bölcsesség és szavak gyöngyei rejteznek..."
Bahá'u'lláh
Részletes keresés
Szabadon mint a szél / Bahá'u'lláh-nak szentelt élet
A Bahá’í Országos Ifjúsági Bizottság1 hálás köszönetét fejezi ki Miriám Drevitchnek, Paul Khavarinaak, James Markertnak és J. F. Strainnek, akik hosszú órákat töltöttek el azzal, hogy az Írásokban megleljék a közölt részletek lelőhelyét, az Egyházigazgatási Közösség Hivatalának, amely újabb részleteket adott át, Anne Atkinsonnak, Robert Atkinsonnak, Charles Cornwellnek, Nancy McSherrynek, Merrill Mitternek és Helen Shentonnak, akik a kézirat nyomdai előkészítésében vettek részt, valamint Betty J. Fischernek, Richard Hillnek s főleg Terril Hayesnek, akik ezt a munkát végső formájába öntötték.
Annak a hat fiatalnak az emlékére, akiket az Áldott Szépség iránt érzett tökéletes szeretetük miatt 1983. június 18-án Sirázban kivégeztek: Shírín Dálvand, Roya Ishráqi, Mona Mahmúdnizhád, Mahshíd Nírúmand, Símín Sábirí, Akhtar Sabet
Bízván abban, hogy a világ bahá’í fiataljai erőt merítenek ezekből az áldozatokból, hogy újult erővel szenteljék magukat Bahá’u’lláh Ügye szolgálatának.
ELŐSZÓ
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1984. januárjában történelmi üzenetet intézett a világ bahá’í fiataljaihoz. Bár az üzenet közvetlenül az 1985-ös Nemzetközi Ifjúsági Évvel foglalkozott, a levél sokkal nagyobb hatást váltott ki, mivel lelkesítő tartalma egy egész nemzedék előtt álló jövőbeni lehetőségek és feladatok szívdobogtató képét vázolta fel. A bahá’í fiatalok reagálása nyomán a tervek 1985 utánra is átnyúltak, s számos országban fellendült a fiatalok tevékenysége. Ez annak a mozgalomnak a kezdetét jelentheti, amely az Igazságosság Egyetemes Háza szavaival máris „világszerte megragadta a barátok képzeletét”.
E bahá’í ifjúsági mozgalomról, mely fiatalok ezreinek a támogatását kellene elnyernie szerte a világon, és az azzal kapcsolatos kérdésekről folytatott tanácskozások során világossá vált, hogy a legnagyobb kihívást minden egyes résztvevő számára az fogja jelenteni, hogy megtanuljanak olyan szellemi fegyelem szerint élni, mely ebben a Törvénykorszakban a fiatalok első nemzedékét – Mullá Hussaynt, Táhirih-t, Quddúst és Badí’-t – jellemezte. Az igyekezet ezen szellemi fegyelem elsajátítására viszont azt is jelenti, hogy életükben új egyensúlyt kell kialakítaniuk, mely elősegíti a hősies tetteket és a tökéletes odaadás állapotát. Valójában minden egyes fiatalnak harcolnia kell majd a környezet nyomása ellen, amely legjobb esetben is a középszerűség normái szerinti kényelmes életvitel eszméjét mértékletességnek tartja, és szüntelenül igyekszik a fiatalokat elvonni az igazi szellemi kiválóságtól és a jelentős társadalmi változás iránti elkötelezettségüktől. A bahá’í fiataloknak a mértékletesség egy más fajta víziójához kell eljutniuk, és e célból állandóan emlékeztetniük kell magukat iráni testvéreik áldozatára az elmúlt években.
A megbeszélések során az is nyilvánvalóvá vált, hogy ha a bahá’í fiatalok eleget kívánnak tenni nemes rendeltetésüknek, akkor magukat, képességeiket és a világot olyan gondolatmenet szerint kell elemezniük, amely eltér attól a gondolkodásmódtól, amit egy anyagias társadalomtól örököltek, továbbá, hogy a Hit tükrében kell szemlélniük a dolgokat, s rendszeresen olyan célokat kell kitűzniük és megvalósítaniuk, amit csak az tud végrehajtani, akit megérintett a buzgóság tüze. Még ekkor is maradnak azonban megválaszolatlan gyakorlati kérdések. Hogyan szervezzék életüket a fiatalok, hogy ki tudják elégíteni nemzedékük és saját fejlődésük, felkészülésük igényeit, s ezzel együtt hogyan tegyenek eleget azoknak az elkötelezettséggel és tettekkel szembeni elvárásoknak, amiket az Igazságosság Egyetemes Házának különleges üzenete fogalmazott meg, hogy ezáltal „jelentős mértékben kivegyék részüket a következő évszázad társadalmainak kialakításában” és hogy „mozgásba tudják hozni a világot”.
Világos, hogy ezekre egy olyan szellemi élet mozgatóereje adja meg a választ, amely nagyban különbözik napjaink életmódjától, amit darabokra törnek az igazi emberi szellemmel ellentétes, egymásnak ellentmondó társadalmi erők. Feladatunk olyan szellemi élet megvalósítása, amely teljes, tiszta, mély, céltudatos, serény, s eleget tesz az összes elvárásnak, amik eme történelmi pillanatban egy bahá’í hívővel szemben felmerülnek. Az Egyesült Államok Bahá’í Országos Ifjúsági Bizottsága és Bahá’í Kiadója által közösen elkészített jelenlegi összeállítás pontosan arra tesz kísérletet, hogy összefoglalja egy olyan szellemi életnek a sokféle szempontját, amelyet Bahá’u’lláh Ügyének odaadó szolgálatába állítható. Reméljük, hogy ez az összeállítás közeli útitársként jelen lesz minden tevékenységünkben, miközben részesei vagyunk annak, amint kibontakozik a bahá’í fiatalok mai nemzedékének rendeltetése szerte a világon.
FARZAM ARBAB
„Áldott az, aki ifjúkora tetőfokán s élete csúcspontján előáll, hogy szolgálja a kezdet és a vég Urának Ügyét s szívét az Ő szeretetével ékesíti. Az ilyen kegy megnyilvánulása nagyobb, mint a mennyek és a Föld teremtése. Áldottak a kitartóak és boldogok, akik szilárdak.”
align="center">Bahá’u’lláh
1.
Imák a lelki növekedésért
Rövid kötelező ima
Elmondandó minden nap dél és napnyugta között
Tanúságot teszek, ó, Istenem, hogy azért teremtettél, hogy megismerjelek és imádjalak Téged. Bizonyságot teszek ebben a pillanatban az én erőtlenségemről és a Te hatalmadról, az én szegénységemről és a Te bőségedről.
Nincs más Isten, csak Te, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való.
Bahá’u’lláh, található: Bahá’í imák, 4.o.
Szellemi ébredés
Menedékedben ébredtem, ó, Istenem, és illendő annak, ki ezt keresi, hogy oltalmad Szentélyében és védőkarod Erősségében lakozzék. Világítsd meg benső lényemet, ó, Uram, Kinyilatkoztatásod Hajnalának ragyogásával, miként külső lényemet beragyogja kegyed reggeli fénye.
Bahá’u’lláh, található: Bahá’í imák, 101.o.
Istenem, Imádottam, Királyom, Vágyam! Mily nyelv mondhatná el köszönetemet Néked? Nemtörődöm voltam, s Te megébresztettél. Elfordultam Tőled, s Te nagylelkűen segítettél Feléd fordulnom. Olyan voltam, mint a holt, s Te az élet vizével megélesztettél. Hervadoztam, s Te újra életre keltettél Igéd mennyei folyamával, mely a Mindenek Felett Irgalmas Tollából áradt.
Ó, Isteni Gondviselés! Bőkezűséged nemzette az egész létet, ne foszd meg hát azt nagylelkűséged vizétől és ne tartsd távol irgalmad óceánjától. Esedezem Hozzád, segíts meg engem minden időben és minden helyzetben, hogy ősörök kegyedet keressem kegyelmed mennyországából. Bizony, Te vagy a nagylelkűség Ura és az örökkévaló királyság Uralkodója.
Ó, Urunk! Segítsd a Királyság ezen leányát, hogy felmagasztalódjon mindkét világban; engedd, hogy elforduljon a por e halandó világától és hogy a halhatatlanság világával kerüljön szoros kapcsolatba. Adj neki mennyei erőt és támogasd őt a Szentlélek leheletével, hogy felemelkedjen a Te szolgálatodra. Te vagy a Hatalmas.
‘Abdu’l-Bahá
Lelki tulajdonságok
Tiszta szívet teremts bennem, ó, Istenem, és adj nékem ismét nyugodt lelkiismeretet, ó, Reménységem! Az erő szellemével szilárdíts meg engem Ügyedben, ó, Szerettem, és dicsőséged fényével tárd fel ösvényedet előttem, ó, Te, vágyaim Célja! Földöntúli hatalmad erejével emelj fel engem szentséged egébe, ó, létemnek Forrása, és örvendeztess meg örökkévalóságod szellőivel, ó, Te, Ki az én Istenem vagy! Örök dallamaid leheljenek nyugalmat belém, ó, Kísérőm, és ősörök orcád gazdagsága szabadítson meg mindentől Rajtad kívül, ó, Mesterem. Halhatatlan Lényeged kinyilatkoztatásának hírével szerezz nékem örömet, ó, Te, Ki a legnyilvánvalóbb vagy a nyilvánvalók, és a legrejtettebb az elrejtettek között!
Bahá’u’lláh, található: Bahá’í imák, 62.o.
Ó, Te, csodálatos Kegyelem Ura! Bocsásd ránk új áldásaidat! Add nekünk a tavasz frissességét! Facsemeték vagyunk, melyeket jóságod keze ültetett el, s melyek szerető gondoskodásod vízéből és agyagjából jöttek létre. Szomjúhozunk kegyelmed élő vízére, s nagylelkűséged felhőinek megeredésétől függünk. Ne hagyd sorsára ezt a ligetet, melyben reményeink születnek, és ne foszd meg szerető kedvességed záporától. Add, hogy bőséges eső hulljék Irgalmad felhőiből, s így életünk fái gyümölcsöt teremjenek, és elérjük szívünk legdédelgetettebb vágyát.
‘Abdu’l-Bahá
Védelem és segítség
Ó, Istenem, én Istenem! Szereteted kötelékébe erősen kapaszkodván keltem útra otthonomból, és teljességgel gondviselésedre és védelmedre bíztam magamat. Erődre könyörgöm Hozzád, mellyel megvédted szeretteidet az önfejűektől és a romlottaktól, minden csökönyös zsarnoktól és minden gonosztevőtől, kik messze tévelyedtek Tőled, hogy nagylelkűséged és kegyed által védelmezz meg engem. Majd engedd, hogy erőd és hatalmad segedelmével megtérhessek otthonomba. Mert bizony Te vagy a Mindenható, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való.
Hatalmadra szólítlak, ó, Istenem! Ne érjen engem semmi rossz a próbák idején, és a hanyagság pillanataiban vezéreld lépteim egyenesen sugallatoddal. Te vagy az Isten, hatalmas vagy Te azt tenni, amit csak kívánsz. Akaratodnak senki ellent nem állhat, sem Célod nem keresztezheti senki.
a Báb, található: Bahá’í imák, 93.o.
Ó, Uram! Hozzád térek menedékért és a Te jeleidre figyelmez szívem. Ó, Uram! Utazzak bár vagy légyek otthon, elfoglaltságomban vagy munkámban, teljes bizodalmam Beléd helyezem. Nyújtsd nékem hát elégséges segítséged, hogy mindentől függetlenné váljak, ó, Te, Kinek irgalma felülmúlhatatlan. Add ki részemet tetszésed szerint, ó, Uram, és tedd, hogy megelégedjek azzal, mit nékem rendeltél.
Tiéd minden hatalom a parancsolásra.
a Báb, található: Bahá’í imák, 58.o.
Szülők
Ó, Uram! E Legnagyobb Törvénykorszakodban elfogadod Te a gyermekek közbenjárását szüleikért. Ez jelen korszakod egyik különleges, végtelen adománya. Ezért hát, ó, kedves Uram, fogadd el Egyedüliséged küszöbén álló szolgád kérését, és merítsd bele édesatyját kegyelmed óceánjába, minthogy e fiú kiállt, hogy Néked szolgáljon, és mindenkor szereteted ösvényén munkálkodik. Valóban, Te vagy, Ki ad, a Megbocsátó és a Kedves!
‘Abdu’l-Bahá, található: Bahá’í imák, 22.o.
Tanítás és szolgálat
Dicséret Néked, ó, Uram, Istenem! Nevedre könyörgöm Hozzád, melyet senki illő módon fel nem ismert, és melynek fontosságát nincs lélek, ki felfogta volna. Általa esedezem Hozzád, Ki a Te Kinyilatkoztatásod Kútfeje és jeleid Hajnala, tedd az én szívem szereteted és a Reád való emlékezés tárházává. Majd kösd azt össze leghatalmasabb Óceánoddal, hogy bölcsességed élővizei valamint dicsőítésed és dicséreted kristálypatakjai áradhassanak belőle.
Végtagjaim tanúskodnak a Te egységedről, és hajam hirdeti egyeduralmad s hatalmad erejét. Odaálltam kegyelmed ajtajához tökéletesen háttérbe szorítván magamat, a legteljesebb önmegtagadással, és megkapaszkodtam nagylelkűséged szegélyében, s a Te ajándékaid láthatárára függesztettem szemeimet.
Rendeld el számomra, ó, Istenem, azt, mi illendő fenséged nagyságához, és segíts nékem megerősítő kegyed által, úgy tanítanom a Te Ügyedet, hogy a holtak felserkenjenek sírjaikból és Feléd rohanjanak, teljesen Tebenned bízván, s tekintetüket a Te Ügyed pirkadatára, valamint Kinyilatkoztatásod hajnalpontjára rögzítvén.
Te vagy valóban a Leghatalmasabb, a Legmagasztosabb, a Mindenek Tudója, a Mindenek Felett Bölcs.
Bahá’u’lláh, található: Bahá’í imák, 113.o.
Ó, szerető Uram! Részesítsd mennyei megerősítésében a királyság eme leányát és kegyesen segítsd meg őt, hogy Ügyedben szilárd és állhatatos maradjon, és az Abhá Királyságban – a titkok rózsakertjének csalogányához hasonlóan – csodálatos hangon dalokat énekeljen, mellyel boldoggá tesz mindenkit. Magasztald fel őt a királyság lányai között és segítsd, hogy elérje az örök életet. Te vagy az Adományozó, a Mindeneket Szerető.
‘Abdu’l-Bahá
Ó, Uram! Tedd e fiatalt sugárzóvá és lásd el e szegényt bőségeddel. Adj néki tudást, önts belé erőt minden hajnalon és védd őt oltalmad menedékében, hogy tévedések ne béklyózzák, Ügyed szolgálatának szentelhesse magát, irányt mutathasson a tévelygőknek, vezethesse a boldogtalanokat, megszabadíthassa a fogságban lévőket és megébreszthesse a közömböseket, hogy mind részesüljenek az áldásban, mit a Terád való emlékezés és dicsőítésed jelent. Te vagy a Hatalmas és az Erős.
‘Abdu’l-Bahá, található: Bahá’í imák, 45.o.
Ó, Istenem! Segítsd szolgádat, hogy felemelhesse Szavadat, visszautasíthasson mindent, mely hiábavaló és hamis, megláttathassa az igazságot, messze földön terjeszthesse szent verseidet, felfedhesse a ragyogásokat, és általa felragyoghasson a hajnalpír az igazak szívében. Valóban, Te vagy a Nagylelkű, a Megbocsátó.
‘Abdu’l-Bahá, található: Bahá’í imák, 117.o.
Ó, Isten, én Istenem! Segítsd bizalmas szolgáidat, hogy szerető és kedves szívet nyerhessenek. Hadd terjesszék a föld minden népe között a Magasságbéli Gyülekezettől alászálló útmutatás fényét. Valóban, Te vagy az Erős, a Hatalmas, a Mindenható, a Mindeneket Lebíró, a Mindig Adományozó. Valóban, Te vagy a Nagylelkű, a Gyengéd, a Szelíd, a Legbőkezűbb.
Dicséret és dicsőség Néked, ó, Uram, én Istenem! Ezt a kiváló facsemetét Te ültetted el szereteted mezején s Hatalmad kezével nevelted fel.
Te öntözted az örök élet forrásából, mely a Te egyedüliséged kertjéből ered, s gyöngéd irgalmad felhői a Te akaratodból küldték le rá kegyeidet. Isteni lényeged Hajnalából nyilvánvaló áldásaid oltalmában nőtt és fejlődött. Most levélbe és virágba borult, csodálatos adományaid és jóságaid gondviselése által gyümölccsel teli, és szerető kedvességed irányából érkező illatos fuvallatban hajladozik.
Ó, Uram! Add, hogy zöldbe szökkenjék ez a facsemete, üde és termékeny legyen különleges jóságod és kegyed kiáradása által, melyekkel örök Királyságodban megáldottad a szentség templomait s az újraegyesülés színpadát az egység lényegével ékesítetted fel.
Ó, Uram! Láthatatlan Királyságodból kiáradó megerősítő kegyelmeddel támogasd őt, szolgáid szeme elől rejtett seregekkel segítsd meg s add, hogy biztos bebocsáttatást nyerjen jelenlétedbe. Nyelvét oldozd fel, hogy megemlékezzen Rólad, szívét töltsd el örömmel, hogy dicséretedet ünnepelje. Királyságodban borítsd be fénnyel orcáját, a mennyei birodalomban nyújts neki pártfogást s kegyesen erősítsd meg, hogy Ügyedet szolgálja.
Te vagy a Leghatalmasabb, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenható.
‘Abdu’l-Bahá
Ó, kegyes Uram! Add, hogy ezek a fák az Abhá Paradicsom díszévé váljanak! Neveld fel őket mennyei jóságod által! Tedd üdévé és zöldellővé őket és mennyei harmatcseppekkel hintsd meg őket! Öltöztesd őket sugárzó szépségű köntösökbe, fejüket koronázd meg gyönyörű virágokkal. Díszítsd fel őket bőséges gyümölcsterméssel és édes illataidat fújd feléjük. Te vagy az Adományozó, a Mindeneket Szerető, a Legragyogóbb, a Legtündöklőbb.
‘Abdu’l-Bahá
2.
Istennel való kapcsolat
Isten megismerése és szeretete
1. Minden dicséret és minden dicsőség Istennek, Ki Hatalma erejével teremtését kiemelte a nem-létezés csupaszságából és az élet köntösével ruházta fel. Minden teremtett dolgok közül kiválasztotta különleges kegyére az ember tiszta, drágakőszerű valóságát, és felruházta azzal az egyedülálló képességgel, hogy felismerhesse Őt és visszatükrözhesse dicsőségének nagyságát.
2. Ó, ember fia!
Időtlen lényembe és lényegem ősi örökkévalóságába burkolózva már tudtam, hogy szeretlek; ezért teremtettelek, véstem rád képmásomat és fedtem föl néked szépségemet.
Bahá’u’lláh, Rejtett Szavak, arab 3
3. Megteremtvén a világot és mindent, ami benne él és mozog, Isten korlátlan és szuverén Akaratának közvetlen hatása által úgy döntött, hogy az emberre ruházza azt az egyedülálló kitüntetést és képességet, hogy felismerje és szeresse Őt – egy olyan képességet, melyet az egész teremtés kiváltó mozzanatának és elsődleges céljának kell tekinteni. …
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 27:2
4. Ó, ember fia!
Örömöm telt a teremtésedben, ezért teremtettelek. Szeress hát te is Engem, hogy neveden szólíthassalak, és megtölthessem lelkedet az élet szellemével!
Bahá’u’lláh, Rejtett Szavak, arab 4
Hit és engedelmesség: Isten megismerésének és szeretetének a jelei
5. Ó, lét fia!
Járj törvényem útján az Irántam való szeretetből, és tagadd meg magadtól, amire vágyakozol, ha az Én kedvemet keresed!
Bahá’u’lláh, Rejtett Szavak, arab 38
6. Az ember legmagasabb állását azonban úgy érheti el, hogy hisz Istenben minden Törvénykorszakban, és elfogadja azt, amit Ő kinyilatkoztatott, és nem tanuláson keresztül; hiszen minden egyes nemzetnek vannak tudósai, akik jártasak különböző tudományokban; ez az állás nem érhető el gazdagságon keresztül sem, mert hasonlóan nyilvánvaló, hogy minden nemzet különféle osztályaiban vannak gazdagok. És ugyanez áll a többi mulandó dologra is.
Az igazi tudás ezért Isten megismerése, és ez nem más, mint az Ő Megnyilvánulásának felismerése minden egyes Törvénykorszakban. Nincsen gazdagság csak a szegénységben mindenben Istenen kívül, és lemondásban mindenről Rajta kívül, – ezt az állapotot csak akkor lehet megvalósítani, ha ezt Őnéki mutatják, Ki az Ő Kinyilatkoztatásának Hajnala.
The Báb, Selection from the Writings of the Báb, p. 89
7. Nyilvánvaló, hogy az ember legnagyszerűbb megkülönböztető jegye az, hogy alázatos és engedelmes lehet Istene előtt; hogy legnagyobb dicsősége, legmagasztosabb rangja és tisztessége attól függ, hogy szorosan követi-e az isteni parancsokat és tiltásokat. A vallás a világ fénye, és az ember haladása, eredményei és boldogsága a Szent Könyvekben lefektetett törvényeknek való engedelmességből ered.
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Civilizáció titka, 30.o.
Beszélgetés Istennel
Miért imádkozunk?
