, hogy meghaladja az ő megértésüket, akkor nem lehet kétség felőle, hogy mindaz, ami megnyilvánult, isteni sugallat. Bár egész életükben szorgalmasan tanulnak, mily fáradságba kerül e hittudósoknak akár egyetlen sort is leírni arabul! Ilyen erőfeszítések dacára az eredmény mégis semmi egyéb, mint szavak, melyek említésre sem méltók. Mindezen dolgok bizonyítékként szolgálnak az embereknek, máskülönben Isten vallása túl hatalmas és dicső, hogy bárki megérthetné másképpen, mint saját magán keresztül; sőt minden más csak a valláson keresztül érthető. (2:1)

3.37

1. Dicsőség Istennek, hogy képessé tett minket Annak felismerésére, Kit Isten ki fog nyilvánítani a Feltámadás Napján, és így létünk gyümölcse javunkra válhat, és nem fosztatunk meg Isten jelenlétének elérésétől. Mert bizony ez teremtésünk célja, és minden erényes tettünket, melyet véghez vihetünk, egyedül ez a cél mozgat. Ilyen jótéteménnyel ruházott fel minket Isten; valóban Ő a Mindenek Felett Bőkezű, a Kegyelmes. Tudd, hogy akkor sikerül így cselekedned, ha kétségtelen hittel hiszel. Mivel azonban önző vágyaid közben játszó fátylai miatt nem tudod elérni a kétségtelen hit állapotát, a tűzben fogsz maradni, anélkül, hogy tudnád. Ha nem hiszel igazán Benne a Megnyilvánulása Napján, semmi sem menthet meg a tűztől, még ha csupa igaz tetteket viszel is végbe. Ha viszont elfogadod az Igazságot, minden jó és illendő lejegyeztetik számodra Isten Könyvében, és ezáltal örvendezni fogsz a legmagasabb Paradicsomban a következő Feltámadásig.

2. Kellő figyelemmel gondold meg, mert az ösvény igen keskeny, miközben pedig oly tágas, mint a mennyek és a föld, és ami köztük van. Például, ha mindazok, akik Jézus ígéretének beteljesedésére vártak, megbizonyosodtak volna Mohamed, Isten Apostolának megnyilvánulásáról, egyikük sem fordult volna el Jézus szavaitól. Ugyanígy a Bayán Pontjának Kinyilatkoztatásakor, ha megbizonyosodtak volna arról, hogy ez ugyanaz a Megígért Mihdí (Az, Akit Isten vezet), Akit Isten Apostola előre jelzett, a Koránban hívők egyike sem fordult volna el Isten Apostolának szavaitól. Hasonlóképpen Annak Kinyilatkoztatásakor, Kit Isten ki fog nyilvánítani, ugyanezt látod; ha mind bizonyosak lennének, hogy Ő ugyanaz, mint „Az, Akit Isten ki fog nyilvánítani”, Akit a Bayán Pontja megjövendöl, senki sem fordulna el. (9:3)

3.38

Isten, a Legmagasztosabb, a Legszentebb Nevében. Minden dicséret és dicsőség illesse a legfőbb Úr szent és dicső udvarát, Ki mindöröktől fogva és mindörökké Önnön isteni Lényegének misztériumában él, Ki időtlen idők óta és örökkön örökké mindent meghaladó örökkévalóságában lakozik magasan, az összes teremtett dolog hatóköre és tudása fölött. Összehasonlíthatatlan Kinyilatkoztatásának a jele, amint megteremtetett Általa és belevésetett minden lények valóságába, semmi egyéb, mint az ő erőtlenségük arra, hogy megismerjék Őt. A fény, melyet kisugárzott minden dolgokra nem más, mint Önmagának ragyogása. Ő minden időkben mérhetetlenül magasan állt mindenféle teremtményével való társításnál. Úgy alkotta az egész teremtést, hogy az összes lény saját belső erejénél fogva tegyen bizonyságot Isten előtt a Feltámadás Napján, hogy Néki nincsen társa vagy Véle egyenlő, és hogy megszenteltetett Ő mindenféle hasonlóságtól vagy összehasonlítástól. Ő isteni lényének mindent meghaladó dicsőségében mindig is, és a jövőben is mindenkor egy és összehasonlíthatatlan lesz, és mindig is leírhatatlanul hatalmas volt korlátlan uralma magasztosságában. Soha senki nem volt arra képes, hogy illendően felismerje Őt, és egyetlen embernek sem fog sohasem sikerülni, hogy úgy értse meg Őt, miként az illendő és üdvös. Mert bármely valóság, melyre a „létező” kifejezés alkalmazható, a Mindenható független Akarata által teremtetett, Ki reábocsátotta Önmaga ragyogását, mely az Ő legmagasztosabb állásából sugárzik elő. Továbbá minden teremtett dolgok valóságában elhelyezte felismerésének jelét, hogy mindenki tudja bizonyosan, hogy Ő a Kezdet és a Vég, a Nyilvánvaló és a Rejtett, a Teremtő és a Fenntartó, a Mindenható és a Mindentudó, Az, Ki hall és meglát minden dolgokat, Ki legyőzhetetlen az Ő hatalmában, és magasan áll mindenek fölött Saját Önazonosságában, Ő, Ki életre kelt és halált oszt, a Mindenekfelett Hatalmas, a Megközelíthetetlen, a Legmagasztosabb, a Legmagasabb. Isteni Lényege minden kinyilatkoztatása dicsősége magasztosságát, szentsége fennköltségét dicséri, Egysége megközelíthetetlen magasát, és fenségének és hatalmának magasztos mivoltát. Az Ő kezdetének nincs más kezdete, minthogy Ő Maga az Első, és vége nem ismer más véget, minthogy Ő Maga az Utolsó. (1:1)

3.39

1. Az Isteni Valóság kinyilatkoztatása öröktől fogva azonos volt annak elrejtettségével, és elrejtettsége azonos kinyilatkoztatásával. Az, ami „Isten Kinyilatkoztatása” alatt értetik, az isteni Igazság Fája, mely nem nyilvánít meg mást, csak Őt, és ez azon isteni Fa, mely a múltban és a jövőben is Hírnököket emel fel, és mely kinyilatkoztatta és mindig is ki fogja nyilatkoztatni a Szent Iratokat. Öröktől fogva az örökkévalóságig az isteni Igazság eme Fája szolgált és fog szolgálni Isten kinyilatkoztatása és elrejtettsége trónusául teremtményei között, és minden korszakban testet ölt azon keresztül, kin keresztül kívánja. A Korán kinyilatkoztatásának idején mindent meghaladó hatalmát Mohamed eljövetelén keresztül biztosította, és a Bayán kinyilatkoztatása esetében független uralmát a Bayán Pontjának megjelenésén keresztül mutatta, és mikor elősugárzik majd Az, Kit Isten ki fog nyilvánítani, Rajta keresztül fogja igazolni Hitének igazságát, miként kívánja, amivel Ő kívánja, és aminek Ő kívánja. Ő minden dolgokkal van, mégis Vele nincsen semmi. Ő nincsen benne egy dologban sem, sem fölötte, sem mellette. Bármi utalás arra, hogy Ő a trónusán trónol azt jelenti, hogy Kinyilatkoztatásának Feltárója trónol a mindent meghaladó felsőbbség királyi székén...

2. Ő örökkön valótól létezett, és az örökkévalóságig létezni fog. Ő a múltban és a jövőben is mindig kifürkészhetetlen marad minden ember számára, minthogy Rajta kívül mindenki mindig is parancsolata erejénél fogva teremtetett és fog teremtetni. Magasztosan áll Ő minden említés vagy dicsőítés felett, és megszenteltebb Ő minden dicsérő szónál és minden összehasonlításnál. Egyetlen teremtett dolog sem értheti meg Őt, amíg Ő valóban megért minden dolgot. Még amikor megmondatott „nincs teremtett dolog, mi megértené Őt”, ez is Kinyilatkoztatásának Tükrére vonatkozik, vagyis Arra, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Bizony, túl magas és magasztos Ő bárki számára, hogy egyáltalán utalást tegyen Őrá. (2:8)

4
DALÁ’IL-I-SAB’IH (A hét bizonyíték) –Részletek

4.1

Kérdeztél a vallás alapvető tanairól és törvényeiről. Tudd meg, hogy az első és legfontosabb a vallásban Isten megismerése. Ennek célja Isten egységének a felismerése, ami viszont annak bevallásában éri el teljességét, hogy az Ő megszentelt és magasztos Szentélye, a mindent meghaladó fenségének Székhelye minden tulajdonság felett áll. És tudd, hogy a létezés e világában Isten ismerete nem érhető el másképpen, mint Annak felismerése által, Ki az isteni Valóság Hajnala.

4.2

Kegyelmes Isten! Az iszlám keretén belül ma hét hatalmas uralkodó kormányozza a világot. Egyikük sem értesült az Ő Megnyilvánulásáról (a Bábról), és ha hallott is Róla, egy sem hitt Benne. Ki tudja, lehet, hogy ezt a földet vágyakozva fogják elhagyni, anélkül, hogy felismerték volna, hogy amire vártak, már megtörtént. Ez az, ami azokkal az uralkodókkal történt, akik az Evangéliumhoz ragaszkodtak. Várták Isten Prófétájának (Mohamednek) eljövetelét, de amikor elérkezett, nem ismerték fel. Nézd, milyen nagy összegeket költenek ezek az uralkodók, anélkül, hogy eszükbe jutna egy hivatalos személyt azzal megbízni, hogy saját birodalmukban tudomást szerezzenek Isten Megnyilvánulásáról! Pedig ezzel beteljesítették volna a szándékot, amiért teremtettek. Minden vágyuk az volt, és még mindig az, hogy távozásukkor nyomot hagyjanak nevükről.

4.3

Gondolkozz el hasonlóképpen Isten Apostolának Törvénykorszakáról, mely 1270 évig70 tartott a Bayán megnyilvánulásának hajnaláig. Ő mindenkit utasított, hogy várják a Megígért Qá’ím eljövetelét. Minden cselekedet, mely az iszlám Törvénykorszakában Mohameddel kezdődött, beteljesülését a Qá’ím megjelenése által kell elnyernie. Isten nyilvánvalóvá tette Őt felruházván ugyanazokkal a bizonyítékokkal, mint Isten Apostolát, hogy a Korán hívői közül senki se kételkedhessen Ügyének érvényességében, mert meg van írva a Koránban, hogy csakis Isten képes ilyen versek kinyilatkoztatására. Az 1270 éves időszak alatt a Korán követői közül senki sem látott olyan személyt, aki meggyőző bizonyítékokkal jelent volna meg. Most az Örökké Élő Úr megnyilvánította ezt a régen várt Megígértet és felruházta a legfőbb bizonyítékkal – olyan helyről, melyet senki sem tud elképzelni, és olyan személyben, kinek tudása nem tűnt jelentősnek. A kora nem több 25 évnél, dicsősége mégis olyan, amivel az iszlám népének tanultjai közül senki sem vetélkedhet, amennyiben az ember dicsősége a tudásától függ. Nézd a tanultakat, akiket a képességükért tisztelnek, hogy megértik a Szent Iratokat, és Isten felmagasztalta őket oly mértékben, hogy rájuk utalva azt mondja: „Senki nem tudja értelmezni e verseket, csak Isten, és azok, akik szilárdak a tudásban.”71 Mily különös hát, hogy e 25 éves tanulatlan legyen kiválasztva az Ő verseinek kinyilatkoztatására ily ámulatba ejtő módon. Ha a muszlim hittudósok joggal büszkélkednek, hogy megértik a Szent Iratok jelentését, akkor az Ő dicsősége, hogy kinyilatkoztatja az Írásokat úgy, hogy egyikük sem habozhat Szavai hitelességében. Oly nagy a mennyei hatalom és erő, melyet Isten Benne nyilvánított meg, hogy ha úgy akarná és semmi sem szakítaná meg, öt nap és éj leforgása alatt Ő képes lenne kinyilatkoztatni a Koránnal egyenértékű Könyvet, mely 23 év alatt küldetett le. Gondold meg és elmélkedj ezen. Megjelent-e valaki Hozzá hasonló valaha is korábbi időkben, vagy csakis Néki adatott meg ez a képesség?

4.4

Vedd figyelembe a Megígért sokféle jótéteményét és az Ő nagylelkűségének áradását, mely áthatotta az iszlám követőinek gyülekezetét, hogy képessé tegye őket az üdvösség elnyerésére. Figyeld meg jól, hogy Ő, Ki a teremtés eredetét képviseli és Aki a vers „Én valóban Isten vagyok” tárgya, miként azonosította Magát mint a Kapu (Báb) a megígért Qá’ím megjelenéséhez Mohamed leszármazottjaként, és miként intett első Könyvében a Korán törvényeinek betartására, hogy az embereket ne fogja el zavarodottság az új Könyv és az új Kinyilatkoztatás miatt, és úgy tekinthessenek az Ő hitére, mint a sajátjukhoz hasonlóra, és talán nem fordulnának el az Igazságtól, és nem vennék semmibe azt, amiért életre hívattattak.

4.5

1. Engedd, hogy logikus érveket fejtsek ki számodra. Ha ma valaki az iszlám hitére szeretne térni, döntő lenne-e Isten bizonyítéka? Ha azt tartod, hogy nem, akkor hogyan lehetséges, hogy Isten meg fogja büntetni a halála után, és hogy életében a „hitetlen” ítélete lesz rá kimondva? Ha pedig azt tartod, hogy a bizonyíték döntő, hogyan igazolnád ezt? Ha állításod hallomáson alapul, akkor csupán szavakat nem lehet döntő bizonyítékként elfogadni; de ha a Koránt tekinted bizonyságnak, az nyomatékos és nyilvánvaló bizonyíték lenne.

2. Most mérlegeld a Bayán Kinyilatkoztatását. Ha a Korán követői önmagukra ugyanolyan érveket használtak volna, mint amilyeneket a hitetlenekre, akkor egyetlen lélek sem maradt volna megfosztva az Igazságtól, és a Feltámadás Napján mindenki elérte volna az üdvösséget.

3. Ha egy keresztény mondaná: „Hogyan tekinthetném a Koránt bizonyítéknak, amikor képtelen vagyok megérteni”, az nem lenne elfogadható. A Korán népe hasonlóan jegyzi meg gőgösen: „Nem értjük a Bayán ékesszóló verseit, hogyan tekinthetnénk bizonyítékul?” Aki ilyeneket mond, annak válaszolj: „Ó, te tudatlan! Milyen érv alapján fogadtad el az iszlám vallását? A Próféta az, akire sohasem esett a szemed? Vagy a csodák, amiknek sohasem voltál tanúja? Ha az iszlámot meggondolás nélkül fogadtad el, miért cselekedtél így? De ha úgy fogadtad el a hitet, hogy elismerted a Koránt, mint bizonyítékot, mert hallottad, hogy a tudósok és a hívők saját erőtlenségét fejezték ki előtte, vagy ha hallván az isteni verseket és az Isten Igaz Szava iránti önkénytelen szeretetből feleltél a teljes alázat és megadás szellemében – ez a szellem az igazi szeretet és megértés egyik legfőbb jele – az ilyen bizonyítékok mindig érvényesek voltak és lesznek.”

4.6

1. Annak felismerése, Ki az isteni Igazság Hordozója, nem más, mint Isten felismerése, és Őt szeretni nem más, mint Istent szeretni. Ennek dacára esküszöm Isten legfőbb Lényegére – magasztalt és dicsőített legyen Ő – nem kívántam identitásomat ismertté tenni az emberek előtt, és utasítást adtam, hogy a Nevem rejtve maradjon, mert teljesen tudatában voltam ezen emberek alkalmatlanságának, akik nem mások, mint azok, akik nem kisebb személyre, mint Isten Apostolára – Aki mindig is hasonlíthatatlan volt – utalva megjegyezték: „Ezt bizony a dzsinn szállta meg.”72 Ha most azt állítják, hogy ők mások, mint azok az emberek, tetteik tanúskodnak állításuk hamisságáról. Amiről Isten tanúskodik, az nem más, mint amiről az Ő legfőbb Bizonyítéka tanúskodik. Ha a világ összes népei tanúskodnának egy dologról és Ő pedig egy másikról, az Ő tanúbizonysága tekintendő Isten bizonyítékának, míg Rajta kívül minden más semmi nem volt és semmi sem lesz; mert az Ő hatalma által jön létre minden dolog.

2. Nézzétek, mennyire ragaszkodnak ezek az emberek hitbéli ügyekhez. Saját ügyeikkel foglalkozva elégedettek két igaz tanú vallomásával, mégis oly sok becsületes ember tanúbizonysága dacára haboznak hinni Őbenne, Ki az isteni Igazság Hordozója.

4.7

1. Azokat a bizonyítékokat, melyeket az emberek meddő ábrándjaikban Isten Apostolától követeltek, a Korán többnyire megtagadta tőlük, amint azt az Izrael gyermekeiről szóló szúrájában kinyilatkoztatta: „És azt mondták »Nem hiszünk neked mindaddig, amíg nem fakasztasz nekünk forrást a földből, vagy lesz egy kerted, pálmafákkal és szőlőtőkékkel, amelyek között patakok árját árasztod; vagy – ahogyan állítottad – ránkszakasztod az égboltot darabokban, vagy idehozod Istent és az angyalokat a szemünk elé; vagy lesz egy arannyal díszített házad, vagy fölmégy [lajtorján] az égbe. És [még akkor] sem hiszünk abban, hogy fölmentél, amíg Írást nem küldesz le nekünk, amit elolvashatunk.« Mondd: »Magasztaltassék az én Uram! Vajon mi más lennék én, mint ember [és] küldött?«”73

2. Légy igazságos! Az arabok beszéltek így, és most vágyadtól vezérelve te még más dolgokat is követelsz? Mi a különbség közted és közöttük? Ha elgondolkozol egy kicsit, világos lesz, hogy egy alantas szolga kötelessége, hogy belenyugodjon, bármilyen bizonyítékot jelölt ki Isten, és ne saját meddő ábrándjait kövesse. Ha az emberek kívánságai teljesülnének, egyetlen hitetlen sem maradna a földön. Ha Isten Apostola teljesítette volna az emberek kívánságait, habozás nélkül azonnal elfogadták volna a hitét. Isten óvjon téged, hogy saját önző kívánságod szerint keress bizonyítékot; inkább az illik néked, hogy támogasd a csalhatatlan bizonyítékot, melyet Isten kijelölt. Istenbe vetett hited lényege, hogy biztosítsad az Ő tetszését. Hogyan kereshetnél hited bizonyítékául oly dolgot, ami ellentétes volt, és most is az, az Ő tetszésével?

4.8

1. Szabadítsd fel magad minden köteléktől, kivéve attól, ami Istenhez fűz; gazdagodj meg Istenben azáltal, hogy Rajta kívül mondj le mindenről, és imádkozz emígyen:

2. Mondd: az Isten ad megelégedést mindeneknek mindenek fölött, és a mennyekben vagy a földön vagy bárhol, ami közöttük van, semmi más csak Isten, az Urad ad megelégedést. Valóban, Ő Önmagában a Tudó, a Fenntartó, a Mindenható.

3. Ne tekintsd Istennek mindenre kiterjedő hatalmát hiú képzelgésnek. Ez az az őszinte hit, amit dédelgetsz Isten Megnyilvánulása iránt minden Törvénykorszakban. Az ilyen hit az, ami elegendő mindenek fölött, ami a földön létezik, míg a földön semmi teremtett dolog a hiten kívül téged ki nem elégítene. Ha nem vagy hívő, az isteni Igazság Fája megsemmisülésre ítélne téged. Ha hiszel, hited elegendő lesz számodra mindenek fölött, mik a földön léteznek, még ha semmit sem birtokolsz.

4.9

1. Egy hagyomány szerint a keresztények egész közösségéből nem többen, mint hetvenen fogadták el Isten Apostolának hitét. Ezért a felelősség szellemi vezetőiket terheli, mert ha azok hittek volna, honfitársaik tömege követte volna őket. Lásd hát, mi történt! A kereszténység tudósait azért tartják tudósoknak, mert megőrizték Krisztus tanításait, de lásd, miként okozták ők maguk, hogy az emberek nem fogadták el a hitet és nem nyertek üdvösséget! Még mindig az ő nyomukban kívánsz járni? Jézus követői azért engedelmeskedtek papjaiknak, hogy a Feltámadás Napján megmeneküljenek, és éppen emiatt az engedelmesség miatt kerültek a tűzbe. És a Napon, amikor Isten Apostola megjelent, elzárkóztak attól, hogy az Ő magasztos Személyét felismerjék. Ilyen hittudósokat akarsz követni?

2. Nem, az Istenért, ne légy ítélőképesség nélküli pap, se ítélőképesség nélküli követő, mert mindkettő el fog veszni a Feltámadás Napján. Inkább az lenne méltó hozzád, hogy tisztán látó pap légy, vagy az, hogy belátással járj Isten útján, a vallás igazi vezetőjének engedelmeskedvén.

3. Minden népnél találsz számtalan szellemi vezetőt, akiknek nincs valódi ítélőképessége, és minden népnél találkozol követők millióival, akiknél szintén hiányzik ez a jellemvonás. Elmélkedj egy kicsit szíved mélyén, könyörülj meg önmagadon és ne fordítsd el figyelmedet a bizonyítékoktól és tanúbizonyságoktól. De a bizonyítékokat és tanúbizonyságokat ne saját meddő ábrándjaid szerint keresd, hanem arra alapozzad, amit Isten előírt. Tudd meg továbbá, hogy tanult embernek vagy követőnek lenni, önmagában nem hoz dicsőséget. Ha tanult vagy, a tudásod, ha követő vagy, a vezetőkhöz való ragaszkodásod csak akkor válik becsületedre, ha az Isten tetszésének megfelel. És óvakodj attól, hogy Isten tetszését üres képzelődésnek tekintsed; és ez ugyanaz, mint az Ő küldöttének a tetszése. Gondolj Jézus követőire. Buzgón keresték Isten tetszését, de egyikük sem nyerte el Isten Apostolának a tetszését, ami azonos Isten tetszésével, kivéve azokat, akik elfogadták az Ő hitét.

4.10

1. Leveledet elolvastuk. Ha e Kinyilatkoztatás igazságát alapos bizonyítékokkal teljesen bemutatnánk, az összes a mennyben és a földön létező tekercs nem lenne elég hozzá.

2. Mégis a téma lényege ez: Isten öröktől fogva fel volt ruházva magasztos Lényének független uralmával, és Ő örökké elérhetetlen marad szent Lényegének mindent meghaladó fenségében. Teremtmény soha nem ismerte fel Őt az Ő felismeréséhez illően, teremtett lény sem dicsőítette Őt soha az Ő dicsőítéséhez méltóan. Magasztosabb Ő minden névnél, és megszentelt minden hasonlítástól. Általa válnak minden dolgok ismertté, míg az Ő valósága fennköltebb annál, hogy bárki ismerhesse Önmagán kívül. A teremtés folyamatának nincs kezdete, sem vége, különben az Ő mennyei kegyelme szükségszerűen megszűnne. Isten feltámasztott Prófétákat és kinyilatkoztatott Könyveket oly nagy számban, mint a világ teremtményei, és örökkön örökké így fog tenni.

3. Ha vitorlázol Isten Neveinek tengerén, melyek tükröződnek minden dolgokban, tudd, hogy Ő magasztosabb és szentebb annál, hogy a teremtményei ismerjék, vagy a szolgái leírják Őt. Minden, amit látsz, az Ő Akaratának működése által jött létre. Hogyan tudná hát egy ilyen teremtett dolog az Ő lényegi egységét jelezni? Isten létezése önmagában tanúskodik az Ő egyedüliségéről, míg minden teremtett dolog természeténél fogva bizonyítja, hogy Isten alkotta. Ilyen a tökéletes bölcsesség bizonysága azok szemében, akik az isteni Igazság óceánján vitorláznak.

4. Ha azonban a teremtés tengerén hajózol, tudd, hogy az Első Emlékeztető, ami Isten Eredendő Akarata, a Naphoz hasonlítható. Isten teremtette Őt hatalma erejével, és késztette Őt parancsa kényszerítő erejével a kezdettől, minek nincs kezdete, hogy testet öltsön minden Törvénykorszakban, és Isten továbbra is meg fogja nyilvánítani Őt mindvégig, minek nincs vége, legyőzhetetlen Szándékának tetszése szerint.

5. És tudd, hogy Ő valóban hasonló a napcsillaghoz. Bár a napfelkelték követhetik egymást a végtelenségig, még sem volt és nem is lesz több, mint egyetlen Nap. És a napnyugták ismétlődhetnek örökké, még sem volt és nem is lesz több, mint egyetlen Nap. Ez az Eredendő Akarat, mely megjelenik ragyogóan minden Prófétában és megszólal minden kinyilatkoztatott Könyvben. Ez az Eredendő Akarat nem ismer kezdetet, mivel az Első elsősége Tőle származik; és nem ismer véget, mivel az Utolsó utolsósága is Tőle ered.

6. Az Első Megnyilvánulás idején az Eredendő Akarat Ádámban jelent meg; Noé napjaiban Noéban vált ismertté; Ábrahám idején Őbenne, és így tovább Mózes, Jézus idején, Mohamed, Isten Apostolának napján; a „Bayán Pontjának” napján; Annak napján, Kit Isten ki fog nyilvánítani; és Annak a napján, Aki Ő utána fog megjelenni, Akit Isten ki fog nyilvánítani. Ez a szavak belső jelentése, amikor Isten Apostola azt mondta: „Én az összes Próféta vagyok.” Minthogy az, ami ragyogóan sugárzik Mindegyikükből, mindig is és örökké ugyanaz az egy Nap.

5
KITÁB-I-ASMÁ’ (Nevek könyve) – Részletek

5.1

1. Ó ti, kik felruháztattatok a Bayánnal! Ne rágalmazzátok egymást, mielőtt az időtlen örökkévalóság Napcsillaga felragyog fenségének láthatárán. Mi egy fáról teremtettünk titeket, és olyanná tettünk, mint ugyanannak a fának levelei és gyümölcse, hogy talán a vigasz forrásává válhassatok egymás számára. Ne tekintsetek másként másokra, mint önmagatokra, hogy ne az ellenszenv uralkodjon el köztetek, és nehogy távol tartson titeket Tőle, Kit Isten ki fog nyilvánítani a Feltámadás Napján. Illendő néktek, hogy egy oszthatatlan nép legyetek; így kell megtérnetek Hozzá, Kit Isten ki fog nyilvánítani.

2. Azok, akik megfosztották magukat e Feltámadástól kölcsönös gyűlölködésük miatt, vagy azért, mert úgy tekintettek magukra, mint akiknek igazuk van, míg mások tévednek, büntetésben részesültek a Feltámadás Napján az ilyen gyűlölködés okán, melyet éjszakájuk74 idején tanúsítottak. Így megfosztották magukat attól, hogy megpillantsák Isten orcáját, csakis a kölcsönös vádaskodásaik miatt.

3. Ó ti, kik felruháztattatok a Bayánnal! Olyan cselekedeteket vigyetek végbe, melyek Istennek, az Uratoknak tetszők, hogy ezzel elnyerjétek Annak tetszését, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Ne forgassátok ki a vallásotokat anyagi nyereség szerzésére, hívságokra vesztegetve életeteket, és ezáltal örökölve a Feltámadás Napján azt, amit Ő, Kit Isten ki fog nyilvánítani, helytelenítene, miközben azt hiszitek, hogy helyesen cselekedtek. Ha azonban hitetekben áhítatosak maradtok, Isten bizonyára táplálni fog titeket mennyei kegyelmének kincstárából.

4. Legyetek igazán hűségesek Hozzá, Kit Isten ki fog nyilvánítani, Isten, az Uratok kedvéért, hogy talán az Ő hitének szentelve magatokat megváltásban részesüljetek a Feltámadás Napján. Vigyázzatok, nehogy fátyollal borítsátok el egymást a viták során, melyek éjszakátok idején fellobbanhatnak köztetek a problémák miatt, amikkel szembesültök, vagy olyan dolgokban, mint fensőbbségetek vagy alantasságotok, közelségetek vagy távolságotok.

5. Emígyen figyelmeztettünk titeket erősen – valóban megfelelő figyelmeztetés! –, hogy tán rendületlenül ragaszkodhassatok ehhez és üdvösséget nyerhessetek a Feltámadás Napján. Közeleg az idő, amikor öntelten otthonaitokban ültök, és ím Ő, Kit Isten ki fog nyilvánítani, már meg is jelent, és Isten azt kívánja tőletek, hogy térjetek meg Hozzá, épp úgy, amint Isten életre hívott benneteket a Legelső Pont által. Akkor mind útmutatást kerestek majd, mégis vágyaitok sugallatát követitek. Egyesek közületek a vallásukkal büszkélkednek, mások a tudásukkal. Ti mind egytől egyig saját dicsőségetekre ragaszkodtok majd a Bayán bizonyos részeihez. (16:19)75

5.2

1. Isten megszentelten áll a szolgái felett és semmilyen közvetlen kapcsolat nem létezik Közötte és bármely teremtett dolog között, miközben ti mind az Ő parancsára jöttetek létre. Bizony, Ő a ti Uratok, Istenetek, Mesteretek és Királyotok. Ő rendeli el parancsával mozgásotokat napközben és éjnek idején.

2. Mondd: Ő, Kit Isten ki fog nyilvánítani, valóban Isten Első Fátyla. E Fátyol fölött nem találtok mást, mint Istent, míg alatta láthattok minden Istentől eredő dolgot. Ő a Láthatatlan, az Elérhetetlen, a Legmagasztosabb, a Legszeretettebb.

3. Ha Istent keresitek, keressétek Őt, Kit Isten ki fog nyilvánítani, és ha arra vágytok, hogy a Nevek Bárkájában lakozzatok, az fog megkülönböztetni titeket, hogy vezetők lesztek Hozzá, Kit Isten ki fog nyilvánítani bár hinnétek Benne. Bizony, tegyétek szíveteket az Ő magasztos Neveinek hajnalává, amint az a Könyvben meg van írva, és akkor képesek lesztek megvilágosodást kapni, mint a Nap elé helyezett tükrök. (16:17)

5.3

1. Ha valaki magának követel egy ügyet és felmutatja annak bizonyítékait, akkor azoknak, akik visszautasítják, az övéhez hasonló érveket kell felmutatniuk. Ha ez sikerül nekik, akkor az előző szavai üresnek bizonyulnak, és ők győznek; különben sem a szavai, sem az általa felhozott bizonyítékok nem válnak érvénytelenné. Intelek titeket, ó ti, akik a Bayánt megkaptátok: ha fensőbbségeteket kívánjátok állítani, ne szálljatok szembe senkivel sem, hacsak nem használtok az övéhez hasonló bizonyítékokat, mert az Igazság így szilárdan megalapozott lesz, míg azon kívül minden más bizonnyal megsemmisül.

2. Hányan vitáztak Mohameddel, Isten Apostolával, de végül is megsemmisültek, mert nem tudtak azokhoz hasonló bizonyítékokat találni, amiket Isten Néki leküldött. Ha alázatosak és szerények lettek volna, és felismerték volna a Rá ruházott bizonyítékok természetét, sohasem vitáztak volna Véle. De ők saját vallásuk védelmezőinek tekintették magukat. Ezért Isten érdemeik szerint rájuk tette kezét, és az Igazságot az Igazság erejével védte meg. Ez ma világosan látható a mohamedán Kinyilatkoztatásban.

3. Ki az közületek, aki dacolhatna a Valóság dicső Trónusaival minden Törvénykorszakban, amikor minden lét Tőlük függ? Isten valóban megsemmisítette mindazokat, akik Velük szembeszálltak a kezdettől fogva, aminek nincs kezdete, a mai napig, és megdönthetetlenül bizonyította az Igazságot az Igazság erejével. Bizony, Ő a Mindenható, a Mindenre Képes, a Leghatalmasabb. (17:11)

5.4

1. Ó ti, kik felruháztattatok a Bayánnal! Figyeljetek nagyon a Feltámadás Napján, mert azon a Napon szilárdan hisztek majd a Bayán Vaḥidjában*, bár ez – miként az előző vallásotok, mely nem vált előnyötökre – semmilyen módon sem válhat most javatokra, hacsak nem fogadjátok be Annak Ügyét, Kit Isten ki fog nyilvánítani, és nem hisztek abban, amit Ő elrendel. Ezért nagyon őrizkedjetek, nehogy elzárjátok magatokat Tőle, Ki minden Küldöttek és Szent Iratok Eredetforrása, miközben erősen ragaszkodtok a tanítások egyes részeihez, melyek ezen forrásokból származtak. (17:15)

5.5

1. Fontold meg, hogy minden Kinyilatkoztatás megjelenésekor, azok, akik szívüket megnyitják a Kinyilatkoztatás szerzője előtt, felismerik az Igazságot, míg azoknak a szíve, akik nem ismerik fel az Igazságot, elszűkül, mert elzárták magukat Tőle. De Isten mindkét csoportnak egyformán nyitott szívet adott. Isten nem kívánja senkinek a szívét elszűkíteni, még egy hangyáét sem, hát még egy felsőbbrendű lényét, hacsak ő maga nem bújt fátylak mögé, mert Isten mindenek Teremtője.

2. Ha csak egyetlen lélek szívét is megnyitod azáltal, hogy segíted Annak Ügyét magáévá tenni, Kit Isten ki fog nyilvánítani, legbelsőbb lényed megtelne annak a magasztos Névnek ihletével. Ezért rád hárul a feladat, hogy ezt megtedd a Feltámadás Napjain, mert a legtöbb ember segítségre szorul. Ha te kitárod a szívüket és eloszlatod kételyeiket, befogadást nyernének Isten hitébe. Tanúsítsd hát ezt a magatartást, amennyire csak képes vagy rá Annak a Napjaiban, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Mert bizony, ha megnyitod egy embernek a szívét az Ő kedvéért, ez nagyobb hasznodra válik, mint minden jótett, mert a cselekedetek második helyen állnak a Belé vetett hit és az Ő Valóságában való megbizonyosodás után. (17:15)

5.6

1. Figyelmezzetek, hogy gondosan megfontoljátok minden lélek szavait, majd ragaszkodjatok azon bizonyítékokhoz, melyek az igazságról tanúskodnak. Ha nem tudjátok felfedezni az igazságot egy ember szavaiban, ne tegyétek azt civódás tárgyává, mivel megtiltatott néktek a Bayánban, hogy haszontalan vitatkozásba és ellenkezésbe kezdjetek, és így a Feltámadás Napján tán ne kezdjetek okoskodni és vitatkozni Azzal, Kit Isten ki fog nyilvánítani. (17:16)

5.7

1. A Feltámadás Napján, amikor perdöntő bizonyságokkal felruházva jő el hozzátok Ő, Kit Isten ki fog nyilvánítani, ti Ügyéről azt fogjátok tartani, hogy híján van az az igazságnak, holott Isten a Bayánban azt tudatta veletek, hogy nincs hasonlóság Annak az Ügye között, Kit Isten ki fog nyilvánítani, és mások ügye között. Istenen kívül miként tudna más oly verset kinyilatkoztatni, mely lebírja az egész emberiséget? Mondjátok: Nagy az Isten! Azon kívül, Kit Isten Ki Fog Nyilvánítani, ki tud önként Urától eredő verseket szavalni – mely tettet egyetlen halandó sem remélhet véghez vinni?

2. Az igazság semmilyen módon nem összetéveszthető semmi mással, csak magával; ó, bár elgondolkoznátok az Ő bizonyságán. És a tévedés sem keverhető össze az Igazsággal, ó bár végiggondolnátok Isten, az Igaz Úr bizonyságtételét.

3. Mily sokan voltak az iszlámban, akik hamisan azt állították, hogy „ügyet” kaptak, és ti követtétek lábaik nyomát anélkül, hogy egyetlen bizonyságot is láttatok volna erre. Milyen bizonyságot tudtok hát felmutatni Uratok előtt, ha elgondolkoztok erről egy kicsit?

4. Figyelmezzetek éjszakátokban76, nehogy szomorúság okává váljatok bármely lélek számára, akár képesek vagytok bizonyságokat felfedezni benne, akár nem, hogy a Feltámadás Napján tán ne szomorítsátok meg Azt, Kinek birtokában van minden bizonyság. És mikor nem találjátok meg Isten bizonyságát egy emberben, ő bizonyosan képtelen lesz az Igazság erejét felmutatni; és Isten elégséges ahhoz, hogy elbánjon vele. Igen, semmiféleképpen se szomorítsatok meg bárkit; Isten biztosan megpróbálja majd őt, és számonkéri ezt rajta. A ti feladatotok az, hogy saját Hitetek bizonyságához ragaszkodjatok, és betartsátok a Bayánban lefektetett rendelvényeket.

5. Olyanok vagytok, mint az ember, aki gyümölcsöst ültet, és mindenféle gyümölcsfát plántál el benne. És mikor eljön az idő, hogy ő, a kert ura visszatérjen, ti már birtokba vettétek azt az ő nevében, és mikor eljő személyesen, kizárjátok őt onnan.

6. Bizony, Mi ültettük el a Korán Fáját, és ruháztuk fel Gyümölcsöskertjét mindenféle gyümölccsel, melyből ti mind részesültetek. Majd, mikor eljöttünk, hogy átvegyük, amit elültettünk, ti úgy tettetek, mintha nem ismernétek Őt, Ki annak az Ura.

7. Ne legyetek a szomorúság oka Számunkra, sem ne tartsatok vissza ettől a Gyümölcsöskerttől, mely a Miénk, bár függetlenek vagyunk Mi mindentől, mivel bírtok. Mi több, közületek senki jogos tulajdonává nem tesszük Mi azt, akárcsak egy mustármag erejéig is. Bizony, Mi vagyunk az Elszámoltató.

8. Annak nevében plántáltuk Mi el a Bayánt, Kit Isten Ki fog nyilvánítani, és megengedtük nektek, hogy ott éljetek addig, míg Ő testet nem ölt; majd attól a pillanattól fogva, amikor megkezdődik Annak Ügye, Kit Isten ki fog nyilvánítani, eltiltunk Mi titeket mindazon dolgoktól, mik tieitek, hacsak Isten engedélyével képesek nem lesztek arra, hogy azokat újra birtokba vegyétek. (18:3)

5.8

1. Ó ti, kiknek a Bayán adatott! Legyetek éberek, máskülönben Annak a napjaiban, Kit Isten ki fog nyilvánítani, miközben úgy tekintetek magatokra, mint akik Isten tetszését keresik, valójában ahhoz fogtok ragaszkodni, ami csupán rosszallását váltja ki, miként azok tették, akik a Legelső Pont napjaiban éltek, és akik számára soha fel nem merült, hogy oly dolgokat keresnek, melyek ellentétesek Isten céljával. Mintegy fátyollal zárták el magukat az Úr elől, és nem tartották be, amit Ő tőlük kívánt, hogy tegyenek, mint igaz hívők. Nem gondolkoztak el azon emberekről, akik Mohamed napjaiban éltek, s akik hasonlóképpen úgy hitték, hogy Isten tetszését keresik, miközben valójában elvágták magukat tőle, mert elmulasztották, hogy elnyerjék Mohamed tetszését. És még sem értették meg.

2. Ó ti, kiknek a Bayán adatott! Ne tekintsetek magatokra miként azok, kiknek a Korán vagy az Evangélium vagy egyéb korábbi Szent Könyvek adattak, mert mikor Ő testet ölt, távolabb fogtok tévelyedni Istentől, mint ők. És ha esetleg elzárjátok magatokat, eszetekbe sem jut majd, hogy elzárattatok Tőle. Kötelező számotokra, hogy megfontoljátok: miként zárattak el az Igazságtól azok, kiknek a Korán adatott, mert bizony ti is hasonlóképpen fogtok viselkedni, azt gondolva, hogy jól cselekedtek. Ha rádöbbentek, hogy milyen szinten fosztattatok meg Istentől, azt fogjátok kívánni, hogy bárcsak tűntetek volna el a föld színéről, és süllyedtetek volna feledésbe. Eljön majd a nap, mikor hőn fogjátok kívánni, hogy megtudjátok, mi nyeri el Isten tetszését, de ó, jaj, nem fogtok utat találni Hozzá. Miként a céltalanul vándorló teve, nem fogtok legelőt találni, ahol összegyülekezhetnétek és egységbe forrhatnátok egy Ügyben, melyben híven hisztek. És akkor Isten felragyogtatja az Igazság Napját, és ajándékainak és kegyelmének óceánjait zúdítja szét, míg ti vágyatok céljának vízcseppecskéket fogtok választani, és megfosztjátok magatokat óceánjainak bőven áradó vizétől.

3. Ha bármi kétségetek van ezzel kapcsolatban, gondoljatok az emberekre, akiknek az Evangélium adatott. Nem lévén kapcsolatuk Jézus apostolaival, Isten tetszését templomaikban keresték, remélvén, hogy majd megtudják, mi elfogadható Előtte, de nem találtak ezen keresztül utat Hozzá. És amikor Isten megnyilvánította Mohamedet, mint az Ő Küldöttét és tetszésének Letéteményesét, nem törődtek azzal, hogy lelküket azon élővíz-Forrásból újítsák meg, mely Uruk jelenlétéből fakadt, és zaklatottan továbbra is a földet járták, keresvén egy csepp vizet, és azt hívén, hogy helyes dolgokat cselekszenek. Úgy viselkedtek, miként most azok viselkednek, kiknek a Korán adatott.

4. Ó ti, kiknek a Bayán adatott! Ti is hasonlóképpen cselekedhettek. Vigyázzatok ezért, nehogy megfosszátok magatokat attól, hogy Annak színe elé járulhassatok, Ki Isten Megnyilvánulása, bár nappal és éjjel azért imádkoztatok, hogy Orcáját megláthassátok; és óvakodjatok, nehogy eltérítsenek attól, hogy tetszésének óceánjához járulhassatok, miközben zavarodottan és hiábavalóan a földet járjátok, egy csepp vizet keresve.

5. Mondjátok: Isten tanúságtétele teljessé vált a Bayánban, és kinyilatkoztatásán keresztül Isten kegyelme elnyerte legmagasabb beteljesülését az egész emberiség számára. Senki ne mondja közületek, hogy az Úr visszatartotta ajándékainak kiáradását, mert bizony teljesült Isten kegyelme azok számára, akiknek a Bayán adatott, és teljessé vált a Feltámadás Napjáig. Ó, bár hinnétek Isten jeleiben. (16:3)

5.9

1. Bizony, Isten Annak erejéből hozta létre a Bayán népét, Kinek az kinyilatkoztatott, előkészületként a Napra, mikor visszatérnek majd Urukhoz.

2. Akik hűségesek Ahhoz, Kit Isten ki fog nyilvánítani, valóban ők azok, akik felfogták a Bayánban feltártak értelmét, és ők az őszinték, miközben, azok, akik Megjelenése idején elfordulnak Tőle, a Bayán egy betűjét sem voltak képesek megérteni, bár vallják hitüket és bizonyosságukat azzal kapcsolatban, ami abban kinyilatkoztatott, vagy betartják annak parancsolatait.

3. Mondd: A Bayánban minden kedvező és dicséretreméltó megnevezés csupán utalás azokra, akik felismerik Azt, Kit Isten ki fog nyilvánítani, és akik erősen hisznek Istenben és az Ő Szent Irataiban, míg minden kedvezőtlen megnevezés azokra utal, akik visszautasítják Azt, Akit Isten ki fog nyilvánítani, bár a Bayánban meghatározott keretek között tisztességesen viselkedhetnek. Mondd: Ha befogadjátok az igazságot a Feltámadás Napján, Isten biztosan megbocsátja nektek éjszakátokat77, és elnyeritek bocsánatát.

4. Akik hűségesen megtartották a Bayán rendelkezéseit kinyilatkoztatása kezdetétől addig a Napig, mikor testet ölt Az, Kit Isten ki fog nyilvánítani, bizony ők tetszése paradicsomának lakói, kiket dicsőítenek majd Isten előtt, és akik mennyei Kertje pavilonjaiban fognak lakozni. Mégis, attól a pillanattól kezdve, hogy Isten kinyilatkoztatja Őt, Ki Önnön Magának Megnyilvánulása, egy szempillantás töredéke alatt a Bayán követőinek egész társasága megmérettetik majd. (17:1)

5.10

1. Minthogy a múltban híven engedelmeskedtél Isten igaz vallásának, kötelező számodra, hogy igaz vallását ezután is kövesd, minthogy minden vallás Istentől, a Veszélyben Oltalmazótól, az Önmagától Valótól származik.

2. Aki a Koránt Mohamednek, Isten Apostolának kinyilatkoztatta, elrendelvén az iszlám hitben azt, mi tetszésére volt, hasonlóképpen nyilatkoztatta ki a Bayánt olyan módon, ahogy az néktek megígértetett, Annak, Aki a ti Qá’ímotok78, Vezetőtök, Mihdítek name="sdfootnote81anc">79, az Uratok, Kit úgy üdvözöltök, mint Isten legkiválóbb címeinek Megnyilvánulását. Bizony, mit Isten Mohamednek huszonhárom év alatt kinyilatkoztatott, annak megfelelőjét nyilatkoztatta ki Nékem két nap és két éjszaka alatt. Azonban, miként ezt Isten elrendelte, nem tehető különbség a kettő között. Bizony, hatalma van Néki minden dolgok felett.

3. Annak az életére esküszöm, Kit Isten ki fog nyilvánítani! Kinyilatkoztatásom sokkal zavarba ejtőbb, mint Mohamedé, Isten Apostoláé, ha megállsz, hogy elgondolkozz Isten napjairól. Nézd, milyen furcsa, hogy egy ember, ki Perzsia népe között nőtt fel, erőt kapjon Istentől, hogy olyan megcáfolhatatlan kijelentéseket hirdessen, amik minden tudós embert elhallgattatnak, és képes arra, hogy magától sokkal gyorsabban nyilatkoztasson ki verseket, mint ahogy bárki képes lenne őket leírni. Bizony, nincsen más Isten, csak Ő, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való. (16:18)

5.11

1. Ami azokat illeti, akik elzárták magukat Isten Kinyilatkoztatásától, ők a Korán egyetlen betűjének a jelentését és jelentőségét sem voltak képesek megérteni, sem nincs a legcsekélyebb fogalmuk sem az iszlám hitről, máskülönben nem fordultak volna el Istentől, Aki létrehozta őket, Aki nevelgette őket, meghalasztotta őket és életet kínált nekik. De elfordultak Tőle, mert vallásuk egyes részeihez ragaszkodnak, azt gondolva, hogy Isten kedvéért helyes dolgot cselekszenek

2. Mily számosak a versek, melyek kinyilatkoztatásra kerültek a súlyos próbákról, melyeket az Ítélet Napján meg fogtok tapasztalni, mégis, olybá tűnik, soha nem olvastátok el azokat figyelmesen. És mily hatalmas a megpróbáltatásokról szóló, kinyilatkoztatott hagyományok száma, melyek Visszatértünk Napján rátok fognak zúdulni, és mégis úgy látszik, ti nem fordítottátok szemeteket soha ezek felé.