8. Úgy zengd, ó, szolgám, az Isten verseit, melyeket kaptál, amint azok zengik, akik közel állnak Hozzá, hogy melódiád édessége lángra lobbantsa saját lelkedet, és magához vonzza minden ember szívét! Aki elszavalja szobája magányában az Isten által kinyilatkoztatott verseket, annak szavai illatát a Mindenható szertesuhanó angyalai fogják szétszórni, és minden igaz ember szívét megdobogtatják velük. Bár ő először mit sem sejt ennek hatásáról, a kegyelem erénye, amelyben részesült, előbb-utóbb meg kell, hogy változtassa lelkét. Így rendeltettek el Isten Kinyilatkoztatásának misztériumai Annak Akarata által, Aki az erő és bölcsesség Forrása.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 136:2
9. Ó, szellemi barát! Az imádkozás bölcsességét kérdezed. Tudd meg hát, hogy az ima elengedhetetlen és kötelező s azt semmilyen indokra hivatkozva nem mulaszthatjuk el, hacsak valaki elméjében nem beteg, vagy valamilyen leküzdhetetlen akadály meg nem akadályozza ebben. Az imádkozás bölcsessége abban rejlik, hogy kapcsolatot hoz létre a szolga és az Egy Igaz között, mivel az ember ebben az állapotában (vagyis ima közben) teljes szívvel és lélekkel Őfensége, a Mindenható felé fordul, kapcsolatba kiván lépni Vele, és szeretetére és könyörületére vágyik. A szerelmes ember számára az a legnagyobb boldogság, hogy szeretettjével társaloghat. A kereső ember számára a legnagyobb ajándék, hogy megismeri vágya tárgyát. Ezért van az, hogy minden az Isten Királyságához vonzódó léleknek az a leghőbb vágya, hogy alkalma legyen Szeretettjéhez könyörögni és esdekelni, könyörületességét és kegyelmét kérni, valamint elmerülni szavainak, jóságának és nagylelkűségének óceánjában.
Az imádkozás és a böjtölés ezen túlmenően elősegíti a felébredést és a figyelmet, s a megpróbáltatások idején védelmet és biztonságot nyújt.
‘Abdu’l-Bahá, Tablets of ‘Abdu’l-Bahá Abbas, pp. 683‑84
10. Az Istenre való emlékezés olyan, mint az eső és a harmat, amely frissességet és szépséget ad a virágoknak és a jácintoknak, feléleszti őket, megélénkíti kellemes illatukat, és megújítja szépségüket. ... Törekedj hát arra, hogy Istent dicsőítsed és magasztald éjjel és nappal, hogy végtelen frissességet és szépséget nyer.
‘Abdu’l-Bahá, található: Ima, meditáció és áhítat, 11.o.
11. Amikor valakiből bahá’í lesz, tulajdonképpen az történik, hogy az emberi lélekben növekedni kezd a szellem facsemetéje. Ezt a facsemetét a Szentlélek kiáradásának kell öntöznie. Ezeket a lelki adományokat imádsággal, meditációval, a Szent Szavak tanulmányozásával és Isten Ügyének szolgálatával kaphatjuk meg. Lényegében arról van szó, hogy az Ügy szolgálata hasonlít ahhoz az ekéhez, amellyel a facsemeték ültetésekor felszántják a termőtalajt. A termőtalajt azért kell felszántai, hogy gazdagabbá lehessen tenni és így biztosítsa az a csemete erőteljesebb növekedését. A lélek ugyanígy fejlődik azáltal, hogy a szív talaját felszántjuk, hogy állandóan a Szentlelket tükrözze vissza. Az emberi szellem ily módon rohamosan növekedik és fejlődik.
Shoghi Effendi nevében
1954. június 10-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Bahá’í Life, p. 20
12. ... a vallásos hitnek az a misztikus érzés a lényege, amely az embert Istennel egyesíti. A lelki egyesülésnek ezt az állapotát meditációval és imával hozhatjuk létre és tarthatjuk fenn; ez az oka annak, hogy Baháulláh annyira hangsúlyozta Isten imádásának fontosságát. Nem elég, ha a hívő csak elfogadja és betartja a tanításokat, hanem emellett lelkiekben is gazdagodnia kell, amit leginkább imádkozással érhet el. A baháí hit, mint bármelyik másik istenhit, lényegében misztikus természetű. Alapvető célja, hogy lelki erények és erők elérésén keresztül fejlessze az egyént és a társadalmat. Az ember lelkét kell elsősorban táplálni, és leginkább az ima tudja ezt a lelki táplálékot nyújtani. Baháulláh törvényei és intézményei csak akkor lehetnek igazán hatásosak, ha belső lelki életünket tökéletesítettük és átalakítottuk. Különben a vallás puszta szervezetté csökevényesedik és holt tárggyá válik. Ezért a hívőknek, főleg a fiataloknak, teljes mértékben tisztában kell lenniük az imádkozás fontosságával. Mert az ima nélkülözhetetlen belső, lelki fejlődésük érdekében, és ez, mint már mondtuk, Isten vallásának alapja és célja.
Shoghi Effendi 1935. december 8-án kelt levele
Edris Rice-Wray Carsonnak,
található: Bahá’í News, No. 102 (August 193), 3.
Mikor imádkozzunk?
13. Minden nap hajnalán társalogjon Istennel, és teljes lelkével tartson ki Imádottja keresésében. Minden szeszélyes gondolatot emésszen el az Ő szerető említésének lángjával, és villámsebesen haladjon el minden más mellett Rajta kívül.
Bahá’u’lláh, Kitáb-i-Iqán,§ 214
14. Bár Isten Könyvében a „hajnal óráján” szavak használtatnak, elfogadtatik az Isten előtt pirkadatkor, hajnal és napfelkelte között, sőt két óráig még napfelkelte után is.
Bahá’u’lláh, Kitáb-i-Aqdas, Kérdések és válaszok, 15.
15. Az Istenhez való könyörgés reggel és este a szívnek örömet okoz, s az imádkozót átszellemülés és illatár veszi körül, tehát továbbra is így kell cselekedned.
16. Az Úrnak hála, szíved eltelik Istenre való emlékezéssel, lelked felvidul az Ő örömhírétől és elmerülsz imádságodban. Az ima állapota a legjobb állapot, mert akkor az ember összekapcsolódik Istennel. Az ima, bizony, életet adó, főleg, ha egyedül és oly időben mondod, mint az éjfél, amikor már a napi gondoktól megszabadultál.
‘Abdu’l-Bahá, található: Ima, meditáció és áhítat, 9.o.
17. Bizony, példát vehetünk a bahá’í fiatalokról, akiknek mostanáig gyors előretörése az igehirdetés és a tanítás élcsapatába a Hit egyik legbiztatóbb és legjelentősebb fejleménye, s akik lankadatlan, példaadó és szűnni nem akaró imádkozással támogatásért ostromolják a mennyei kapukat. Mindnyájan képesek vagyunk arra, hogy Isteni, mindenható segítségért Bahá’u’lláh-hoz forduljunk s Ő minden bizonnyal megsegít minket, hiszen Ő az imák Meghallgatója, a Válaszadó.
Az Igazságosság Egyetemes Háza, Ridván üzenet 1972
A kötelező imák alkalmazása
18. Három kötelező napi ima van. ... A hívő teljesen szabadon választhatja bármelyiket, hogy melyiket választja e három közül, egyet azonban kötelessége elmondani, mégpedig azon útmutatások szerint, melyek azt kísérik.
Shoghi Effendi, található: Bahá’í imák, 3.o.
Bahá’u’lláh, Kitáb-i-Aqdas, Összegzés és rendszerezés, IV.A.7 (159.o.)
20. A déli időpontot természetesen nem helyi idő szerint, hanem a nap állásához viszonyítva kell megállapítani. A rövid kötelező ima dél és napnyugta között bármikor elmondható.
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
1969. augusztus 8-án kelt levél a brit szigetek hívőihez,
található: Lights of Guidance,§343
21. Bahá’u’lláh az összes rítust és formát a minimumra csökkentette Hitében. Az a néhány formaság, ami megmaradt, mint a két hosszabb kötelező napi imához kapcsolódók, csak a belső hozzáállás szimbólumai. Bölcsesség rejtezik bennük és nagy áldás, de nem tudjuk erővel megérteni vagy megérezni ezeket a dolgokat. Ezért adta a rövid, egyszerű imát azoknak, akik nem érzik a vágyat, hogy a másik kettőhöz tartozó mozdulatokat végrehajtsák.
Shoghi Effendi, található: Ima, meditáció és áhítat, 23.o.
22. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a fiatal hívők gyakran bosszankodnak az Ügy bizonyos előírásain, mint például a kötelező imák: nem lehet és nem is szabad megalkudnunk olyan dolgokban, amelyeket Bahá’u’lláh kimondottan megparancsolt. Az ilyen törvények és előírások betartása közben nem szabad szégyellnünk magunkat, de ugyanígy nem szabad túlbecsülnünk értéküket és jelentőségüket. Ugyanúgy, mint ahogy a barátok minden további nélkül felismerik a Bahá’u’lláh által kinyilatkoztatott különleges imák értékét – például a böjtről és gyógyulásról –, azzal is tisztában kell lenniük, hogy a kötelező imák természetüknél fogva hatásosabbak és nagyobb erővel bírnak, mint a nem kötelezőek, s mint ilyenek, lényegesek.
Shoghi Effendi nevében
1936. január 4-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá’í Youth, pp. 9‑10
23. Biztos lehetsz benne, hogy erős ragaszkodásod a Baháulláh által kijelölt törvényekhez és előírásokhoz az egyetlen erő, amely képessé tesz arra, hogy felülemelkedj életed nehézségein és megpróbáltatásain, és segít abban, hogy lélekben gyarapodj és fejlődj.
A Védnök különösen értékeli azt a tényt, hogy hűségesen megtartod Baháulláh parancsait a napi kötelező imákra vonatkozóan, és így követendő példát állítasz fiatal baháí testvéreid elé. A napi imák olyan erővel bírnak, amelyet csak azok tudnak megfelelően felmérni, akik rendszeresen elmondják azokat. A barátoknak ezért arra kell törekedniük, hogy naponta éljenek ezekkel az imákkal, bármilyenek is az életkörülményeik.
Shoghi Effendi, található: Ima, meditáció és áhítat, 20.o.
Kihez imádkozzunk?
24. A szolga dolga, hogy imádkozzon Istenhez és az Ő közbenjárásáért esedezzen, és segítségét keresse és kérje. Ez a szolgaság rangja, és az Úr megadja, amit akar, tökéletes bölcsessége szerint.
‘Abdu’l-Bahá, található: Ima, meditáció és áhítat, 12.o.
25. Azt kérdezed, hogy imáink túljutnak-e Bahá’u’lláh-n. Ez attól függ, hogy egyenesen Hozzá imádkozunk-e vagy Rajta keresztül Istenhez. Mindkettőt megtehetjük, vagy imádkozhatunk egyenesen Istenhez is, de imáink biztosan hatékonyabbak és tanulságosabbak lesznek, ha az Ő Megnyilvánulásán, Baháulláh-n keresztül szólunk Hozzá.
Shoghi Effendi, található: Ima, meditáció és áhítat, 19.o.
26. A kérdésedre válaszolva: nem szabad merevnek lennünk az imával kapcsolatban; nincsenek kijelölt szabályok, amelyek irányadók. A legfontosabb dolog, hogy úgy kezdjünk hozzá, hogy az Istenről, a Megnyilvánulásról, a Mesterről, a Védnökről megfelelő képünk van. Így gondolatban bármelyikhez fordulhatunk, amikor imádkozunk. Például kérhetsz Baháulláh-tól valamit, vagy Rá gondolva kérheted Istent. Ugyanez igaz a Mesterre és a Védnökre. Gondolatban bármelyikükhöz fordulhatsz, azután kérheted közbenjárásukat, vagy imádkozhatsz egyenesen Istenhez. Addig, amíg nem kevered össze a szerepüket, és nem egyenlőkként kezeled őket, nem túl fontos, melyikhez címezed gondolataidat.
Shoghi Effendi, található: Ima, meditáció és áhítat, 22.o.
Melyik imát mondjuk?
27. Az imára vonatkozó kérdéseddel valamint arról, hogy az imákat csak Hitünk Központi Alakjaihoz címezhetjük-e, arra kértek minket, hogy erre vonatkozólag idézzünk két részletet azokból a levelekből, amelyeket Shoghi Effendi nevében a titkára írt:
... mivel az Ügy minden fajú és vallású embert felölel, ügyelnünk kell arra, nehogy régebbi hiteink szokásait honosítsuk meg benne. Bahá’u’lláh adott nekünk kötelező imákat, imákat alvás előtt, utazók számára, stb. Nem szabad olyan imákat bevezetnünk, melyek nem Tőle erednek, hiszen mindenféle alkalomra számos imát adott nekünk.
A Védnök szerint bölcsebb lenne, ha a bahá’í-ok a Bahá’u’lláh által kijelölt meditációkat használják, és nem másfajta meditációt, amit valaki más ajánlott. De a hívőknek meg kell adni azt a szabadságot, hogy ezekben a részletekben önállóan döntsenek, és megtalálják saját kommunikációs szintjüket Istennel.
Ami pedig a más vallások Szent Írásaiban található imák, vagy válogatások felolvasását illeti, ezek megengedettek, sőt időről időre a Bahá’í Áhítat Házak programjainak is részét képezik, ezzel is demonstrálva Hitünk egyetemességét.
Az Igazságosság Egyetemes Háza nevében
1974. június 7-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Lights of Guidance,§339
Ima és cselekvés
28. Ó, Isten szolgálóleánya! Mondogasd Isten Szavait, és jelentésükön elmélkedve, váltsd azokat tettekre! Arra kérem az Urat, hogy az Élet Királyságában magasra emeljen Téged, mindörökkön örökké.
‘Abdu’l-Bahá, található: Ima, meditáció és áhítat, 12.o.
29. Igyekezzetek hát, hogy tetteitek nap mint nap gyönyörű imádságok legyenek! Forduljatok Isten felé, és törekedjetek mindig azt tenni, ami helyes és nemes! Tegyétek gazdaggá a szegényeket, emeljétek fel az elesetteket, vigasztaljátok a bánatosokat, hozzatok gyógyulást a betegeknek, bátorítsátok azokat, akik félnek, szabadítsátok meg az elnyomottakat, adjatok reményt az elkeseredetteknek és menedéket a nélkülözőknek!
‘Abdu’l-Bahá, Párizsi beszédek, § 26:7
30. … a tudományok elsajátítása és a művészetek gyakorlása Isten imádatának tekintendő. Ha valaki teljes erejével azon van, hogy elsajátítson egy tudományt vagy tökéletesítsen egy művészetet, az olyan, mintha Istent imádná egy templomban. Ha tehát mezőgazdasági iskolába mész és igyekszel elsajátítani azt a tudományt, akkor éjjel-nappal istentiszteleten veszel részt, ez olyan cselekedet, amely elfogadható a Mindenható küszöbénél. Kell-e ennél nagyobb adomány, minthogy a tudomány istentiszteletnek tekinthető, a művészet pedig Isten Királysága szolgálatának?
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, pp. 144‑45
31. Az emberiség egységéért munkálkodunk és imádkozunk, hogy a Föld minden népe egyetlen nép legyen, minden ország egy ország, és hogy minden szív egy szívként dobogjon, együttműködve a tökéletes egységért és testvériségért.
‘Abdu’l-Bahá, Párizsi beszédek, § 32:3
Böjtölés szeretetből és megtisztulásért
32. A böjtölés és a kötelező imák – ez az a két oszlop, amely fenntartja Isten kinyilatkoztatott Törvényét. A lelket serkentik, megerősítik, megnyitják és megtisztítják; így gondoskodnak állandó fejlődéséről.
A böjtöt és a három kötelező imát előíró parancs olyan szellemi és alapvető kötelezettség, amelyet Bahá’u’lláh minden 15. életévét betöltött hívő számára kötelezővé tett. A Legszentebb Könyvben így ír: „Megparancsoltuk néktek, hogy az érettség idejétől kezdve imádkozzatok és böjtöljetek. Isten rendeli ezt néktek, Uratok és ősatyáitok Ura. Felmentette Ő ezalól azokat, kik betegségtől vagy koruknál fogva gyengék, Jelenlétéből fakadó kegyként, és Ő a Megbocsátó, a Nagylelkű.” Másutt ezt mondja: „Böjtölést rendeltünk néktek egy rövid időszakra, és ünnepként jelöltük ki néktek a Naw-Rúzt annak végezetén. … Az utazókat, a betegeket, a gyermeket várókat és a szoptató anyákat a Böjt nem köti. ... Tartózkodjatok az ételtől és italtól napkelte és napnyugta között, és vigyázzatok, nehogy a vágy megfosszon e kegyelemtől, mely a Könyvben meghatároztatott.”
Bahá’u’lláh, Kitáb-i-Aqdas, § 10, 16, 17
A „Kérdések és válaszok”-ban – amely a Legszentebb Könyv függeléke – Bahá’u’lláh a következőket nyilatkoztatja ki: „Bizony mondom, a kötelező ima és a böjtölés magasztos állást foglal el Isten szemében. Mindazonáltal, hatásuk csak az egészség állapotában érvényesíthető. Megromlott egészség idején ezen kötelezettségeket betartani nem megengedett.” A nagykorúsággal kapcsolatban ugyanitt kinyilatkoztatja: „Az érettség ideje tizenöt esztendő mind férfiaknál, mind nőknél.”
A böjti időszak – amely rendszerint minden év március 2-án kezdődik, 19 napig tart és ugyanazon hónap 20-án ér véget – napkeltétől napnyugtáig teljes tartózkodást jelent ételtől és italtól. Lényegében véve a meditáció és az ima valamint a szellemi megújulás időszaka, melyben a hívőnek arra kell törekednie, hogy belső életében elvégezze a szükséges helyreigazításokat, megújítsa és újra megerősítse a lelkében szunnyadó szellemi erőt. Tehát a jelentősége és célja alapvetően lelki jellegű. A böjt jelképes, az önző testi vágyaktól való önmegtartóztatás emlékeztetője.
Shoghi Effendi nevében
1936. január 10-én kelt levél,
található: Bahá'í News, No.98 (Mar. 1936)
33. Ami a böjttel kapcsolatos kérdésedet illeti, az úton levők fel vannak mentve a böjtölés alól, ha azonban utazás közben ezt mégis el akarják végezni, szabadon megtehetik. A felmentés nemcsak arra az időszakra vonatkozik, amelyet az ember vonaton, autóban stb. tölt el, hanem az utazás egész időtartamára. Ha a böjti napszak alatt valaki nem szándékosan eszik, ez nem jelenti a böjt megszegését, mivel véletlenül történt. A korhatár 70 év, de ha valaki e fölött a kor fölött is böjtölni kiván és elég erős ehhez, nyugodtan megteheti. Ha a böjti időszak alatt valaki megbetegedik és nem tud tovább böjtölni, de még a böjti időszak lejárta előtt meggyógyul, újra böjtölni kezdhet s azt végig folytathatja. Természetesen – mint azt te is tudod – a böjtöt csak az arra kijelölt hónapban lehet megtartani.
Shoghi Effendi,
Amelia Collinshoz írt levél,
található: Bahá'í News, No.167 (Jan. 1944)
34. ’Abdu’l-Bahá egyik Táblájában, miután kijelenti, hogy a böjt az ételtől és italtól való tartózkodást jelenti, jelzi, hogy a dohányzás is egyféle „ital.” Az arabban az „inni” ige jelentése a dohányzást is magában foglalja.
Bahá’u’lláh, Kitáb-i-Aqdas, Jegyzetek, 32
35. Boldogok vagytok ti, akik engedelmeskedtetek Isten parancsainak és a szent időszak alatt betartottátok a böjtöt. Ez az anyagi böjtölés ugyanis a szellemi böjtölés külső jele. Jelképe az önmegtartóztatásnak, annak, hogy visszatartjuk magunkat az én összes erős vágyától, magunkra öltjük a szellem tulajdonságait, elragadtatva a mennyország fuvallataitól és lángra lobbanva Isten szeretetétől.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, pp. 69‑70
Önmagunk feláldozása Isten szeretetének
36. Aki teljesen átadja magát Istennek, Isten bizonyosan vele lesz; és aki minden bizalmát Istenbe helyezi, Isten bizony megvédi azt bármitől, ami árthat neki, és megóvja minden gonosz cselszövő gáncsaitól.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 114:4
37. Ó, te hűséges! A hűség egyik követelménye, hogy feláldozd magad és az isteni ösvényen csukd be szemed minden szórakozás elől, és teljes lelkeddel arra törekedjél, hogy Isten szeretetének tengerében csepphez hasonlóan eltűnjél és elvesszél.
‘Abdu’l-Bahá, Tablets of ‘Abdu’l-Bahá Abbas, p. 552
38. Azzal kapcsolatban, amit leveledben írtál: az én tökéletes és teljes kiiktatása egyet jelentene a tökéletességgel, ám ezt az ember sohasem érheti el igazán. Az ént azonban egyre növekvő mértékben alá kell rendelni az ember megvilágosodott lelkének. A lelki fejlődés ezt jelenti.
Shoghi Effendi nevében
1941. december 19-én kelt levél egy egyéni hívőhöz
található: The Bahá'í Life, p. 8
39. Ami pedig kérdésedet illeti: a bahá’í írásokban az énnek valójában két jelentése van, vagy legalább is kétféle értelemben használják. Az egyik a tulajdon lény, az Isten által teremtett egyén azonossága. Ezt a tulajdon lényt említik az olyan szövegek, mint például: „Az, aki magát megismerte, Istent ismerte meg.”, stb. A másik én az ego, mindnyájunk sötét, állati öröksége, az az alsóbbrendű természet, amely az önzés, kegyetlenség, kéjvágy, stb. szörnyetegévé nőheti ki magát. Ez ellen az én ellen, természetünk ezen oldala ellen kell harcolnunk azért, hogy a bennünk lakozó szellemet megerősítsük, kiszabadítsuk és hozzásegítsük, hogy elérje a tökéletességet.
Az önfeláldozás azt jelenti, hogy ezt az alacsonyabb rendű természetet és vágyait alárendeljük énünk istenibb és nemesebb oldalának. Végül is az önfeláldozás igazi lényege, hogy átadjuk Istennek akaratunkat és mindenünket, hogy Ő azt tegyen vele, amit jónak lát. Ekkor igazi énünket megtisztítja és felmagasztalja, míg végül tündöklő és csodálatos valósággá nem válik.
Shoghi Effendi nevében
1947. október 12-én kelt levél egy egyéni hívőhöz
található: The Bahá'í Life, p. 15
40. ...bízom abban ..., hogy napról napra jobban fogod szeretni Istent és egyre szorosabban kötődsz az örök Szépséghez, Aki a világ Fényessége. Isten szeretete és a lelki kötődés az emberi szívet megtisztítja, és a szentség makulátlanul köntösével öltözteti, díszíti. Amint a szív teljes mértékben az Úrhoz ragaszkodik és az Áldott Tökéletességhez kötődik, akkor fog Isten kegyelme megnyilvánulni.
Ez nem testi, hanem kizárólag lelki szeretet. Azok a lelkek, akiknek bensőjét Isten szeretete világítja meg, szétáradó fénysugarakhoz hasonlóan, és a szentség csillagaiként ragyognak a tiszta, felhőtlen égbolton. Az igazi, a valódi szeretet ugyanis az Isten iránti szeretet, mely felülmúlja az emberi elmét és képzeletet.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, pp. 202‑03
3.