3. Napjaitokat azzal töltitek, hogy formákat és szabályokat eszeltek ki Hitetek alapelvei számára, míg ami ebből a hasznotokra válik, az az, hogy megértsétek, mi tetszik Uratoknak, és egységesen alaposan megismerkedjetek legfőbb Céljával.

4. Isten megismertette véletek Saját Magát, de nem voltatok képesek felismerni Őt, és ami az Ítélet Napján elfordít majd benneteket Istentől, az tetteitek hibás és helytelen mivolta. Egész életetekben követitek a vallásotokat, hogy elnyerjétek Isten tetszését, mégis, az Utolsó Napon elzárkóztok Istentől, és elfordultok attól, Ki a ti Megígértetek. (17:2)

5.12

1. Ó ti, kiknek a Bayán adatott! Bizony, próbára tétettek majd, miként azok, kiknek a Korán adatott. Szánjátok magatokat, mert meglátjátok majd a Napot, mikor Isten felfedi Őt, Ki Önnön Magának Megnyilvánulása, világos és visszautasíthatatlan bizonyítékokkal felruházva, miközben ti a Bayán Tanúi által kimondott szavakhoz fogtok konokul ragaszkodni. Azon a Napon továbbra is a földet fogjátok járni zaklatottan, mint tevék, az élet vizének egy cseppjét keresve. Isten az élővíz óceánjait fogja majd előzuhogtatni Annak jelenlétéből, Kit Isten ki fog nyilvánítani, míg ti visszautasítjátok, hogy szomjatokat abból csillapítsátok, annak ellenére, hogy Hitetek istenfélő tanúinak tartjátok magatokat. Nem, és újra nem! Ti sokkal inkább el fogtok tévelyedni, mint azok a népek, akiknek az Evangélium, a Korán, vagy bármely más Szent Írás adatott. Vigyázzatok jól magatokra, minthogy Isten Ügye akkor jő el hozzátok, amikor mind esengeni fogtok és könnyes szemmel kérlelitek majd Istent, hogy jöjjön el az Ő Megnyilvánulásának Napja, és mégis, mikor eljön, haboztok majd, és elszalasztjátok, hogy azok közé tartozzatok, kik erősen állnak Hitében.

2. Vigyázzatok, nehogy megszomorítsátok Őt, Ki Uratok Legfőbb Megnyilvánulása; Néki bizony nincs szüksége a ti hűségetekre. Legyetek óvatosak, és ne hozzatok levertséget egyetlen lélekre se, mert biztosan próbára tétettek majd. (17:2)

5.13

1. Mondd: Az, Kit Isten ki fog nyilvánítani, bizonyosan helyreállítja majd azok jogait, akik valóban hisznek Istenben és az Ő jeleiben, mert ők azok, akik jutalmat érdemelnek Tőle. Mondd: Távol álljon Annak a dicsőségétől, Kit Isten ki fog nyilvánítani, hogy bárki ily módon említse Nevét, ha megfontoljátok Isten Ügyét a szívetekben. Mondd: Megvédi Ő majd az Ügyet parancsolata hatalmával, és semmivé teszi az igazság minden eltorzítását rendelkezésével. Bizony, Isten hatalmas minden dolgok fölött.

2. Ha meg kívánjátok különböztetni az igazságot a tévedéstől, nézzétek azokat, akik hisznek Abban, Kit Isten ki fog nyilvánítani, és azokat, akik nem hisznek Benne, amikor megjelenik. Az előzők képviselik az igazság lényegét, miként Isten Könyve erről tanúskodik, az utóbbiak pedig a tévedés lényegét, miként erről ugyanaz a Könyv tesz bizonyságot. Féljétek Istent, hogy ne azonosítsátok magatokat semmivel az igazságon kívül, minthogy benneteket a Bayánban azért magasztaltak, mert elismertek Annak neve hordozójának, Aki az örök Igazság.

3. Mond: Ha Az, Kit Isten ki fog nyilvánítani, a Bayán egyik istenfélő és igaz követőjét hamisnak mondaná, kötelező számotokra, hogy alávessétek magatokat határozatának, minthogy ez az, mit Isten a Bayánban megerősített; bizony, Isten képes a fényt tűzzé változtatni, mikor csak kívánja; valóban hatalmas Ő minden dolgok felett. És ha Ő valakit, akiről ti úgy állítjátok, hogy szemben áll az igazsággal, azzal azonosnak jelentene ki, ne tévelyedjetek el azáltal, hogy képzelgésetekben megkérdőjelezitek az Ő döntését, mert Ő, Ki a Korlátlan Igazság, parancsolata erejével teremti a dolgokat. Bizony, Isten úgy lényegíti át a tüzet fénnyé, miként csak kívánja, és valóban hatalmas Ő minden dolgok felett. Nézzétek, az igazság miként fénylett fel igazságként az Első Napon, és a tévedés miként öltött testet, mint tévedés – így hát, hasonlóképpen fogjátok őket megkülönböztetni a Feltámadás Napján. (17:4)

5.14

1. Gondolkozz el azokon, akiknek az Evangélium adatott. Vallási vezetőiket az Evangélium hűséges útmutatóinak tekintették, de amikor azok elzárkóztak Mohamedtől, Isten Prófétájától, akkor a tévedés útmutatóivá váltak annak ellenére, hogy egész életükön át hűen követték vallásuk előírásait, hogy a Paradicsomba jussanak. Amikor Isten megismertette velük a Paradicsomot, nem voltak hajlandók oda belépni. Azok, akiknek a Korán adatott, hasonlóképpen cselekedtek. Isten kedvéért teljesítették vallásos gyakorlataikat, remélvén, hogy Isten engedelmével az igazakhoz csatlakozhatnak a Paradicsomban. De amikor a Paradicsom kapui kitárultak előttük, megtagadták, hogy belépjenek. Hagyták, hogy a tűzbe lépjenek, bár az elől kerestek Istennél menedéket.

2. Mondd: Bizony, az a próbakő, ami az igazságot megkülönbözteti a tévedéstől, nem jelenik meg a Feltámadás Napja előtt. Ezt ti tudni fogjátok, ha azok közé tartoztok, akik szeretik az Igazságot. A Feltámadás Napjáig pedig a Bayán kinyilatkoztatása alapján különböztethetitek meg az igazságot minden mástól.

3. Mily sokan vannak, akik a Feltámadás Napján azt fogják gondolni, hogy az igaz úton vannak, pedig a tévelygőkhöz lesznek számítva a Gondviselés rendelkezése szerint, mert mint egy fátyollal, el fogják zárni magukat Attól, Kit Isten ki fog nyilvánítani, és nem borulnak le imádatban Előtte, Ki teremtésük célja, amint ezt Isten elrendelte a Könyvben. (17:4)

5.15

1. Mondd: Képtelenek lesztek felismerni az Egy Igaz Istent vagy világosan felismerni az isteni vezérlet szavait, minthogy más ösvényt kerestek és tapodtok, mint az Övé. Mikor meghalljátok, hogy megjelent egy új Ügy, fel kell keresnetek annak szerzőjét és elmélyülni az írásaiban, hogy tán ne akadályozhassanak meg abban, hogy a Megnyilvánulása órájában Annak színe elé járuljatok, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Ha az igazság útján jártok, miként továbbhagyományozták azok, akik felruháztattak a legbenső valóság ismeretével, Isten, az Uratok bizonyosan megjutalmaz benneteket a Feltámadás Napján. Bizony, hatalmas Ő minden dolgok felett.

2. Isten a Bayánban megtiltotta mindenkinek, hogy ítéletet mondjon egy másik lélek felett, nehogy Isten, az Ura fölött mondjon ítéletet, miközben magát az igazak közül valónak tekinti, minthogy senki nem tudja, miként kezdődik vagy fejeződik be Isten Ügye.

3. Ó ti, kiknek a Bayán adatott! Ha meghalljátok, hogy valaki azt állítja: egy Ügyet kapott [Istentől], és olyan verseket nyilatkoztat ki, melyeket külső látásra nem valószínű, hogy Istenen, a Veszélyben Oltalmazón, az Önmagától Valón kívül más nyilatkoztatott ki, ne mondjatok ítéletet fölötte, nehogy akaratlanul Afölött ítélkezzetek, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Mondd: Ő, Kit Isten ki fog nyilvánítani, csupán egy közületek; a Feltámadás Napján fogja Magát felfedni előttetek. Akkor fogjátok megismerni Istent, mikor Önnön Magának Megnyilvánulása megismertetik általatok, hogy tán ne térjetek le Ösvényéről.

4. Bizony, Isten felemeli majd azt, Kit Isten ki fog nyilvánítani és Utána azt, Akit csak akar, miként felemelt Ő prófétákat a Bayán Pontja előtt is. Bizony, hatalmas Ő minden dolgok felett. (17:4)

5.16

1. Valóban, szélesre tártuk mi a Paradicsom kapuját az Első Napon a föld népei előtt, és így szóltunk erős hangon: „Ó, minden teremtett dolgok! Törekedjetek, hogy kapjatok belépést a Paradicsomba, minthogy egész életetekben az erényes tettek kötelékébe kapaszkodtatok, hogy ezt elérhessétek.” Bizonyosan minden ember vágyódik, hogy oda beléphessen, de jaj, nem képesek erre azok okán, miket kezük művelt. Ha azonban szívetek legmélyén igaz megértésre juttok Istenről, mielőtt még megnyilvánítaná Magát, képesek lennétek felismerni, jól láthatón és sugárzón, amikor felfedi Magát minden ember előtt. (17:11)

5.17

1. Mondd: Ha megemlékeztek Arról, Kit Isten ki fog nyilvánítani és magasztaljátok Nevét, Isten megdobogtatja szíveteket az örömtől, és nem kívánjátok-e, hogy szívetek egy ilyen áldással teli állapotban legyen? Bizony, azoknak a szíve, akik valóban hisznek Abban, Kit Isten ki fog nyilvánítani, hatalmasabb, mint a menny és a föld, és minden, mi a kettő között van. Isten nem hagyott a szívükben gátat, akkorát sem, mint egy mustármag. Megörvendezteti Ő a szívüket, szellemüket, lelküket, testüket és gazdag és viszontagságos napjaikat, mert felmagasztalja Ő Annak nevét, Ki Isten legfőbb Bizonyságtétele, és támogatja Annak Szavát, Ki Teremtőjük dicsőségének Hajnala.

2. Bizony, olyan lelkek ők, akik örömöt találnak az Istenről való megemlékezésben, Ki megörvendezteti szívüket a tudás és bölcsesség fényének ragyogásán keresztül. Nem keresnek ők mást, csak Istent, és gyakran foglalatoskodnak az Ő dicsőítésével. Nem vágynak másra, mint amire Ő is vágyik, és készen állnak rendelkezései végrehajtására. Szívük tükör, mely azt tükrözi vissza, amit Az akar, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Emígyen örvendezteti majd meg Isten azok szívét, akik valóban hisznek Benne és az Ő jeleiben, és akik bizonyosak az eljövendő életben. Mondd: Az eljövendő élet nem egyéb, mint azon napok, melyek Annak eljövetelével kapcsolatosak, Kit Isten ki fog nyilvánítani.

3. Ne alacsonyítsátok le Isten rendeléseit saját fantázia szülte képzelgéseitekre, hanem a lélek szemével tekintsetek a dolgokra, melyeket parancsával Isten alkotott, úgy, ahogy a dolgokat testi szemeitekkel látjátok. (17:15)

5.18

align="justify">1. Az Annak eljöveteléhez kapcsolódó isteni Kinyilatkoztatás, Ki a ti Mihdítek, sokkal csodásabbnak bizonyult, mint az, mellyel Mohamed, Isten Apostola felruháztatott. Ó, bár elgondolkoznátok ezen. Bizony, Isten felemelte Mohamedet, Isten Apostolát Arábia népe közül, miután már elérte a negyvenedik évét – mely tényt mindannyiótok megerősíti és hiszi – míg a ti Megváltótokat Isten huszonnégy éves korában emelte fel, egy olyan nép között, amely közül senki nem beszél vagy ért arabul egyetlen szót sem. Emígyen tárja fel Isten Ügyének dicsőségét és bizonyítja Igazságát kinyilatkoztatott Szava erején keresztül. Ő valóban az Erős, a Mindenható, a Veszélyben Oltalmazó, a Legszeretettebb. (17:4)

5.19

align="justify">1. Mondd: Isten beléptetett bizony minden teremtett dolgot a megerősítés fájának árnyékába, azokon kívül, akik felruháztattak a megértés képességével. Ők választhatnak, hogy hisznek-e Istenben, az Urukban, és minden bizodalmukat Belé helyezik-e, vagy elvágják magukat Tőle, és visszautasítják, hogy bizonyossággal higgyenek jeleiben. E két csoport két tengeren hajózik: az igenlő megerősítés és a tagadás tengerén.

2. Akik igazán hisznek Istenben és az Ő jeleiben, és akik minden Törvénykorszakban hűségesen engedelmeskednek annak, mi a Könyvben kinyilatkoztatott – ezek valóban azok, kiket Isten jótetszése Paradicsomának gyümölcseiből teremtett, és akik az áldottak közé tartoznak. De akik minden egyes Törvénykorszakban elfordulnak Istentől és az Ő jeleitől, ők azok, akik a tagadás tengerén hajóznak.

3. Isten, parancsolatának erejéből Magának rendelte a feladatot, hogy biztosítsa az igenlő megerősítés tengerének fölényét, és hogy a tagadás tengerét hatalmának erejével semmivé tegye. Valóban, hatalmas Ő minden dolgok felett.

4. Bizony, kötelező néktek, hogy felismerjétek Uratokat, amikor megnyilvánul, hogy tán így ne váljatok tagadókká, és mielőtt Isten felemel egy prófétát, biztonságban utazhassatok az igenlő megerősítés tengerén. Mert ha egy próféta jön hozzátok Istentől, és ti elmulasztjátok, hogy az Ő Útján járjatok, Isten ezért fényeteket tűzzé változtatja. Vigyázzatok tehát, hogy Isten kegyelmén és az Ő jelein keresztül tán képessé váljatok megváltani lelketeket. (18:13)

5.20.

1. Mondd: Isten, bizony, romlottságnak adja szívetek, ha nem tudjátok felismerni Őt, Kit Isten ki fog nyilvánítani; de ha felismeritek Őt, Isten száműzi a szívetekből a romlottságot…

2. A napon, amikor Isten Akaratából beavattattatok a Bayánba, tudta-e bárki közületek, hogy kik az Élő Betűi, vagy a Tanúk, vagy a Bizonyságtevők, vagy hogy mi a hívők neve? Hasonlóképpen kívánja Isten, hogy felismerjétek, Kit Isten ki fog nyilvánítani a Feltámadás Napján. Óvakodjatok, nehogy akárcsak fátyollal is elzárjátok magatok Tőle, Ki titeket teremtett, mert olyan nagyra tartjátok azokat, kik a Bayán Pontjának parancsolatából keltek életre, Szava magasztalásának céljából. Mielőtt a Bayán Pontja a létbe hívott benneteket, volt-e akár nyoma személyiségeteknek, hát még bármi írásnak vagy hatalomnak a tulajdonotokban? Tegyétek hát félre kezdeteteket, hogy tán megváltást nyerjetek visszatérésetek napján. Valóban, ha nem a Legelső Pont nevének magasztalásáról lett volna szó, Isten nem rendelte volna néktek az Élő Betűit, sem azokat, kik Igazságának Bizonyságtevői, sem Igazságosságának Tanúit; ó, bár csak egy kicsit is figyelnétek! És mindezt annak Ügyének dicsőítésére, Kit Isten ki fog nyilvánítani, amikor testet ölt; ó, bár elgondolkoznátok egy kicsit ezen.

3. Ezért az illendő számotokra, hogy visszatérjetek Istenhez úgy, miként életre keltetek, és ha azt akarjátok, hogy teremtésetek gyümölcsöt hozzon visszatérésetek idején, ne szóljatok olyan szavakat, mint „miért” vagy „nem”. Mert közületek, akik a Bayánban születtetek, senki nem tudja kezdetének gyümölcsét leszüretelni, hacsak nem tértek vissza Hozzá, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Ő az, Aki odahatott, hogy kezdetetek Istentől való legyen, visszatérésetek pedig Hozzá, ó, bár tudnátok. (16:15)

5.21

1. Mily sokan vannak, akik egész életükben selyembe öltözködnek, miközben tűzből szőtt ruhát viselnek, mert levetették az isteni vezetés és erény öltözékét. És mily sokan vannak, akik életükben pamut vagy durva gyapjú ruhát viselnek, de mivel elnyerték az isteni vezetés és erény köntösét, valójában az Édenkert ruházata ékesíti őket, és Isten jótetszését élvezik. Isten szemében az lenne a legjobb, ha a kettőt egyesítenétek: az isteni vezetés és erény köntösébe öltözködnétek, és finom selyemruhát viselnétek, ha meg tudjátok engedni magatoknak. Ha nem, legalább ne cselekedjetek igaztalanul, hanem gyakoroljatok kegyességet és erényt...

2. Ha nem lenne Ő jelen e nép között, soha nem írtunk volna Mi elő semmilyen törvényt, és nem rendeltünk volna el semmilyen tilalmat. Csak az Ő Nevének magasztalására és Ügyének dicsőítésére írtunk elő bizonyos törvényeket parancsunkkal, vagy tiltottunk meg cselekedeteket, melyek Nekünk ellenszenvesek, hogy Megnyilvánulásának órájában elérjétek Isten tetszését, és tartózkodjatok mindattól, ami Néki visszataszító.

3. Mondd: Annak tetszése, Kit Isten ki fog nyilvánítani, valóban Isten tetszése, és Annak rosszallása, Kit Isten ki fog nyilvánítani, nem más, mint Isten rosszallása. Kerüljétek rosszallását, és keressetek menedéket az Ő tetszésében. Mondd: A tetszéséhez vezető élő útmutatók azok, akik valóban hisznek Benne és szilárdak hitükben, míg rosszallásának élő példái azok, akik, amikor hallják az Istentől küldött verseket vagy olvassák az Általa kinyilatkoztatott isteni szavakat, nem fogadják el azonnal a hitet és nem nyernek azonnal bizonyosságot. (16:14)

6
Részletek különböző Írásokból

6.1

1. Mondd: Isten az Úr, és minden Őt imádja.

2. Mondd: Isten az Egy Igaz, és minden Néki hódol.

3. Ez Isten, az Uratok, és Hozzá fogtok visszatérni.

Van-e bármi kétségetek Isten felől? Ő teremtett titeket és minden dolgokat. Ő minden világok Ura.

6.2

1. Mondd: Isten engedelmével e Hitnek bármely követője bizony diadalmaskodhat mindenek fölött, mik a mennyben, a földön és a kettő között vannak, mert a kétely árnyékától is mentesen ez valóban az egy igaz Hit. Ezért hát ne féljetek, és ne is szomorkodjatok.

2. Mondd: Isten aszerint, ami a Könyvben kinyilatkoztatott, magára vállalta a feladatot, hogy biztosítsa, hogy az Igazság bármely követője diadalmaskodjék száz másik lélek fölött, és száz hívő ezer hitetlen fölött, és a hívek közül ezer pedig a világ minden népe és nemzetsége fölött, mivel Isten azt hoz létre parancsolata erejéből, amit csak kíván. Bizony, hatalmas Ő minden dolgok felett.

3. Mondd: Isten ereje azok szívében lakozik, kik hisznek Isten egységében, és bizonyságot tesznek, hogy nincsen más Isten, csak Ő, míg azok szíve, kik az Úr mellé társat állítanak, erőtlen, e földön nincs bennük élet, mert ők vitán felül halottak.

4. Közeledik a Nap, mikor Isten győzedelmessé teszi az Igazság seregeit, és megtisztítja az egész földet oly módon, hogy tudása határain belül egyetlen lélek sem marad, amely nem hisz igazán Istenben, nem imád más Istent Rajta kívül, nem hajol meg Előtte imádatban nappal és éjszaka, és nem számíttatik azok közé, akik bizonyosak hitükben.

5. Mondd: Isten valóban a Korlátlan Igazság, Ki a nyilvánvaló Uralkodó szolgái felett; Ő a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való.

6.3

1. Bizonyságot tesz Isten, hogy Rajta kívül nincsen más Isten. Övé a királyság a mennyben, a földön, és mindenhol, mi közöttük van. Magasztosan áll Ő minden dolgok megértése felett, és kifürkészhetetlen minden teremtett lény elméje számára; Lényének egyedüliségét soha senki nem lesz képes felfogni, sem Létezésének természetét felfedni. Sem társ, sem hasonló, sem hasonlatosság, sem egyenlő nem társítható Hozzá. Ezért mondjatok hát dicséretet Néki, és dicsőítsétek Őt, és tegyetek bizonyságot Lényének szentségéről és egyedüliségéről, és csodálatos dicsőítéssel zengjétek hatalmát és fenségét. Így léphettek majd be a legmagasabb Paradicsomba. Ó, bár szilárd lenne a hitetek Isten jeleinek kinyilatkoztatásában.

2. Ez az Isten által megírt Könyv. Ez a kiterített Tábla. Mondd: Ez a Gyakran Látogatott Templom, az illatos Levél, az isteni Kinyilatkoztatás Fája, a zúgó Óceán, az eleddig rejtett Szó, a Fény, mely minden fénynél erősebb… Bizony, Isten minden fényt parancsolatának erejéből teremt. Valóban, Ő a Fény a menny és a föld királyságában, és mindenhol, mi a kettő között van. Fényének sugárzásán keresztül Isten bevilágítja a szíveteket, és szilárddá teszi lépteiteket, hogy tán hálát adhassatok Néki.

3. Mondd: Ez bizony a Nyugalom Kertje, a dicsőítés legmagasztosabb Pontja, a Fa, melyen túl nem vezet út, az áldott Lótuszfa, a Leghatalmasabb Jel, a legszépségesebb Orca, és a legnyájasabb Arc.

6.4

A kezdettől, melynek nincs kezdete, minden ember imádatban hajol meg Az előtt, Kit Isten ki fog nyilvánítani, és így is fognak tenni a végig, amelynek nincs vége. Mily furcsa hát, hogy amikor megjelenik, ti nappal és éjszaka az előtt rójátok le tiszteleteteket, amit a Bayán Pontja rendelt számotokra, és mégis elmulasztjátok, hogy imádjátok Őt, Kit Isten ki fog nyilvánítani.

6.5

align="justify">Szenteld, ó Istenem, e Fa egészét Néki, hogy megjelenjenek belőle a gyümölcsök, melyeket Isten Annak teremtett, Akin keresztül ki kívánta nyilvánítani mindazt, amit csak akar. Dicsőségedre! Nem kívántam, hogy e Fa bármikor is olyan ágat, levelet vagy gyümölcsöt hozzon, amely nem hajol meg Előtte Kinyilatkoztatása napján, vagy visszautasítja, hogy Téged Rajta keresztül dicsőítsen, miként az a mindeneknél dicsőbb Kinyilatkoztatásához és legfenségesebb Elrejtezésének fenségéhez illendő. És ha olyan ágat, levelet vagy gyümölcsöt látsz meg Rajtam, ó Istenem, amely elmulasztotta, hogy Kinyilatkoztatása napján meghajoljon Előtte, vágd le azt, ó Istenem, arról a Fáról, mert nem Tőlem való az, sem nem fog Hozzám visszatérni.

6.6

Ő – dicsőíttessék az Ő említése – olyan, mint a Nap. Ha számtalan tükröt helyeznének eléje, mindegyik a saját képessége szerint tükrözné vissza annak ragyogását, és ha nem helyeznének eléje egyet sem, akkor is tovább kelne fel és nyugodna le, és csupán a tükröket takarná el fátyol a fényétől. Én, bizony, nem hanyagoltam el kötelességemet, hogy figyelmeztessem a népet, és eszközöket dolgozzak ki, melyekkel Isten, az Uruk felé fordulhassanak, és hihessenek Benne, a Teremtőjükben. Ha Kinyilatkoztatása napján mindenek, kik a földön vannak, hűségesek lesznek Hozzá, legbensőbb lényem örvendezik majd, minthogy így elérik létezésük csúcsát, és szemtől szembe láthatják Szerettüket, és a lét világában létező legteljesebb módon felismerhetik Annak ragyogását, Ki szívük Vágya. Ha pedig nem, úgy szívem nagyon megszomorodik. Mert Én bizony e célból nevelgettem minden dolgot. Akkor miként zárhatná el bárki magát Tőle? Ezért szólongatom Istent, és fogom is szólongatni. Bizony, közel van Ő, és kész a válaszadásra.

6.7

Annak dicsősége, Kit Isten ki fog nyilvánítani, felmérhetetlenül magasabb minden más dicsőségnél, és fensége messze túlhalad minden más fenséget. Szépsége felülmúlja a szépség minden más megtestesülését, és nagysága messze túltesz a nagyság minden más megnyilvánulásán. Minden fény elhalványul az Ő ragyogó fénye előtt, és a kegyelem minden más kifejezése eltörpül az Ő kegyelmének a bizonyítékai előtt. Minden más tökéletesség semmi az Ő teljes tökéletességével szemben, és a hatalom minden más megjelenése semmi az Ő abszolút hatalma előtt. Nevei felülmúlnak minden más nevet. Jótetszése megelőzi a tetszés minden más kifejezését. Kitűnő fennköltsége messze felette áll minden más fennköltség jelképének. Megjelenésének ragyogása minden más megjelenést messze túlszárnyal. Isteni elrejtettsége sokkal mélyebb bármi más elrejtettségnél. Fensége felmérhetetlenül magasabb minden más fenségnél. Kegyelmes bőkezűsége semmi más bőkezűség jelével nem mérhető össze. Ereje meghalad minden erőt. Az Ő uralmát semmi más uralom nem győzheti le. Mennyei uralma minden más uralomnál magasztosabb. Tudása minden teremtett dolgot áthat és tökéletes hatalma mindenek fölé kiterjed.

6.8

1. Minden ember Istentől jött és mindenki Hozzá fog visszatérni. Mindenki Előtte jelenik meg ítéletre. Ő a Feltámadás, az Újjászületés és a Számadás Napjának az Ura, és az Ő kinyilvánított Szava a Mérleg.

2. Az igazi halál akkor következik be, ha az ember önmagának meghal az Ő Kinyilatkoztatásakor, úgy, hogy Rajta kívül semmi mást nem keres.

3. A sírból való igazi feltámadás az Ő akarata szerinti életre kelést jelenti az Ő szavának ereje által.

4. A Paradicsom az Ő tetszésének elnyerése, az örök pokoltűz az Ő igazsága általi ítélet.

5. A Feltámadás Napja az a Nap, amikor Ő kinyilvánítja Magát, és addig tart, amíg Ő azt elrendeli.

6. Minden az Övé és Általa teremtetett. Önmagán kívül mindenki az Ő teremtménye.

6.9

1. Isten, a Legmagasztosabb, a Legmagasabb Nevében

2. Bizony Én vagyok az Isten, és Rajtam kívül nincsen más Isten, és Rajtam kívül minden csupán az Én teremtményem. Mondd: Ó ti, teremtményeim, imádjatok hát Engem!

3. Életre hívtalak Téged, tápláltalak, védelmeztelek, szerettelek, felneveltelek és kegyesen kiválasztottalak, hogy Önmagam megnyilvánulása légy, hogy verseimet úgy zenghesd, ahogyan ezt elrendeltem, és hogy felszólíthasd minden teremtményemet az Én vallásomra, ami nem más, mint ez a dicsőséges és magasztos Ösvény.

4. Minden teremtett dolgot a Te kedvedért alkottam meg, és Akaratom által Téged korlátlan uralkodóvá tettelek az egész emberiség fölött. Továbbá elrendeltem, hogy mindazok, akik elfogadják a vallásomat, higgyenek egységemben, és ezt a hitet a Rád való Emlékeztetőhöz fűztem, és Utánad az azokról való megemlékezéshez, akiket Te az engedélyemmel „Az Élő Betűivé” tettél, és mindarról, ami a vallásomból a Bayánban kinyilatkoztatott. Ez az bizony, ami szolgáim közül az őszintéknek lehetővé teszi, hogy a mennyei Paradicsomba bebocsátást nyerjenek.

5. Valóban, a Nap csupán az Én jelenlétem záloga, hogy felkeltében szolgáim közül az igaz hívők észrevehessék minden Törvénykorszak virradatát.

6. Bizony, Önmagad által teremtettelek Téged, és aztán Saját parancsomra minden mást a Te Szavad alkotó erejével formáltam. Mi Mindenhatók vagyunk. Kijelöltelek Téged a Kezdetnek és Végnek, a Látottnak és a Rejtettnek. Mi valóban Mindentudók vagyunk.

7. Rajtad kívül soha senki nem volt és nem lesz prófétasággal felruházva, és Rajtad kívül másnak egy szent Könyv sem volt vagy lesz kinyilatkoztatva. Íme a végzés, amit a Mindent Átfogó, a Legszeretettebb elrendelt.

8. A Bayán valóban a Mi megcáfolhatatlan bizonyítékunk minden teremtett dolog számára, és a föld népei tehetetlenek verseinek kinyilatkoztatásával szemben. Magába foglalja minden Írás összességét, akár a múltból, akár a jövőből, miként Te vagy minden bizonyítékunk Letéteményese ezen a Napon. Mi bárkit, akit kívánunk, bejuttatunk legszentebb, legfenségesebb Paradicsomunk kertjeibe. Parancsunkra így kezdődik az isteni Kinyilatkoztatás minden Törvénykorszakban. Valóban Mi vagyunk a legfőbb Uralkodó. Mi bizony nem indítunk el egy vallást sem anélkül, hogy azt később meg ne újítanánk. Ezt az ígéretet tesszük Mi ünnepélyesen. Mi bizony mindenek felett állunk…

6.10

1. Ő az Isten, a korlátlan Úr, a Mindenek Felett Dicső.

2. Mondd: Dicsőíttessék Isten, Ki kegyesen képessé tesz bárkit, akit kíván, hogy imádja Őt. Valóban nincsen más Isten, csak Ő. A legkitűnőbb címek az Övéi. Ő az, Aki Szavát tetszése szerint teljesíti, és Ő az, Aki vezeti azokat, akik megvilágosultak és az erény útját keresik.

3. Féld az Istent, Uradat, és említsd Nevét nappal és éjjel. Ne kövesd a hitetlenek tanácsait, mert különben azok közé számíttatsz, akik meddő képzelődéseket magyaráznak. Híven engedelmeskedj a Legelső Pontnak, Aki Maga az Úr, és tartozz az igazakhoz. Ne engedd, hogy bármi megrendítsen, sem hogy az események, melyek bekövetkezése ebben az Ügyben elrendeltetett, megzavarjon téged. Őszintén igyekezz Isten kedvéért, és járd a becsületesség útját. Ha hitetlenekkel találkozol, vesd minden bizodalmadat Uradba, az Istenbe, mondván, elegendő nekem Isten úgy ennek, mint a következő világnak a királyságaiban.

4. Közeleg a Nap, amikor Isten összegyűjti a hívőket. Rajta kívül bizony nincsen más Isten.

5. Isten békessége legyen azokkal, akiket az isteni vezérlet ereje az egyenes útra vezetett.

6.11

1. Ő az Isten, a Legfőbb Uralkodó, a Korlátlan Igazság,
Akinek a segítségéért mindenki esdekel.

2. Dicsőített Ő, Akié a mennyek és a föld birodalma, Akinek a kezében van minden teremtett dolgok királysága, és Akihez mindenek vissza fognak térni. Ő az, Aki meghatározza minden egyes dolog mértékét, és feltárja bőséges ajándékait és áldásait szent Könyvében azok javára, akik hálásak az Ügyéért.

3. Mondd: E földi élet véget fog érni, és minden ember elmúlik és visszatér Istenhez, az Uramhoz, Aki a türelmesen tűrők tetteit válogatott ajándékokkal fogja megjutalmazni. Valóban, Istened minden teremtett dolognak megszabja a mértéket, ahogy parancsa szerint akarja, és bizony, boldogok, akik megfelelnek Urad tetszésének.

4. Urad soha nem emelt fel prófétát a múltban, aki ne hívta volna az Úrhoz az embereket. És a mai nap valóban hasonló a régi időkhöz, ha elgondolkoznátok az Isten által kinyilvánított szavakon.

5. Azon a napon, amikor Isten elküldte Prófétáját, Mohamedet, a prófétai ciklus vége előre elrendeltetett Isten tudásában. Igen, az ígéret valóban beteljesedett, és Isten parancsa bevégeztetett az Ő rendelése szerint. Mi bizonyosan Isten Napjaiban élünk ma. Ezek a dicsőséges napok, melyekhez hasonlók fölött a múltban soha nem kelt fel a Nap. Ezek a napok, melyekre az elmúlt időkben az emberek epedve vártak. Mi történt veletek, hogy ti mégis mélyen alusztok? Ezek azok a napok, amikor az Igazság Napcsillaga Isten akaratából ragyogóan sugárzik. Mi késztet titeket hallgatásra? Ezek a kijelölt napok, melyekre hőn vágyakoztatok a múltban – az isteni igazságosság eljövetelének napjai. Adjatok hálát Istennek, ó ti, a hívők gyülekezete!

6. Ne hagyjátok, hogy azok tettei, akik visszautasítják az Igazságot, elzárjanak titeket attól, mint egy fátyollal. Az olyan emberek csak a testetek felett rendelkeznek, de Isten nem adott hatalmat nékik az elmétek, a lelketek és a szívetek felett. Féljétek Istent, hogy talán jó legyen néktek. Minden dolgok értetek teremtettek, és a ti teremtésetek semmi másért nem rendeltetett el. Féljétek Istent, és vigyázzatok, nehogy a külső forma és öltözék megfosszon titeket az Ő felismerésétől. Legyetek hálásak Istennek, hogy talán Ő irgalmasan bánhasson veletek.

7. Ez a halandó élet biztosan elmúlik, az örömeinek el kell tűnniük, és hamarosan visszatértek Istenhez lelkiismerettől gyötörve, mert hirtelen felrázattok majd szunnyadásotokból, és hamarosan Isten előtt találjátok magatokat, ahol tetteitekért felelnetek kell.

8. Mondd: Hogyan merészelitek felháborodva tagadni a verseket, melyek az igazság mennyországából érkeztek, bár olvastátok Istennek a múltban kinyilvánított Könyveit? Hogyan utasíthatjátok el az Uratokkal való találkozást, ami korábban veletek lett meghatározva? És hogy lehet, hogy nem figyeltek intésére ezen a Napon? Valóban, külső formákhoz ragaszkodva és saját önző vágyaitok miatt megfosztottátok magatokat Uratok tetszésétől, kivéve azokat, akiket Uruk tudással áldott meg, és akik hálát adnak Néki ezen a Napon azért az áldásért, hogy Isten igaz hitével azonosultak. Ezért hirdessétek az Üzenetet azoknak, akik erényesek, és tanítsátok őket az Egy Igaz útjára, hogy talán megérthessék.

9. Tartsd vissza nyelvedet annak kimondásától, ami fájdalmat okozna neked, és kérd Isten kegyelmét. Ő bizony jól ismeri az igazakat, mert Ő azokkal a szolgáival van, akik igazán hisznek Benne. És Ő ismeri a bajkeverők cselekedeteit, mert az Ő tudását az egekben és a földön semmi sem kerülheti el.

10. E világos és meggyőző versek Istened kegyelmének záloga és az egész emberiség számára az útmutatás forrása. Fény azoknak, akik hisznek bennük, és kínzó szenvedés tüze azoknak, akik elfordulnak és visszautasítják őket.

6.12

1. Ó te, kiválasztott a nők között!

2. Ő az Isten; dicsőíttessék fényének ragyogása.

3. E Tábla versei annak nyilatkoztattak ki, aki hitt Ura jeleiben, és azok közé számíttatik, kik teljes odaadással vannak Iránta. Tégy bizonyságot, hogy bizony nincsen más Isten, csak Ő, Ki az én Uram és a tiéd, és hogy nem létezik Isten Rajta kívül. Ő a Mindenekben Bővelkedő, a Mindenható.

4. Mondj köszönetet Istennek, mert kegyesen megsegített téged e Napon, kinyilatkoztatta néked e Tábla világos verseit, és azon nők közé számított téged, kik hittek Isten jeleiben, Őt választották védelmezőnek, és a hálásak közé tartoznak. Bizony, Színe elől származó nagyszerű jutalommal Isten hamarosan megjutalmaz téged, és azokat is, kik hittek jeleiben. Bizonyosan nincsen más Isten, csak Ő, a Mindenek Birtokosa, a Legnagylelkűbb. Bőkezűségének megnyilvánulásai áthatnak minden teremtett dolgot; Ő az Irgalmas, a Könyörületes.

6.13

1. Isten tanúsítja, hogy nincsen más Isten csak Ő, a Mindenható, a Legszeretettebb.

2. Figyeljetek Arra, Kit Isten ki fog nyilvánítani a Feltámadás Napján, aztán pedig higgyetek szilárdan abban, amit Ő leküld néktek.

3. Mondd: Isten felsőbbsége minden győztes felett kétségtelen. Nincs senki, sem égen, sem földön, sem a kettő között, aki meg tudná akadályozni az Ő győzedelmének mindent meghaladó felsőbbségét. Ő tetszése szerint bármit életre hív parancsa ereje által. Isten valóban a leghatalmasabb Fenntartó, a Segítő és a Védelmező.

6.14

1. Mikor Bahá Napcsillaga ragyogón sugárzik az örökkévalóság láthatára felett, kötelező számotokra, hogy Trónusa elé járuljatok. Vigyázzatok, nehogy engedélye nélkül leüljetek, vagy kérdéseket intézzetek Hozzá. Féljétek Istent, ó, Tükrök gyülekezete.

2. Könyörögjetek Hozzá kegyének csodás zálogaiért, hogy kegyesen nyilatkoztassa ki számotokra azt, amit akar és kíván, mert azon a Napon az isteni bőkezűség minden kinyilatkoztatása dicsősége Székhelye körül fog keringeni, és az Ő színe elől fog kisugározni, ó, bár megértenétek.

3. Illendő számotokra, hogy csendben maradjatok Trónusa előtt, mert bizony mindazon dolgok közül, mik a menny és a föld között teremtettek, azon a Napon semmi nem tűnik majd méltóbbnak, mint a csendben maradás. Emellett vigyázzatok nagyon, nehogy azokhoz soroltassatok a múltból, akik tudással bírtak, mégis, tanultságuk okán gőgösen pöffeszkedtek Isten, az Anyagtól Független, az Önmagától Való előtt, minthogy azon a Napon Ő az, Ki a Mindenek Tudója, a Mindentudó, minden tudás Forrása, magasan azok felett, akik tudással ruháztattak fel. És Ő az, Aki Hatalmas, Mindeneket Lebíró, az erő Ura azokkal szemben, akik hatalmat gyakorolnak. És Ő az, Aki Hatalmas, a Legmagasztosabb, a Legdicsőbb azok előtt, akik dicsőségben ragyognak. És azon a Napon Ő az, Aki a Fenséges, a Legmagasabb, a felemeltetés Forrása magasan azok fölött, akik magas ranggal bírnak. És Ő az, Aki Mindenható, a dicsőség és nagyság Forrása, magasan a hatalmasok pompája felett. És Ő az, Aki Mindenható, a Legfőbb Uralkodó, az ítélet Ura, végtelenül meghaladva mindeneket, akik hatalommal bírnak. És Ő az, Aki a Nagylelkű, a Legjótékonyabb, a bőkezűség Lényege, Aki magasan kiemelkedik azok közül, akik jóindulatot mutatnak. És Ő az Elrendelő, a hatalom és erő Legfőbb Gyakorlója, felfoghatatlanul magasan azok fölött, kik földi uralmat gyakorolnak. És Ő a Legkitűnőbb, a Felülmúlhatatlan, a Kimagasló minden emberrel szemben, aki kiemelkedő eredményeket ért el.

4. Titeket mind, egyenként és együtt is azért teremtettek, hogy Jelenlétét keressétek, és elérhessétek ezt a magasztos és dicső állást. Valóban, aláküldi Ő majd kegyelme mennyországából azt, mi előnyötökre válik, és bármit is küld alá Ő kegyesen, az lehetővé teszi számotokra, hogy mellőzzétek az egész emberiséget. Bizony, azon a Napon a tudósoknak a tanultságuk nem lesz hasznukra, sem a tudás letéteményeseinek az eredményeik, sem a nagy tiszteletben állóknak a pompájuk, sem a hatalmasoknak az erejük, sem a jámboroknak az, hogy megemlékeznek Istenről, sem az igazaknak a cselekedeteik, sem a térdeplő istenimádóknak a térdhajtásuk, sem az, ha leborulnak vagy a Qiblih felé fordulnak, sem a tisztelteknek az irántuk mutatott tisztelet, sem a magas rangúaknak a rokonságuk, sem a nemesi származásúaknak a nemességük, sem az ékesszólóaknak a szónoklatuk, sem az előkelőknek a címeik – egyiküknek sem válik majd semmi hasznukra, minthogy ezek mind, és minden más, amit ismertél vagy felfogtál, az Ő „Legyél” parancsszavára teremtetett, és van. Valóban, ha ez az Ő akarata, bizonyosan feltámaszt Ő minden teremtett dolgot egyetlen Tőle származó szóval. Bizony, Ő mindenek előtt és felett a Mindenható, a Mindenek Felett erős, a Mindeneknek Parancsoló.

5. Őrizkedjetek, ó Tükrök gyülekezete, nehogy azon a Napon elbizakodóvá tegyenek benneteket a címek. Tudjátok bizonyosan, hogy ti is és azok is, akik felettetek vagy alattatok állnak, azért a Napért teremtettetek. Féljétek Istent, és ne kövessétek el azt, ami az Ő szívét megszomorítja, sem ne legyetek az eltévelyedettek közül valók. Ő tán akkor fog megjelenni az Igazság erejével, mikor ti kereveteteken szunnyadoztok, avagy hírnökei akkor fognak dicső és ragyogó Táblákat hozni Tőle, mikor ti megvetően elfordultok, ítéletet mondotok fölötte – amilyet soha nem mondanátok magatok fölött –, és így szóltok: „Ez nem Istentől, a Mindeneket Lebírótól, az Önmagától Valótól ered”.

6. Dicsőség Néked, ó Istenem! Jól tudod, hogy hirdettem Szavadat, és nem voltam hanyag a küldetésben, melyet reám ruháztál. Könyörgöm Hozzád, óvd meg a Bayán népét azon a Napon, hogy ne szóljanak feddő szavakat Ellened, sem ne pörlekedjenek jeleiddel. Védd meg őket, ó Istenem, hatalmad erejével, mely áthatja az egész emberiséget.

6.15

1. Ő a Mindenható.

2. Dicsőség Néki, Ki mindenek Ura, mik a mennyekben és a földön vannak; Ő a Mindenek Fölött Bölcs, a Mindenről Értesült. Ő az, Ki parancsolatával létrehozza azt, amit csak akar; Ő az Irgalmas, az Alkotó. Mondd: Bizony Ő megfelel a céljának; seregei erejével győzedelmessé teszi Ő azt, akit csak kíván; nincsen más Isten, csak Ő, a Hatalmas, a Bölcs. Övé a föld és a menny királysága, és Ő az erő és dicsőség Ura. Akik hittek Istenben és az Ő jeleiben azok valóban az igazság követői, és az örömök kertjében találnak majd lakhelyet, míg azok, akik nem hittek Istenben, és visszautasították, amit Ő kinyilatkoztatott, a tűzben fognak lakozni, és ott is maradnak örökké. Mondd: A legtöbb ember nyíltan megtagadta Istent és a lázadó gonosztevőket követte. Olyanok ők, mint akik előttük jártak és támogattak minden ellenséges elnyomót. Bizony, nincsen más Isten, csak Isten; Övé a menny és föld királysága, és Ő az Irgalmas, a Mindenek Tudója. Bizonyságot tesz Isten, hogy nincsen más Isten, csak Ő, és Aki Ura parancsára szól, Ő csupán az Első, Ki imádja Őt. Ő a páratlan Teremtő, Ki a mennyeket és a földet teremtette, és mindent, mi a kettő között fekszik, és mindenek az Ő parancsát tejesítik. Ő az, Kinek kegyelme átfogott mindeneket, kik a mennyben, vagy a földön, vagy bárhol máshol vannak, és mindenki parancsa szerint cselekszik.

6.16

1. Kötelességetek, hogy várjatok a Napra, amikor Ő megjelenik, Kit Isten ki fog nyilvánítani. Amikor Én a Bayán Fáját ültettem, valóban nem volt más célom, mint hogy ti felismerhessetek Engem. Bizony, Én vagyok az első, Ki meghajol Isten előtt és hisz Benne. Ne hagyjátok hát a felismeréseteket meddővé válni, minthogy a Bayán magasztos rangja ellenére hűséget fogad Annak, Kit Isten ki fog nyilvánítani, és Őt illeti leginkább, hogy ujjongva üdvözöljék, mint az isteni Valóság Székhelyét, bár valójában Ő Én és Én Ő vagyok. Mikor azonban a Bayán Fája eléri teljes kifejlettségét, meg fogjuk azt hajlítani az imádat jeléül Ura felé, Aki Annak a személyében fog megjelenni, Kit Isten ki fog nyilvánítani. És akkor tán az a kiváltság érhet, hogy Istent a legfenségesebb Személyéhez méltón dicsőíthetitek.

2. Bizony, a Bayán Pontjának ereje hozott létre titeket, míg a Pont Maga Annak az Akaratának veti alá Magát, Kit Isten ki fog nyilvánítani, az Ő mindent meghaladó fenségességén keresztül magasztaltatik, az Ő hatalma bizonyságai tartják fenn, az Ő egy-ségének fensége dicsőíti meg, az Ő egyedülvalóságának szépsége díszíti, az Ő örök uralmából nyer erőt, és az Ő örök és korlátlan hatalmán keresztül ruháztatik fel hatalommal. Akkor hogyan mondhatnák jogosan azok, kik csupán a Pont teremtményei azt, hogy „miért vagy mi végre”?

3. Ó, a Bayán gyülekezete, és mindenki, kik abban tagok vagytok! Ismerjétek fel a rátok szabott korlátokat, mert még olyan valaki is, mint Maga a Bayán Pontja, hitt benne, Kit Isten ki fog nyilvánítani, már minden dolgok teremtése előtt. Igen, ebben rejlik az Én dicsőségem mindenek előtt, kik a menny és a föld királyságában lakoznak. Ne engedjétek magatokat mintegy fátyollal elzárni Istentől, miután Ő kinyilatkoztatta Magát. Mert minden, mi a Bayánban felmagasztaltatott, csupán egy gyűrű kezemen, és Én Magam is csupán egy gyűrű vagyok Annak a kezén, Kit Isten ki fog nyilvánítani – dicsőíttessék az Ő említése! Úgy forgatja Ő a gyűrűt, ahogy akarja, azért, amit akar, és azáltal, amint csak akarja. Bizony, Ő a Veszélyben Oltalmazó, a Legmagasabb.