A megkülönböztető bahá’í életvitel
Felhívás a lelki kiválóságra
1. Ó, ‘Abdu’l-Bahá szerettei!
Az emberi életnek megvan a maga csodálatosan dicső tavaszi időszaka. A fiatalságra, amely az ember életében a legszebb időszak, erő és energia jellemző. Ezért mindig igyekezzetek, hogy mennyei erővel felruházva, csodás céloktól vezérelve és égi hatalma, kegyelme és megerősítése által segítve, az emberiség díszeivé váljatok és elsők legyetek azok között, akiket beavattak Isten igaz megismerésébe és szeretetébe. Az emberek között ki kell tűnjetek szentéletűségetek és az anyagi világtól való elfordulástok, magasröptű céljaitok, nagylelkűségetek, eltökéltségetek, nemes szívűségetek, állhatatosságotok, fennkölt szándékaitok és lelki tulajdonságaitok alapján. Ezáltal válhattok eszközzé Isten Ügyének felmagasztalására és dicsőségére, az Ő mennyei adományainak hajnalpontjaivá. Ezáltal tudtok az Áldott Szépség tanácsaival és intéseivel összhangban viselkedni – bárcsak Szeretteiért felajánlhatnám életemet! Azáltal emelkedhettek ki a többiek közül, hogy bahá’í képességeket és tulajdonságokat mutattok fel. ‘Abdu’l-Bahá már alig várja, hogy mindegyikőtök olyanná váljon, mint az emberi tökéletesség legelőin sétáló, félelmet nem ismerő oroszlán, és az erény mezei fölött fújdogáló, virágillattal teli szellő.
Minden dicsőség legyen véletek.
2. Szeretném, ha különbek lennétek. A bahá’í-oknak különbözniük kell a többi embertől. Ennek a különbségnek azonban nem anyagi jellegűnek kell lennie, nem kell másoknál gazdagabbnak lenniük. Nem anyagi különbségre gondolok. Nem hagyományos – tudományos, kereskedelmi, ipari – különbözőséget kívánok. Azt szeretném, ha lélekben különböznétek, vagyis erkölcsötökben kell kiemelkednetek és különböznötök. Mindenki mástól különböznötök kell abban, hogy szeretitek Istent. Különbnek kell lennetek szerető emberségetekben, egységetekben és összehangoltságotokban, szeretetetekben és igazságosságotokban. Röviden szólva, az emberi élet összes erényeiben különbnek kell lennetek, hűségben és őszinteségben, igazságosságban és ragaszkodásban, állhatatosságban és rendíthetetlenségben, emberbaráti cselekedetekben és az emberiség javára tett szolgálatokban, minden egyes embert átfogó szeretetben, a mindenkivel kialakított egységben és összhangban, az előítéletek felszámolásában és a nemzetközi béke előmozdításában. Végezetül különbnek kell lennetek mennyei megvilágosodásban és Isten adományainak elnyerésében. Ezt a fajta különbözőséget kívánom nektek. Ezek által kell különbnek lennetek.
‘Abdu’l-Bahá, The Promulgation of Universal Peace, p. 190
3. Őszintén reméljük, hogy az önkéntesek előőrse, a bahá’í fiatalság kiáll Isten kedvéért, és mivel óriási erő lakozik bennük, elviselik a nehéz és zord körülményeket, beérik az élethez szükséges alapvető dolgokkal, a Terv alakulásának eme döntő szakaszában ösztönző példát mutatnak azoknak a népeknek és közösségeknek, amelyeket szolgálni kezdenek, életükre maradandó hatást fognak gyakorolni, és kiválóan elő fogják mozdítani Isten Ügyének alapvető érdekeit.
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
1975. március 25-én kelt levél
4. A mai fiataloknak sokkal nagyobb érettséget kell tanúsítaniuk, mint bármelyik korábbi nemzedéknek, hiszen a világtörténelem talán legmélyebb válságán kell keresztül menniük, és sorsukkal szembesülniük hittel, kitartással, bizonyossággal és nyugalommal.
Shoghi Effendi nevében írt levél,
található: The Bahá'í World 12, p. 562
A jó jellem fontossága
5. Az erős jellem bizony Isten legjobb köntöse az ember számára. Ezzel díszíti Ő a szerettei templomát. Életemre mondom! A jó jellem fénye erősebb a napénál és annak ragyogásánál. Aki eléri, az drágakőnek számíttatik az emberek között. A világ dicsősége és felemelkedése szükségszerűen ettől függ. Az erős jellem oly eszköz, mely az embereket az Egyenes Ösvényre téríti, és a Nagy Kijelentéshez vezeti. Jó annak, akit a Magasságbéli Gyülekezet szent tulajdonságai és jellemvonásai díszítenek.
Bahá’u’lláh, Bahá’u’lláh Táblái, § 4:13
6. E világon a legfontosabb kötelességünk, hogy megtisztítsuk jellemünket, megjavítsuk magatartásunkat és tökéletesítsük viselkedésünket. Az Irgalmas szeretteinek olyan jellemmel kell rendelkezniük és úgy kell viselkedniük teremtményei között, hogy szentségük illata szétáradjon az egész világban és életre keltse a halottakat, hiszen Isten Megnyilvánulásának és a Láthatatlan ragyogó fényű hajnalának az a célja, hogy tanítsa az emberi lelkeket és nemesítse minden ember jellemét...
‘Abdu’l-Bahá, idézi: The Advent of Divine Justice, p. 26
7. Reméli, hogy mind jellemben, mind hitben bahá’í-okká váltok. Bahá’u’lláh-nak az a legfőbb célja, hogy új típusú emberekké váljunk, őszinte, jó, értelmes, igazságos és becsületes emberekké, akik nagyszerű Törvényei szerint élnek, melyeket az emberiség fejlődésének ez új korszakára fektetett le. Nem elég magunkat bahá’í-oknak nevezni, legbensőbb énünknek kell nemessé és megvilágosodottá válni azáltal, hogy bahá’í életet élünk.
Shoghi Effendi nevében
1944. augusztus 25-én kelt levél
az Egyesült Államok-beli Louhelen iskola gyermektalálkozójához,
The Bahá'í Life, p. 10
A bahá’í fiatalok felelőssége
8. Ennek az Ügynek, bár egyformán nagyra becsüli a különböző korú embereket, nemzedéketek fiataljai számára különleges üzenete és küldetése van. Ez az ő kiváltságlevelük jövőjükre, reményeikre, és ez a biztosítéka annak, hogy szebb napok fognak következni.
Shoghi Effendi nevében írt,
1942. június 16-án írt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá’í Youth
9. A világ jelenlegi állapota – gazdasági bizonytalanság, társadalmi viszályok, politikai elégedetlenség és nemzetközi bizalmatlanság – fel kell, hogy rázza a fiatalokat álmukból, akiknek ki kell nyomozniuk, mit hoz számukra a jövő. Kétségtelenül ők fognak leginkább szenvedni bármilyen, a világon végig söprő csapástól. Vegyék hát észre a jelenlegi állapotokat, ismerjék meg a színen lévő gonosz erőket, majd összehangolt erőfeszítéssel lépjenek elő és hozzák meg a szükséges reformokat, melyeknek ki kell terjedni az emberi élet lelki, társadalmi és politikai oldalára.
Shoghi Effendi nevében írt,
1932. március 13-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá'í Youth, p. 3
10. Arra buzdít titeket, hogy határozzátok el, hogy a Hitért nagy, nagy tetteket hajtsatok végre. A világ állapota fokozatosan romlik, és a ti nemzedéketeknek kell adnia az elkövetkezendő évek szentjeit, hőseit, mártírjait és vezetőit. Odaadással és akaraterővel eljuthattok nagy magasságokba!
Shoghi Effendi nevében írt,
1951. október 2-án kelt levél
az Egyesült Államok-beli gyermektalálkozóhoz,
található: Bahá'í News, No. 253 (Mar. 1952)
A kihívás elfogadása
11. Igen nagy a fiatal hívők felelőssége, mivel nemcsak arra kell készen állniuk, hogy örököljék az idősebb bahá’í-ok munkáját és általában tovább vigyék az Ügyet, hanem hogy a rájuk váró világ – amint Bahá’u’lláh megígérte – olyan világ lesz, amelyet szenvedések sújtanak, amíg végül hajlandó lesz meghallgatni Isten Üzenetét. Ebből következik, hogy az ilyen vallás képviselőitől kiváló jellemet kell elvárni. Minden fiatal bahá’í elsőrendű kötelessége, hogy mélyítse tudását és tökéletesítse magát az erény és a becsületes életvitel bahá’í kívánalmaiban.
Shoghi Effendi nevében írt,
1941. június 6-án írt levél a bombay-i fiatalokhoz
található: The Importance of Deepening, p. 40
12. Minden ember, akár bahá’í vagy nem, ifjúkorában hoz meg sok olyan döntést, amelyek meghatározzák élete menetét. Nagy valószínűséggel ekkor választja meg jövőbeni hivatását, fejezi be tanulmányait, kezd saját lábán megélni, házasodik és családot alapít. A legfontosabb mégis az, hogy az elme ebben az időszakban a legnyitottabb és ekkor alakulnak ki azok a lelki értékek, amelyek meghatározzák az ember jövőbeni viselkedését. A bahá’í fiatalok számára ezek jelentik a legnagyobb lehetőségeket, kihívásokat és próbákat – lehetőségeket arra, hogy Hitük tanítását igazán megértsék és átadják kortársaiknak –, kihívásokat arra, hogy leküzdjék a világ ellenállását, a saját és a soron következő nemzedékek vezetőivé váljanak, valamint próbákat, amelyekben saját életükkel bizonyíthatják azokat a magas erkölcsi követelményeket, amelyeket a bahá’í írások határoznak meg. Valóban, a Védnök így ír a bahá’í fiatalokról: Ők azok, „akik oly nagy mértékben tudnak hozzájárulni a bahá’í közösség életerejéhez, tisztaságához. Ők a közösség mozgató rugói. A fiataloktól függ, hogyan alakul a jövőben a közösség sorsa csakúgy, mint azoknak a képességeknek a teljes kibontakoztatása is, amelyekkel Isten felruházta ezt a közösséget.”
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
1966. június 10-én kelt levél a világ bahá’í fiataljaihoz
található: Wellspring of Guidance, pp. 92‑93
A társadalom átalakítása egyéni példamutatás útján
13. Keljetek fel, ó, emberek, és Isten hatalmának erejével határozzátok el, hogy legyőzitek önnön magatokat, hogy így tán az egész Föld megszabadulhasson isteneik szolgálatától, melyeket saját meddő ábrándjaik szültek – isteneké, melyek nyomorult imádóiknak oly sok veszteséget okoztak és szenvedéseikért felelősek. E bálványok jelentik a legfőbb akadályt az ember igyekezetében, hogy a tökéletesedés útján előrehaladjon. Mi reménykedünk, hogy az Isteni hatalom Keze segítse az emberiséget és szabadítsa meg fájdalmasan alantas állapotából.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 43:3
‘Abdu’l-Bahá, Párizsi Beszédek, § 28:20
15. Ha beleláthatnánk a dolgok igazi valójába, azt látnánk, hogy ma a világban folyó legádázabb harc a szellemi harc. Ha a hozzád hasonló fiatal, cselekedni vágyó és élettel teli hívők a valódi és maradandó hősiesség dicsőségét kívánják megszerezni, bármi legyen is a foglalkozásuk, részt kell venniük abban a szellemi csatában, amely az ember lelkéért folyik.
Igaz bahá’í-nak lenni – ez ma a legnehezebb és legnemesebb feladat a világon. Ehhez arra van szükség, hogy ne csak a világban ma uralkodó gonoszokat győzzük le, hanem a gyengeségeket, a múlthoz való kötelékeket, az előítéleteket és az önzést is, amelyek saját jellemünk örökségét vagy részét képezhetik, valamint arra, hogy embertárainknak ragyogó és megvesztegethetetlen példát mutassunk.
Shoghi Effendi nevében írt,
1942. április 5-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Excellence in All Things, p. 11
A bahá’í jellem ismérvei
16. Jómódban légy bőkezű, balsorsban pedig hálás. Légy méltó embertársad bizalmára, sugárzó és barátságos arccal tekints rá. Légy a szegényeknek kincs, a gazdagoknak meg figyelmeztető, a szűkölködők kiáltására válaszoló, ígéreted szentségének megtartója. Légy igazságos ítéletedben és megfontolt a beszédedben. Senkivel se bánj igazságtalanul és légy szelíd minden emberrel. Légy lámpás a sötétben járónak, öröm a bánatosnak, tenger a szomjazónak, kikötő az elfáradtnak, támasza és védelmezője az elnyomás áldozatának. Minden cselekedetedet tisztesség és becsületesség jellemezze. Légy otthon az idegennek, balzsam a szenvedőnek, erős bástya a menekülőnek. Légy a vaknak szem és vezérlő fény a tévelygő lába előtt. Az igazság orcájának légy ékessége, a hűség koronája, a tisztesség templomának oszlopa, az élet lehelete az emberiség testének, az igazság seregeinek címere, az erkölcs láthatárán fénylő égitest, harmat az emberi szív talajának, bárka a tudás óceánján, nap a jótékonyság égboltján, drágakő a bölcsesség fejékén, sugárzó fény nemzedéked láthatárán, gyümölcs az alázat fáján.
17. Ó, ti, e méltatlanul bántalmazott barátai! Tisztítsátok meg szemeiteket, hogy senkire se tekintsetek úgy, hogy az különbözik tőletek. Ne idegeneket lássatok, hanem minden embert barátnak tekintsetek, mivel igen nehéz megvalósítani a szeretetet és az egységet, ha az ember a másságra figyel. És a Szent Írások szerint ebben az új és csodálatos korban eggyé kell válnunk minden emberrel, nem szabad észrevennünk sem a durvaságot, sem az igazságtalanságot, sem a rosszindulatot, sem az ellenségeskedést, sem a gyűlöletet, hanem szemünket az időtlen dicsőség mennyországa felé kell fordítanunk. Hiszen minden teremtmény Isten jele, és az Úr kegyelmének és Hatalmának köszönhető, hogy a világra jöttek. Ezért nem mások ők, hanem családtagok, nem idegenek, hanem barátok s így is kell kezelni őket.
Ezért Isten szeretteinek szerető barátságban kell érintkezniük idegennel, baráttal egyaránt, a lehető legnagyobb kedvességet kell tanúsítaniuk, függetlenül képességeiktől és sosem szabad kérdezniük, vajon megérdemlik-e a szeretetet. A barátok legyenek minden esetben előzékenyek és végtelenül jóindulatúak. Sohase hagyják, hogy az emberek rosszindulata, erőszakossága és gyűlölete felülkerekedjen rajtuk, bármilyen nagy is legyen az. Ha dárdát hajítanak rád, viszonzásul ajánlj nekik fel tejet és mézet. Ha megmérgezik életedet, édesítsd meg lelkeiket. Ha bántanak, tanítsd meg nekik, hogyan kell megvigasztalódni. Ha megsebesítenek, gyógyír légy az ő sebeikre. Ha beléd szúrnak, adj nekik hűs italt.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, p. 24
‘Abdu’l-Bahá, Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá írásaiból, 6‑7.o.
19. Isten barátai elsősorban nemes tettek és jellemük erejénél fogva, mintsem magyarázat és bizonyíték útján bizonyítsák be a világnak, hogy amit Isten megígért, az be fog következni, azaz már folyamatban is van, és hogy az isteni örömhír egyértelmű, nyilvánvaló és teljes. Valóban hatalmas lenne az a feladat, hogy a világ tisztán látó embereinek a szemében megvédjük az Ügy igazságát, ha nem lenne néhány kiváló lélek, aki a szolgálat küzdőterére lép s tündöklőn ragyog az emberek gyülekezetében. A szavak és érvek azonban feleslegessé válnak, ha a barátok az erények és az erős jellem megtestesítőivé válnak. Pusztán cselekedeteikkel meggyőző bizonyítékot fognak szolgálni, nemes viselkedésük pedig Isten Ügyének megtartását, egységét és dicsőségét fogja biztosítani.
Shoghi Effendi 1923. december 19-én kelt levél
a Kelet bahá’í hívőihez,
található: The Bahá'í Life, p. 1‑2
4.
Példamutató életek és hősies tettek
A bahá’í fiatalok fontos szerepe
1. A fiatalok a Bahá’í Korszak kezdetétől fogva alapvető szerepet játszanak Isten Kinyilatkoztatásának terjesztésében. Maga a Báb mindössze 25 évesen jelentette be küldetését, sőt az Élő Betűi közül sokan még ennél is fiatalabbak voltak. Apja szolgálatában a Mesternek igen fiatalon kellett súlyos gondokat magára vennie Irakban és Törökországban. Fivére, a Legtisztább Ág 22 évesen ajánlotta fel életét Istennek a Legnagyobb Börtönben, hogy Isten szolgái „életre keljenek és hogy mindenki a Földön egyesüljön”. Shoghi Effendi oxfordi diák volt, amikor a Védnökség trónusára kellett lépnie. És fiatal volt Bahá’u’lláh számos lovagja, akik soha nem múló hírnévre tettek szert a Tízéves Hadjárat során. Sose képzeljük tehát, hogy a fiataloknak meg kell várni nagykorúságukat, mielőtt felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat tehetnek Isten Ügyének.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1966. június 10-én kelt levél a világ bahá’í hívőihez,
található: Wellspring of Guidance, p. 92
2. A bátor, állhatatos ifjak mostani vértanúhalála Sirázban, a vértanú-próféta küldetésének színhelyén, a hősi kor bátor ifjú halhatatlanjainak a cselekedeteihez hasonlítható. A bahá’í fiatalok legyenek biztosak abban, hogy ez a nemzedék nem fogja eltűrni, hogy kárba vesszen ez a friss vér, ami éppen ott oltatott ki, ahol a hit üldöztetésének első hulláma zajlott le, vagy hogy hasztalannak bizonyuljon ez az áldozat. A csapás és gyász e súlyos órájában – az áldott Báb vértanúsága évfordulójának közeledtével – felszólítjuk a bahá’í fiatalokat, hogy újólag szenteljék magukat Bahá’u’lláh Ügye sürgető igényeinek.
Gondoljanak azokra az áldásokra, amelyeket azoknak ígért, akik ifjúságuk virágjában előállanak, hogy szívüket az ő szeretetével ékesítsék, és állhatatosak és szilárdak maradnak. Jussanak eszükbe a Mester azon elvárásai, hogy legyen mindegyikőjük félelmet nem ismerő oroszlán, az erény mezei fölött fújdogáló virágillattal teli szellő. Gondolkodjanak el a fiatalságnak azon kiváló tulajdonságain, amelyeket írásaiban oly szemléletesen festett le a Védnök, aki dicsérte bátor és merész szellemüket, bátorságukat, éberségüket, optimizmusukat, buzgóságukat, Isten által kijelölt szent és lenyűgöző feladataikat. A Szent Küszöbnél buzgón imádkozunk, hogy a szellemileg felébredt és eltökélt fiatalok azonnal eleget tudjanak tenni a jelen időszak igényeinek, s értékes erejüket egyre nagyobb mértékben használják fel arra, hogy a mindenkor figyelő és várakozó Uruk Ügyét otthon és külföldön terjesszék. Tegyenek tanúbizonyságot ugyanarról a szellemről, amelyet nemrég mutattak fel vértanú fivéreik a Hit bölcsőjében, hódítsák meg az igyekezet olyan magaslatait, hogy kortársaik büszkesége s a perzsa hívők szívének vigasztalása legyenek. Mutassák meg, hogy a Mindenható keze által meggyújtott láng egyre fényesebben ég, s hogy életadó melege és ragyogása hamarosan az egész földet átitatja.
Az Igazságosság Egyetemes Háza, 1983. június 23-án kelt
telex a világ bahá’í fiataljaihoz
‘Abdu’l-Bahá, a tökéletes példakép
3. ‘Abdu’l-Bahá mindössze nyolcéves volt, amikor Bahá’u’lláh-t bebörtönözték – azt követően, hogy két félig őrült ember elkeseredett és sikertelen merényletet kísérelt meg Nasiri’d-Dín sah ellen –, a bábikat pedig kegyetlenül üldözték. Bahá’u’lláh házát kifosztották, birtokait és vagyonát elkobozták, így családját gazdagságból szegénységbe taszították. Európai tartózkódása során ‘Abdu’l-Bahá így emlékezett vissza ennek a szomorú időszaknak a szenvedéseire:
„A világtól való elfordulás nem az anyagi javak hiányát, hanem a szív szabadságát jelenti. Teheránban egyik este még mindenünk megvolt, másnap reggel már betevő falatunk sem volt. Éhes voltam, de kenyér nem volt. Anyám lisztet öntött tenyerembe, s azt ettem kenyér helyett. Ennek ellenére elégedettek voltunk.”
Másutt:
„Kilenc éves sem voltam, amikor a szörnyű csapások értek minket, s ellenségeink ránk támadtak. Házunkba annyi követ dobtak be, hogy az udvar megtelt velük. ... Anyánk egy másik városrészben helyezett minket biztonságba. Egy eldugott sikátorban bérelt házat, ahol bezárva tartott minket és gondunkat viselte. Egy nap azonban már szinte a létfenntartáshoz szükséges dolgaink is elfogytak, s anyám azt mondta, hogy menjek el nagynénémhez, és kérjek tőle néhány kiránt (iráni ezüst pénz). Elmentem s nagynéném mindent megtett, hogy segítsen rajtunk. Egy érmét becsavart egy kendőbe és nekem adta. Útközben hazafelé valaki felismert s elkiáltotta magát: „Itt egy bábi!” Erre a gyerekek üldözni kezdtek. Egy kapualjban találtam menedéket... . Sötétedésig ott maradtam, de amikor előbújtam, a gyerekek újra csak üldözőbe vettek, miközben üvöltöztek s kővel dobáltak. ... Kimerülten értem haza. Anyám tudni szerette volna, mi történt velem, Egy szót sem tudtam kiejteni és ájultan estem össze.”