7
Imák és elmélkedések

7.1

1. Isten, az ellenállhatatlan fenség Ura, a Mindeneknek Parancsoló Nevében.

2. Szenteltessék meg az Úr, Kinek kezében van az uralom forrása. Megteremt bármit, amit kíván Parancsszava által „Legyen”, és az lesz. Övé volt az uralkodás hatalma ezidáig, és Övé marad ezután is. Parancsának ereje által győzedelmessé tesz bárkit, akit kedve tart. Ő valóban a Hatalmas, a Mindenható. Hozzá tartozik minden dicsőség és fenség a Kinyilatkoztatás és Teremtés királyságaiban és bárhol a kettő között. Bizony, Ő az Erős, a Mindenek Felett Dicsőséges. Öröktől fogva Ő a legyőzhetetlen erő Forrása, és az is marad mindörökké. Ő, valóban, a hatalom és erő Ura. A menny és a föld minden királysága és bármi, ami a kettő között van, Istené, és az Ő hatalma a legfőbb mindenek fölött. A föld és a menny minden kincse és minden, ami a kettő között van, az Övé, és az Ő védelme mindenekre kiterjed. Ő a mennyek és a föld Teremtője és bármié, ami a kettő között létezik, és Ő valóban minden dolgok tanúja. Ő a Számadás Ura mindeneknek, kik a mennyekben és a földön lakoznak és bárminek a kettő között, és Isten bizony gyors a számolásban. Ő határozza meg egyenként a mértéket mindeneknek a mennyekben és a földön, és bárminek a kettő között. Bizony, Ő a Legfőbb Oltalmazó. Ő tartja markában a menny és a föld kulcsát és mindenekét e kettő között. Tetszése szerint ruház fel adománnyal parancsának ereje által. Valóban, kegyelme körülvesz mindeneket, és Ő a Mindenek Tudója.

3. Mondd: Az Úr ad megelégedést nekem; Ő az, Ki markában tartja a mindenség királyságát. A mennyei és földi és a kettő közötti seregeinek erejével azt védelmezi szolgái közül, akit kíván. Isten, valóban, őrködik mindenek fölött.

4. Mérhetetlenül magasztos vagy, ó, Uram! Védj meg minket mindentől, ami előttünk áll és ami mögöttünk van, a fejünk fölött, a jobbunkon, a balunkon, a lábunk alatt, és minden más oldalunkon, ahol védtelenek vagyunk. Bizony, a Te védelmed szüntelenül kiterjed minden dolgok fölé.80

7.2

1. Küldd alá áldásaidat, ó Istenem, a Bayán Fájára, gyökerére és ágára, ágacskáira, leveleire, gyümölcseire, és mindarra, mit hordoz vagy megóv. Aztán tedd e Fát nagyszerű Tekerccsé, mely felajánlható Annak színe előtt, Kit ki fogsz nyilvánítani az Ítélet Napján, hogy Ő kegyesen engedje meg a Bayán követői teljes társaságának, hogy ismét életre keljenek, és hogy Ő kegyelméből új teremtést indíthasson.

2. Bizony, mindenki csupán koldus a Te gyengéd irgalmaddal szemben, és alázatos szolga szerető kedvességed zálogai előtt. Könyörgöm hozzád, ó Istenem, kegyelmedre és irgalmad és adományaid kiáradására, ó Uram, és mennyei kegyeid és jóindulatod bizonyságaira, ó én Legszeretettebbem, vigyázz Rá, Kit Isten ki fog nyilvánítani, hogy a csüggedés nyoma se érinthesse Őt soha.

7.3

1. Mérhetetlenül dicsőített és magasztos vagy Te. Miként említhetnélek Téged, ó Te, Kit az egész teremtés szeret; és miként ismerhetném el igényedet, ó Te, Ki előtt minden teremtett dolog lenyűgözve áll. A legfenségesebb rang, ameddig emberi felfogás felemelkedhet, és a legmagasabb magasság, melyre az emberi elme és lélek feljuthat, csupán jelek, melyek a Te parancsod ereje által teremtettek, és jelzések, melyek Kinyilatkoztatásod erejével öltöttek testet. Távol légyen dicsőségedtől, hogy Rajtad kívül bárki is említeni merészeljen, vagy megpróbálja dicséretedet zengeni. Minden valóság legbensőbb lényege bizonyságot tesz, hogy el van zárva a Te közelséged udvarának környékétől, és minden lény leglényege bizonyságot tesz, hogy képtelen eljutni szent Jelenlétedbe. Mérhetetlenül dicsőített és magasztos vagy Te! Az, mi egyedül méltó Hozzád, az azon illő említés, melyet Te Magad teszel, és csak az a himnusz igazán méltó Hozzád, melyet Saját Lényeged zeng…

2. Kegyelmed kinyilatkoztatásaként, ó Uram, a létbe szólítottál Engem egy olyan éjjelen, mint ez, name="sdfootnote83anc">81 és lám, most egyedül és elhagyatott vagyok egy hegyen. Dicséret és hála Néked bármiért, ami jókedvednek megfelel a menny és a föld birodalmában. És minden hatalom a Tiéd, mely túlér a Kinyilatkoztatás és Teremtés királyságainak legvégső végein.

3. Nagylelkű kegyedből teremtettél Engem, ó Uram, és jóságod megvédett Engem a méh sötétségében, és szerető kedvességed táplált Engem életadó vérrel. Miután megformáztál Engem a legszebb formában gyengéd gondviselésed által, és miután tökéletesítetted az Én teremtésemet kitűnő munkáddal, és belelehelted a Te lelkedet az Én testembe végtelen irgalmad és mindent átható Egységed kinyilatkoztatása által, előléptettél Engem az elrejtettség világából a látható világba, mezítelenül, tudatlanul és erőtlenül ahhoz, hogy bármit is elérjek. Majd pedig frissítő tejjel tápláltál, és szüleim karjában neveltél nyilvánvaló szeretettel, míg kegyesen meg nem ismertettél Engem Kinyilatkoztatásod valóságaival, és tudomásomra nem hoztad Hited egyenes ösvényét, miként azt Könyvedben előírtad. És mikor elértem a teljes érettséget, arra indíttattál, hogy szövetségre lépjek a Te megközelíthetetlen Emlékezeteddel, és képessé tettél Engem arra, hogy a kijelölt rendeltetésem felé haladjak, ahol kézimunkád finom fogásain keresztül neveltél és tápláltál Engem azon a földön legkegyesebb ajándékaiddal. Amikor beteljesedett, ami előre elrendeltetett Könyvedben, kedvességeden keresztül arra indítottál, hogy elérjek szent udvarodhoz, és szelíd kegyelmedből megengedted, hogy a közösség udvarában lakozhassak, amíg meg nem láttam ott azt, amit már megláttam irgalmad tiszta bizonyságaiból: Egységed cáfolhatatlan bizonyítékait, Fenséged sugárzó ragyogását, legfőbb Egyedüliséged forrását, korlátlan hatalmad magaslatait, páratlanságod jeleit, magasztos dicsőséged megnyilvánulásait, Szentséged menedékeit, és mindazt, ami kifürkészhetetlen mindeneknek Rajtad kívül.

7.4

Valóban a szolgád vagyok, ó Istenem, és szegény, könyörgő, nyomorult teremtményed. Menedéket keresve érkeztem kapudhoz. Nem találtam más megelégedést, csak a Te szerelmedben, semmi örömöt, csak a Rólad való megemlékezésben, semmi törekvést, csak a Néked való engedelmességben, semmi vidámságot, csak a Te közelségedben és semmi nyugalmat, csak a Véled való egyesülésben annak ellenére, hogy tudom, a teremtmények mind el vannak zárva a Te fennkölt Lényegedtől, és az egész teremtésnek tilos a Te legbenső Lényedhez való eljutás. Amikor próbálok Hozzád közeledni, magamban semmit nem látok kegyelmed jelein kívül és lényemben semmit sem észlelek jóságod megnyilvánulásain kívül. Hogyan érhetné el valaki, aki csupán a Te teremtményed, a Jelenlétedet és a Véled való egyesülést, hiszen teremtett lény nem társulhat Hozzád és senki sem foghat fel Téged? Hogyan lehetséges, hogy egy alantas szolga felismerjen Téged és zengje dicsőségedet, bár számára rendelted el uralmad megnyilvánulásait és fensőséged csodálatos bizonyítékait? Így minden teremtmény tanúsítja, hogy el van zárva Jelenléted Szentélyétől a belső valóságára kimért korlátoltság folytán. De kétségtelen, hogy vonzerőd hatása örökké és elválaszthatatlanul benne van kezed munkájának valóságában, bár ami méltó gondviselésed megszentelt udvarához, messze felül áll azon, amit az egész teremtés elérhet. Ez mutatja, ó Istenem, hogy teljesen képtelen vagyok Téged dicsőíteni, és rámutat tehetetlenségemre, hogy hálát adjak Néked; és még inkább arra, hogy isteni egységedet felismerjem vagy hogy elérhessem dicséreted, szentséged és dicsőséged világos jeleit. Nem – hatalmadra – semmi más után nem vágyakozom csak a Saját Lényed után, és nem keresek mást csak Téged.

7.5

1. Dicsőíttessék a Te Neved, ó Isten! Tiéd valóban a Teremtés és Kinyilatkoztatás Királysága, és bizony Urunkba helyeztük mi minden bizodalmunkat. Illessen minden dicsőítés Téged, ó Isten! Te vagy a mennyek és a föld Teremtője, és mindeneké a kettő között, és bizony Te vagy a legfőbb Uralkodó, az Alkotó, a Mindenek Felett Bölcs. Dicsőíttessél, ó Urunk! Bizonyosan össze fogod Te gyűjteni az emberiséget azon Napra, melynek eljöveteléről kétség nem lehet – a Napra, mikor mindenki meg fog jelenni Előtted, és életet talál Benned. Ez az egy igaz Isten Napja – a Nap, melyet úgy hozol el, miként Neked tetszik, parancsolatod erejénél fogva.

2. Te vagy a korlátlan Uralkodó, a csodás Teremtő, a Hatalmas, a Legszeretettebb.

7.6

Dicsértessék a Te Neved, ó Isten! Te vagy valóban a mi Urunk. Te tudsz mindenről a mennyekben és a földön. Küldd le hát reánk irgalmad egy zálogát. Te valóban felülmúlhatatlan vagy az irgalmat gyakorlók között. Minden dicsőség Néked, ó Urunk! Rendeld el számunkra jelenlétedből azt, mi őszinte szolgáid szívét megvigasztalja. Dicsőített vagy Te, ó Isten, Te vagy a mennyek és a föld s a kettő között fekvő dolgok Teremtője. Te vagy a korlátlan Úr, a Legszentebb, a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs. Magasztaltassék a Te Neved, ó Isten! Küldj azoknak, akik hisznek Istenben és jeleiben, oly hatalmas segítséget Jelenlétedből, hogy képesek legyenek érvényesülni az emberiség javarésze fölött.

7.7

1. Dicsőség Néked, ó Isten! Miként említhetnélek Téged, mikor szenten állsz Te az egész emberiség dicsőítése fölött. Magasztaltassék a Te Neved, ó Isten, Te vagy a Király, az Örök Igazság! Te tudod, mi van a mennyekben és a földön, és Hozzád kell visszatérnie mindeneknek. Aláküldötted istenileg elrendelt Kinyilatkoztatásodat tiszta mérték szerint. Dicséret Néked, ó Uram! Parancsodra győzelmessé teszel bárkit, akit csak kívánsz, a menny és a föld seregeivel, és bármivel, mi a kettő között van. Te vagy az Uralkodó, az Örök Igazság, a győzhetetlen hatalom Ura.

2. Dicsőíttessél, ó Uram, Ki mindenkor megbocsátja azon szolgái bűneit, kik megbocsátásodért esedeznek. Mosd le bűneimet, és azok bűneit, kik hajnalonként Tőled keresnek bocsánatot, kik napközben és éjnek évadján Hozzád imádkoznak, kik nem vágyakoznak semmi egyéb után, mint Isten, kik felajánlják mindazt, mit Isten kegyesen rájuk ruházott, kik dicséretedet zengik reggel és estidőn, és kik nem hanyagok kötelességeikben.

7.8

Dicsőség Néked, ó Uram! Bocsásd meg bűneinket, könyörülj rajtunk s tégy képessé, hogy visszatérhessünk Hozzád. Ne engedd, hogy másban bízzunk Rajtad kívül, és nagylelkűen küldd le reánk azt, amit szeretsz és kívánsz, és ami illendő Előtted. Magasztald fel azokat, kik szívből hisznek és bocsáss meg nékik kegyes jóakaratoddal. Mert bizony Te vagy a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való.

7.9

1. Ó Urunk, Istenünk! Védelmezz minket kegyelmeddel mindattól, ami Előtted visszataszító, és add meg nékünk mindazt, ami Hozzád méltó. Adj nekünk többet jótékonyságodból, és áldj meg minket. Nézd el, amit elkövettünk, mosd le bűneinket, és bocsáss meg nekünk irgalmas bocsánatoddal. Te vagy bizony a Legfennköltebb, az Önfenntartó.

2. A Te szerető gondoskodásod körülvesz minden teremtett dolgot a mennyekben és a földön, és megbocsátásod túlszárnyalja az egész teremtést. Tiéd az uralom, a Te kezedben vannak a Teremtés és a Kinyilatkoztatás királyságai. Jobb kezedben tartasz minden teremtményt, és markodban vannak a megbocsátás előírt mértékei. Te megbocsátasz szolgáid közül bárkinek tetszésed szerint. Valóban Te vagy a Mindig Megbocsátó, a Mindeneket Szerető. Semmi sem kerüli el a Te tudásodat, és semmi nincs rejtve Előtted.

3. Ó Urunk, Istenünk! Hatalmad erejével védelmezz minket, segíts, hogy beléphessünk csodálatos, hullámzó óceánodba, és add meg nekünk azt, ami Hozzád méltó.

4. Te vagy a Legfőbb Uralkodó, a hatalmas Cselekvő, a Magasztos, a Mindeneket Szerető.

7.10

1. Dicsőség Néked, ó Uram, én Istenem! Semmi sem kerüli el a Te tudásodat, és semmi sem csúszhat ki a Te kezedből vagy hiúsíthatja meg a Te szándékodat, akár a mennyekben vagy a földön, akár a múltban vagy a jövőben.

2. Te látod a Paradicsomot és lakóit, Te látod a lenti birodalmat és annak lakóit. Mind csak a Te szolgáid és a kezedben tartod őket.

align="justify">3. Ó Urunk! Vezesd győzelemre türelmes szolgáidat a Te Napjaidban azáltal, hogy méltó győzelmet adsz nekik, mivel a vértanúságot keresték a Te ösvényeden. Küldd le rájuk azt, ami vigaszt ad elméjüknek, vidámítja benső lényüket, biztonságot hoz szívüknek, nyugalmat ad a testüknek, és képesé teszi lelküket arra, hogy felszálljon Isten, a Legmagasztosabb színe elé és elérje a legfelsőbb Paradicsomot és oly dicső menedéket, amilyet Te az igaz tudású és erényes emberek számára készítettél. Te valóban mindent tudsz, míg mi csupán szolgáid, rabjaid, kezeseid és a Te szegényeid vagyunk. Nem hívunk más Urat csak Téged, ó Urunk, Istenünk, és nem kérünk áldást vagy irgalmat senkitől csak Tőled, ó Te, Ki az irgalom Istene vagy ezen a világon és a következőn. Mi csupán a szegénység, a semmiség, a tehetetlenség, és a kárhozat megtestesítői vagyunk, míg a Te teljes Lényed gazdagságról, függetlenségről, dicsőségről, fenségről és határtalan kegyelemről tanúskodik.

4. Változtasd át büntetésünket azzá, ami Hozzád méltó e földnek és az eljövendőnek javaiból és a számtalan áldásból, mi onnan fentről erre a lenti földre kiárad.

5. Valóban Te vagy a mi Urunk és mindenek Ura. A Te kezedbe adjuk magunkat, azután vágyakozva, ami Hozzád tartozik.

7.11

1. Dicsértessék a Te Neved, ó Uram! Kinél találjak menedéket, mikor valójában Te vagy az Istenem és az Imádottam; kihez forduljak védelemért, mikor Te vagy az Uram és Birtoklóm; és kihez meneküljek, mikor igazán Te vagy a Mesterem és a Menedékem; és kihez könyörögjek, mikor valóban Te vagy a Kincsem és a vágyam célja; ki által esdekeljek Hozzád, mikor Te vagy a legmagasabb törekvésem és legfőbb vágyam? Minden remény meghiúsult, kivéve a Te mennyei kegyelmed utáni sóvárgást, és minden ajtó zárva van, kivéve a Te áldásaid forrásához vezető bejáratot.

2. Esdekelve kérlek, ó Uram, a Te legsugárzóbb nagyszerűségedre, melynek fénye előtt minden lélek alázattal meghajol, magát földre veti imádatban – oly nagyszerűségre, melynek ragyogása előtt a tűz fénnyé válik, a halottak életre kelnek, és minden nehézség kényelemmé változik. Erre a nagy, csodálatos nagyszerűségre kérlek, és a Te uralmad dicsőségére, ó Te, Ki a megfékezhetetlen erő Ura vagy, hogy változtass át minket kegyelmeddel azzá, amivel Te Magad rendelkezel, és segíts minket, hogy a Te fényed szökőkútjává váljunk, és kegyesen add meg nekünk azt, ami a Te mindeneket meghaladó uralmadhoz méltó. Mert Hozzád emeltem kezeimet, ó, Uram, és Benned találtam óvó támaszt, ó, Uram, és Néked adtam meg magamat, ó Uram, és Beléd helyeztem minden bizalmamat, ó, Uram, és Általad erősödöm meg, ó Uram!

3. Valóban nincs sem hatalom, sem erő, egyedül Benned.

7.12

1. Te tudod, ó Istenem, hogy attól a naptól fogva, amikor szereteted vizéből életre hívtál Engem, mindaddig, amíg el nem értem életem tizenötödik évét, azon a földön éltem, mely látta születésemet (Siráz). Majd képessé tettél Engem arra, hogy elmenjek a tengeri kikötőbe (Búshir), ahol öt éven keresztül birodalmad nagyszerű ajándékaival kereskedtem, és azzal foglalkoztam, amivel megtiszteltél Engem szerető kedvességed csodás lényegén keresztül. Onnan a Szent Földre (Karbela) mentem, ahol egy évet töltöttem. Majd visszatértem szülővárosomba. Ott tapasztaltam meg fenséges ajándékaid kinyilatkoztatását és határtalan kegyelmed bizonyságait. Dicsőítlek Téged az összes nagyszerű ajándékodért, és hálát adok Néked minden jótéteményedért. Aztán 25 évesen a megszentelt Házadba (Mekka) mentem, és mire visszaértem szülőföldemre, egy esztendő eltelt. Ott maradtam türelmesen szereteted ösvényén, és láttam sokfajta bőkezűséged és szerető kedvességed bizonyságait, amíg meg nem parancsoltad Nékem, hogy induljak el a Te irányodba, és járuljak Színed elé. Így hát engedélyeddel eltávoztam, hat hónapot töltve Sád földjén (Iszfahán) és hét hónapot az Első Hegyen (Mákú), ahol alázáporoztattad Reám azt, mi illendő mennyei áldásaid dicsőségéhez, és méltó kegyes ajándékaid és kegyeid fennköltségéhez. Most pedig harmincadik évemben látsz Engem, ó Istenem, e Szomorú Hegyen (Chihríq), ahol egy egész éve lakozom már.

2. Dicsőség Néked, ó Uram, minden időben eleddig és ezután; és köszönet Néked, ó Istenem, minden körülmények között a múltban vagy a jövőben. Az ajándékok, melyeket Reám ruháztál, elérték legteljesebb mértéküket, és az áldások, melyekben részesítettél, eljutottak csúcspontjukra. Semmi mást nem látok, mint a Te kegyelmedet és szerető kedvességedet, bőségedet és kegyes jóságodat, nagylelkűségedet és fenségedet, uralmad és hatalmad, ragyogásod és dicsőséged számos megnyilvánulását, és azt, mi illik mindent meghaladó uralmad és fenséged szent udvarához, és illendő örökkévalóságod és magasztosságod dicső környékéhez.

7.13

1 Jól tudom, ó Uram, hogy vétkeim színed előtt szégyenbe borították arcom, és teherként nehezedtek hátamra Előtted, elválasztottak engem a Te szépséges orcádtól, körülvettek minden oldalról, és minden felől akadályoztak abban, hogy eljuthassak mennyei erőd kinyilatkoztatásaihoz.

2. Ó Uram, ha Te nem bocsátasz meg nekem, ki van, aki kegyelmet adna, és ha Te nem irgalmazol nekem, ki van, aki részvétet tudna mutatni? Dicsőség legyen Néked! Te teremtettél, mikor nem-létező voltam, és Te tápláltál, mikor még minden értelem nélkül voltam. Dicséret Néked! A bőkezűség minden jele Tőled származik, és a kegyelem minden záloga a Te határozatod kincsestárából sugárzik szét.

7.14

Könyörgöm Hozzád, ó Uram, bocsáss meg nékem minden említést a Te említéseden kívül, és minden dicsőítést a Te dicsőítéseden kívül, és minden örömet a Hozzád való közelség örömén kívül, és minden gyönyörűséget a Véled való kapcsolat gyönyörűségén kívül, és minden boldogságot a Te szereteted és tetszésed boldogságán kívül, és mindent, mi hozzám tartozik, de nincs kapcsolatban Véled, ó Te, Ki az urak Ura vagy, Ki biztosítja az eszközöket és megnyitja a kapukat.

7.15

1. Miként dicsérhetnélek Téged, ó Uram, hatalmas ragyogásod bizonyságaiért, és csodás édes illataidért, melyekkel elárasztottál Engem ebben az erődben oly bőségesen, hogy semmi a mennyekben vagy a földön hozzájuk nem mérhető? Vigyáztál Rám e hegy gyomrában, ahol hegyek vesznek körbe minden oldalról. Az egyik fejem fölött függ, mások jobbomon és balomon állnak, és még egy másik Előttem emelkedik. Dicsőség Néked, nincs más Isten, csak Te. Mily gyakran láttam köveket Felém zuhanni a hegyekről, és te megvédtél Engem ezektől, és megóvtál isteni Egységed erősségében.

2. Dicsőített és magasztalt vagy Te, és dicséret Néked mindazért, mit szeretsz és kívánsz, és köszönet Néked azért, amit parancsoltál és előre elrendeltél. Gyengéd irgalmad az idők homályától kezdve aláküldetett, és teremtésed folyamata a múltban és mindig is szakadatlan. A Te kezed munkája más, mint bárki más munkája, a Te nagyszerű ajándékaid nem hasonlíthatók senki máséhoz Rajtad kívül.

3. Dicséret Néked, ó Én Szerettem, és magasztaltassék a Te Neved! Azon órától kezdve, hogy lábamat ez erődbe tettem, addig a pillanatig, mikor majd eltávozom innen, mindig Téged látlak dicsőséged és fenséged trónusán ülve, amint aláküldöd Nékem bőségesen áradó kegyed és kegyelmed számos bizonyságát. Látod, hogy lakhelyem csupán a hegy gyomra, és nem látsz semmit az Én Személyemben, mint a megaláztatás és egyedüllét bizonyságait.

4. Magasztaltassék a Te Neved; köszönetet mondok Néked kifürkészhetetlen parancsod minden pillanatáért, és dicsőítésemet ajánlom megpróbáltatásaid minden eleméért. Miután hagytad, hogy börtönbe vessenek, e börtönt Paradicsomkertté formáltad Számomra, és az örök barátság udvarának termévé tetted Nékem.

5. Mily számosak a versek, melyeket aláküldöttél Nékem, és az imák, melyeket hallottál, hogy Néked ajánlok. Mily sokféle a kinyilatkoztatás, melyet a létbe hívtál Rajtam keresztül, és a tapasztalatok, melyeket láttál bennem.

6. Dicsőíttessék a Te Neved! Számos megpróbáltatás sem volt elég erős ahhoz, hogy megakadályozzon Engem abban, hogy köszönetet mondjak Néked, és hiányosságaim sem tarthattak vissza, hogy a Te erényeidet magasztaljam. A hitetlenek célja az volt, hogy lakhelyemet a kegyvesztettség és megaláztatás honává tegyék. De Te megdicsőítettél Engem a Rólad való megemlékezésemen keresztül, felemeltél Engem azáltal, hogy Téged dicsértelek, kegyesen megsegítettél Engem Egységed kinyilatkoztatásain keresztül, és nagy tisztességet adtál Nékem időtlen örökkévalóságod túláradó ragyogásával. A tűznek megparancsolod: „Légy enyhítő balzsam az Én szolgámnak”, és a börtönnek: „Légy a gyengéd könyörület trónusa az Én szolgámnak Jelenlétem zálogaként”. Bizony, Dicsőségedre esküszöm, Számomra a börtön nem bizonyult egyébnek, mint a legörömtelibb Paradicsomkertnek, és a magasságbéli birodalom legnemesebb helyeként szolgált.

7. Magasztalt és dicsőített vagy Te. Mily gyakran zúdultak Rám megpróbáltatások, és Te megszelídítetted őket és elfordítottad őket kegyes jóakaratoddal; és hányszor uszították az embereket Ellenem, és Te lecsendesítetted őket gyengéd kegyelmeden keresztül. Hányszor gyújtottak tüzet a Nimródok, hogy azzal égessenek meg, de Te e tüzeket balzsammá tetted Számomra; és hányszor hirdették a hitetlenek megaláztatásomat, de Te a dicsőség jeleivé változtattad ezeket Számomra…

8. Bizony Te vagy a legmagasabb célja minden őszinte keresőnek, és a vágyak célpontja azoknak, akik Utánad vágyakoznak. Te vagy, Ki kész válaszolni azok hívására, akik elismerik isteni Egységedet, és Az, Ki előtt a gyenge szívűek letaglózva állnak. Te vagy a szükséget szenvedők segítője, a foglyok megszabadítója, az elnyomók megalázója, a gonoszul cselekvők megsemmisítője, minden ember Istene, minden teremtett dolgok Ura. Tiéd a Teremtés és Kinyilatkoztatás királysága, ó Te, Ki minden világok Ura vagy.

9. Ó Te, Mindenek Felett Megelégítő! Nem kell nékem más Rajtad kívül a nehézségek közepette, melyek Rám zúdulhatnak, és a megpróbáltatásokban még feltornyosulhatnak Előttem. Te vagy az Én egyedüli társam magányomban, szívem öröme egyedüllétemben, az Én Legszeretettebbem börtönömben és lakhelyemen. Nincsen más Isten, csak Te!

10. Akit Te elégítesz meg, nem jut az szomorúságra; akit Te védelmezel, soha el nem enyészhet; akit Te segítesz, soha meg nem alázható; és az, aki felé egy pillantásodat fordítod, soha nem lesz messze Tőled.

11. Írd hát le nékünk azt, mi Tőled való, és bocsáss meg nékünk azért, amilyenek vagyunk. Bizony, Te vagy az Erő és Dicsőség Ura, minden világok Ura. „Magasztaltassék a te Urad, a hatalom Ura! Mennyire fölötte áll ő annak, amit állítanak! Békesség a küldöttekre, és dicsőség Istennek, a teremtmények Urának.”82

7.16

1. Dicsőség Néked, ó Istenem! Te vagy az Isten, Aki mindenek előtt létezett, mindenek után létezni fog, és mindenen túl fennmarad. Te vagy az Isten, Ki mindent tud és mindenek felett áll. Te vagy az Isten, Ki mindenekkel irgalmasan jársz el, Ki mindenek felett bíráskodik és Kinek a látása mindenre kiterjed. Te vagy az én Istenem, ismered helyzetemet, Te látod külső és belső lényemet.

2. Adj megbocsátást nekem és azon hívőknek, akik feleltek Hívásodra. Légy elégséges segítőm mindazok gonoszsága ellen, akik szomorúságot szeretnének okozni vagy rosszat akarnak nekem. Valóban Te vagy minden teremtett dolgok Ura. Te kielégítesz mindenkit, míg senki sem lehet elégedett Nélküled.

7.17

1. Esdekelve kérlek dicsőséges arcod fényének ragyogására, időtlen nagyságod fenségére és mindent meghaladó uralmad erejére, hogy rendelj most számunkra mértéket mindenből, mi jó és illő, és rendelj nékünk részt kegyelmed kiáradásának minden részéből. Mert ajándékok osztása Néked veszteséget nem okoz, sem a kegyek adása nem csökkenti a Te gazdagságodat.

2. Dicsőített vagy, Uram! Én bizony szegény vagyok, míg Te valóban gazdag vagy. Én bizony alantas vagyok, míg Te valóban hatalmas vagy. Én bizony tehetetlen vagyok, míg Te valóban erős vagy. Én bizony megalázott vagyok, míg Te valóban a legmagasztosabb vagy. Én bizony nyomorult vagyok, míg Te valóban a hatalom Ura vagy.

7.18

1. Rendelj el számomra minden jót, ó Uram, amit teremtettél vagy teremteni fogsz, és óvj meg minden rossztól, ami Előtted visszataszító azon dolgok közül, amiket életre hívtál, vagy életre fogsz hívni. Bizony, a Te tudásod átölel minden dolgokat. Dicsértessél! Rajtad kívül valóban nincsen más Isten, és a mennyekben, a földön, vagy a kettő között soha semmi nem hiúsíthatja meg szándékodat. Te valóban mindenek fölött hatalmas vagy.

2. Távol legyen a Te lényed fenségességétől, ó Istenem, hogy bárki is keresse szerető jóságodat vagy nagylelkűségedet. Távol legyen mindent meghaladó dicsőségedtől, hogy bárki is ajándékaid és gyengéd irgalmad bizonyítékait kérje Tőled. Túl magasan állsz Te ahhoz, hogy bárki is kegyes gondviselésed és szerető gondoskodásod megnyilvánulását kérje, és túl szentséges a Te dicsőséged, hogy bárki Tőled a Te áldásaid és mennyei bőkezűséged és kegyelmed áradatát kérje. Számtalan keggyel ékes mennyei és földi királyságod egészében mérhetetlenül dicsőített vagy Te minden felett, minek azonosságot lehetne tulajdonítani.

3. Minden, amiért Hozzád könyörgöm, ó Istenem, az, hogy adj erőt: még mielőtt a lelkem elhagyja a testem, hadd nyerjem el tetszésedet, akárcsak egy mustármag apró töredékénél is rövidebb pillanatra. Mert ha akkor száll fel a lelkem, mikor Te meg vagy velem elégedve, akkor minden gondtól és aggálytól meg fogok szabadulni; de ha akkor hagy el a lelkem, amikor Te elégedetlen vagy velem, akkor, még ha minden jótettet véghez is vittem volna, egy sem érne semmit, és ha minden tiszteletet és dicsőséget ki is érdemeltem volna, semmi sem szolgálná felemelkedésemet.

4. Hőn könyörgöm Hozzád, ó Istenem, részesíts kegyesen megelégedésedben, amikor Magadhoz szólítasz és szent Színed elé rendelsz, mivel Te öröktől fogva a végtelen jóság Istene vagy birodalmad népe számára, és a legkitűnőbb ajándékok Ura mindazok számára, akik Mindenhatóságod fennkölt mennyországában lakoznak.

7.19

1. Hány lélek hívatott életre, akik a Te ösvényeden szörnyű megaláztatásnak voltak kitéve azért, mert Szavadat magasztalták, és isteni Egységedet dicsőítették. Milyen bőven folyt a vér a Te hitedért és hogy isteni Küldetésed valódiságát bizonyítsák és Téged dicsőítsenek! Mily nagy vagyonokat koboztak el a Te szereteted ösvényén, hogy Szentséged fennköltségét hirdessék, és dicsőséges Nevedet magasztalják! Mily sok láb taposta a port azért, hogy szent Szavadat hirdessék, és dicsőséged magasztalják! Mily számtalan hang szállt fel keseregve, számtalan szívet töltött el rettegés, borzalmas szenvedések, amiket csak Te tudsz számon tartani, nehézségek és fájdalmak, melyek Rajtad kívül mindenki más számára kifürkészhetetlenek maradnak; és mindez azért, hogy Szentséged fenségét elfogadtassa, ó Istenem, és dicsőséged túlvilági jellegét bemutassa.

2. Mindezt azért rendelted el, hogy minden teremtmény tanúskodhasson arról, hogy csupán a Te kedvedért hívatott életre. Megtagadtad tőlük azt, mi nyugalmat adna szívüknek azért, hogy megbizonyosodjanak, hogy bármi a szent Lényeddel kapcsolatos dolog messze jobb és fenségesebb mindennél, ami őket kielégítené; mert a Te leigázhatatlan hatalmad mindent áthat és azt soha semmi nem tudja megakadályozni.

3. Te valóban azért okoztad ezeket a jelentős eseményeket, hogy a belátással megáldottak könnyen felismerhessék, hogy Te rendelted el ezeket azért, hogy isteni Egységed fenségét kimutassák, és hogy Szentséged magasztosságát hirdessék.

7.20

1. Dicsőség Néked, ó Uram! Ha azt rendelnéd, hogy valaki minden földi javaktól megfosztott legyen és élete kezdetétől a Hozzád való visszatérésig rendelésed szerint nyomorban tengődjék, de szereteted Fájáról hívtad életre, ez az ajándék jobb lenne számára, mint mindaz, amit a mennyben és a földön és a kettő között teremtettél; mivel a mennyei otthont kapja örökségül jótékonyságod megnyilvánulása által, és részese lesz minden jónak, amit előkészítettél ott; mert ami Nálad van, az kimeríthetetlen. Ez valóban a Te áldásod, amit akaratod kedve szerint azoknak ajándékozol, akik szereteted ösvényén járnak.

2. Hányan vannak, akiket a múltban Érted megöltek, és akiknek a nevével ma mindenki büszkélkedik; és hányan vannak, akiknek megengedted, hogy földi vagyont gyűjtsenek és azt gyarapítsák, de Igazságod elkerülte őket és mára feledésbe merültek. Övék a sanyarú fenyítés és a keserves büntetés.

3. Ó Uram! Gondoskodj arról, hogy isteni Egységed Fája gyorsan növekedjék; öntözd hát Urunk tetszésed folyóvizével, és tedd, hogy isteni biztonságod megnyilvánulása előtt azokat a gyümölcsöket hozza, amiket Te kívánsz dicsőítésedre és magasztalásodra, dicséretedre és hálaadásodra, és Neved magasztalására, hogy a Te Lényeged egysége hirdettessék és imádat szálljon Feléd, mert mindez csakis a Te kezedben van, és senki máséban.

4. Sokszorosan áldottak azok, kiknek vérét kiválasztottad arra, hogy hited Fáját öntözze, és így a Te szent és megváltozhatatlan Szavadat felmagasztalja.

5. Rendeld el, ó Uram, számomra és azok számára, akik Benned hisznek, azt, mi Szerinted nekünk a legjobb, amint ez előíratott Minden Könyvek Anyjában, mivel Te a kezedben tartod minden dolgok előírt mértékét.

6. A Tőled jövő bő ajándékok zápora hull állandóan azokra, akik a Te szereteted ápolják, és mennyei bőkezűséged csodálatos bizonyítékait bőven osztod azokra, akik isteni Egységedet felismerik. Terád bízzuk mindazt, amit nekünk szántál, és könyörgünk, hogy adj meg nekünk minden jót, mit tudásod felölel.

7. Védj meg engem, ó Uram, minden rossztól, amit mindenhatóságod észlel, mert nincs erő és hatalom, csak Benned. Nincs győzelem, csak a Te jelenlétedből és egyedül Tiéd a parancsolás. Bármit akart Isten, az meglett, és amit nem akar, az nem lesz.

8. Nincs hatalom és erő, csak Istenben, Ki a Legfennköltebb, a Leghatalmasabb.

7.21

1. Ó Uram! Engedd meg, hogy a föld minden népe beléphessen Hited Paradicsomába, úgy, hogy egy teremtett lény se maradjon jó tetszésed határain kívül.

2. Te öröktől fogva hatalmas vagy azt tenni, ami Néked tetszik, és magasztosan állsz minden fölött, mit csak kívánsz.

7.22

1. Részesíts, ó Istenem, szereteted és tetszésed teljes mértékében, és csodásan ragyogó fényed vonzásával bájold el szívünket, ó Te, Ki a Legfőbb Bizonyíték és a Legdicsőségesebb vagy. Küldd le reám, kegyelmed jeléül, életadó fuvallataidat napközben és éjszaka, ó, a bőkezűség Ura.

2. Nem tettem semmit, amivel megérdemeltem volna, ó Istenem, hogy arcodat meglássam, és bizton tudom, hogyha még addig élnék is, míg a világ áll, akkor sem tudnék semmi olyat tenni, amivel ezt a kegyet kiérdemelhetném, mert a szolga rangja mindig is túl alacsony ahhoz, hogy bebocsáttatást nyerjen szent udvarodba, hacsak el nem ér hozzám nagylelkűséged, át nem hat gyengéd irgalmad, és körül nem ölel szerető kedvességed.

3. Légyen minden dicséret a Tiéd, ó Te, Kin kívül nincsen más Isten. Engedd kegyesen, hogy felemelkedjem Hozzád, add meg nékem a megtiszteltetést, hogy közelségedben lakozhassam, és csak Véled társaloghassak. Nincsen más Isten, csak Te.

4. Valóban, ha Te meg kívánnád áldani egy szolgádat, kitörölnél Te szíve birodalmából minden említést és hajlamot a Te említéseden kívül, és ha rosszat kívánnál tenni egy szolgádnak amiatt, amit keze igaztalanul cselekedett arcod előtt, próbára tennéd őt ennek és az eljövendő világnak a javaival, hogy azokkal foglalatoskodjék, és elfelejtkezzen Reád emlékezni.

7.23

1. Dicsőség légyen Néked, ó Uram, Ki parancsod erejével életre hívtál minden teremtett dolgot.

2. Ó Uram! Segítsd meg azokat, akik Rajtad kívül mindenről lemondtak, és adj nékik nagy győzelmet. Küldd le hozzájuk, ó Uram, a menny és a föld és minden közbeeső angyalainak seregeit, hogy segítsék szolgáidat, támogassák és erősítsék őket, vezessék őket sikerre, és tartsák fenn őket, adjanak nékik dicsőséget, részesítsék őket tiszteletben és magasztalásban, tegyék őket gazdaggá és győzedelmessé csodálatos győzelemmel.

3. Te vagy az ő Uruk, a mennyek és a föld Ura, minden világok Ura. Szilárdítsd meg ezt a Hitet, ó Uram, ezen szolgák erejével, és add, hogy diadalmaskodjanak a föld minden népe fölött. Mert ők, valóban, a Te szolgáid, akik Rajtad kívül minden mástól elszakadtak, és Te vagy, valóban, az igaz hívők oltalmazója.

4. Add meg nékik, ó Uram, hogy szívük ehhez a Hithez, a Te sérthetetlen Hitedhez való hűségük által erősebbé váljék, mint bármi más az egekben és a földön és a kettő között; és erősítsd meg kezüket, ó, Uram, a Te csodálatos hatalmad jeleivel, hogy az egész emberiség szeme előtt nyilvánvalóvá tudják tenni a Te hatalmadat.

7.24

1. Ó, Uram! Hozzád térek menedékért és a Te jeleidre figyelmez szívem.

2. Ó, Uram! Utazzak bár vagy légyek otthon, elfoglaltságomban vagy munkámban, teljes bizodalmam Beléd helyezem.

3. Nyújtsd nékem hát elégséges segítséged, hogy mindentől függetlenné váljak, ó, Te, Kinek irgalma felülmúlhatatlan!

4. Add ki részemet tetszésed szerint, ó Uram, és tedd, hogy megelégedjek azzal, mit nékem rendeltél.

5. Tiéd minden hatalom a parancsolásra.

7.25

Ó Uram! Te vagy minden szenvedés Eloszlatója és minden nyomorúság Megszüntetője! Te vagy, Ki elűz minden bánatot és megszabadít minden rabot, s Te vagy minden lelkek Megváltója. Ó Uram, ments meg engem irgalmad erejével, s számlálj azon szolgáid közé, kik megváltást nyertek.

7.26

1. Öröktől fogva Te voltál, ó Uram, és Te leszel mindig az Egy igaz Isten, míg Rajtad kívül mindenki szűkölködő és szegény. Köteledbe kapaszkodva kitartóan, ó Istenem, az egész emberiségtől függetlenné váltam, és arcomat gyengéd irgalmad felé irányítva, elfordultam minden teremtett dologtól. Kegyesen lelkesíts, ó Istenem, bocsánatod és jótékonyságod, dicsőséged és fenséged, uralmad és nagyságod által, mert Kívüled nem találok hatalmasat és mindentudót. Védelmezzél, ó Istenem, mindent átható és mindenre elegendő dicsőséged hatalmával, és a mennyek és a föld seregeivel, mert senkiben nem bízhatok meg teljesen, kivéve Tebenned és Rajtad kívül nincs más menedékem.

2. Te vagy az Isten, az én Uram, Te ismered szükségletemet, látod helyzetemet, és jól tudod, mi történt velem rendeleted szerint, és látod a földi szenvedéseket, miket elviseltem a Te engedelmeddel, mint bőkezűséged és jótékonyságod zálogát.

7.27

1. A dicsőségek dicsősége és a legfényesebb fény legyen Véled, ó Istenem. Magasztosságod oly mindent átható, hogy emberi képzelet nem érhet fel hozzá, és tökéletes hatalmad oly fennkölt, hogy az emberi szív és elme madarai sohasem érhetik el magaslatát. Minden lény elismeri, hogy képtelen Téged rangodhoz illően dicsőíteni. Mérhetetlenül fenséges vagy. Senki sem tudja Lényedet úgy magasztalni és jóságod jeleit úgy kifürkészni, ahogyan az Lényeged mélyén létezik, hiszen egyedül Te ismered Önmagadat úgy, ahogyan Te Önmagadban létezel.

2. Hálát adok Néked, Urunk Istenünk azért, hogy a teremtés és alkotás világát életre hívtad – hálát adok, mely fényesen ragyog sugalmazásod erejével, mit Kívüled senki más nem tud kellően felmérni. Magasztallak és hálát adok Néked továbbá úgy, amint az félelmetes jelenlétedhez és mindent legyőző fenséged dicsőségéhez illő, ezért a nagyszerű áldásért, ezért a csodás jelért, ami a Te Kinyilatkoztatásod és Teremtésed királyságaiban megnyilvánul.

3. Minden dicsőség Néked! Mérhetetlenül fenséges az, mi Hozzád méltó. Valóban, még soha senki sem fogta fel kellően a Te rangod fenségét, és Kívüled senki nem ismert fel Téged úgy, ahogy az Hozzád méltó. Jótékonyságod áradatán keresztül nyilvánulsz meg, míg Rajtad kívül senki nem tudja felmérni Kinyilatkoztatásod fenségét.

4. Magasztaltassék a Te neved! Van-e bárkinek Rajtad kívül önálló léte úgy, hogy sejthetné a Te természetedet, és van-e bárkinek Rajtad kívül csak nyomokban is oly öntudata, amivel felismerhetnélek Téged? Mindaz, ami ismert, hírét a Te neved, a Legnyilvánvalóbb ragyogásának köszönheti, és mindent az a vibráló hatás mozgat, mely legyőzhetetlen Akaratodból árad. Te közelebb vagy minden dolgokhoz, mint azok önmagukhoz.

5. Dicsőített és magasztos vagy Te! Fenséged túl emelkedett ahhoz, hogy az értelemmel megáldottak kezei Hozzád felérjenek, felmérhetetlen mélységed túl mély ahhoz, hogy az emberi elme és felfogás folyói abból eredhetnének.

7.28

1. Isten, a Könyörületes, az Irgalmas nevében

2. Minden dicsőség Istennek, Ki már akkor Örökkön valótól volt, mielőtt a teremtett dolgok a létbe hívattak volna, mikor nem volt még senki más Rajta kívül. Ő az, Ki a Mindöröktől Való örök volt, miközben teremtése egyetlen része sem létezett még. Bizony azok lelke, akik megértéssel ruháztattak fel, meg nem érthetik tulajdonságai akár csak legkisebb megnyilvánulását is, és azok elméje, akik elfogadták egységét, képtelenek arra, hogy felfogják mindenhatósága legjelentéktelenebb bizonyítékát is.

3. Szentséges vagy Te, ó Uram, én Istenem. Az emberek nyelve nem tudja méltóan magasztalni dicsőséges művedet. Hát akkor még mennyire jobban megbotlanak, ha megpróbálják mindent meghaladó hatalmad fenségét dicsérni; és minthogy az emberi megértés mélyen megzavarodik, hogy kifürkéssze teremtésed akár egyetlen tárgyának misztériumát, hogyan tudna akkor bárki is Önnön Lényed felismeréséhez eljutni?

4. Megismertelek Téged, mert Te megismertetted velem, hogy Te megismerhetetlen vagy bárki más számára Rajtad kívül. A teremtés által, melyet Te alkottál a puszta nem-létből, értesültem arról, hogy a Te Lényeged megértéséhez vezető út mindenki számára el van zárva. Te Isten vagy, Ki mellett nincsen más Isten. Önmagadat kivéve senki sem foghatja fel a Te természetedet. Te páratlan és társ nélküli vagy. Öröktől fogva egyedül és társ nélkül voltál, és örökké ugyanígy leszel, miközben egyetlen teremtett dolog sem fogja soha megközelíteni a Te magasztos állásodat.

5. Minden ember megvallja, ó Istenem, hogy mennyire képtelenek arra, hogy megismerjenek Téged, miként Te ismered a Saját Lényedet; a megébresztő lökés, melyet szétküldtél, az egész teremtésben kézzel fogható, és mindazon teremtett dolgok, melyeket alkottál, csupán a Te csodás jeleid kifejeződései. Dicsőíttessék a Neved; mérhetetlenül magasztosan állsz Te teremtményeid bármelyikének erőlködésénél, hogy olyan felisme­résedhez juthasson el, miként az illendő és méltó Hozzád.

6. Dicsőség Néked! A mód, ahogy teremtésedet a nemlétből a létbe hívtad, megakadályoz minden teremtett dolgot abban, hogy felismerjen Téged, és ahogyan megalkottad teremtményeidet a reájuk kiszabott korlátokkal egyetemben, tökéletes semmisségüket hirdetik a Te tulajdonságaid kinyilatkoztatásai előtt.

7. Magasztaltassál, ó Istenem! Az emberiség erőtlen arra, hogy Dicsőséged ünnepelje, és az emberek elméje rövid ahhoz, hogy dicséretet mondjon Néked. Tanúságot teszek Színed előtt, ó Istenem, hogy csodálatos bizonyságaid által vagy Te ismert, és jeleid kinyilatkoztatásain keresztül vagy felismerhető. A tény, hogy minket a létezésbe hoztál, arra indít, hogy elismerjem Előtted, hogy mérhetetlenül magasztosabb vagy Te dicséretünknél, és azon tulajdonságok erejénél fogva, melyekkel lényünket felruháztad, bizonyságot teszek Néked, hogy magasan állsz Te megértésünk felett.