‘Abdu’l-Bahát, aki már alig várta, hogy viszontláthassa Édesapját, egy nap elvitték a börtönbe. Így emlékszik vissza erre a félelmetes látogatásra:
„Egy fekete szolgával küldtek a börtönbe Áldott Színe elé. A börtönőrök megmutatták a cellát, a szolga a nyakába emelt és úgy vitt be. Sötét, lejtős hely volt. Beléptünk egy kicsi és szűk kapun, két lépcsőt lementünk, s ezután már semmit sem lehetett látni. A lépcső közepén voltunk, amikor váratlanul meghallottuk áldott hangját: „Ne hozzátok ide!” Így visszavittek. Kint leültünk és vártuk, hogy kivezessék a foglyokat.
Egyszer csak az Áldott Tökéletességet (Bahá’u’lláh egyik megnevezése) kihozták a veremből. Össze volt láncolva másokkal. De milyen lánc volt az! Roppant nehéz volt. A foglyok alig tudtak mozogni vele. Szomorú, szívet tépő látvány volt.”
Balyuzi, ‘Abdu’l-Bahá, p. 11
4. A Szent Abhá Szépség mennybemenetelét követően – bárcsak feláldozhatnánk életünket a szent küszöbe poráért – ez áldott léleknek (‘Abdu’l-Bahá) egészen addig, amíg önnön világító lelke fel nem szállt a mennyei birodalmakba, harminc esztendőn át sem nyugodt éjjele, sem békés nappala nem volt. Egyedül és magányosan nekilátott, hogy reformálja a világot, népeit oktassa és nevelje. Minden nemű és rangú embert meghívott Isten Királyságába, öntözte a Hit fáját, óvta a viharoktól a mennyei Lótuszfát, legyőzte a Hit ellenségeit, meghiúsította a rosszakarók reményeit, és mindig éberen megvédte Isten Ügyét és az Ő Törvényét.
Ez a titokzatos és rejtélyes Lény, az örök dicsőség eme Lényege egész életében számtalan megpróbáltatáson és szomorúságon ment át. Külső és belső ellenségei rágalmazásának és rosszindulatú vádaskodásának a célpontja volt. Egész életében az jutott neki osztályrészül, hogy méltatlanul bánjanak vele, rengeteget küszködjön, fájdalomban és szomorúságban legyen része. Ilyen körülmények közepette szent szívének az jelentette az egyetlen vigaszt, ha kedvező híreket hallott a Hit előrehaladásáról, Isten Szavának hirdetéséről, a szent Tanítások terjedéséről, a barátok egységéről és buzgalmáról és szerettei állhatatosságáról. Az ilyen hírek mosolyt csaltak arcára, ez volt drága szívének öröme.
Eközben számos hívőt oktatott és nevelt kegyelme által, javította jellemüket, viselkedésüket és felékesítette őket a mennyország kegyelt angyalainak kiválóságaival, hogy ma új szellemmel lépjenek elő, csodálatos erővel haladjanak előre, szembeszálljanak a hiú ábrándokkal, a sötétség seregeit szétverjék a kitartó állhatatosság és nemes eltökéltség lángoló fényével, hogy meggyújtott gyertyákhoz hasonlóan felragyoghassanak, s hogy éjjeli lepkékhez hasonlatosan oly közel röpdössenek a Hit lámpása körül, hogy megperzseljék szárnyaikat.
Bahíyyih Khánum, található: Bahíyyih Khánum, pp. 142‑143
A Szent Család
Bahíyyih Khánum,
a Legnagyobb Szent Levél
5. Időben visszanyúlva egészen az Ügy hősi korszakának záró szakaszáig, amikor Bahá’u’lláh-t bebörtönözték a teheráni Fekete Verembe, a Legnagyobb Szent Levélnek, aki akkor még gyerek volt, az a kiváltság jutott, hogy megkóstolhatta a lelki fájdalomnak azt a kelyhét, amit az Apostoli Kor első hívői felhajtottak.
Még ma is előttem van, ahogy még képességeinek teljes birtokában visszaemlékezett arra a mardosó kétségre, amely eltöltötte azok szívét, akik a kifosztott ház küszöbén vele együtt várták, hogy bármelyik pillanatban meghallhatják a hírt Bahá’u’lláh küszöbön álló kivégzéséről! Mint gyakran elmesélte, ebben a baljós időszakban szülei olyan váratlanul vesztették el javaikat, hogy egyik pillanatban még az egyik legtehetősebb teheráni család kiváltságos helyzetben levő tagja volt, míg másnap leplezetlen szegénységben nyomorgott. Mivel a létfenntartáshoz szükséges dolgoknak is híján voltak, jeles édesanyja, a híres Navváb, kénytelen volt egy marék lisztet nyomni lánya kezébe s elfogadtatni vele azt mindennapi kenyér helyett.
S később, amikor a Szent Család e nagyra becsült és drága tagját tizenéves korában Édesapja útmutató keze olyan feladatokkal bízta meg, amelyeket egyetlen korabeli lány sem tudna vagy lenne hajlandó elvégezni, mily magától értetődő örömmel ragadta meg az alkalmat s hajtotta végre a reá bízott feladatot! Arra szemeltetett ki, hogy képes legyen részt vállalni a teherből és meg tudja hozni azt az áldozatot, amelyet előkelő származása követelt meg tőle. Mindezt igazolta a reá rendszeres időközönként kirótt feladatok kényes volta s rendkívül fontossága, amikor Bagdad városán átvonult a Mirzá Yahyá meggondolatlansága és eltévelyedése által kirobbantott vihar, valamint az a szerető és féltő gondosság, amely ily fiatal korban jellemezte őt, amikor Bahá’u’lláh a Szulejmáníjja-i hegyekbe kényszerült vonulni.
S midőn a széthúzás erői eltépték azokat a kötelékeket, amelyek összekötötték az Edirnében letelepedett száműzöttek kis csapatát, és akiknek – úgy tűnt – sorsa már mostohább nem lehet, mily szilárd volt hite, mily nyugodt magatartása, mily megbocsátó viselkedése s mily nagyok a megpróbáltatásai! Ebben a végsőkig feszült időszakban, melyhez rendkívül hideg tél, egészségtelen szálláskörülmények, ínség és iszonyatos anyagi nyomorgás párosult, roppant meg egészsége egyszer s mindenkorra, elszívta életerejét, aminek addig teljében volt. Elméjében maradandó nyomot hagytak ennek az időszaknak a küzdelmei és viharai, s angyalian gyönyörű arcán egészen a haláláig viselte eme időszak rendkívüli nehézségeinek a nyomait.
Azonban csak amikor Bahá’u’lláh-val együtt bezárták az akkói börtönbe, adta tanújelét ereje teljében és az Iránta érzett végtelen szeretetében azoknak a tulajdonságoknak, amelyek kiemelik őt – ‘Abdu’l-Bahá mellett – a Szent Család tagjai közül, mint annak az Istentől eredendő szeretetnek és emberi együttérzésnek a legragyogóbb megtestesítője, amelyre csak igen kevés halandó képes.
Elméjéből és szívéből száműzött minden földi köteléket, lemondott még a házasság gondolatáról is, eltökélten kiállt Fivére mellett, akit oly kiválóan segített és szolgált, életét Atyja dicső Ügye szolgálatának szentelte. Ekkorra már a Legnagyobb Szent Levél bőségesen bizonyította, hogy méltó arra, hogy az egyik legnemesebb szereplőnek tekintsük őt, akinek közvetlen köze volt Bahá’u’lláh életművéhez – legyen szó bár háztartásának vezetéséről, melyben jeleskedett, vagy a társadalmi kapcsolatokról, melyeket oly kitartóan ápolt, hogy oltalmazza Bahá’u’lláh-t és ‘Abdu’l-Bahát, vagy arról a lankadatlan figyelemről, amellyel Atyja mindennapi szükségleteit követte, vagy az általa tanúsított nagylelkűségről, kedvességről és jóságról.
Shoghi Effendi, található: Bahíyyih Khánum, pp. 32‑35
6. A bagdadi tartózkódás során Bahíyyih Khánum, a Legnagyobb Szent Levél édesanyja szerető segítője volt, és erején túl végezte a különböző háztartási munkákat. A gyermekkor örömeiben vagy játszótársakban nem volt része. Egyre csak édesanyját figyelte éberen, hol könnyíthetne nehéz munkáján, és ha neki vagy híres Atyjának bármi módon segíteni tudott, kimondhatatlanul boldog volt.
Édesanyám – mondta – időnként órákat adott ‘Abbas fivéremnek, akit máskor Mirzá Musá tanított, néha pedig édesapja.
És Te hogyan tanultál? – kérdeztem tőle.
Dehát nekem nem volt időm tanulni – mondta ezt olyan hangon, ami sok mindent elárult tökéletes önmegtagadásáról. Egész életének ez volt alapgondolata, s még csak fel sem ötlött benne, hogy mennyire önzetlen.
Teljesen magától értetődőnek vette azt a figyelmességet és tapintatot, amelyet a vele kapcsolatba kerülőkkel szemben tanúsított, valamint a véget nem érő jóságról tanúskodó számtalan cselekedetet. Egyetlen öröme az volt, hogy élete minden pillanatában hasznára legyen édesanyjának és édesapjának, akiket rajongásig szeretett. Amint bátyja ‘Abbas, Sarkar-i-Áqá növekedett, rá is kiterjesztette ezt a szerető szolgálatot, s éltének egyetlen célja ez a három ember volt.
Már attól az időtől fogva, amikor hatéves gyermekként egy kétéves csecsemővel, a kis Legtisztább Ággal kicsi ölében egy sötét ház mélyén egyedül rettegve húzta meg magát és rémülten hallgatta a vad dühöngő tömeg üvöltözését, és nem tudta, hogy nem az apját ölik-e meg éppen, vagy anyját és a kis nyolcéves ‘Abbast fogták-e el, életét Istenhez való imádkozásban és szerettei szolgálatában töltötte el.
A szörnyű teheráni napok elmúltával és a Bagdadba történő nem kevésbé szörnyű utazás után ott gyönyörű lánnyá fejlődött. Alakban és jellemben nagyon hasonlított kedves édesanyjára. Törékeny, karcsú lány volt, nagy szürkéskék szemekkel, aranybarna hajjal, elefántcsont színű bőrrel. Remek humorérzékkel és feltűnő értelemmel rendelkezett.
Felnővén könyörgött apjának, hogy engedje meg, hogy hajadon maradhasson és így életét még inkább három szerettének szentelhesse.
És így is lett.
Lady Blomfield, The Chosen Highway, pp. 68‑69
Mírzá Mihdí, a Legtisztább Ág
7. Mírzá Mihdít a mohamedán időszámítás szerint 1276-ban (kb. 1860) vitték Bagdadba, hogy csatlakozzon családjához. Ez a tiszta, szent, jámborságáról ismert fiatalember ebben a városban került kapcsolatba az isteni Szellemmel. Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatásának felvillanyozó ereje mágnesként hatott rá. Ettől kezdve élete minden percét mennyei Atyja szolgálatába állította. Bahá’u’lláh társa volt Bagdadban, Edirnében és Akkóban, élete vége felé a titkáraként is szolgálta. Kézírásával az utókor számára fennmaradt néhány Tábla. Életének utolsó tíz éve szenvedéssel és küzdelemmel teli volt, mely Bahá’u’lláh-t és társait érte a háromszoros száműzetés során Bagdadból Akkóba.
A Legtisztább Ág hasonlított ‘Abdu’l-Bahára, s rövid, de eseménydús életében ugyanazok a lelki tulajdonságok jellemezték őt, melyek neves fivérét is megkülönböztették. A hívők ugyanúgy szerették és tisztelték, mint ‘Abdu’l-Bahát.
Adib Taherzadeh, The Revelation of Bahá’u’lláh, Vol. 3, p. 205
8. Ezen megpróbáltatások nyomasztó súlyát most még tetézte egy hirtelen tragédia keserű fájdalma – a nemes és jámbor Mírzá Mihdí, a Legtisztább Ág, ‘Abdu’l-Bahá huszonkét éves öccsének korai elvesztése, aki Bahá’u’lláh titkára és száműzetésében társa volt azon napoktól kezdve, amikor mint kisgyereket Teheránból Bagdadba hozták Édesapjához, miután Az visszatért Szulejmáníjjából. A barakk tetején lépdelt egy este a félhomályban szokásos áhítatába merülve, amikor egy fedetlenül hagyott világítóablakon át leesett a lenti helyiségben álló fakosárra, mely átdöfte a bordáit, huszonkét órával később 1870. június 23-án (A.H. 1287. Rabi’u’l-Avval hónapjának 23. napján) a halálát okozva. Utolsó kérése szomorú Atyjától az volt, hogy élete fogadtassék el váltságdíjként azokért, akiket megakadályoztak abban, hogy Szerettük színe elé jussanak.
Egy igen jelentős imában, melyet Bahá’u’lláh fia emlékére nyilatkoztatott ki, és melyben halálát az engesztelés oly nagy tettei szintjére magasztalja fel, mint Ábrahám fiának feláldozása, Jézus Krisztus keresztre feszítése vagy Husszein imám mártírhalála, a következőt olvassuk: „Ó, Uram, feláldoztam őt, kit Te Nékem adtál, hogy szolgáid megébresztethessenek és mind a Föld lakói egyesülhessenek.” És hasonlóképpen ezeket a vértanú fiához intézett prófétai szavakat [olvassuk]: „Te vagy Isten Záloga és az Ő Kincse ebben az országban. Isten hamarosan ki fogja nyilvánítani általad azt, amit kívánt.”
Zarándoklat a Bahá’í Szent Helyekhez, 10. és 28.o.
Miután Bahá’u’lláh jelenlétében megmosták, az erőd őreinek kíséretében elszállították őt, „akit Bahá fénye teremtett”, akinek „istenfélő voltáról” a Mennyei Toll tanúskodott, s akinek a mennybemenetelével kapcsolatos „titkokról” ugyanez a Toll tett említést. A városfalakon kívül, Nabi Salih szentélye szomszédságában helyezték nyugalomra...
Shoghi Effendi, God Passes By, p. 188
9. Dicsértessék a Te neved, ó, Uram, Istenem! Látsz engem ma bezárva börtönömben, a Te ellenségeid kezébe esve, és látod fiamat porban fekve Orcád előtt. Ő a Te szolgád, ó, Uram, akit Te annak rokonává tettél, Ki Önmagad Megnyilvánulása és a Te Ügyed Hajnala.
Születésekor a Tőled való elszakadással sújtottad őt annak megfelelően, miként elrendeltetett számára a Te visszavonhatatlan parancsod által. És amikor kortyolt a Veled való újraegyesülés kupájából, börtönbe vetették, mert hitt Benned és a Te jeleidben. Továbbra is szolgálta Szépségedet, amíg belépett e Legnagyobb Börtönbe. Aztán felajánlottam őt, ó Istenem, áldozatként a Te ösvényeden. Jól tudod, mit szenvedtek azok, kik Téged szeretnek, e megpróbáltatás által, mely a Föld nemzetségeit jajgatásra, és rajtuk túl a Magasságbéli Gyülekezetet is jajveszékelésre késztette.
Könyörgöm Hozzád, ó Uram, őrá, a száműzetésére és a fogságára, küldd le azokra, kik szerették őt, mi megnyugtatja szívüket és áldd meg munkájukat. Hatalmadban áll, hogy azt cselekedd, amit csak akarsz. Nincsen más Isten, csak Te, a Mindenható, a Leghatalmasabb.
Bahá’u’lláh, idézve: Zarándoklat a Bahá’í Szent Helyekhez, 10.o.
10. Legyen véled, ó, Isten Ága … Isten emlékezete és az Ő dicsérete, és mindazok dicsérete, kik a Halhatatlanság Birodalmában és a Nevek Királyságában lakoznak. Boldog vagy, mert hűséges voltál Isten Szövetségéhez és Testamentumához, mígnem feláldoztad magad Urad, a Mindenható, a Korlátozatlan arca előtt. Te valóban ártatlanul szenvedtél, és erről tanúskodik az Ő, az Önmagától Való Szépsége. Életed első napjaiban elviselted azt, ami mindeneket nyögésre késztetett és minden oszlopot megingatott. Boldog, aki megemlékezik rólad, és általad közel kerül Istenhez, a Reggel Teremtőjéhez.
Bahá’u’lláh, idézve: Zarándoklat a Bahá’í Szent Helyekhez, 28‑29.o.
11. A Legtisztább Ágnak a halálát Bahá’u’lláh saját áldozatának kell tekintenünk, olyan szintű áldozatnak, mint Krisztus megfeszítése és a Báb vértanú halála. A Hit Védnöke, Shoghi Effendi azt mondja, hogy Bahá’u’lláh a Legtisztább Ág halálát „az engesztelés oly nagy tettei szintjére magasztalja fel, mint Ábrahám fiának feláldozása, Jézus Krisztus keresztre feszítése vagy Husszein imám mártírhalála.”
Shoghi Effendi másutt azt mondja, hogy a Bábi Törvénykorszakban maga a Báb volt az, aki életét áldozta az emberiség megváltásáért és megtisztulásáért. Bahá’u’lláh Törvénykorszakában a Legtisztább Ág adta oda életét, ezzel utat nyitva azoknak az erőknek, amelyek szükségesek az emberiség egységének megvalósulásához.
Taherzadeh, The Revelation of Bahá’u’lláh, Vol. 3 p. 211
Az Élő Betűi
Táhirih
12. Jináb-i-Táhirih tiszta és szent nő volt, a felülmúlhatatlan szépség jele és bizonysága, Isten szeretetének égő tűzcsóvája, Adományainak lámpása.
‘Abdu’l-Bahá, Memorials of the Faithful, p. 191
13. Mint mondják, számos tudományban járatos volt, a Világos Könyv szövegmagyarázatával és értelmezésével kapcsolatos kiváló fejtegetéseivel elbűvölte a leghíresebb mestereket, és a dicsőséges Ahsá-i Sejk tanának hatalmas bizonysága volt. A Legfőbb Szentélyekben Kázim lámpásából vett fényt az isteni dolgokhoz és a Báb érdekében feláldozta életét. A paptudósokkal és a bölcsekkel folytatott vitákat és ékes nyelvvel védte álláspontját. Oly nagy hírnévre tett szert, hogy számos tudós és misztikus hallani kívánta őt s alig várták, hogy megismerjék gondolkodásának és okfejtésének erejét. Fejében folytonosan kavarogtak a gondolatok, a markáns és nyugtalan elképzelések. Az akadékoskodókat számtalan alkalommal meggyőzte és választ tudott adni még a legnehezebb kérdésekre is.
‘Abdu’l-Bahá, A Traveler's Narrative, pp. 19‑20
14. ... a Badasht-i szakadás után elfogták és zsarnokai őrizet alatt Teheránba küldték vissza. Ott Mahmud Khán, a Kalántar házába zárták. Ő azonban lángolt, szerelmes és nyugtalan volt, s nem tudott hallgatni. A teheráni asszonyok minden ürügyet felhasználtak arra, hogy tóduljanak hozzá és figyeljenek szavára. Egyszer a polgármester házában a polgármester fiának az esküvőjére készültek. Nagy lakomára készültek, a házat feldíszítették. Meghívták a teheráni asszonyok színe-javát, a hercegnőket, a vezírek és más fontos személyek feleségeit. Fényes esküvő volt; éjjel-nappal zenéltek és énekeltek, kobzok pengtek, csengők szóltak, énekek csendültek fel. S akkor egyszer csak Táhirih beszélni kezdett, ami annyira elbűvölte az előkelő hölgyeket, hogy otthagyták a citerát, a dobokat és az összes lakodalmi szórakozást, hogy körbe vegyék Táhirih-t és a szájából csengő édes szavakat hallgassák.
De továbbra is támasz nélküli fogoly maradt. Aztán történt a merénylet a sah ellen. Kiadtak egy rendeletet, Táhirih-i is halálra ítélték. Azt állítván, hogy a miniszterelnök hívatja, elővezették a Kalantár házából. Arcát, kezét megmosta, drága ruhába öltözött, meghintette magát rózsaolajjal, így jött ki a házból.
Egy kertbe vezették, ahol már várták a hóhérok. Ezek azonban meginogtak és nem voltak hajlandók végezni vele. Találtak egy szörnyen lerészegedett, kegyetlen, gonosz szívű rabszolgát, aki megfojtotta Táhirih-t. Szájába kendőt nyomott és leerőszakolta a torkán. Ezután makulátlan testét felemelték, és a kertben egy kútba hajították, majd földet és köveket dobtak rá. Táhirih azonban örvendezett, boldogan hallotta vértanúsága örömhírét, tekintetét a mennyei Királyság felé fordította és feláldozta életét.
Üdv és dicsőség néki! Szentek legyenek hamvai, mint a Mennyből alászálló fények lánca.
‘Abdu’l-Bahá, Memorials of the Faithful, pp. 203-4
Quddús és Mullá Hussayn
15. Az első szavak, melyeket Quddús az összegyűlt hívők előtt Mullá Hussaynhoz intézett, ezek voltak: „Indulj most azonnal, a bölcsesség és a hatalom pálcájával felfegyverkezve, és némítsd el a gonosz összeesküvők seregét, akik igyekeznek rossz hírét kelteni Isten Hite tiszta nevének. Szállj szembe a sokadalommal és pusztítsd el seregeiket. Bizodalmadat helyezd Isten kegyelmébe, s fondorlataikat tekintsd úgy, mint hiábavaló próbálkozást az Ügy ragyogásának elhomályosítására. Beszélj a Sa’idu’l-’Ulama’-val, ezzel a hírhedt és álnok zsarnokkal, s bátran tárd fel előtte e Kinyilatkoztatás megkülönböztető jegyeit. Ezt követően menj tovább Horászánba. Meshed városában építs egy házat, amelyet úgy tervezz meg, hogy lakhelyünkként is szolgáljon, ugyanakkor vendégeket is tudjunk fogadni benne. Nemsokára útra kelünk, s abban a házban fogunk lakni. A házba hívjál meg minden fogékony lelket, aki reményeink szerint megtalálhatja az utat az örök élet folyójához. Mi előkészítjük és bátorítjuk őket, hogy szoros köteléket alkossanak, és hirdessék Isten Ügyét...”