8. Add, hogy felszárnyalhassak a legmagasabb csúcsokra, mikor Hozzád közelítek, és tégy képessé, hogy közel kerülhessek Hozzád szentséged illatán keresztül. Emígyen az elragadtatás fénye hadd oldja semmivé a korlátokat, a Tőled való távolság hadd oldódjon fel azáltal, hogy közel kerülhetek az újraegyesülés trónusaihoz, és hadd váljanak azon szövevényes fátylak – melyek megakadályoztak engem abban, hogy udvarházadba beléphessek – oly ritkássá, hogy Színed elé járulhassak, közeledben lehessen lakhelyem, és hadd zengjem dicsőítésed verseit, melyekkel Önmagadat nékem leírtad, bizonyságot téve, hogy Te vagy Isten, hogy nincsen más Isten, csak Te, az Egyetlen, az Összehasonlíthatatlan, a Mindöröktől Való, hogy Te nem nemzesz, Téged sem nemzettek, hogy nincs leszármazottad, társad, sem nincsen más védelmező a megaláztatás ellen, csak Te, és hogy Te vagy minden világok Ura. Bizonyságot teszek továbbá, hogy Rajtad kívül mindenki más csupán a Te teremtményed, és tenyeredben tartod őket. Senki nem tiszteltetik meg anyagi eszközökkel, vagy él szűkölködve, hacsak nem a Te Akaratod által. Te vagy az örökké tartó napok Királya, és a legfőbb Uralkodó. Hatalmad kiterjed minden dolgokra, és minden teremtett dolog a Te Akaratodból létezik. Az egész emberiség elismeri, hogy alázatos szolgák ők, és bevallják tökéletlenségüket, és nincsen semmi, mely ne zengné a Te dicséretedet.

9. Kegyelmes orcád dicsőségére, és időtlen Neved fenségére könyörgöm hozzád, ó Istenem, ne fossz meg engem a Te Napjaid bizonyságainak életadó illatától – azon Napokétól, melyeket Te Saját Magad jelentettél be és hoztál elő.

7.29

1. Te vagy Isten, nincsen más Isten, csak Te.

2. Dicsértessél és dicsőíttessél, ó Uram, én Istenem! Magasan fölötte állsz Te a lét birodalmának, és a Te erőd hat át minden teremtett dolgokat. Te tartod a teremtés királyságát markodban, és hívsz életre bármit a kedved szerint.

3. Minden dicsőség legyen Véled, ó Uram, én Istenem! Azon lelkekre könyörgöm Hozzád, akik hőn várakoznak Kapudnál, és azon szent lényekre, akik beléphettek Jelenléted udvarába, vesd ránk kegyes könyörületed pillantásait, és szemlélj minket szerető gondviselésed szemével. Lelkünket hadd gyújtsa lángra gyengéd vonzalmad tüze, és adj nékünk innunk bőséged élő vizéből. Tarts minket szilárdan hű szereteted ösvényén, és tégy minket képessé arra, hogy Szentséged kerületében lakozhassunk. Bizony, Te vagy Aki ad, a Legnagylelkűbb, a Mindenek Tudója, a Mindenről Értesült.

4. Dicsőíttessél, ó Istenem! Legnagyobb Nevedre szólítalak Téged, melyen keresztül feltárultak Isten, a Legmagasztosabb rejtett titkai, és minden nemzetek nemzetségei a hit és bizonyosság középpontja felé gyűltek, melyen keresztül ragyogó Szavaid sugároznak elő az emberiség megébresztésére, és melyen keresztül minden tudás leglényege kinyilatkoztatott a bőség azon Megtestesülésében. Életem, legbelsőbb lényem, lelkem és testem hadd ajánljam fel áldozatként az Ő lábnyomai által megszentelt pornak.

5. Szívemből könyörgöm Hozzád, ó Uram, én Istenem, legdicsőbb Nevedre, mely által megalapíttatott királyságod és testet öltöttek hatalmad jelei, és mely által zúgni kezdtek az élet és a szent elragadtatás óceánjai teremtményeid porladó csontjainak megélesztésére, és azok végtagjainak megmozdítására, akik befogadták Ügyedet – hűen esedezem Hozzád, rendeld kegyesen számunkra ezen világ és a következő javát, tégy minket képessé arra, hogy bebocsátást nyerjünk irgalmad és szerető kedvességed udvarába, és szívünkben gyújtsd meg az öröm és elragadtatás tüzét. hogy vonzhassa az minden ember szívét.

6. Bizony, Te vagy a Mindenek Felett Erős, a Védelmező, a Mindenható, az Önmagától Való.

7.30

1. Dicsőség Néked, ó Uram, én Istenem! Könyörgöm Hozzád, bocsáss meg nékem és azoknak, akik hitedet támogatják. Bizony, Te vagy a független Úr, a Megbocsátó, a Legnagylelkűbb. Ó Istenem! Tedd képessé azon szolgáidat, akik megfoszttattak a tudástól, hogy befogadtathassanak Ügyedbe; mert ha hallanak Rólad, bizonyságot tesznek az Ítélet Napja igazságáról, és nem vitatják bőséged kinyilatkoztatásait. Küldd le rájuk kegyelmed jeleit, és adj nékik, akárhol is lakozzanak, bőséges részt abból, mit a kegyesek számára rendeltél szolgáid közül. Te vagy valóban a Legfőbb Uralkodó, a Mindenekben Bővelkedő, a Legnagylelkűbb.

2. Ó Istenem! Bőséged és áldásaid zápora hadd hullhasson alá az otthonokra, melyeknek lakói befogadták Hitedet, kegyelmed zálogául, és a Tőled származó szerető kedvesség jeleként. Bizony, felülmúlhatatlan vagy Te a megbocsátásban. Ha a Te kegyelmedet megvonod bárkitől, hogy lehetne azt a Hit követői közé számolni a Te Napodon?

3. Áldj meg engem, ó Istenem, és azokat, akik hinni fognak jeleidben a kijelölt Napon, és azokat, akik az én szeretetemet hordozzák szívükben – olyan szeretetet, melyet Te csepegtettél beléjük. Bizony, Te vagy az igazságosság Ura, a Legmagasztosabb.

7.31

1. Mérhetetlenül magasan állsz Te, ó Istenem, minden lények és teremtett dolgok erőfeszítései fölött, hogy dicsérjenek és felismerjenek Téged. Egyetlen teremtmény sem érthet meg Téged úgy, miként az illendő szent Lényed valóságához, és egyetlen szolga sem imádhat Téged úgy, miként az méltó megismerhetetlen Lényegedhez. Dicsőség Néked; túl magasztos Önnön Valód ahhoz, hogy bármiféle teremtményedtől származó utalás valaha Színed elé juthasson.

2. Bármikor is szárnyaltam fel szent légkörödbe, ó Uram, és jutottam el a Hozzád való imádságos lelkület legbelsőbb mélyébe, azon felismeréshez vezettél, hogy megközelíthetetlen vagy, és semmilyen említésed nem érheti el soha transzcendens udvarodat. Ezért fordulok a Te Szeretteid felé – Azok felé, Kikre kegyesen reáruháztad a Te Saját állásodat, hogy Ők megnyilváníthassák a Te szeretetedet és a Te valódi tudásodat. Áldd meg Őket, ó Istenem, minden kiváltsággal és nagyszerű ajándékkal, melyet tudásod ismer hatalmad birodalmában.

3. Ó Istenem, Uram és Mesterem! Hatalmadra és dicsőségedre esküszöm, hogy Te egyedül, és Rajtad kívül senki más sem a végső vágya minden embernek, és hogy Te egyedül, és Rajtad kívül senki más sem a tárgya az imádatnak. Ó Istenem! Megközelíthetetlen dicsőséged ösvényei arra indítottak engem, hogy e szavakat kiejtsem, és elérhetetlen magasságaid útjai vezettek engem ezen utalásom megtételére. Magasztos vagy Te, ó Istenem! Kinyilatkoztatásod bizonyságai túl nyilvánvalóak nékem ahhoz, hogy bármi másra utaljak Rajtad kívül, és a szeretet, mit Irántad érzek, sokkal édesebb az én nyelvemnek, mint minden dolgok tudása, és megszabadít az engem attól, hogy Rajtad kívül bárki más tudását keressem.

4. Minden dicsőség Néked, ó Uram. Bizony hiszek én Benned, amint Te vagy Önmagadban; és Tőled, amint Te vagy Önmagadban, könyörgök megbocsátást magam számára és az egész emberiség nevében.

5. Ó Istenem! Egész valómban Orcádhoz menekültem, és földre vetettem magam Előtted, és nincs hatalmam semmi felett a Te szent jelenlétedben. Ha megbüntetnél hatalmaddal, bizonyosan igazságos lennél a Te rendelésedben; és ha minden nagyszerű ajándékot reám ruháznál, bizony Te lennél a legnagylelkűbb és a legbőkezűbb. Valóban, független vagy Te a világ minden népétől.

6. Újraegyesülést kerestem Véled, ó Mesterem, mégsem sikerült odáig eljutnom, hacsak nem azon a tudáson keresztül, hogy forduljak el mindentől Rajtad kívül. Szereteted után vágyódtam, de nem találtam meg azt másban, mint lemondásban mindenről Rajtad kívül. Hőn arra vágytam, hogy imádjalak, mégsem tudtam az imádatodig eljutni azon kívül, hogy szeretem azokat, kik örömüket lelik a Te szeretetedben. Nem ismerek el senki mást, ó Istenem, Rajtad kívül. Te összehasonlíthatatlan vagy és nincs társad. Te egyedül ismered a mi gyarlóságunkat, és Rajtad kívül senki más nem rendelkezik e tudással. Bocsánatodért könyörgök mindazért, amit Te rosszallsz.

7. Sugallatod lelkével hívlak Téged minden időben, mondván: „Valóban Te vagy a Mindeneket Birtokló, a Páratlan. Nincs más Isten, csak Te. Mérhetetlenül magasabb és magasztosabb vagy Te azok leírásánál, akik gőgösen társakat állítanak Melléd.”

7.32

1. Minden fenség és dicsőség, ó Istenem, és minden uralom és fény és nagyság és ragyogás legyenek Véled. Arra ruházod Te a hatalmat, akire akarod, és visszatartod attól, akitől kívánod. Nincsen más Isten, csak Te, a Mindenek Birtokosa, a Legmagasztosabb. Te vagy Az, Ki a semmiből teremti a világegyetemet és mindeneket, mik abban lakoznak. Nincsen más Hozzád méltó Önmagadon kívül, miközben Rajtad kívül mindenki más csupán számkivetett szent Színed előtt, és olyanok, mint a semmi, összehasonlítva Önnön Lényed dicsőségével.

2. Távol álljon tőlem, hogy erényedet másképpen magasztaljam, mint ahogy Te magasztaltad Önmagadat súlyos Könyvedben, ahol emígyen szólsz: „A tekintetek nem észlelik Őt, ám Ő észleli a tekinteteket. Ő az éleselméjű, kinek mindenről tudomása van.”83 Dicsőség Néked, ó Istenem, valóban, egyetlen elme vagy látás, bármilyen éles és messze tekintő, sem tudja soha megragadni a Te jeleid akár legjelentéktelenebbjének természetét is. Bizony Te vagy Isten, nincsen más Isten Rajtad kívül. Tanúságot teszek, hogy Te saját Magad vagy tulajdonságaid egyedüli kifejeződése, hogy szent udvarodba Rajtad kívül más dicsőítése el nem juthat, sem tulajdonságaidat meg nem fejtheti senki Rajtad kívül.

3. Dicsőség Néked, magasztosabb vagy Te bárki más leírásán Rajtad kívül, minthogy az emberi elmét meghaladja, hogy illendően dicsőítse erényeidet, vagy megértse Lényeged legbelsőbb valóságát. Távol álljon dicsőségedtől, hogy teremtményeid leírjanak Téged vagy, hogy Rajtad kívül bárki más valaha is megismerhessen. Én is úgy ismerhettelek meg Téged, ó Istenem, hogy megismertetted Magad vélem, mert ha Te nem nyilatkoztattad volna ki Magad számomra, nem ismerhettelek volna meg. Azért imádlak Téged, mert engem Magadhoz rendeltél, mert ha a Te rendelésed nem lett volna, nem imádhattalak volna. Dicsőíttessél, ó Istenem, vétkeim hatalmasak, és bűneim óriásira nőttek. Mily szégyenletes lesz az én hányódásom a Te szent jelenlétedben. Nem tudtalak megismerni olyan mértékben, amennyire Te kinyilatkoztattad Magad nékem; nem tudtalak imádni olyan odaadással, mely a Te rendelésedhez méltó; nem tudtam engedelmeskedni Néked, mert nem jártam szereteted ösvényét oly módon, mint ahogyan Te erre indítottál.

4. Hatalmad a tanúm, ó Istenem, hogy ami illendő Hozzád, az sokkal nagyobb és sokkal magasztosabb, mint amit bármely lény akár csak megkísérelhet elérni. Valóban, semmi nem érthet meg Téged soha úgy, ahogy az méltó lenne Hozzád, sem egyetlen szolgáló teremtmény nem imádhat Téged, miként illendő lenne ez a Te imádatodhoz. Oly tökéletes és átfogó a Te bizonyságod, ó Istenem, hogy annak legbelsőbb lényege messze túlmutat bármely lélek leírásán, és adományaid záporai oly bőségesek, hogy egyetlen értelem sem foghatja fel végtelen körüket.

5. Ó Istenem! Ó Mesterem! Számtalan kegyelmedre, és azon pillérekre könyörgök Hozzád, melyek dicsőséges trónusodat tartják, könyörülj meg ezen alantas embereken, akik erőtlenek arra, hogy elviseljék e múló élet kellemetlen dolgait, hát akkor még kevésbé tudják elviselni a Te büntetésedet az eljövendő életben – olyan büntetést, melyet a Te igazságod rendel el, a Te haragod hív elő, és örök időkig létezni fog.

6. Önmagadra könyörgöm Hozzád, ó Istenem, Uram és Mesterem, járj közben érdekemben. Igazságod elől irgalmadhoz menekülök. Menedékemként Téged kereslek és azokat, akik nem fordulnak el ösvényedtől még egy szempillantásig sem, azokat, kiknek kedvéért megteremtetted a teremtést kegyelmed és jóságod zálogaként.

7.33

1. Ó Istenem! Kívüled nincs más, ki lelkem gyötrelmét enyhíteni tudná, és Te vagy legmagasabb törekvésem, ó Istenem. Szívem senki máshoz nem tartozik, csak Hozzád és azokhoz, akiket szeretsz. Ünnepélyesen kijelentem, hogy úgy életem, mint halálom Teérted van. Te valóban összehasonlíthatatlan és páratlan vagy.

2. Ó Uram! Bocsásd meg, hogy elzártam magam Tőled. Dicsőségedre és fenségedre, nem voltam képes Téged méltón felismerni és imádni, miközben Te feltárod Magad előttem, és hívsz, hogy rangodhoz illően emlékezzem meg Rólad. Gyötrelmes szenvedés lenne a részem, ó Uram, ha vétkeim és kihágásaim miatt rám tennéd Kezedet. Nem ismerek más segítőt Rajtad kívül. Kívüled nincs menedék, ahová mehetnék. Teremtményeid közül senki nem mer engedélyed nélkül közbenjárni Nálad. Szeretetedbe kapaszkodom udvarod előtt, és parancsod szerint őszintén imádkozom Hozzád, amint az méltó dicsőségedhez. Kérlek, hallgasd meg a hívásomat, ígéreted szerint. Te vagy bizony az Isten, és Rajtad kívül nincsen más Isten. Egyedül és segítség nélkül Te minden teremtett dologtól független vagy. Szerelmeseid odaadása nincs hasznodra, a hitetlenek gonosztettei sem árthatnak Néked. Te vagy az én Istenem, Ki sohasem szegi meg ígéretét.

3. Ó Istenem! Jóságod bizonyítékaira kérlek, engedd meg, hogy szent Színed fennkölt magaslataihoz közeledjek, és védj meg attól, hogy Rajtad kívül bárki más sugallatára hajoljak. Vezesd lépteimet, ó Istenem, ahhoz, mi elfogadható és tetsző Előtted. Védj meg hatalmaddal haragod és büntetésed dühétől, és tarts vissza attól, hogy olyan otthonokba lépjek, melyeket Te nem kívánsz.

7.34

1. Ó Istenem! Képtelen voltam Téged úgy felismerni, ahogy az dicsőségedhez méltó, és nem tudtam úgy félni Téged, ahogy az rangomhoz illő. Hogyan említhetnélek Téged ebben az állapotomban, és hogyan fordíthatnám arcomat Feléd, mikor nem teljesítettem az imádatodat illető kötelességemet?

2. Nem azért hívtál életre engem, hogy hatalmad erejét kimutasd, hiszen az félreérthetetlenül világos és nyilvánvaló, mert Te vagy Isten, Ki öröktől fogva létezett, mikor nem volt semmi más. Te azért teremtettél minket mindent meghaladó erőddel, hogy talán kegyesen említsenek minket a Te Emlékeztetőd ragyogó megnyilvánulása előtt.

3. Nincs Rólad más ismeretem, ó Istenem, mint amire Te tanítottál engem, hogy azáltal felismerhesselek Téged – olyan ismeret, ami csupán a hibáimat és gyarlóságomat tükrözi vissza. Itt vagyok hát, ó Istenem, teljesen Néked szentelve, készen arra, hogy kívánságod szerint cselekedjek. Alázattal vetem magam irgalmad megnyilvánulásai elé, megvallva, hogy Te vagy az Isten, nincsen más Isten Rajtad kívül, összehasonlíthatatlan és páratlan vagy, és nincsen senki Hozzád hasonló. Erről Te Magad teszel bizonyságot, amint az dicsőségednek megfelel.

7.35

  1. Ő Isten, a Legfőbb Uralkodó, az Örökkön Élő,
    Ő, Kinek segítségéért mindenki könyörög.

2. Magasztaltassál és dicsőíttessél Te, ó Uram! A lét világa és az emberek lelke is bizonyságot tesznek, hogy messze magasan állsz Te teremtésed kinyilatkoztatásai fölött, és neved és tulajdonságaid hordozói hirdetik, hogy végtelenül magasztosabb vagy Te mindazon dicséret fölött, mit a teremtés és emberi találmányok királyságaiban lakozók Néked mondhatnak. Minden jelenség és valóság Lényeged egységét mutatja, és minden bizonyság és jel azt az igazságot tükrözi vissza, hogy Te vagy Isten, és nincsen Véled egyenlő, sem társad a menny és föld királyságaiban.

3. Mérhetetlenül magas és szentséges vagy Te, ó Uram! Isteni Lényed bizonyságot tesz, hogy kifürkészhetetlen vagy Te mindeneknek, kik létezésed birodalmában lakoznak, és legbelsőbb Lényeged hirdeti, hogy messze fölötte állsz Te azok leírásának, kik dicsőségedet kinyilatkoztatják.

4. A jelek, melyeket a megszentelt lényegek kinyilatkoztatnak, és a szavak, melyeket a magasztos valóságok kiejtenek, és az utalások, melyeket a magasságbéli lények megnyilvánítanak, mind hirdetik, hogy mérhetetlenül magasan állsz Te a lét birodalma megtestesüléseinek szintje fölött, és mindnyájan szívből megerősítik, hogy végtelenül magasan állsz Te azok leírása fölött, kik a képzelődés fátylaiba burkolóznak.

5. Dicsőség Néked, ó Uram! Isteni Lényed biztos bizonysága legbelsőbb Lényeged egységének, és legfőbb istenséged tesz tanúbizonyságot Önnön Valód egységéről, és minden teremtett dolgok valósága arról, hogy semmilyen kötelék nem köt Téged semmihez a teremtés királyságában, melyet Te alkottál.

6. Minden értő ember, ki felhágott a világtól való elfordulás nemes magaslataira, és minden ékesszóló ember, ki elért a legmagasztosabb állásra, bizonyságot tesz, hogy Te vagy Isten, az Összehasonlíthatatlan, és hogy nem rendeltél Te társat Magad mellé a teremtés királyságában, sem nincsen senki, ki Véled összehasonlítható lenne az emberi alkotások birodalmában. A bölcsek, kik dicsőséged kinyilatkoztatásának csupán egyetlen gondolatával rendelkeztek, a saját megértésük szerint alkották meg hasonmásodat, és az ékesszóló emberek, kik csupán egy villanást láthattak szerető kedvességed és dicsőséged számtalan bizonyságából, társakat állítottak Melléd saját képzelgéseik szerint.

7. Dicső, mérhetetlenül dicső vagy Te, ó Uram! Minden megértő ember messze tévelyedik abbéli kísérletében, hogy felismerjen Téged, és a legmagasabb tudás hordozói is bizony belezavarodnak, mikor Utánad kutatnak. Minden bizonyíték méltatlan megismerhetetlen Lényegedhez, és minden fény visszafordul és a láthatár alá süllyed, mikor hatalmad vakító ragyogásának csupán egy csillanásával szembesül.

8. Ruházd rám, ó Uram, kegyes bőkezűségedet és jó szándékú ajándékaidat, és add meg nékem azt, mi illendő dicsőséged fenségéhez. Segíts meg engem, ó Uram, hogy nagyszerű győzelmet arathassak. Nyisd meg előttem a biztos siker ajtaját, és add, hogy azon dolgok, melyeket megígértél, közel lehessenek. Valóban, hatalmas vagy Te minden dolgok felett. Frissítsd fel szívem, ó Istenem, szereteted élő vizével, és adj innom, ó Mesterem, gyöngéd irgalmad kelyhéből. Hadd lakozhassak, ó Uram, dicsőséged honában, és engedd, ó Istenem, hogy kiemelkedhessek azon sötétből, melyben isteni elrejtettséged burkolózik. Tégy engem képessé, hogy részesülhessek minden jóból, melyet Annak rendeltél, Ki a Pont, és azoknak, kik Ügye hirdetői, és rendeld nékem azt, mi Hozzád méltó és illik a Te rangodhoz. Bocsáss meg nekem kegyesen a dolgokért, melyeket szent Színed előtt tettem, és ne nézz reám az igazságosság szemével, hanem szabadíts meg engem kegyelmed által, bánj vélem irgalmaddal, és törődj vélem a Te bőséges kegyeid szerint, miként az méltó Dicsőségedhez.

9. Te vagy a Mindig Megbocsátó, a Mindenek Felett Dicső, a kegyekkel és ajándékokkal Elhalmozó, a túláradó kegyelem Ura. Bizony nincsen más Isten, csak Te. Te vagy a Mindenek Birtokosa, a Legmagasabb.

10. Szentséges vagy, ó Uram, Te, Kinek mindenki hálát ad. Bármi, amit Rólad állíthatok, csupán felelőtlen bűntett lenne Előtted, és bármilyen módot választok, hogy említselek Téged, az a törvényszegés lényege lenne, és bármilyen dicsérettel is akarlak dicsőíteni Téged, az maga a puszta szentségkáromlás lenne. Rajtad kívül senki sem a múltban, sem a jövőben nem lesz képes kifürkészni a Te misztériumodat, sem nem sikerült soha senkinek, és a jövőben sem fog sikerülni felfedni Lényegedet.

11. Magasztaltassál! Nincsen más Isten, csak Te. Valóban Te vagy a Legfőbb Uralkodó, a Veszélyben Oltalmazó, a Legmagasabb, a Hasonlíthatatlan, a Mindenható, a Mindenek Felett Hatalmas. Bizony, hatalmas vagy Te a Te erődben, a mindent meghaladó dicsőség és fenség Ura.

12. Védd meg, ó Istenem azt, ki megtanulja ez imát kívülről, és ezt mondogatja napközben és éjnek évadján. Bizony, Te vagy Isten, a teremtés Ura, a Mindeneket Kielégítő. Hűséges vagy Te az ígéretedhez, és azt teszed, amit csak kívánsz. Te vagy az, Ki a markában tartja a föld és a menny birodalmait. Bizony, Te vagy a Mindenható, a Megközelíthetetlen, a Veszélyben Oltalmazó, a Mindeneket Lebíró.

7.36

Ó Istenem, Uram, és Mesterem! Elszakítottam magam immár véreimtől és Általad keresem, miként légyek független e Föld lakóitól, és hogyan álljak mindig készen, hogy befogadjam, mi dicséretreméltó Előtted. Halmozz el annyi jóval, hogy ne légyen parancsolóm Rajtad kívül, és növeld meg részem határtalan jótéteményeidből. Bizony, Te vagy a bőségesen áradó kegyelem Ura.

7.37

Hatalmadra szólítlak, ó Istenem! Ne érjen engem semmi rossz a próbák idején, és a hanyagság pillanataiban vezéreld lépteim egyenesen sugallatoddal. Te vagy az Isten, hatalmas vagy Te azt tenni, amit csak kívánsz. Akaratodnak senki ellent nem állhat, sem Célod nem keresztezheti senki.

7.38

1. Megbocsátásodért könyörgöm, ó Istenem, és bocsánatodért esedezem oly módon, amint kívánod, hogy szolgáid Hozzád forduljanak. Könyörgöm, mosd el bűneinket, miként az Istenségedhez méltó, és úgy bocsáss meg nékem, szüleimnek, és mindazoknak, akik a Te mércéd szerint beléptek a Te szereteted hajlékába, ahogy az mindent átható uralmadhoz méltó és mennyei hatalmad dicsőségéhez illendő.

2. Ó Istenem! Te indítottad a lelkemet arra, hogy Hozzád esdekeljen, és Tenélküled nem fordulnék Hozzád. Dicsőíttessél és magasztaltassál; hálát adok Néked azért, hogy kinyilatkoztattad Magad nékem, és bocsánatodért könyörgöm, mert elmulasztottam kötelességemet, hogy megismerjelek, és nem jártam szereteted ösvényén.

7.39

1. Dicsőíttessék a Te Neved, ó Urunk, Istenünk! Te vagy valóban a láthatatlan dolgok Ismerője. Rendelj számunkra olyan javakat, melyeket a Te mindent átfogó tudásod tud kimérni. Te vagy a korlátlan hatalmú Úr, a Mindenható, a Legimádottabb.

2. Minden dicséret légyen a Tiéd, ó Urunk! A kijelölt Napon a Te kegyelmedet fogjuk mi keresni, és Beléd helyezzük minden bizodalmunkat, Ki a mi Urunk vagy. Magasztos vagy Te, ó Isten! Add meg nékünk azt, mi jó és illő, hogy mindentől függetlenné válhassunk Rajtad kívül. Te vagy, valóban, minden világok Ura.

3. Ó Isten! Jutalmazd meg azokat, akik Napjaidban türelmesen szenvednek, és erősítsd meg szívüket, hogy tévelygés nélkül járják az Igazság útját. Majd adj nékik, ó Urunk, oly bőséges ajándékokat, amelyek képessé teszik őket, hogy bebocsáttatást nyerjenek áldott Paradicsomodba. Magasztos vagy, ó Úristen! Bocsásd mennyei áldásaidat azon otthonokra, melyek lakói hittek Benned. Valóban, felülmúlhatatlan vagy Te az isteni áldások aláküldésében. Küldj, ó Isten, olyan seregeket, amelyek győzelemre viszik hűséges szolgáidat. Rendelkezésed erejével úgy formázod Te a teremtett dolgokat, miként Néked tetszik. Te vagy, valóban, az Uralkodó, a Teremtő, a Mindenek Felett Bölcs.

4. Mondd: Isten valóban mindennek az Alkotója. Bőséges táplálékot ad Ő annak, akinek akar. Ő a Teremtő, minden létező Forrása, a Formáló, a Mindenható, a Létrehozó, a Mindenek Felett Bölcs. Ő a legnagyszerűbb címek Birtokosa a mennyekben és a földön és e kettő között. Mindenki az Ő parancsát követi, és a föld és az ég minden lakója az Ő dicsőségét zengi, és Őhozzá fog mindenki visszatérni.

7.40

1. Kinyilatkoztatásodon keresztül, ó Istenem, képessé tettél arra, hogy megismerjelek Téged, és áradó ragyogásod sugarain át ihletet adtál nékem a Rólad való megemlékezéssel. Te vagy a hozzám legközelebb álló, és semmi nincs közötted és közöttem, és Te vagy az, Kinek erejét semmi nem csorbíthatja. Távol légyen hát Lényegedtől, hogy az emberek lelkének vagy az emberi képzelgésnek a leghatalmasabb madara valaha is felszárnyalhasson magaslataira, és túl magasztos a Te szent Lényed ahhoz, hogy az értő emberek legemelkedettebb érzelmei elérhessenek Hozzád. Az örökkévalóságtól fogva senki nem értette meg a Te Önnönmagadat, és az örökkévalóságig az maradsz, ami voltál időtlen idők óta úgy, hogy senki nincsen melletted.

2. Dicsőíttessék a Te Neved. Te vagy a Legszeretettebb, Ki képessé tettél engem arra, hogy megismerjelek Téged, és Te vagy a mindenek által Ismert, Ki kegyelmesen megtiszteltél engem a Te szereteteddel. Te vagy az Örök Úr, Kit senki soha le nem írhat dicsőséged és fenséged bizonyságain keresztül. Te vagy a hatalmas, Kit senki meg nem érthet nagyságod és szépséged kinyilatkoztatásán keresztül, minthogy a fenség és nagyság kifejeződése, valamint az uralom és szépség tulajdonságai csupán isteni Akaratod jelei és uralmad sugárzó visszatükröződései, melyek lényegük és természetük folytán hirdetik, hogy tilos az út, és bizonyságot tesznek, hogy az ösvény elérhetetlen az emberek számára.

7.41

1. Urad Nevében, Aki a Teremtő, az Uralkodó, a Mindeneket Megelégítő, a Legmagasztosabb, Kinek segítségét minden ember esdekelve kéri.

2. Mondd: Ó Istenem! Ó Te, Ki a mennyek és a föld Alkotója vagy, ó a Királyság Ura! Jól ismered szívem titkait, míg a Te Lényed kifürkészhetetlen mindenki számára Rajtad kívül. Látsz mindent, mi tőlem van, és egyedül Te tudod ezt megtenni. Add meg nékem kegyelmeddel azt, ami lehetővé teszi, hogy Rajtad kívül minden mást nélkülözhessek, és rendeld el számomra azt, ami engem Kívüled mindenkitől függetlenné tesz. Add, hogy életem gyümölcsét learathassam e világban és az eljövendőben is. Nyisd ki előttem kegyelmed kapuit, és nagylelkűen részesíts gyengéd irgalmadban és ajándékaidban.

3. Ó Te, Aki a kiáradó kegyelem Ura vagy! Engedd, hogy mennyei segítséged körülvegye azokat, akik Téged szeretnek, és adj nékünk ajándékaidból és bőségedből. Légy Te nékünk elégséges mindenben, bocsásd meg bűneinket, és légy irgalmas hozzánk. Te vagy a mi Urunk és minden teremtett dolog Ura. Senki mást nem hívunk, csak Téged, és semmi másért nem könyörgünk, csak a Te kegyeidért. Te vagy a bőkezűség és kegyelem Ura, hatalmadban legyőzhetetlen, és terveidben a legbiztosabb kezű. Nincsen más Isten, csak Te, a Mindent Birtokló, a Legmagasztosabb.

4. Áldd meg, ó Uram, Küldötteidet, a szenteket és az igazakat. Valóban, Te vagy az Isten, a Páratlan, a Mindeneket Lebíró.

7.42

Magasztos vagy Te, ó Uram, én Istenem! Te vagy valóban a királyok királya. Te adsz hatalmat annak, akinek akarsz, és elveszed azt attól, akitől akarod. Felemeled azt, akit akarsz, és megalázod azt, akit akarsz. Győzelemre vezeted azt, akit akarsz, és megszégyeníted azt, akit akarsz. Gazdaggá teszel, akit akarsz, és szegénnyé, akit akarsz. Akaratoddal bárkit bárki fölé helyezel. Markodban tartod az egész teremtés birodalmát, és mindent lebíró parancsoddal életre hívsz bárkit, akit akarsz. Te vagy bizony a Mindentudó, a Mindenható, a Hatalom Ura.

7.43

1. Dicsőített és magasztalt vagy, ó Isten! Add, hogy a szent jelenléted elé való járulás napja hamar elérkezzen. Vidítsd fel szívünket szereteted és jó tetszésed erejével, és adj nékünk kitartást, hogy készségesen alávessük magunkat Akaratodnak és Parancsodnak. Bizony, a Te tudásod átölel mindeneket, miket teremtettél, és miket teremteni fogsz, és mennyei hatalmad felülmúl mindent, amit létre hívtál, vagy létre fogsz hívni. Nincs más magasztalandó, csak Te, nincs más kívánandó, csak Te, nincs más imádandó, csak Te, és nincs más szeretni való, csak a Te jó tetszésed.

2. Valóban, Te vagy a legfőbb Uralkodó, a Független Igazság, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való.

7.44

1. Jól tudod, ó Istenem, hogy megpróbáltatások zuhogtak rám minden irányból, és hogy Kívüled senki nem képes azokat eloszlatni vagy megváltoztatni. Az Irántad érzett szeretetem miatt bizonyosan tudom, hogy Te sohasem küldesz megpróbáltatást egy lélekre sem, hacsak nem kívánod rangját emelni mennyei Paradicsomodban, és szívét megerősíteni ebben a földi életben mindent legyőző hatalmad bástyájával, hogy ne vágyódjék e világ hitványságai után. Bizony, jól tudod, hogy én minden körülmények között nagyobb becsben tartanám a Rólad való megemlékezést, mint mindannak birtoklását, ami a mennyekben és a földön létezik.

2. Erősítsd meg szívemet, ó Istenem, az Irántad való engedelmességben és a Te szeretetedben, és add, hogy megszabadulhassak ellenfeleid egész seregétől. Bizony, a Te dicsőségedre esküszöm, hogy senki más után nem sóvárgom Rajtad kívül, sem nem vágyok másra, mint irgalmadra, és nem rettegek semmi mástól, mint a Te igazságosságodtól. Könyörgöm Hozzád, bocsáss meg nékem, és azoknak, kiket szeretsz, tetszésed szerint. Valóban, Te vagy a Mindenható, a Jóságos.

3. Mérhetetlenül magasztosan állsz Te, ó, a mennyek és a föld Ura, minden ember dicsérete fölött, és legyen béke a Te hűséges szolgáiddal, és legyen dicsőség Istennek, minden világok Urának.

7.45

1. Dicsőség Néked, ó Uram, én Imádottam! Tégy engem erőssé Ügyedben, és add, hogy azok közé számíttassak, kik nem szegték meg Szövetségedet, sem nem követték saját meddő képzelgéseik bálványait. Majd tégy képessé arra, hogy elnyerjem az igazság egy székét Színed előtt, ruházd rám irgalmasságod jelét, és engedd, hogy azon szolgáidhoz csatlakozhassam, akik nem fognak félni, és akik nem lesznek bánatnak kitéve. Ne hagyj magamra, ó Uram, ne fossz meg Annak felismerésétől, Ki Önmagad Megnyilvánulása, sem ne számíts engem azokhoz, kik elfordultak szent színedtől. Számlálj engem, ó Istenem, azok közé, kiknek megadatott a kiváltság, hogy Szépségedet szemlélhessék, és akik ebben olyan örömöt találnak, hogy nem cserélnék el ennek egyetlen percét sem a mennyek és a föld királysága fölötti hatalomért, vagy a teremtés egész birodalmáért. Légy hozzám irgalmas, ó Uram, ezekben a napokban, mikor Földed népei súlyosan eltévelyedtek, majd láss el engem, ó Istenem, azzal, mi szemedben jó és illő. Te vagy, valóban, a Mindenek Felett Hatalmas, a Kegyes, a Nagylelkű, a Mindig Megbocsátó.

2. Add, ó Istenem, hogy ne számíttassak azok közé, kiknek füle süket, szeme vak, nyelve néma, és kiknek szíve értetlen maradt. Ments meg engem, ó Uram, a tudatlanság és önző vágy tüzétől, engedd, hogy bebocsátást nyerhessek mindent meghaladó irgalmad udvarába, és küldd le nékem azt, mit választottaidnak rendeltél. Hatalmad van azt tenni, amit csak kívánsz. Valóban, Te vagy a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való.

7.46

Ó Istenem, ó Uram, ó Mesterem! Könyörgöm Hozzád, bocsásd meg nékem, ha más örömöt keresek, mint a Te szereteted, vagy más vigasztalást, mint a Te közelséged, vagy más boldogságot, mint a Te tetszésed, vagy más létezést a Véled való kapcsolaton kívül.

7.47

Látod, ó Uram, lakóhelyemet e hegy gyomrában, és látod béketűrésemet. Nem kívántam Én bizony semmi mást, mint a Te szeretetedet és azok szeretetét, akik Téged szeretnek. Hogyan magasztalhatnám Istenséged ragyogó szépségét, jól tudván saját semmisségemet a Te dicsőséged lakhelye előtt? Mégis egyedüllétem és magányom bánata késztet, hogy hívjalak Téged ez imán keresztül, hogy talán hű szolgáid tudomást szerezzenek panaszomról, könyörögjenek Hozzád értem, és Te kegyesen meghallgatnád imáikat kegyelmed és jóságod jeleként. Tanúságot teszek, hogy nincsen Isten Rajtad kívül, minthogy Te vagy felruházva korlátlan uralommal, nagysággal, dicsőséggel és hatalommal, amit szolgáid közül senki sem tud elképzelni vagy megérteni. Azáltal, ami a Te Lényegedben rejlik, Te örökké kifürkészhetetlen maradsz mindenek számára Önmagadon kívül.

7.48

Van-e eltávolítója a nehézségeknek Istenen kívül? Mondd: Dicséret Istennek! Ő az Isten! Mindenek az Ő szolgái és követik parancsolatait.

1 Ez a Thamarih szó első betűje, ami gyümölcsöt jelent. Írásaiban Shoghi Effendi úgy utal a Bábra, mint Isten egymást követő Megnyilvánulásai Fájának gyümölcsére.

2 ‘Abdu’l-Bahá egyik Táblájában elmagyarázza, hogy egyeseket félrevezetett ez a kijelentés, mert azt gondolták, hogy ez valóban egy alapfokú iskolára utal, ahol a gyerekeket alapvető ismeretekre tanítják, holott itt egy lelki-szellemi iskoláról van szó, mely magasztosan fölötte áll az múlandó világnak. Bahá’u’lláh a Kitáb-i-Aqdas 175-177. részében így beszél erről a Tábláról:

175. Ó, a Legmagasabb Tolla! Suhanj a Táblán Uradnak, a Mennyek Teremtőjének parancsára, és szólj azon időről, mikor az, Ki az Isteni Egység Hajnala, lépteit az Anyagtól Független Egyedülvalóság Iskolája felé szándékozta irányozni; tán a tisztaszívűek ezáltal bepillanthatnak, ha csak annyira is, mit egy tű fokán át láthatnak, Uradnak, a Mindenhatónak, a Mindentudónak misztériumaiba, melyek a fátylak mögött rejteznek. Mondd: valóban, Mi akkor léptünk be a belső jelentések és magyarázatok Iskolájába, mikor minden teremtett dolog tudatlanságban élt még. Láttuk a szavakat, melyeket az küldött le, ki a Mindeneknél Irgalmasabb, és elfogadtuk Mi Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való igéit, miket Ő [a Báb] terjesztett elénk, és figyelmeztünk arra, mit Ő ünnepélyesen megerősített a Táblában. Bizony mondjuk, láttuk Mi ezt. És beleegyeztünk Mi kívánságába rendelésünk által, mert valóban hatalmasak vagyunk Mi a parancsolásra.

176. Ó, Bayán népe! Bizony, akkor léptünk Mi be Isten Iskolájába, mikor ti szunnyadtatok; s gondosan átolvastuk Mi a Táblát, míg ti mélyen aludtatok. Az egy igaz Istenre! Olvastuk Mi a Táblát, mielőtt az kinyilatkoztattatott, mikor ti még tudatában sem voltatok, és tökéletesen ismertük Mi a Könyvet, mielőtt még meg sem születtetek. Ezen szavak a ti mértéketek szerint valók, nem Istené szerint. Erről tesz bizonyságot, mi tudásában rejtezik, ha felfogjátok; s erről tanúskodik a Mindenható nyelve, ha értitek. Istenre esküszöm, ha fellibbentenénk Mi a fátylat, bizony, elálmélkodnátok.

177. Őrizkedjetek, nehogy meddőn vitatkozgassatok a Mindenhatóról és Ügyéről, mert, ím, oly hatalmas Kinyilatkoztatással jelent meg Ő köztetek, mely magába fogad minden teremtett dolgot, mind a múltból, mind a jövőből. Ha a Királyság lakóinak nyelvén szólnánk tárgyunkról, emígyen beszélnénk: „Valóban, Isten azelőtt teremtette azon Iskolát, hogy megteremtette volna a mennyet és földet, és azelőtt léptünk Mi be oda, hogy az L, E, GY, E és N betűk összekapcsoltattak és összeköttettek.”

3 1260 az iszlám időszámítás szerint (1844)

4 Korán 8:42

5 A Hín szó betűinek számértéke 68. Az iszlám naptár szerinti az 1268-as év (1851-52) a bahá’í Kinyilatkoztatás születését megelőző év.

6 A Kába Mekkában

7 Korán 4:118-19

8 Kúfih

9 Korán 13.

10 Korán 3:185

11 Korán 19:40

12 Korán 17:88

13 Korán 2:285

14 Korán 3:51

id="sdfootnote15">

15 Korán 14:4

16 Korán 68:42

17 Korán 7:63, 69

18 Korán 36:68

19 Korán 65:7; 94:5

20 vö. Korán 8:43

21 vö. Korán 2:208

22 vö. Korán 4:48

23 vö. Korán 12:20

24 A Qurratu’l-’Ayn (A szemek vigasza) név ebben a fejezetben nem Táhirih-ra, hanem Magára a Bábra vonatkozik.

25 vö. Korán 78:38

26 vö. Korán 11:81

27 vö. Korán 24:21

28 vö. Korán 83:25-26

29 Korán 52:6

30 cf. Korán 29:41

31 vö. Korán 2:10

32 Korán 2:168-169

33 vö Korán, 17:88

34 vö. Korán 74:32-34

name="sdfootnote35sym">35 vö. Korán 21:40

36 vö. Korán 2:14-15

37 lang="en-US">vö. Korán 4:150-152

38 vö. Korán 9:32

39 vö. Korán 4:171: … Jézus, a Messiás, Mária fia, csupán küldötte Allahnak, és az ő szava, amit sugalmazott Máriának és belőle kiáradó szellem.

40 vö. Korán 4:171: „…Higgyetek hát Allahban és az Ő küldötteiben és ne mondjátok az, hogy ’Három…’

41 vö. Korán 5:73: Hitetlenek azok, akik azt mondják, „Allah a három közül a harmadik…”

42 vö. Korán 5:12516

43 vö. Korán 5:19

44 vö. Korán 5:67

45 Jézus

46 vö. Korán 2:34, 38:71-74

47 vö. Korán 7:71, 12:40

48 vö. Korán 7:148, 20:88

id="sdfootnote49">

49 vö. Korán 7:187

50 vö. Korán 4:1

51 vö. Korán 10:49

52 vö. Korán 10:15

53 vö. Korán 10:32

54 vö. Korán 18:46

55 vö. Korán 11:118

56 vö. Korán 6:10

57 vö. Korán 3:178

58 vö. Korán 33:72

59 vö. Korán 6:92

60 vö. Korán 11:86

61 A Bayán váhidokba és fejezetekbe van osztva, a számok ezekre utalnak.

62 Korán 8:45, 33:41, 62:10

63 Korán 29:51

64 Korán 57:21

65 A The Promised Day is Come (Ím, eljött az ígéret napja) című művében Shoghi Effendi megerősíti, hogy ebben a bekezdésben a Báb Isten hangján szól.

66 Az utalás Quddús-ra vonatkozik, „kit a perzsa Bayán úgy magasztalt, mint az a zarándoktárs, aki körül nyolc Váhidra rúgó számú tükör kering”. (God Passes By [Isten köztünk járt], 49. oldal)

67 Korán 8:2

** Vö. Kitáb-i-Aqdas 126. bekezdés

68 Korán 19:90

69 1844. május 22.

70 Mohamed küldetésének kinyilatkoztatásától számítva; ez tíz évvel a Hidzsra, a muszlim naptár kezdete előtt történt.

71 Korán 3:7

72 Korán 68:51

73 Korán 17:90-93

74 Éjszaka alatt a két isteni Kinyilatkoztatás közötti időszak értendő, amikor az Igazság Napja nincs jelen az emberek között. A perzsa Bayán 2:7 részében a Báb ezt mondja: „Ó, a Bayán népe! Ne cselekedjetek úgy, miként a Korán népe cselekedett, mert ha így tesztek, éjszakátok gyümölcsei semmivé válnak.”

75 A Kitáb-i-Asmá váhid-okra és fejezetekre van osztva. A számok ezekre utalnak.

** A Bayán Vahidja: a vahid szám-megfelelője az abjad rendszerben 19. A Báb Vahidnak is nevezte a saját vallását, mielőtt el fog jönni az, Akit Isten Meg Fog Nyilvánítani’. A vahid egyszersmind a Bayán kisebb egysége is. – a ford.

76 Éjszaka alatt a két isteni Kinyilatkoztatás közötti időszak értendő, amikor az Igazság Napja nincs jelen az emberek között. A perzsa Bayán 2:7 részében a Báb ezt mondja: „Ó, a Bayán népe! Ne cselekedjetek úgy, miként a Korán népe cselekedett, mert ha így tesztek, éjszakátok gyümölcsei semmivé válnak.”

77 Éjszaka alatt a két isteni Kinyilatkoztatás közötti időszak értendő, amikor az Igazság Napja nincs jelen az emberek között. A perzsa Bayán II:7 részében a Báb ezt mondja: „Ó, a Bayán népe! Ne cselekedjetek úgy, miként a Korán népe cselekedett, mert ha így tesztek, éjszakátok gyümölcsei semmivé válnak.”

78 Qá’ím, a. m. Aki fel fog emelkedni (vö. God Passes By [Isten köztünk járt], 57. oldal). A síiták által várt Megváltó - a ford.

79 Mihdí, a. m. A Vezérelt, A Vezetést Kapott (vö. God Passes By [Isten köztünk járt], 58. oldal). A szunniták által várt Megváltó – a ford.

80 Ezen ima eredetije a Báb saját keze által íródott pentagram formában.

81 A Báb születésnapjára utal, mely az 1235. esztendő Muharram hónapjának 1. napjára esik (1819. október 20.)

82 Korán 37:179-181

83 Korán 6:103

Fordította: Szepesi Angéla és Koczóh PéterLektorálta: Manno JuditA fordítás alapja:Selections from the Writings of THE BÁBBahá’í World Centre, Haifa, 1976Kiadja a Magyarországi Bahá’í Közösség
Országos Szellemi TanácsaISBN 978-615-81209-1-3Budapest, 2019

Szerzo: A Báb - Kategoria: A Báb - Oldal: 0 - Fejezet: 0
© Erfán.cz & phpRS