Mullá Hussayn egyedül és szívét kizárólag Isten felé fordítva útnak indult Meshedbe. Midőn Horászán felé lépkedett, egyetlen társa az a gondolat volt, hogy hűségesen teljesítse Quddús kívánságait, egyetlen fenntartó tápláléka pedig az a tudat, hogy ígéretét hiánytalanul betartsa. Egyenesen Mirzá Muhhamad Báqir-i-Qá’ini házába ment, és ennek a háznak a szomszédságában Bálá-Khiyábánban, hamarosan sikerült vennie egy telket. Ezen hozzálátott annak a háznak a felépítéséhez, amelyet parancsoltak neki. A házat Bábbíyyih-nak nevezte el. Mind a mai napig így hívják. Nem sokkal azután, hogy a ház felépült, Quddús megérkezett Meshedbe és beköltözött a házba. Szívós munkájával és buzgóságával Mullá Hussayn számos embert felkészített arra, hogy elfogadják a Hitet, s Quddúshoz látogatók áradata indult meg, akik felismerték az Ügy igazságát s önként felsorakoztak lobogója alá. Annak a mindenre kiterjedő figyelemnek, amellyel Mullá Hussayn igyekezett terjeszteni az új Kinyilatkoztatás ismeretét, és annak a tökéletes módnak köszönhetően, amellyel Quddús oktatta a Kinyilatkoztatás egyre gyarapodó híveit, a lelkesedés magasra csapott és átterjedt egész Meshed városára, hatása pedig hamarosan túlnőtt Horászán határain. A Bábíyyih ház kis idő múlva a buzgó hívek sokaságának gyűjtőhelyévé vált, akiket törhetetlen vágy vezérelt, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel bebizonyítsák a Hitükben rejlő erőket.
Nabil-i-A'zam, The Dawn-Breakers, pp. 265‑67
A Hajnalhozók
Badí’
16. Az Edirnében töltött utolsó napokban Bahá’u’lláh részletes levelet írt, amelyben mindenről világos és pontos felvilágosítást ad. Kifejtette és elemezte az Ügy fő elveit és világosan körülírta erkölcseit, szokásait és életvitelét. Részletesen foglalkozott bizonyos politikai kérdésekkel. Különféle bizonyítékokat hozott fel igazságára. Kinyilvánította jóindulatát, hűségét és őszinteségét. Leírt néhány ima részletet, néhányat perzsául, de többnyire arabul. Mindezt ezután becsomagolta, s a csomag címzettjének Őfelsége Perzsia Királyának az uralkodói nevét tüntette fel. A csomagra ezenkívül ráírta, hogy ezt a küldeményt egy tiszta szívű és tiszta életű, önmagát Isten oltalmába ajánló embernek, aki készen áll az önfeláldozásra tökéletes megnyugvással és önkéntesen, kell eljuttatni a királyhoz.
Egy horászáni ifjú, Mirzá Badí’, magához vette a levelet és őfelsége, a király elé sietett. Nem messze Teherántól volt a királyi vonat állandó állomáshelye. Az ifjú egy távolabbi, de a királyi sátorral éppen szemben lévő sziklán helyezkedett el és ott várt éjjel-nappal arra, hogy elhaladjon a király kíséretével, és hogy akkor az uralkodó színe elé bocsássák. Három napon át étlen-szomjan őrködött, testileg, lelkileg legyengült.
A negyedik napon a király éppen távcsővel nézegette a környező településeket és a tájat, amikor egyszer csak megpillantott egy férfit, aki roppant alázatos pózban üldögélt egy sziklán. A férfi hadonászásából arra következtethetett, hogy valószínűleg háláját szeretné kifejezni, vagy panasszal élni, vagy pedig valamilyen igazságtalanságra kíván elégtételt. Udvara egyik tagjának a király megparancsolta, hogy derítsék ki, ki az az ifjú. Kihallgatása során kiderült, hogy sajátkezűleg kíván átadni egy levelet a Királyi Fenségnek. Amikor engedélyt kapott, hogy szóljon a királyhoz, a sátor előtt hangosan felkiáltott, miközben felülmúlhatatlan méltóság, önuralom és tisztelet sugárzott róla. „Ó, Király, Sébából hozok neked fontos üzenetet!” A király intett, hogy vegyék el a levelet, az ifjút pedig tartóztassák le. Őfelsége, a Király megfontoltan kívánt eljárni, és szerette volna megismerni az igazságot. Kísérete azonban durva szidalmakban tört ki: „Ez az ember nagy önteltségről és vakmerőségről tett tanúbizonyságot, hiszen szikrányi félelmet sem érezve attól a személytől hozott levelet a királynak, akire mindenki haragszik, és akit száműztek…. Ha nem részesül szigorú büntetésben, ez a nagy fokú önteltség egyre terjedni fog.” Az udvar miniszterei kijelentették tehát, hogy bűnhődnie kell, s elrendelték a kínvallatást. Első kínzásnak a láncos kínpadot jelölték ki, mondván: „Mondd el, hogy kik a barátaid, s elkerülheted a gyötrelmes büntetést, segíts elfognunk társaidat, hogy ne kelljen megismerned a láncos kínzást és a kard élességét.”
De akárhogy is kínozták, gyötörték, részéről a válasz kitartás és némaság, hallgatag eltökéltség volt. Így hát, midőn a kínvallatás eredménytelennek tűnt, először lefényképezték mindkét oldalán hóhéraival, ő pedig tökéletes béketűréssel és önuralommal béklyóban és láncokban ült, lába előtt a karddal. Majd lekaszabolták és megsemmisítették. Elkértem ezt a fényképet, mert elgondolkoztatónak találtam, amint ott ül csodálatos alázatossággal, különös megadással és tökéletes belenyugvással.
‘Abdu’l-Bahá, A Traveler's Narrative, pp. 58‑59
17. A horászáni Áqá Buzurg, a híres Badí’ (Csodálatos), akit Nabil térített meg a Hitre, akit a „Vértanúk Büszkeségének” neveztek, s akibe Bahá’u’lláh szerint „belelehelték a hatalom és az erő szellemét”, tizenhét évesen kézbesítette a Nasiri’d-Din sahnak szóló Táblát. Badí’-t letartóztatták, három álló napon át kínozták, fejét puskatussal szétverték, majd testét egy gödörbe dobták, melyre földet és köveket halmoztak... Írásaiban Bahá’u’lláh három éven át magasztalta ennek az ifjúnak a hősiességét, s amikor erre a nagyszerű áldozatra hivatkozott, azt úgy említette, mint a „Tábláim sója”.
Shoghi Effendi, God Passes By, p. 199
Ruhu’lláh
18. A bahá’í hit gyermek vértanúja, Ruhu’lláh, csodagyerek volt. Már tizenkét éves korában csodálatosan ismerte a Szent Írásokat, a rettegett perzsa vallási tekintélyek előtt nyomós érvekkel védte meg szeretett Hitét, gyönyörű verseket írt és kedves, jámbor természete volt – mindezek miatt számos csodálója akadt mindenütt, ahol csak járt. Ékesszólása elbűvölte az új Hit ismert ellenségeit, míg mások élő csodaként tekintettek rá.
Amikor hitük miatt letartóztatták és láncokban Teherán felé vitték Ruhu’lláh-t, apját és Mirzá Hussaynt, az őrizetükre kijelölt katonákat annyira elbűvölte ennek a tizenkét éves gyermeknek a bája, hogy le akarták venni nyakáról a súlyos láncokat.
Ő azonban nem engedte. „Ezzel a lánccal nagyon boldog vagyok”, mondta „és különben is teljesítenetek kell feladatotokat. Azt parancsolták nektek, hogy megláncolva vigyetek minket Teheránba, nektek pedig az a kötelességetek, hogy engedelmeskedjetek ennek a parancsnak.” Soha senki sem hallotta, hogy panaszkodott volna a hosszú és gyötrelmes utazás miatt. Ellenkezőleg, úgy tűnt, nagy örömét leli abban a sok ódában és imában, amelyeket útközben énekelt.
A teheráni börtönben különös kegyetlenséggel bántak a bahá’í-okkal. Négyen voltak, mindegyikük nyakán ott volt a „fekete gyöngysor”, amivel össze voltak láncolva. A lánc olyan súlyos volt, hogy a férfiak alig tudták felemelni fejüket. Ruhu’lláh összeesett a súlya alatt, s a lánc alá két oldalt támasztékot kellett rakni, hogy ülő helyzetben tudjon maradni.
A következő esetet Mirzá Hussayn mesélte el, akit Varqával és Ruhu’lláh-val láncoltak össze a börtönben:
... Hajibu’d-Dawlih néhány skarlátba öltözött hóhér kíséretében belépett a börtönbe, s parancsot adott, hogy az összes rabot láncolják helyükhöz. Senki sem tudta, mire készülődik, s szörnyű félelem fogott el bennünket. Ekkor a foglár hozzánk bahá’í-okhoz jött és így szólt: „gyertek velem, tárgyalásra viszünk benneteket.” Felkeltünk, hogy kövessük, bár nem hittünk neki. „Nem kell felvennetek a köpenyeiteket”, mondta, de Ruhu’lláh ragaszkodott hozzá, hogy felvegye az övét. Amint kiléptünk a börtön udvarra, meglepődve láttuk, hogy körös körül fegyveres katonák állnak. Nem tudtuk, vajon azért jöttek-e, hogy lelőjenek bennünket. A hóhérok is sorban álltak, Hajibu’d-Dawlih tekintete pedig kegyetlen volt. Senki sem szólalt meg, s ez a csend ijesztő volt. Végül Hajibu’d-Dawlih utasította a foglárt, hogy nyissa ki láncainkat s kettesével indítson útra minket. A foglár keze annyira remegett, hogy nem tudta kinyitni a láncokat, ezért valaki más jött oda s nyitotta ki. Elsőként Varqá-t és fiát Ruhu’lláh-t vitték el. ...
Később láttam az egyik foglárt, aki korábban jóindulatúnak mutatkozott velünk szemben. Megragadtam és könyörögtem neki, árulja el, mi történt. Az iszlám vértanú szentjeire megeskettem, hogy mindent őszintén elmond, amit látott. Íme ezt mondta:
Elképzelheted, hogy éreztem magam, amikor meghallottam Varqa és Ruhu’lláh halálának a részleteit. Mindent magam előtt láttam s a képet nem tudtam kiverni a fejemből. Szívem vigasztalan maradt, egész éjszaka szeretett barátaimért zokogtam.
Végül elaludtam és álmodtam. Azt láttam, hogy Ruhu’lláh rendkívül boldogan jön felém. Így szólt: „Láttad, hogyan vált valóra ‘Abdu’l-Bahá ígérete?” Ruhu’lláh sokszor büszkén mesélte nekem, hogy miután meglátogatta ‘Abdu’l-Bahát a Szent Földön és búcsúzott tőle a Mester vállon veregette és azt mondta neki: „Ha Isten úgy rendeli ... Ügyét Ruhu’lláh által fogja hirdetni.”
Faizi, Fire on the Mountain Top, pp. 86, 88-91
A mai bahá’í ifjúság
19. A bahá’í gyermekeknek és fiataloknak jelentős részük van abban a hősiességben, amelyről az iráni hívek tettek tanúbizonyságot. A kommunikációs nehézségek ellenére eljutott hozzánk néhány beszámoló a tapasztalataikról. A következőkben közreadunk néhány már lefordított beszámolót. Az esetek többségében nem nevezzük meg a szereplő személyek és helyek neveit, hogy védjük azokat, akik ezeket a beszámolókat írták.
Az Igazságosság Egyetemes Háza nevében
1985. január 10-én kelt levél
az összes Országos Szellemi Tanácshoz
Egy tizenhat éves fiú
20. A következő beszámolót egy tizenhat éves fiú leveléből vettük.
Középiskolában a tanárunk szociológia órán a kulturális gyarmatosításról beszélt. Példaként a bahá’í hitet hozta fel, mint a kulturális gyarmatosítás egy típusát. Szellemi kötelességemnek megfelelően válaszolnom kellett. Megkaptam az engedélyt és amennyire csak tőlem tellett, beszédet tartottam a Hitről és szembeszálltam tanárom véleményével. Néhány nap múlva az igazgató az irodájába hívatott, és hitehagyással vádolt meg. Kijelentette, hogy az iszlám Isten utolsó vallása, stb. Az egyik jelenlevő megkérdezte, miben hiszek. Megmondtam neki, hogy bahá’í vagyok. Ekkor a Haji, az igazgató, izgatottan és kiabálva felállt a székéről: „Nincs helyed ebben az iskolában! Azt hittem jó fiú vagy! Most minden megváltozott, s amíg az ügyedet nem tisztáztuk, nincs jogod az osztályodba menni.”
Egy hét múlva beidéztek az Imám Jumi’ih irodájába. Ő a város vezető papja, akit általában a központi kormányzat jelöl ki, hogy annak politikáját végrehajtsa. Odafelé menet remegtem és azon gondolkoztam, mit kérdezhetnek, milyen választ adhatok, s mi lesz a sorsom. Ilyen állapotban léptem be az Imám irodájába, de amint szemtől szembe voltam vele, más ember lettem. Olyan érzés volt, mintha valaki kézen fogva vezetett volna. Nemcsak hogy nem remegtem, hanem olyan egyenesen álltam, akár egy acéloszlop. Az Imám Jum’ih irodájában nyolc turbános ulama volt, az Imám testőrei pedig szorosan mögém álltak. Kis idő elteltével az Imám kérdőn rám nézett: „Van valami elintéznivalód itt?” „Nincs, – feleltem – Önnek van elintéznivalója velem.”
Megkérdezte, hogy hívnak, és hogy hívják az apámat, majd azt kérdezte, hogy muszlim vagyok-e. Bahá’í vagyok, mondtam neki. Ekkor azt kérdezte, hogy hol dolgozik apám. Mondtam neki, hogy nincs munkája. Erre az Imám így kezdett beszélni: „Te szembeszállsz az iszlámmal, a Koránnal és Mohameddel.”
„Nem, – feleltem – mi hiszünk az iszlámban, a Koránban, Mohamedben és az Imámokban és tiszteljük őket.”
„Nos hát, ha kijelented, hogy muszlim vagy és hiszel a Koránban ...”
Elnézést kértem, de félbeszakítottam: „Uram, azt sohasem állítottam, hogy muszlim vagyok. Mindössze annyit mondtam Önnek, hogy hiszek az iszlámban. Ugyanúgy hiszek az iszlámban, mint ahogy Ön hisz a judaizmusban és Krisztusban és a kereszténységben és a Bibliában.”
Ekkor így szólt: „Nos jó. Mivel hiszel az iszlámban, olvastál valamilyen könyveket az Imámokról?”
„Igen, amennyit tudtam.”
„Ha olvastad ezeket a könyveket, mondd meg nekem, hol van az megírva, hogy egy átkozott asszony egy Siyyid ‘Ali Muhammad nevű fiút hoz a világra, akit Bábnak fognak nevezni, és hogy ő lesz a Megígért?”
„Először is nem szép, hogy Ön becsmérlően nyilatkozik egy asszonyról. A történelemben vannak híres asszonyok, például Mária, Khadijih, Fatima... .”
Közbevágott: „Mondd meg nekem, hol írnak ezekben a könyvekben a Bábról?”
„Így nem írnak róla, Ön viszont azt mutassa meg nekem, hogy hol írnak ezekben a könyvekben arról, hogy nem fog eljönni!”
A beszámoló szerint ekkor hosszas vita bontakozott ki a hitről. Az író versszakokat idézett a Koránból és az imámoktól, amelyek értelmében a Megígért egy új vallást fog hozni.
Ezen a ponton egy másik jelenlevő mollá témát változtatott. Kijelentette, hogy a bahá’í-ok Oroszország hadserege, s hogy egy Dolgorukij nevű orosz tisztviselő elismerte, hogy ő oktatta ki Siyyid’Ali Muhammadot arra, hogy először azt mondja, hogy ő a Megígért, aztán állítsa azt magáról, hogy ő Isten Fénye, majd végül jelentse ki, hogy Ő maga Isten.
Bátran válaszoltam: „A bahá’í közösség nem tudja, melyik zenére táncoljon. Van, aki azt mondja, hogy Oroszország hadserege vagyunk. Mások azt állítják, hogy Amerika kiszolgálói vagyunk. Megint mások úgy vélik, hogy Nagy Britannia, újabban pedig Izrael ügynökei vagyunk. Ön nyilván járatos a filozófiában – mondtam. – Ha van igazság, mindenki egységesen értelmezi azt az igazságot. Mindenki tudja, hogy a víz 100 fokon felforr. A nyolcvan fokos vagy a százhúsz fokos vizet nem nevezzük forrásban lévőnek. Nos hát, ugyanezért nem méltányos, hogy Ön hamis dolgot állít.”
Az Imám váratlanul rám kiáltott: „Hallgass! Az iszlám az utolsó vallás! Ez után már nem következik több vallás! Nincs igazad! Hitehagyó vagy!”
Megkérdeztem: „Uram, ad engedélyt, hogy szóljak?”
„Nem” – felelte.
„Akkor sajnos az Ön engedélye nélkül kell beszélnem. Nem vagyunk hitehagyók. Igazunk van, s az iszlám felett eljárt az idő!”
Ekkor dühösen közbekiabált: „Az iszlám örök!” s egy arab verset idézett, amit nem értettem meg. Erre én a Koránból idéztem egy verset, amely szerint egyszer minden vallás véget ér. (Itt az író hosszasan beszél ennek a versnek jelentéséről, s végül egy megbízható síita hagyomány könyvéből idéz egy verset, mely értelmében az iszlám ezer évig fog fennmaradni, amennyiben a muszlimok erényesek, de csak ötszáz évig, amennyiben nem.) Ekkor így szóltam hozzá: „Önök erkölcsösek voltak s az iszlám ezer évig fennmaradt. De most eljött a Hit ideje, nincs olyan földi hatalom, amely ezzel szembe tud szállni!”
Felkiáltott: „Fogd be a szád! Ne légy szemtelen!” Majd megint csak azt mondta, hogy a bahá’í-ok Izraelt támogatják. Erre azt feleltem, hogy ez politikai állásfoglalás volna, mi pedig nem foglalkozunk politikával.
Válaszként kijelentette, hogy épületekkel rendelkezünk Izraelben. „Ott van a ti Mashriqu’l-Adhkár-otok;”
„Ezek a mi Szent Helyeink.”
„Vigyétek el onnan a Szent Helyeiteket!”
„A Szent Helyeket nem lehet elmozdítani. Ha lehetne, Önök miért nem hozzák el Jeruzsálemből az Aqsá mecsetet?”
„A Mecset nagyon jó helyen van ott!”
„A mi Szent helyeink is.”
Itt megint rám kiáltott: „Fogd be a szád!” „Takarodj ki a szobából!” – tette még hozzá.
Az egész beszélgetés alatt nagyon udvarias és szelíd voltam. Rendkívül udvariasan elbúcsúztam tőle, mosolyogtam, elnézést kértem a zavarásért és kijöttem.
Amikor a szobából kijöttem, egy másik mollá így szólt hozzám: „Nézd fiam, sokan vannak köztünk, akik visszatértek az iszlám kebelére. Tizenöt éves, tehát nagykorú vagy. Kövesd azokat, akik visszatértek az iszlámhoz.”
Azt válaszoltam neki: „Igen, nagykorú vagyok. A Hitet saját jószántamból fogadtam el. és utolsó leheletemig támogatni fogom. Készen állok arra, hogy a Hitért bármilyen kínzást, bármilyen nehézséget vállaljak. Úgy vélem, az én vérem sem vörösebb, mint azon bahá’í társaimé, akik vérüket Istennek ajánlják.”
Az Imám kijelentette: „Nos, ebben az esetben el kell küldenünk az iskolából.”
„Tegyék a kötelességüket.”
Amikor elhagytam az Imám Jum’ih irodáját, meglepődve tapasztaltam, hogy újra remegni kezdtem. Elmentem az iskolába, elbúcsúztam iskolatársaimtól, kézhez kaptam az elbocsátási papírt, és hazamentem.
(Ez az elbocsátási papír jelenleg a bahá’í-ok tulajdonában levő dokumentum.)
Az Igazságosság Egyetemes Háza nevében,
1985. január 10-én kelt levél
az összes Országos Szellemi Tanácshoz
Mona Mahmúdnizhád
21. Mona (Mahmúdnizhád) szintén fiatal, egy fiatal lány volt. 1983. június 18-án tizennyolc évesen szenvedett vértanú halált. Bahá’í gyerekeket tanított, a Háromtagú Testület tagja volt. Édesapjával, Yad’ulláh Mahmúdnizháddal együtt tartóztatták le.
Mona szabadon bocsátásáról kétszer is rendelkeztek, de a harmadfokú tárgyaláson a vallási elöljáró, Qazai úr, miután sértegette és megalázta őt, azt mondta: „Apád és anyád becsapott és félrevezetett téged.” Mona azt felelte: „Bíró úr, az igaz, hogy a szüleimtől hallottam a Hitről, de magam gondolkoztam el rajta. A bahá’í hit szerint az ember nem utánzás, hanem kutatás alapján ragaszkodik a valláshoz. Sok könyvünk van meg Önnél, elolvashatja őket, s eljuthat erre a megállapításra. Édesapám és édesanyám nem ragaszkodott ahhoz, hogy az ő hitüket vegyem föl. Arra sem kényszerítettek, hogy bahá’í legyek. Amennyiben a vallási elöljáró úgy véli, hogy el kellene hagynom hitemet, nos, ezt sosem fogom megtenni s inkább vállalom a kivégzést.”
A vallási elöljáró meg volt döbbenve és így válaszolt: „Kislány, mit tudsz te a vallásról?” Mona felkiáltott: „Bíró úr! Az iskolából, az osztályteremből vezettek ide. Már három hónapja börtönben vagyok, s tárgyalásról tárgyalásra járok. A Hitben való állhatatosságomnál és kitartásomnál kell-e jobb bizonyíték vallásos meggyőződésemre? E Hit ad erőt ahhoz is, hogy ezt a mostani Ön által vezetett tárgyalást is kibírjam. ...”
Mona őszintesége lenyűgözte a vallási elöljárót. Megkérte, mondjon el egy imát. Ekkor Mona félretette a mappáját, s a szokásos tisztelettel és alázattal elmondott egy imát ‘Abdu’l-Bahától:
„Ó, kegyes Isten! Te jobb vagy hozzám, mint én önmagamhoz. ...”
A vallási elöljáró egy darabig hallgatott, majd így szólt Munához: „Mi az, ami nem tetszett neked az iszlámban, hogy amiatt a bahá’ízmushoz fordultál?” Mona felelete így hangzott: „Minden vallásnak azonos alapja van. Isten a kor és hely szükségleteinek megfelelően, időről időre elküldi Hírnökét, hogy a vallást megújítsa s az embereket a helyes útra terelje. A bahá’í vallás is magáénak vallja az iszlámban rejlő igazságot, de ha az iszlám azt a gyűlölködést, öldöklést és vérontást jelenti, mely jelenleg folyik az országban, s amelyet én is tapasztaltam a börtönben, nos, emiatt választottam a bahá’í hitet.
A börtönben a barátok még hosszú ideig beszéltek Muná válaszáról. Honnan vette Mona a bátorságot, hogy így beszéljen a vallási elöljáróval?
Olya Roohizadegan, Extract from an Account Concerning the Interrogation of Mona Mahmúdnizhád, One of the Ten Bahá'í Women Hanged in Shíráz on June 18, 1983
(Részlet a Sirázban 1983. június 18-án felakasztott tíz bahá’í nő egyikének, Mona Mahmúdnizhádnak a kihallgatását ismertető beszámolóból),
található: World Order, Issue 18 (Winter 1983-84), pp. 28-29
Zarrín Muqímí
22. Amikor Zarrín Muqímít a vallási elöljáró elé vitték, hogy Hitét megtagadja, s amikor, mint mindig, azt mondták neki, hogy vagy tagadja meg a hitét, vagy pedig készüljön fel kivégzésére, a lány ezt felelte: „Megleltem a valósághoz vezető utat, s arról semmilyen áron nem vagyok hajlandó lemondani. A bíróság ítéletét tehát elfogadom.” Egy másik alkalommal a bíró azt kérdezte Zarríntól: „Meddig ragaszkodsz a hitedhez?” Zarrín ezt válaszolta: „Remélem, hogy az utolsó pillanatig állhatatos maradok.” „Fel kell adnod ezt a hitet!” – válaszolta erre a bíró. Ekkor Zarrín, akit már feldühített, hogy mindig megismétlik azt a javaslatot, felkiáltott: „Bíró úr! Immár több napja vezeti tárgyalásomat. Ezt a kérdést mindig felteszi, én pedig mindannyiszor határozott s kielégítő választ adok. Úgy hiszem, felesleges ismételnünk ezt!” A bíró azonban komiszan ugyanazt ismételte el. Erre Zarrín sírásban tört ki és ezt kiáltotta: „Mit akar még, milyen nyelven mondjam el? Miért nem hagy már békén? Az egész lényem Bahá’u’lláh-é! Szeretem Bahá’u’lláh-t! Szívemet Bahá’u’lláh oltalmába ajánlottam!” A bíró magából kikelve így csattant fel! „Kitépem a szíved a mellkasodból!” „Akkor a szívem fog kiáltani: „Bahá’u’lláh, Bahá’u’lláh!” – válaszolta Zarrín. A bírót meghatotta az ilyen mély érzelem kifejezése és kiment a szobából.
Édesanyja így számolt be nekem telefonon Zarrín vértanúságáról: 1983. június 18-án, szombaton, mint mindig, meglátogattam Zarrínt, friss gyümölcsökkel. Esett az eső, s nagyon meleg volt. A látogatási időre Zarrínt odavezették az üvegfal mögé. Beszélgetni kezdtünk. Az arckifejezésén valami megváltozott. Így szólt hozzám: „Édesanyám, kérlek, imádkozz értem és könyörögj Istenhez, hogy állhatatos lehessek!” Távozáskor nem köszönt el, mert nem akarta látni szomorúságomat.
Zarrín mindig is mondta nekem, hogy ne bízzam abban, hogy szabadon bocsátják, de fel sem ötlött bennem, hogy ez volt az utolsó találkozásunk. Ekkor szólították fel utoljára a barátokat (bahá’í-okat), hogy tagadják meg hitüket és valószínű volt, hogy kivégzik őket. Lejárt a látogatási idő, én pedig hazaindultam.
Másnap, június 19-én, vasárnap, korán reggel hallottam, hogy éjszaka felakasztottak tíz fogoly nőt. Kiszaladtam az utcára, hogy a barátoktól megtudjak erről valamit. Az utcán találkoztam három baráttal. Könnyes szemmel egy listát mutattak nekem. Ekkor tudtam meg, hogy Zarrínt is megölték. Jajveszékelve és sírva rohantam az Adelabad börtönbe. Az utóbbi nyolc hónapban időnk java részét itt töltöttük. Megengedték, hogy belépjek a hideg terembe. Szavakkal nem tudom elmondani, hogy aznap min mentem át, s hogy abban a történelmi pillanatban mi tárult a szemem elé. Beléptem a hideg terembe. Ó, Istenem! Tíz angyalt láttam mozdulatlanul fekve egymás mellett. Mindegyikőjüket ismertem; én magam is velük együtt voltam börtönben. Együtt volt anya és lánya. Mindegyiken nadrág és nyári blúz volt. Egyeseknek a csípőjére tekerték a csadorját (hosszú köntös), másokét a földre vetve hagyták. Nem tudom, mi tartott a lábamon, s hogy tudtam lélegezni! Megnéztem a tíz angyalt, láttam Zarrínt is közöttük. Átöleltem hideg testét, arcomat finom és hideg nyakára helyeztem és megcsókoltam a kötél nyomát mindnyájatok nevében (a börtönben levő Apa, jómagam s a külföldön tartózkodó fivérem nevében). Arca természetes és nyugodt volt.
Extracts from an Account of the Life and Activities of Zarrín Muqímí, One of the Bahá'í Women Hanged in Shíráz on June 18, 1983
(Részletek az 1983. június 18-án Sirázban felakasztott bahá’í nők egyikének, Zarrín Muqímínak az életéről és tevékenységéről szóló beszámolóból),
található: World Order, Issue 18 (Winter 1983-84), pp. 27‑28
Roya Ishráqi
23. A következő beszámolót Roya Ishráqí mondta el egy fogolytársának. Roya egy tizenéves kislány volt, akit szüleivel együtt végeztek ki. A fogolytársát később szabadon engedték, és Roya történetét levélben ismertette.
A tárgyalás egyik napján Roya így szólt a bíróhoz: „Már harminckét napja nem láttam az apámat. Megengedi, hogy megforduljak s apámra nézhessek egy percig?”
Mielőtt tárgyalásra vitték a foglyokat, bekötötték a szemüket, majd szándékosan rossz szobákba vezették őket keresztül-kasul a börtönben, miközben szidalmakat és sértegetéseket szórták rájuk. Ezután falhoz állították őket, szemükről levették a kötést, odaadták nekik a mappájukat egy kérdőívvel, amire le kellett írniuk a válaszokat.
A bíró egy pillanatig habozott, majd mégis beleegyezett abba, hogy Roya néhány percig találkozhasson az apjával a szomszédos szobában.
Roya megcsókolta apját, elmondta neki, mennyire szereti és bátorította, legyen bátor és állhatatos. Amikor apja arcához ért, megkérdezte tőle, miért nem borotválkozott, mire a felelet az volt, hogy megtiltották nekik.
Miközben Roya nagy szeretettel nézett édesapjára, s az arcát csókolta, a bíró így szólt: „Ugye, milyen szomorú, hogy nem vagytok hajlandók kimondani azt az egyetlen szót, hogy nem vagytok bahá’í-ok, s akkor nem lennétek ilyen bajban. Ha kimondjátok ezt a szót, mindhárman kiszabadultok, apád pedig visszakapja lefoglalt javait.”
Roya szokásos mosolyával, s határozott tekintettel a szemében így felelt: „Természetes, hogy szülő és gyermek szereti egymást, azonban Imádottamat még szüleimnél is jobban szeretem.”
A bíró megkérdezte: „Kivégzésedkor is így fogsz vélekedni?”
Roya válasza így hangzott: „Imádkozom és remélem, hogy utolsó leheletemig álhatatos tudok maradni Imádottam iránti szeretetemben.”
Az Igazságosság Egyetemes Háza nevében
1985. január 10-én kelt levél
minden Országos Szellemi Tanácshoz
5.
Nevelés
Az emberiség átalakítása nevelés útján
1. Az ember a legfőbb Talizmán. A megfelelő nevelés hiánya azonban megfosztotta attól, mi vele született tulajdona. Egy Isten ajkáról eredő szó életre keltette az embert; egy további szó felismertette vele neveltetésének Forrását; még egy további szó biztosította méltóságát és sorsát. A Magasztos Lény így szól: Tekints úgy az emberre, mint egy kincsesbányára, teli felmérhetetlen értékű drágakövekkel. Egyedül a nevelés képes arra, hogy feltáruljanak kincsei, és az emberiség javára váljanak.
Bahá’u’lláh, Bahá’u’lláh Táblái, § 11:3
‘Abdu’l-Bahá, Megválaszolt kérdések, § 64
3. A nevelés háromféle: anyagi, emberi és lelki. Az anyagi nevelés a test fejlődésével és fejlesztésével foglalkozik a test létszükségletének, anyagi kényelmének és nyugalmának megszerzése által. Ez a nevelés közös az állatoknál és az embernél.
Az emberi nevelés a civilizációt és fejlődést jelenti – azaz, kormányzást, közigazgatást, jótékonysági munkát, kereskedelmet, művészeteket, kézművességet, tudományt, nagyszerű találmányokat, felfedezéseket és intézményeket – olyan tevékenységet, amely alapvetően megkülönbözteti az embert az állattól.
Az isteni nevelés Isten Királyságáé: az isteni tökéletességek megszerzéséből áll, és ez a valódi nevelés; mivel az ember ezen állapotban az isteni áldások gyűjtőpontjává válik, a „teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” szavak megtestesítőjévé. Ez az emberiség világának a célja.
‘Abdu’l-Bahá, Megválaszolt kérdések, § 3
A lelki és emberi nevelés összekapcsolása
4. A lelkiekben tanultak az útmutatás lámpásai a nemzetek között, és a jószerencse csillagai, melyek az emberiség láthatáráról sugárzanak alá. Az élet forrásai ők azoknak, kik holtként feküsznek a tudatlanság és nemtörődömség halálában, és a tökéletesség tiszta vizű forrásai azok számára, kik velük született és általuk elkövetett hibáik pusztaságában szomjaznak és tévelyegnek. Ők az Isteni Egység jeleinek hajnalhasadási pontjai és a dicső Korán misztériumainak beavatottjai. Képzett orvosok ők a világ beteg teste számára, a biztos ellenszerei annak a méregnek, mely megmételyezte az emberi társadalmat. Ők azok, akik az emberiséget védelmező erős fellegvár, és a bevehetetlen menedék a súlyos megpróbáltatásokkal küszködőknek, a tudatlanság szorongó és kínzatást szenvedő áldozatainak. „A tudás olyan fény, melyet Isten azok szívébe vet, kiknek akar.”
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Civilizáció titka, 15.o.
5. Ó, fiatal bahá’í gyermekek! ... Hatalmas erőfeszítéseket kell tennetek, éjt nappallá téve serénykednetek, egyetlen egy pillanatra sem szabad lankadnotok, hogy nagy tudásra tegyetek szert a tudományokban és művészetekben, s így az igazság Napjából sugárzó Isteni Képmás megvilágosíthassa az emberi szívek tükrét.
‘Abdu’l-Bahá leghőbb vágya, hogy mindannyiótokat kiváló akadémiai tanárként lásson, s hogy mindegyikőtök vezető legyen a bölcsességben, a belső jelentések iskolájában.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, pp. 140‑41
6. A baháí gyermekek szárnyalják túl a többieket a tudás és a művészetek elsajátításában, mert Isten kegyelmében ringott bölcsőjük.
Amit a többiek egy év alatt tanulnak meg, azt a baháí gyermek sajátítsa el egy hónap alatt. Abdul-Bahá szíve szeretetében azt szeretné látni, hogy minden baháí fiatal világszerte intellektuális képességeiről ismert. Nem lehet kérdéses, hogy minden erőfeszítésüket, minden energiájukat és büszkeségüket a tudományok és művészetek elsajátításának fogják szentelni.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, p. 141
7. Remélem, hogy az Egy Igaz gondviselése megvéd és megsegít, hogy az Úr nevét mindig megemlíted s mindent megteszel azért, hogy eleget tegyél hivatásodnak. Nagyon kell törekedned arra, hogy hivatásodban kimagasló hírnévre tegyél szert, mivel istentiszteletnek számít, ha valaki ebben a kegyes időszakban maradéktalanul helyt áll szakmájában. Hivatásod gyakorlása közben megemlékezhetsz az Egy Igazról.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, pp. 145‑46
8. Ha a bahá’í-ok igazán hatékonyan kívánják tanítani az Ügyet, a világ jelenlegi állapotát és gondjait sokkal jobban kell ismerniük, és azokról értelmesen és okosan beszélniük.
Bahá’í tudósokra van szükségünk, akik azon túlmenően, hogy jóval kiválóbban értik, mit is tartalmaz tanításunk, egyben olvasott és művelt emberek is, akik képesek a tanításainkat a társadalom vezetőinek jelenlegi gondolataihoz viszonyítani.
Más szóval nekünk, bahá’í-oknak, olyan tudásra kell szert tennünk, hogy jobban be tudjuk mutatni, főleg a képzett rétegek felé, a hitünkben foglalt igazságokat.
Shoghi Effendi 1949. július 5-én kelt levél
egy egyéni hívőhöz
található: The Importance of Deepening, p. 49
9. A Hit fiataljainak a tanítások mély és alapos tudósainak kell lenniük, hogy oly módon taníthassanak, mely meggyőzi az embereket arról, hogy minden problémájukra van orvoslás. Meg kell érteniük az igazgatás rendet, hogy az Ügy egyre sokasodó dolgait bölcsen és hatékonyan tudják intézni, s példát kell mutatniuk a bahá’í életmódra. Mindez nem könnyű, de a Védnököt mindig bizalommal tölti el, ha látja a hozzád hasonló fiatal hívőket lelkesítő erőt. Nagy reményeket fűz ahhoz, amit nemzedéked fog végrehajtani.
Shoghi Effendi nevében írt,
1944. május 12-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Importance of Deepening, p. 45
10. Az Igazságosság Egyetemes Háza szerint a bahá’í tudósoknak nagyon fontos szerepe van a sötétségből kiemelkedő bahá’í közösség fejlődésében és megerősödésében.
On behalf of the Universal House of Justice, letter dated 1/3/79 to individual believer, qtd. in International Teaching Center,
”A Statement on the Encouragement of Bahá'í Scholarship” (8/9/84)
Lelki tudás megszerzése
11. Isten csalhatatlan szeméből születő szilárd és egyenes pillantással pásztázd egy ideig az isteni tudás horizontját, és elmélkedj a tökéletesség azon szavain, melyeket az Örökkévaló kinyilatkoztatott, hogy az isteni bölcsesség azon misztériumai, melyek eddig a dicsőség fátyla mögött rejteztek, és kegyelmének szentélyében őriztettek, tán feltárulhassanak előtted.
12. Remélem, célkitűzésed eléréséhez komoly erőfeszítéseket teszel, hogy kutathasd és szóról szóra tanulmányozhasd a Szent Iratokat, s így megismerhesd a bennük rejlő titkokat. Ne érd be szavakkal, hanem próbáld megérteni azokat a szellemi jelentéseket, amelyek a szavak mélyén húzódnak meg.
‘Abdu’l-Bahá, The Promulgation of Universal Peace, p. 459
13. Isten vizsgálódó szemet adott az embernek, amivel megláthatja és felismerheti az igazságot. Fület adott az embernek, hogy meghallja a valóság üzenetét, és a gondolkodás képességével is megáldotta, melynek segítségével felfedezheti a dolgokat. Ez az Ő ajándéka és az eszköz a valóság vizsgálatára. Az ember nem arra teremtetett, hogy más szemével lásson, más fülével halljon, vagy más agyával gondolkodjon. Isten alkotó tervében minden egyes embernek saját egyéni adottsága, ereje és felelőssége van. Bízz tehát saját gondolkodásodban és ítéletedben, s ragaszkodj vizsgálódásod eredményéhez. Másképpen végképp elmerülsz a tudatlanság tengerében, és meg leszel fosztva Isten összes ajándékától. Fordulj Istenhez, alázatosan könyörögj küszöbénél, kérd segítségét és megerősítését, hogy Isten fellebbentse a látásodat elhomályosító fátylat. Tekinteted ekkor megvilágosodik, szemtől szembe meglátod Isten valóságát, szíved pedig teljesen megtisztul a tudatlanság salakjától, miközben a királyság dicsőségét és jótéteményeit tükrözi.
‘Abdu’l-Bahá, The Promulgation of Universal Peace, p. 293
14. Határozottan arra buzdítalak, hogy tanulmányaid ideje alatt minél több időt szentelj annak, hogy alaposan tanulmányozd szeretett Ügyünk történetét és tanításait. Ez előfeltétele a jövőbeni sikeres pályafutásodnak a bahá’í hit szolgálatában, ahol, remélem és imádkozom, hogy kiválóságot mutatsz majd.
Shoghi Effendi 1926. május 18-án kelt levél
egy egyéni hívőhöz,
található: The Importance of Deepening, p. 21
15. Hő vágya és buzgó imádsága, hogy egyre jobban elmélyülj hitedben, egyre inkább megértsd és becsüld a tanításokat, és hogy bahá’í tanulmányaid során olyan komolyságról és állhatatosságról tégy tanúbizonyságot, amellyel megszerezheted azt a teljes tudást, képzést és tapasztalatot, amely a Hit aktív és hatékony szolgálatához szükséges.
Bár fiatal vagy, már most törekedned kell arra, hogy – hittársaiddal való szoros együttműködésben és szorgalmas bahá’í tanulmányaiddal – felkészülj a napra, amikor a közösség felnőtt és felelős tagjaként arra szólítanak, hogy teljes erőddel vállalj részt az Ügyért folytatott tevékenységben, s így bizonyítsd, hogy méltó vagy arra, hogy ennek a Bahá’u’lláh által létrehozott világméretű Közösségnek a tagja légy.
A Védnök örömmel vette tudomásul, hogy már hozzáfogtál néhány bahá’í könyv olvasásához, és kimondottan azt tanácsolja, hogy igyekezzél kívülről megtanulni részleteket Bahá’u’lláh írásaiból, elsősorban néhány imáját. Egyértelmű, hogy az ilyesfajta gyakorlás hatalmas segítséget jelentene ahhoz, hogy a jövőben tanulmányozd az Ügyet, ugyanakkor azt a célt is szolgálná, hogy mostani szellemi életedet nagymértékben elmélyítsd és gazdagítsd.
Shoghi Effendi nevében írt,
1939. április 10-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Importance of Deepening, p. 41-42
16. Az Ügyben való elmélyülés azt jelenti, hogy Bahá’u’lláh és a Mester írásait olyan figyelmesen olvassuk, hogy azokat eredeti formájukban át tudjuk adni másoknak. Sok embernek csak felületes elképzelése van arról, hogy mit is jelent az Ügy. Ebből kifolyólag mindenféle saját elképzelésekkel kötik össze. Mivel az Ügy még fiatal, ügyelnünk kell arra, nehogy ebbe a hibába essünk, s kárt okozzunk az általunk oly nagy becsben tartott mozgalomnak. Az Ügy tanulmányozása sosem fejeződhet be. Minél gyakrabban olvassuk az írásokat, annál több igazságot fedezünk fel bennük, és annál inkább megértjük, hogy elsődleges elképzeléseink tévesek voltak.
Shoghi Effendi, idézi az Igazságosság Egyetemes Házának
1966. május 27-én kelt levele egy egyéni hívőhöz,
található: Wellspring of Guidance, pp. 88‑89
17. A fiatal bahá’í-ok összes többi sikerének az alapja … a tanítások tanulmányozása, életük átszellemülése, és jellemük alakítása Bahá’u’lláh mércéje szerint. Ma, amikor az emberek erkölcsi mértéke összedől és megromlik –akár a több évszázados keleti civilizációkban, akár az újabb kori keresztény és iszlám kultúrákban, vagy a világ gyorsan változó törzsi társadalmaiban – a bahá’í-oknak mindinkább a becsületesség és a béketűrés oszlopaiként kell kimagaslaniuk. Egy bahá’í úgy él, hogy igazmondás és becsületesség jellemző rá, embertársai között egyenes derékkal jár, Istenen kívül senki másra nem támaszkodik, bár az egész emberiséghez a szeretet és a testvériesség kötelékei kötik. Teljességgel elfordul a laza erkölcsöktől, a hanyatló elméletektől, a vad kísérletezéstől, a jelenkori társadalom elkeseredettségétől. Szomszédaira nyíltan és barátságosan tekint, s világító toronyként és menedékként szolgál mindazok számára, akik irigylik jellembeli szilárdságát, s lelki biztonságát.
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
1966. június 10-én kelt levél a világ bahá’í fiataljaihoz,
található: Wellspring of Guidance, p. 94
A bahá’í írások tanulmányozása
18. Mindnyájunknak az a kötelességünk, hogy éjjel-nappal mondogassuk a perzsa és arab Rejtett Szavakat, és buzgón imádkozzunk, könnyes szemmel könyörögjünk azért, hogy képesek legyünk arra, hogy ezekkel az isteni tanácsokkal összhangban tudjunk viselkedni. Ezek a Szent Szavak nem azért lettek kinyilatkoztatva, hogy meghallgassuk, hanem azért, hogy gyakoroljuk őket.
‘Abdu’l-Bahá, található: The Importance of Deepening, p. 11
19. Nagy örömmel vette tudomásul, hogy időben megjelent Bahá’u’lláh „Imák és Meditációk” című könyve, s így a barátok már a böjt alatt olvashatják azt. Őszintén reméli, hogy egy ilyen értékes kötet olvasása bármilyen más kiadványnál jobban hozzájárul ahhoz, hogy a barátokban elmélyítse a hit szellemét, s ezáltal szert tegyenek arra a szellemi erőre, amely ahhoz szükséges, hogy sikerrel eleget tegyenek az Üggyel szembeni hatalmas kötelezettségeiknek.
Shoghi Effendi nevében írt levél,
található: The Importance of Deepening, p. 48
20. Különös örömmel vette tudomásul, hogy a „Gyöngyszemek” olyan nagy hatással vannak a fiatal bahá’í-okra s hogy mindnyájan gondosan tanulmányozzák tartalmát, így készülvén az igazi tanítói munkára. Bízik abban, hogy e könyv révén jobban megértik feladatukat és felelősségüket, s a többi hívő elé kiállnak és példát mutatnak nekik – nemcsak a tanításban, hanem a bahá’í életforma minden más terén is. Érdekedben, az Egyesült Államokban élő összes fiatal bahá’í érdekében, s különösképpen az Országos Ifjúsági Bizottság érdekében buzgón könyörög Bahá’u’lláh-hoz, hogy részesüljetek abból a sugallatból és útmutatásból, amellyel tovább tudtok haladni a hatékony és hűséges szolgálat útján.
Shoghi Effendi nevében írt,
1936. február 2-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Importance of Deepening, p. 40
21. A hozzánk eljutott levelekből és beszámolókból úgy tűnik, hogy néhány fiatalabb hívő nem rendelkezik szilárd alapismeretekkel olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint például a ‘Abdu’l-Bahá Végrendelete, valamint a Hit mélyebb szellemi tanításai. Ha ezeket az alapokat nem kellő mértékben értik meg, majdnem biztos, hogy a barátok jelentéktelen ügyekre pazarolják figyelmüket, apró cseprő részletek felett vitáznak, személyeskedésben szétfecsérlik magukat és a felesleges viszálykodás tengerében feneklenek meg. Ennek semmi köze odaadásukhoz, hűségükhöz, buzgóságukhoz, a szolgálatra való vágyukhoz. Csupán arról van szó, hogy a Szövetségből nem részesültek elég hathatós oktatásban, mielőtt rájuk szakadtak volna az Igazgatási Rend kötelezettségei és felelősségei – talán mert nem volt elég tanár annak a különösen fontos munkának az elvégzésére, hogy hitükben elmélyítsék a barátokat.
Shoghi Effendi nevében írt,
1956. június 26-án kelt levél
Kanada Országos Szellemi Tanácsához,
található: The Importance of Deepening, p. 52-53
22. A Védnök azt tanácsolja, hogy a Végrendelet tanulmányozása során a fiatal hívők használják a „Törvénykorszakot”, melynek segítségével minden kétséget kizáróan sokkal jobban meg fogják érteni ennek a szent és történelmi dokumentumnak a lényegét, amelyet ő úgy nevezett, hogy „Az új világrend” chartája.
Shoghi Effendi nevében írt,
található: The Importance of Deepening, p. 41
23. Teljes mértékben egyetért azzal az elképzeléssel, hogy tanuló osztályokat tartsatok. Hiszen minél mélyebben értik meg a barátok a tanításokat, annál szilárdabbak és állhatatosabbak lesznek, s annál megingathatatlanabbul támogatják a Hit intézményeit. Minden bahá’ínak alaposan ismernie kell az olyan könyveket, mint a Bizonyosság Könyve, a Megválaszolt Kérdések és A Hajnalhozók. Az első két könyvből feltárul előttük ennek az isteni Kinyilatkoztatásnak a jelentősége, és az összes korábbi Próféták egysége. A harmadik könyv pedig azt mutatja meg, hogyan lépett színre a Hit, s milyen hősiesen vállalták a vértanúságot korai követői, és mennyire szenvedtek azért, hogy az Ügyet terjesszék az egész világon. Ismerve ezeknek a hősöknek az életét, bennünket is elfog a vágy, hogy nyomukba lépjünk, s elérjük ugyanazt.
Shoghi Effendi nevében írt,
1932. június 9-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Importance of Deepening, p. 33
24. Shoghi Effendi csak akkor fogott „A Hajnalhozók” fordításának, miután meggyőződött arról, hogy a barátokat ennek a könyvnek a kiadásával nagyobb önfeláldozásra és eltökéltebb tanításra ösztönzi. Ha nem így lett volna, nem áldozott volna annyi időt erre a munkára.
Shoghi Effendi nevében írt,
1932. május 9-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá'í Youth, p. 13
25. A Védnök szerint a történelmi – ideértve a vallástörténetet is – valamint egyéb társadalmi és gazdasági ismeretek nagy segítséget jelentenek a művelt emberek tanításában. Azzal kapcsolatban, hogy a Hiten belül milyen témákra összpontosítsál, az a véleménye, hogy a fiatal bahá’í-oknak kiválóan kell ismerniük az olyan könyveket, mint a Gyöngyszemek, a Hajnalhozók, Isten köztünk járt (God Passes by), a Bizonyosság Könyve, a Megválaszolt Kérdések és a fontosabb Táblák. Alaposan kell tanulmányozni a Hit minden aspektusát.
Shoghi Effendi nevében írt,
1946. május 4-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Importance of Deepening, p. 46
Az emberi tudás megszerzése
26. Nézz a világra és gondolkodj el rajta egy ideig. Feltárja a szemed előtt a könyvet önmagáról és kinyilvánítja mindazt, amit az Úr, az Alkotó, a Mindenről Értesült Tolla beleírt. Megismertet téged mindazzal, ami benne és rajta van, és olyan világos magyarázatokat ad neked, hogy az összes ékesszóló értelmezőtől függetlenné tesz.
Bahá’u’lláh, Bahá’u’lláh Táblái, § 9:13
27. Minden áldás Istentől ered, ám egy sem mérhető ehhez az intellektuális megismerésben és kutatásban rejlő erőhöz, amely végtelen gyönyörökhöz elvezető adomány. ... Minden erőddel azon légy hát, hogy elsajátítsd a tudományt és a művészeteket. Minél többet sajátítasz el belőlük, annál magasabb helyen fogsz állni az isteni tervben. A tudomány embere meglátja a dolgokat, képes a jövőbe látni, míg az, aki nem ismeri vagy figyelmen kívül hagyja ezt a fejlődést, az vak. A vizsgálódó ember figyelmes, élettel teli, míg az érzéketlen és közömbös ember néma és süket. A tudós ember az emberiség igazi irányjelzője és képviselője, hiszen logikus érveléssel és kutatással tájékozódik mindenről, ami az emberiséggel, helyzetével, állapotával és annak életében bekövetkezett változásokkal kapcsolatos. Tanulmányozza az emberi közösséget, megérti a társadalmi problémákat s a civilizáció hálóját és anyagát szövi. A tudomány tulajdonképpen tükörhöz hasonlatos, amelyben megjelennek és visszatükröződnek a létező dolgok végtelen formái és típusai. Valójában ez az alapja minden egyéni és nemzeti fejlődésnek. Vizsgálódás nélkül lehetetlen lenne a fejlődés. Kitartó munkával iparkodj tehát elsajátítani és megismerni mindent, ami ennek a csodálatos adománynak a hatalmában áll.
‘Abdu’l-Bahá, The Promulgation of Universal Peace, p. 50
28. Gondoljátok meg alaposan: mindezen igencsak változatos jelenségek, ezen elméletek, e tudás, ezen műszaki eljárások és filozófiai rendszerek, ezen tudományok, művészetek, mesterségek és találmányok mind az emberi elme kiáradásai. Amely nép mélyebbre merészkedett ezen parttalan tengerbe, végezetül kitűnt a többiek közül. Egy nemzet boldogsága és büszkesége abban áll, hogy mennyire tud napként felragyogni a tudás magas mennyországában. … És az egyén becsülete és kiválósága abban áll, hogy a világ tömegei között váljon a közjó forrásává. Elképzelhető-e nagyobb ajándék, mint ez, ha valaki magába tekintve úgy találja, hogy Isten megerősítő kegyelméből embertársai békéjének és jól-létének, boldogságának és előremenetelének forrásává vált? Nem, az egy igaz Istenre, nincs ennél nagyobb áldás, sem tökéletesebb öröm.
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Civilizáció titka, 4.o.
Az emberiség javát szolgáló tudományok tanulása
29. A tudás az ember életének szárnyakat ad, és létrát a felemelkedéséhez. Mindenkinek kötelessége ezekben jártasságot szerezni. Olyan tudományok ismeretét kell azonban elsajátítani, melyek a Föld népeinek hasznára válhatnak, és nem olyanokét, melyek szavakkal kezdődnek és szavakkal végződnek. A tudósok és mérnökök valóban nagy hatással vannak a világ népeire…. A tudás bizony igazi kincs az ember számára, a dicsőség, a jótét, az öröm, a felemelkedés, a vidámság és boldogság forrása.
Bahá’u’lláh, Bahá’u’lláh Táblái, § 5:15
30. Ó, Szolgám! A legjobb emberek azok, akik hivatásukkal keresik kenyerüket, s abból tartják fenn magukat és övéiket, szeretetük miatt Isten iránt, Ki minden világok Ura.
Bahá’u’lláh, Rejtett Szavak, perzsa 82
31. Mindegyikőtök kötelessége foglalkozást keresni, legyen az mesterség, kereskedés és hasonlók. Az ilyen munkásságotokat Mi kegyesen Isten, az Egy Igaz imádatának rangjára emeltük.
Bahá’u’lláh, Bahá’u’lláh Táblái, § 3:22
32. Remélem, hogy ti a felfogóképességeteket arra használjátok majd, hogy az emberiség egységét és nyugalmát elősegítsétek, hogy megvilágosodással és civilizációval ajándékozzátok meg a népeket, hogy szeretetet élesszetek mindenkiben magatok körül, és hogy megteremtsétek az egyetemes békét!
Tanuljátok a tudományokat, szerezzetek egyre több tudást! Bizonyosan élete végéig tanulhat az ember! Mindig mások javára használjátok fel a tudásotokat – így szűnik majd meg a háború ezen gyönyörű Föld felszínén, és a béke és egyetértés dicsőséges építménye így emeltetik. Törekedjetek, hogy magasztos eszméitek a Mennyei Királyságban megvalósuljanak, ahogyan a Mennyben, úgy a Földön is.
33. Mielőtt bármely tárgy tanulmányozását elkezdené, az embernek meg kell kérdeznie magát, hogy mire használható az, milyen gyümölcse lesz, és milyen eredmény várható tőle. Ha az a tudás hasznos ága, vagyis a társadalom fontos jótéteményeket várhat tőle, akkor teljes szívéből gyürkőzzön neki. Ha viszont nem, ha az csak üres, értelmetlen vitákból és a képzelgések hiábavaló összefűzéséből áll, amelyek nem vezetnek más eredményhez, mint megsavanyodott szavakhoz, akkor miért kéne az embernek az életét ilyen haszontalan szőrszálhasogatásra és vitákra fordítania?
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Civilizáció titka, 42.o.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, pp. 144‑45
35. A Védnök ... örömmel vette tudomásul a főiskolai előmeneteledről szóló híreket, valamint jövőre vonatkozó terveidet, hogy az Ügyet tanulmányozni és tanítani szándékozol. Valóban figyelemreméltó az a szellem, amely a Hit szolgálatára ösztökél, és abban megtart téged, s nem kétséges, hogy ennek segítségével nagy és múlhatatlan szolgálatot teszel Bahá’u’lláh Ügyének. Az az egyetemi oktatás, amelyben most részesülsz, óriási segítséget fog nyújtani neked abban, hogy az Üzenetet értelmiségi körökben terjeszd. Manapság, amikor az emberek olyan gyanakvóan tekintenek a vallásra, s oly nagy megvetéssel gondolnak a vallási szervezetekre és mozgalmakra, minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy fiatal bahá’íjaink szellemileg jól felkészültek legyenek, s így megfelelő módon és formában tudják közvetíteni az Üzenetet, mellyel minden elfogulatlan megfigyelőt meg tudnak győzni a tanítások hatékonyságáról és erejéről.
Mindezek figyelembevételével Shoghi Effendi arra kér, hogy tarts ki tanulmányaidban, és bízik abban, hogy ez majd nagy segítségedre lesz tanítói munkádban.
Shoghi Effendi nevében írt,
1934. május 5-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Importance of Deepening, pp. 37-38
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
1966. június 10-én kelt levél a világ bahá’í fiataljaihoz,
található: Wellspring of Guidance, p. 95
Mit tanuljunk?
37. A tökéletesség első ismérve a tanultság és az elme kulturális ismeretei, és e kiemelkedő állomást akkor lehet elérni, ha az egyén egyesíti magában az Istenre vonatkozó komplex és transzcendentális valóságoknak, a Korán politikai és vallási törvénye alapvető igazságainak, a többi vallás Szent Iratai tartalmának, és azon szabályoknak és eljárásoknak az átfogó ismeretét, melyek hozzájárulhatnak ezen tiszteletreméltó ország haladásához és civilizációjához. Emellett ismernie kell a más nemzetek államvezetését jellemző törvényeket és alapelveket, szokásokat, körülményeket és viselkedési mintákat, valamint az anyagi és erkölcsi jellegű erényeket, jól kell értenie a jelenkori tudás összes hasznos ágához, és tanulmányoznia kell a korábban létezett kormányok és népek történelmi hagyatékát. Mert ha egy tanult személy nem ismeri a Szent Szövegeket és az isteni és természettudományok egészét, a vallásjogot, a kormányzás művészetét, saját korának sokrétű tudását és a történelem nagy eseményeit, csődöt mondhat vészhelyzetben, és ez ellentmond az átfogó tudás szükséges követelményének.
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Civilizáció titka, 16.o.
38. Remélem, hogy nagy jártasságra teszel szert irodalmi szintű írásban, fogalmazásban, ékesszólásban és gördülékeny beszédben, ... és így az Egyedülvaló megbecsült szolgája leszel, részesülsz a mennyei ajándékokból, valamint nap nap után addig haladsz előre, amíg eléred eme emberi világ kiválóságainak a csúcspontját.
‘Abdu’l-Bahá, Tablets of ‘Abdu’l-Bahá Abbas, p. 501
39. Több helyről is hallottuk, hogy gyermekeid nyilvánosság előtt milyen csodálatos módon kezdtek el beszélni az Ügyről. Shoghi Effendi reméli, hogy mindhármuk az Ügy és hasonló témák tehetséges és odaadó szónokává válnak. Ahhoz, ezt meg tudják tenni, olyan szilárd alapokon nyugvó tudományos és irodalmi oktatást kell kapniuk, amelyben most szerencsésen részesülnek. A bahá’í fiúk és lányok számára egyaránt fontos, hogy magas színvonalú iskolában megfelelő szintű oktatásban részesüljenek, hogy szellemileg fejlettek legyenek. Mielőtt az Ügy hatékony szolgálatába állnának, a fiatalok értelmi és szellemi oldalát egyszerre kell fejleszteni.
Shoghi Effendi nevében írt,
1926. november 28-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá'í Education, p. 107
40. Nyilvános beszéd kétségtelenül igen fontos olyasvalaki számára, aki tanítani akar. Ezt azonban kimondottan erre a célra szakosodott iskolákban és órákon kell megtanulni. Nem engedhetjük meg, hogy az Ügyet silányan ismertessük a nyilvánosság előtt, csupán arra hivatkozva, hogy majd valamikor a jövőben ezt jobban meg fogjuk tanulni. A fiatalokat arra kell ösztönözni, hogy még iskolás vagy főiskolás korukban képezzék magukat a nyilvánosság előtti beszédben.
Shoghi Effendi, 1931. december 21-én kelt levél
egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá’í News, No. 64 (July 1932)
41. Tanácsát kérted, hogy milyen irányú tanulmányokat végezz, tekintettel arra, hogy a jövőben tanítani szeretnél. A történelmet, közgazdaságtant, vagy a szociológiát ajánlja, mivel ezek olyan tantárgyak, amelyek nemcsak hogy nagyon érdeklik a bahá’í-okat, hanem egyben olyan területeket is érintenek, amelyeket tanításaink teljesen új megvilágításban helyeznek. Jövőbeni tanításod során tudásod nagy hasznára lehet az Ügynek, és mint tanár, előadásaidban talán foglalkozhatnál a bahá’í elképzelésekkel is.
Shoghi Effendi nevében írt,
1944. március 13-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá'í Youth, p. 15
Ami pedig saját tanulmányaidat illeti: azt tanácsolja neked, hogy a filozófia elvont oldalára ne szánj túl sok időt, inkább történelmi látószögből közelítsd meg. A filozófia és a bahá’í tanítás összhangba hozásával kapcsolatban pedig: ez olyan hatalmas munka, amire a jövő tudósai fognak vállalkozni. Ne feledjük el, hogy nemcsak még nincs lefordítva angolra az összes tanítás, hanem még össze sincsenek gyűjtve. Még sok, jelenleg magántulajdonban lévő fontos Tábla kerülhet elő.
Shoghi Effendi, 1947. február 15-én kelt levél
egy egyéni hívőhöz, található:
The Unfolding Destiny of the British Bahá'í Community, p. 445
43. Amikor a fiatalok azt kívánják eldönteni, hogy milyen képzésben vegyenek részt, olyan szakmákat és foglalkozásokat vehetnek számításban, amelyek hasznot hoznak az oktatásban, a vidékfejlesztésében, a mezőgazdaságban, a gazdaságban, a technológiában, az egészségügyben, a rádiózásban és sok egyéb olyan komoly területen, amelyekre oly nagy szükség van a világ fejlődő országaiban. Tanulmányaid vagy más tevékenységed közben arra is szánhatsz időt, hogy a Harmadik Világba utazz tanítani, vagy ottani projektekben részt vegyél.
Az Igazságosság Egyetemes Háza, 1983. július 4-én kelt levél az Európai Ifjúsági Konferenciához, Innsbruck, Ausztria
Az emberi és lelki nevelés egyensúlya
44. Ebben a nagyszerű Törvénykorszakban a művészet (vagy bármely foglalkozás) Isten imádatával egyenértékű. Az Áldott Tökéletesség egyértelműen így fogalmazott. Kitartóan kell gyakorolni tehát a művészetet, ami nem akadályozza meg, hogy tanítsuk a térségben lakó embereket. Sőt, inkább mindenki segítse egymást a művészetben és az útmutatásban. Ha a művészetet például olyan céllal tanuljuk, hogy Isten parancsának engedelmeskedjünk, ez a tanulás nyilvánvalóan könnyen fog menni és hamarosan jelentős eredményeket fog hozni. Ha mások ebben a folyamatban felfedezik a szellemiségnek ezt a finom illatát, ők maguk is fel fognak ébredni. Hasonlóképpen a helyesen alkalmazott művészet a barátságosság és vonzódás eszköze lesz, s ezek magukban is az igazság felé vezetik a többieket.
‘Abdu’l-Bahá, található: Bahá'í World Faith, p. 377
45. Arra nézve, hogy mit tanuljál, Shoghi Effendi azt szeretné, ha te határoznád meg, melyik tárgyat szereted leginkább és melyikre vagy a legalkalmasabb. ... Az Ügy olyan jellegű, hogy azt a foglalkozástól függetlenül szolgálhatjuk. Az egyetlen feltétel az, hogy szellemi beállítottságúak legyünk, és ne pusztán anyagi megfontolások vezessenek bennünket. Arra is ügyelni kell, hogy tanulmányaink ne akadályozzanak bennünket abban, hogy tudásunkat elmélyítsük az Ügy irodalmában.
Shoghi Effendi nevében írt,
1931. november 9-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Importance of Deepening, p. 30
46. A Védnök reméli, hogy bármilyen egyéb tanulmányokat is fogsz folytatni, tovább tanulmányozod a bahá’í tanításokat és alapos tudásra igyekszel szert tenni ezekben. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos az, hogy a fiatal bahá’í-ok a tanítások minden ágában alaposan elmerüljenek, mivel a tanítással kapcsolatban nagy feladatok várnak rájuk.
Shoghi Effendi nevében írt,
1943. december 24-én kelt levele egy egyéni hívőhöz,
található: The Importance of Deepening, p. 44-45
47. Ó, te igaz barát! Isten iskolájában tanuld meg a szellem leckéjét, és a szeretet Tanárától tanuld meg a legvégső igazságokat! Kutasd fel a Menny titkait, és számolj be Isten túláradó kegyelméről és jóindulatáról!
Jól lehet, a tudományok és művészetek elsajátítása az emberiség legnagyobb dicsősége, ez azonban csak akkor igaz, ha az emberi folyó a hatalmas tengerbe folyik, és Isten időtlen forrásából nyeri el sugalmazását. Ha ez bekövetkezik, minden tanár parttalan óceánná, minden diák bővizű forrássá válik. Ha így a tudás megszerzése az Ő Szépségéhez vezet, Aki minden tudás célja, mily kiváló a cél. Ha nem, talán egyetlen csepp is elég ahhoz, hogy az embert kizárja az áradó kegyelemből, mert a tanulás gőgöt és büszkeséget von maga után, ami eltévelyedést és Isten iránti közönyt idéz elő.
A mai tudományok a valósághoz vezető hidak. Ha nem a valósághoz vezetnek, akkor csupán felesleges illúzió marad. Az egyetlen igaz Istenre! Ha a tanulás nem a Hozzá, a Legnyilvánvalóbbhoz vezető eszköz, akkor hiábavaló.
El kell sajátítanod a tudás különböző ágazatait, arcodat a Nyilvánvaló Szépség gyönyörűsége felé kell fordítanod, hogy a megmentő útmutatás jele légy a világ népei között, a megértés gyújtópontja a földön, melyből kizárattak a bölcsek és bölcsességük – kivéve azokat, akik belépnek a fények Királyságába és megismerik az elfátyolozott és eltakart rejtélyt, a gondosan őrzött titkot.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, p. 110
6.
Tanítás
Tanítás szóval és példával
Beszélni a Hitről
1. Mily hatalmas Isten Ügyének frigysátra! A Föld minden népét és nemzetségét befedte, és hamarosan az egész emberiséget oltalma alá fogja gyűjteni. A szolgálat napja jött el most. Számtalan Tábla tanúskodik a rátok ruházott jótéteményekről. Keljetek fel az Ügyem győzelméért, és beszédetek erejével nyerjétek meg az emberek szívét. Meg kell mutatnotok azt, ami a nyomorultak és letiportak békéjét és jólétét fogja biztosítani. Szedjétek össze minden igyekezeteteket, hogy talán megszabadíthassátok a rabot a láncaitól és segítsétek, hogy igazi szabadságra jusson.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 43:1
2. Mondd: Tanítsátok Isten Ügyét, ó Bahá népe, mert Isten mindegyikőtöknek előírta, hogy kötelességetek hirdetni Üzenetét, és ezt minden tettek közül a legnagyobb érdeműnek tartja. De ez csak akkor fogadható el, ha az Ügy tanítója maga már szilárdan hisz Istenben, a Legfőbb Védelmezőben, a Kegyesben, a Mindenhatóban.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 128:10
3. Ó, ti Isten szerettei! Ne pihenjetek a díványokon, hanem induljatok el, amint felismertétek Uratokat, a Teremtőt, és meghallottátok a dolgokat, melyek megestek Véle, és siessetek segítségére. Oldjátok meg nyelveteket és hirdessétek szüntelenül Ügyét. Jobb lesz ez néktek a múlt és a jövő minden kincsénél, ha azok közül valók vagytok, kik értik ezt az igazságot.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 154:2
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, pp. 2‑3
5. Légy nyugodt afelől, hogy a Szentlélek lehelete meg fogja oldani nyelvedet. Beszélj hát, bátran beszélj minden találkozáson. Mielőtt ajkad szólásra nyitod, fordulj Bahá’u’lláh-hoz és kérd a Szentlélek megerősítését, majd szólalj meg és mondd ki mindazt, ami szívedből kikívánkozik. Tedd mindezt a lehető legnagyobb bátorsággal, méltósággal és meggyőződéssel.
‘Abdu’l-Bahá, üzenet egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá'í Meetings, p. 8-9
‘Abdu’l-Bahá, található: The Individual and Teaching, p. 11
7. Isten Ügyének tanítását, igazságai hirdetését, érdekei megvédését, nélkülözhetetlenségének, lehetőségeinek és egyetemlegességének bizonyítását szóval és tettel sohasem szabad csak a bahá’í intézmények, Tanácsok vagy bizottságok kizárólagos feladatának vagy egyedüli privilégiumának tekinteni. Ebben mindenkinek részt kell vállalnia, bármily alacsony származású is, bármily kevés is a tapasztalata, bármily kevés eszköz is áll rendelkezésére, bármily hiányos is műveltsége, bármily szorongató gondok és problémák illetve kedvezőtlen körülmények közepette él is.
Shoghi Effendi, The Advent of Divine Justice, p. 45
8. Az embernek egyedül kell ... megvizsgálnia a lelkiismeretét, azt rendszeres imádkozással minden szempontból áttekintenie, elszántan küzdenie az ellen a természetes tunyaság ellen, amelyik ránehezedik, mikor felállni igyekszik; hősiesen és végérvényesen megszabadulni azoktól a lényegtelen és felesleges kötelékektől, amelyek visszatartják; száműznie kell magából minden olyan gondolatot, melyek elhomályosíthatják az útját. Hite Alkotója tanácsainak engedelmeskedve és az Egyetlen igazi Példaképet követve elegyednie kell férfiakkal és nőkkel az élet minden területén, a gondolatait, szavait és cselekedeteit jellemző kiválósággal igyekeznie kell megérinteni szívüket és tapintatosan, szeretetteljesen, imával és állhatatosan meg kell nyernie őket annak a Hitnek, amelyhez maga is csatlakozott.
Shoghi Effendi 1956. július 19-én kelt levél
az Egyesült Államok bahá’í hívőihez,
található: Citadel of Faith, p. 148
Példát mutatni
9. Ó, Isten népe! Ne saját ügyeiddel foglalkozz, hanem arra összpontosítsd gondolataidat, ami az emberiség sorsát jóra fordítja és megtisztítja az emberek szívét, lelkét. Ez legjobban elérhető tiszta és szent tettekkel, erényes élettel és tisztességes viselkedéssel. Bátor cselekedetek fogják ez Ügyet győzelemre vinni, és jámbor karakter fogja növelni erejét. Ragaszkodj a becsületességhez, ó Bahá népe! Ez valóban a parancsolat, melyet e Bántalmazott néked adott, és korlátlan Akaratának első követelménye mindegyikőtök számára.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 43:4
10. Vigyázz, ó Bahá népe, nehogy azok útját kövesd, kiknek tettei különböznek szavaiktól. Igyekezzetek, hogy képessé váljatok a Föld népeinek felmutatni Isten jeleit és visszatükrözni az Ő parancsolatait. Tetteitek legyenek útmutatás az emberiségnek, mert a legtöbb ember beszéde, álljanak magasan vagy alacsonyan, különbözik a viselkedésétől. A tetteiteken keresztül tudjátok megkülönböztetni magatokat másoktól. Ezek által sugározhatja be a fényetek ragyogása az egész földet. Boldog az ember, aki figyel az Én tanácsomra, és betartja a szabályokat, melyeket a Mindentudó, a Mindenek Felett Bölcs írt elő.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 139:8
11. …Isten Hitét az emberi tökéletességeken keresztül kell hirdetni, olyan jellemvonásokkal, melyek kiválóak és kellemetesek, olyan viselkedéssel, mely a szellemi felé fordul. Ha egy lélek saját akaratából közelít Isten felé, fogadják majd őt az Egy-ség Küszöbén, mert az a lélek mentes a személyes megfontolásoktól, a mohóságtól és az önző érdekektől, és Ura óvó védelme alatt keresett menedéket. Az emberek úgy ismerik majd, mint aki megbízható és szavahihető, mértékletes és lelkiismeretes, nemes gondolkodású és ragaszkodó, meg nem rontható és istenfélő. Ily módon tárul fel az Isteni Törvény kinyilatkoztatásának fő célja, mely a halál utáni világban a boldogság megteremtése, ebben pedig a civilizáció és a jellem kiművelése.
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Civilizáció titka, 20.o.
12. …Van-e cselekedet a világon, amely nemesebb lenne, mint a közjó szolgálata? Van-e elképzelhető nagyobb áldás, mint hogy valaki embertársai nevelésének, fejlődésének, felvirágzásának és tisztességének az oka lehet? Nem, az Úrra, az Istenre! A legmagasabbrendű tisztességes cselekedet az, ha áldott lelkek megragadják az elesettek kezét, és kivezetik őket tudatlanságukból, lealacsonyodottságukból és szegénységükből, és tiszta indítékból és egyedül Isten kedvéért kiállnak, és erőtől telten magukat a tömegek szolgálatának szentelik, megfeledkezvén saját világi előnyükről, kizárólag azon dolgozva, hogy a közjót szolgálják.
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Civilizáció titka, 41.o.
13. Az a munka, amit most végzel, igen közel áll szívemhez, és egyik legalapvetőbb részét képezi szeretett Hitünk sokrétű tevékenységének. Csoportod tagjainak a tisztaság, feddhetetlenség, lemondás és áldozat legmagasabb fokát kell fenntartani, ha döntő szerepet kívánnak játszani a Hit terjesztésében és megszilárdításában. Óriási a felelősséged és egyedül tiszta, erényes, serény és valóban példamutató életeddel tudod beteljesíteni nemes rendeltetésedet. Imádkozom azért, hogy útmutatást és megerősítést nyerj, hogy az Ügyet a leghatékonyabban tudjad szolgálni és példáddal új ösztönzést adjál most született intézményei folyamatos előremenetelésének.
Shoghi Effendi, utóirat egy 1934. szeptember 6-án kelt levélben
az Ifjúsági Tanácshoz, Központi Államok Nyári Iskolája,
Louhelen Ranch, USA
14. Minden korszaknak saját igényei vannak. Az Ügynek kezdetben mártírokra és olyan emberekre volt szüksége, akik hitük megvallása és Isten üzenetének továbbítása közben mindenféle kínzást és üldöztetést kiálltak. Ez a korszak azonban már elmúlt. Ma az Ügynek nem hitükért meghalni kész mártírokra van szüksége, hanem olyan szolgákra, akik tanítani szeretnének és az Ügyet az egész világon terjeszteni. Ha valaki ma tanít az olyan, mintha mártír lett volna a kezdeti időszakban. Nem a cselekedet számít, amelyben a szellem magát kifejezi, hanem a minket mozgató szellem. Ennek a szellemnek pedig szívvel-lélekkel kell szolgálnia Isten Ügyét.
Shoghi Effendi nevében írt,
1932. augusztus 3-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Bahá'í Life, p. 4
15. Ma arra van szükség, hogy az összes hívőt ráébresszük a kihívás sürgősségére, hogy így mindegyikőjük részt vállaljon abból a felelősségből, hogy a tanítás eljusson az egész emberiséghez. Hangsúlyoznunk kell, hogy ... minden földrészen, országban és szigeten általános részvételre van szükség. Minden bahá’í-nak, bármilyen egyszerű vagy műveletlen, törekednie kell arra, hogy betöltse az Isteni Üzenet hordozójának a szerepét. Hogyan is maradhatna csendben egy igazi hívő, miközben körülöttünk az emberek fájdalmasan azért kiáltanak, hogy a világra szálljon le az igazság, szeretet és az egység.
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
1969. november 16-án kelt levél a világ bahá’í hívőihez,
található: Messages from The Universal House of Justice
16. A tanulás mellett minden hívő tud imádkozni és arra törekedni, hogy a „saját életével és jellemével sokrétűen tükrözze vissza azoknak az örök elveknek a ragyogását, amelyeket Bahá’u’lláh hirdetett ki.” Az Alaphoz minden hívő hozzájárulhat. Nem minden hívő tud nyilvános beszédet mondani, nem mindegyik alkalmas, hogy az-igazgatási intézményekben szolgáljon. De mindnyájan imádkozhatnak, megvívhatják saját szellemi harcukat, és hozzájárulhatnak az Alaphoz. Ha ezeket a szent kötelességeket minden hívő teljesíti, meglepve tapasztaljuk majd, hogy az egész test ereje mily nagymértékben fog gyarapodni, aminek eredményeként újabb növekedés fog bekövetkezni és még több áldás záporozik mindannyiunkra.
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
1964. szeptemberében kelt levél,
található: Wellspring of Guidance, p. 38
A szeretet és testvériség ereje
17. Érintkezzetek, ó, Bahá népe, minden emberrel a jóakarat és a barátság szellemében. Ha ismertek egy bizonyos igazságot, ha birtokában vagytok egy drágakőnek, amelytől mások meg vannak fosztva, osszátok meg velük azt a legnagyobb kedvesség és jóindulat nyelvén. Ha az elfogadásra talál, ha betölti szerepét, akkor elértétek célotokat. De ha bárki is elutasítaná azt, úgy hagyjátok őt magára és könyörögjetek Istenhez, hogy vezesse őt. Óvakodjatok, nehogy barátságtalanul bánjatok vele. A kedvesen szóló nyelv az emberi szív mágnese. Ez a lélek kenyere, ez ruházza fel a szavakat jelentéssel, ez a bölcsesség és megértés fényének forrása.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 132:5
18. Isten barátainak a testvériség szálait kell szőniük másokkal, s feléjük teljes szeretetet és ragaszkodást kell mutatniuk. Az ilyen kapcsolatok nagy hatással van az emberekre, ezért meghallgatnak. Ha a barátok Isten szavára való fogékonyságot tapasztalnak, bölcsen továbbítsák az Üzenetet. Először is próbáljanak meg eloszlatni minden aggályt azokban az emberekben, akiket tanítanak. Tulajdonképpen minden hívőnek évente ki kell választania egy személyt és azzal baráti kapcsolatot kiépíteni, hogy eltűnjön minden félelme. Csak ekkor és csak fokozatosan szabad tanítani azt a személyt. Ez a legjobb módszer.
‘Abdu’l-Bahá, található: The Individual and Teaching, p. 12
19. Ó, ti, Isten szerelmesei! Legyetek kedvesek mindenkihez, szeressetek mindenkit! Tegyetek meg mindent, ami csak tőletek telik, hogy megtisztítsátok az emberek szívét és elméjét., Törekedjetek arra, hogy megörvendeztessetek minden lelket. A mezőnek legyetek a kegyelem zivatara, a fának legyetek az élet vize, az emberiségnek legyetek édes illat, a betegeknek friss üdítő szellő. Legyetek kellemes víz a szomjazóknak, gondos útmutató az útjukat tévesztetteknek, apa és anya az árvának, szerető fiú és leány az öregeknek, bőséges kincs a szegényeknek. A szeretetre és jótestvériségre úgy gondoljatok, mint a menny gyönyöreire, az ellenségeskedésre és gyűlölködésre pedig úgy, mint a pokol kínjaira.
Ne hagyjátok, hogy testetek tunyaságba süllyedjen, hanem teljes lelketekkel dolgozzatok, s teljes szívetekkel kiáltsatok és kérjétek Istent, hogy segítségében és kegyelmében részesítsen benneteket. Így változtathatjátok ezt a világot az Abhá Paradicsommá, ezt a Földgolyót pedig a mennyei birodalom gyakorló terepévé. Csak ha igyekeztek ezt elérni, akkor biztos, hogy ezek a fények felragyognak, ezek a kegyelemfelhők esőt bocsátanak ki, ezek az életet adó szellők feltámadnak és fújni kezdenek, és ez az édes illat szerteszét szóródik.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, pp. 244‑245
20. Az emberiség iránt érzett szeretetünket és azt a meggyőződésünket, hogy az emberiség betegségeire Bahá’u’lláh Hite adja meg az egyetlen és isteni orvoslást, ma tettel kell bizonyítanunk azáltal, hogy az Ügyet a nyilvánosság elé tárjuk. Vitathatatlan, hogy ennek igazi jelentőségét az emberek többsége még nem látja, azonban azzal, hogy nem teljesítjük kötelességünket, nem szabad megfosztanunk őket attól a lehetőségtől, hogy halljanak róla. És sok értékes lélek akad, aki ezt keresi és készen áll arra, hogy elfogadja.
Shoghi Effendi nevében írt,
1942. március 19-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Individual and Teaching, p. 24
21. A barátok példájukkal, szerető testvériséggel, imádkozással és jósággal magukhoz tudják vonzani az ilyen emberek szívét s képessé tehetik őket arra, hogy rájöjjenek: ez valóban Isten Ügye – nem csupán szavakban, hanem tettekben is!
Shoghi Effendi nevében írt,
1943. február 24-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Individual and Teaching, p. 25
22. A barátoknak tisztában kell lenniük egyéni felelősségükkel. Otthonában tizenkilenc naponként mindegyikőjüknek nyitott estét kell tartania, ahová új embereket hívnak meg, s ahol a Hit valamelyik tételét beszélik és vitatják meg. Ha ezt azzal a szándékkal teszik, hogy bemutassák a bahá’í vendégszeretet és szeretetet, az eredmény nem fog elmaradni. Az emberek elkezdenek érdeklődni aziránt, hogy mi is érdekel titeket, és majd a tanulás is érdekelni fogja őket. Az egyéni nyitott esték kellemes körülmények között juttatják el több embernek a Hit ismeretét, ezáltal folyamatosan gyarapítják a Hit baráti körét, majd végül tagjainak számát. Az egyén tanítói tevékenységét semmi más nem helyettesítheti.
Shoghi Effendi nevében írt,
1957. március 6-án kelt levél Mr. és Mrs. Fred Bennetnek,
található: Bahá'í News, No. 317 (July 1957)
23. A hívőket arra kell bátorítani, hogy otthonaikban egyénileg tanítsanak. Bahá’u’lláh a tanítás szent kötelességét írta elő a bahá’í-oknak. Nincsenek papjaink, ezért minden bahá’ínak saját magának kell úgy szolgálnia a vallását, ahogy egykoron a papok szolgálták saját vallásaikat. Neki kell felvilágosítania és megerősítenie az új lelkeket, gyógyítania a sérülteket és az élet útján elfáradtakat, és felkínálni nekik az örök élet kelyhét, hogy Isten Megnyilvánulásának a megismerését kortyolhassák abból e Napon.
Shoghi Effendi nevében írt,
1957. július 5-én kelt levél a Benelux országok bahá’í hívőihez,
található: The Individual and Teaching, p. 39
24. Az emberiség egységéről vallott elvnek sokféle és messzire mutató jelentősége van. A Védnök szerint bahá’í fiataljainknak beszélgetéseikben és tetteikben ezeken kell hosszasabban elidőzniük, szóban és tettben bizonyítva, hogy hűségesen és tiszta szívvel ragaszkodnak a Hit eme sarok tételéhez.
Mindenekelőtt arra kell törekedniük, hogy megszabaduljanak örökölt faji, vallási, vagy osztálybeli előítéleteiktől, és így saját életük példájával nyerjenek meg az Ügynek sok kívülállót. Korunkban, amikor annyira terjed és erősödik a faji előítélet, állandóan igyekezniük kell, hogy mindenféle fajtájú emberrel kapcsolatba lépjenek, s velük elvegyüljenek, ezáltal bizonyítván az egész világnak a faji elméletek és világnézetek hamisságát, sőt, ostobaságát, amelyek pedig szerte a világon egyre nagyobb mértékben mérgezik az emberek, osztályok és nemzetek gondolkodását.
A Védnök azt kívánja, hogy a bahá’í fiatalok szigorúan és hűségesen kövessék ezt az igényes gondolkodásmódot és viselkedést, egyenként álljanak ki és feleljenek meg ezeknek a fennkölt és nemes eszméknek!
Shoghi Effendi, található: A New Way of Life, p. 13
25. Az egyetemes részvétel igazi titka a Mesternek abban a gyakran hangoztatott kívánságában rejlik, hogy a barátoknak szeretniük és bátorítaniuk kell egymást, együtt kell dolgozniuk, olyannak kell lenniük, mint egy lélek egy testben. Ha így tesznek, olyan valódi, egységes és egészséges testté válnak, amelyet a szellem kelt életre és világít meg. Ilyen testben mindnyájan magából a szervezetből nyerik a szellemi egészséget és életerőt, és ebből a legtökéletesebb virágok és gyümölcsök jönnek létre.
Az Igazság Egyetemes Háza,
1964. szeptemberében kelt levél,
található: Wellspring of Guidance, p. 39
A fiatalok felelőssége
26. Igen kedvesek szívemnek az amerikai és a világ más részein élő bahá’í fiatalok tevékenysége, reményei és eszméi. Rájuk hárul az az óriási és kihívást jelentő felelősség, hogy az elkövetkezendő időben elősegítsék Isten Ügyét, összehangolják világméretű működését, kiterjesszék hatókörét, biztosítsák egységét, és felmagasztalják erényeit, meghatározzák céljait, eszményeit és elképzeléseit pedig emlékezetes és maradandó eredményekre váltsák át. Feladatuk hatalmas: egyszerre szent, rendkívüli és lenyűgöző. Istentől rájuk háruló feladatok végzése közben oltalmazza, támogassa és tartsa meg őket Bahá’u’lláh szelleme!
Shoghi Effendi,
utóirat egy 1932. október 26-án kelt levélben egyéni hívőhöz,
található: Bahá'í Youth, § 2253
27. A Védnök a hozzád hasonló fiatal és buzgó bahá’í-okba helyezi minden bizalmát az Ügy jövőbeni előrehaladását és terjedését illetően. Az ő vállukra helyez minden felelősséget, hogy hittársaik között fenntartsák az önzetlen szolgálat szellemét. E szellem nélkül nem lehet sikeres munkát végezni, vele viszont egyszerűen elkerülhetetlen a – bár nehezen kivívott – győzelem. Ezért tehát tégy meg mindent azért, hogy ki ne aludjék benned a Hit fáklyája, hiszen segítségével minden bizonnyal útmutatásra, erőre és végső sikerre lelsz.
... saját tehetsége szerint mindegyikőjük képes arra, hogy továbbítsa az Üzenetet. ... Mindenkiből lehet tanító. Csak használnia kell, amit Isten adott neki, s így bizonyítania, hogy méltó bizalmára.
Shoghi Effendi nevében írt,
1933. szeptember 1-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
28. A tanítási kötelezettség alapvetően a fiatal hívők kötelessége. Képzésüket végig úgy kell irányítani, hogy hozzáértő tanítók váljanak belőlük. Éppen ezért sok fiatal hívőnek kell részt vennie a bahá’í nyári iskolákon, amik azt az alapot jelentik, amelyre a jövőben a bahá’í egyetemek fognak felépülni.
Shoghi Effendi nevében írt,
1936. május 15-én kelt levél az Egyesült Államok és Kanada Országos Szellemi Tanácsához, található: Bahá'í Learning, p. 15
29. A Védnök azt várja az amerikai fiataloktól, hogy a Hit lobogóját mind nagyobb és mind dicsőségesebb magaslatokba emeljék.
A fiataloknak el kell fordulniuk a világi dolgoktól, fel kell töltődniük a Szentlélek dinamikus erejével és ki kell állniuk, hogy terjesszék az Üzenetet és életet leheljenek a szívekbe. Az isteni megerősítés biztosan eljut mindnyájatokhoz, akik kiálltok, hogy tanítsátok a Hitet és bővítsétek az igazgatási intézményeket.
Shoghi Effendi nevében írt,
1957. augusztus 8-án kelt levél a denveri (Coloradó)
bahá’í-ok fiatal csoportjához,
található: Bahá'í Youth, p. 6
30. Felkérjük a bahá’í fiatalokat, örököseit azoknak az első hősies hívőknek, akiknek vállaira most támaszkodnak, hogy ma, amikor széles körű érdeklődés mutatkozik az Isten Ügye iránt, erőfeszítéseiket megsokszorozva lelkesítsék kortársaikat az isteni Üzenettel, így felkészülve arra a napra, amikor már kipróbált hívőként bármilyen rájuk háruló feladatnak eleget tudnak tenni. Figyelmükbe ajánljuk Bahá’u’lláh tollából a következő sorokat.
„Áldott az, aki ifjúkora tetőfokán s élete csúcspontján kiáll, hogy szolgálja a kezdet és a vég Urának Ügyét, s szívét az Ő szeretetével ékesíti. Az ilyen kegy megnyilvánulása nagyobb, mint a mennyek és a Föld teremtése. Áldottak a kitartóak, és boldogok, akik szilárdak.”
Az Igazságosság Egyetemes Háza Ridván üzenete, 1982
31. Mivel a fiatalok még nem vállaltak felelősséget egy családért vagy rég megalapított otthonért vagy munkáért, ők könnyebben választhatják meg, hogy hol fognak élni, tanulni vagy dolgozni. A fiatalok keresztül-kasul utazzák a világot szórakozásért, művelődésért és élményekért. Bahá’í fiatalok, Istennek erre a korra vonatkozó Szavának a felbecsülhetetlen kincsével a birtokukban, arra használhatják fel ezt a mobilitást, hogy az emberiség ügyét szolgálják. Lakóhelyüket, utazásaik színhelyét, valamint munkájuk jellegét azzal a céllal választhatják meg, hogy közben hogyan tudják a Hitet a legjobban szolgálni.
Az Igazságosság Egyetemes Háza, 1966. június 10-én kelt levél,
található: Wellspring of Guidance, p. 95
32. A mai fiatal bahá’í nemzedék helyzete egyedülálló. Olyan korban fogtok élni, amikor a történelem erői elérik csúcspontjukat, amikor az emberiség átéli a Kisebb Béke létrejöttét, s amikor Isten Ügye egyre fontosabb szerepet játszik majd az emberi társadalom újjáépítésében. A ti feladatotok lesz, hogy az elkövetkezendő években az Ügy kormányrúdjánál álljatok olyan körülmények közepette, amelyeket ma még alig lehet előre látni...
… Most itt a lehetőség arra, hogy a kontinensen felkeltsük a különböző nemzetekhez, osztályokhoz és vallásokhoz tartozó fiatalok érdeklődését, szívüket lángra gyújtsuk, és szert tegyünk aktív támogatásukra.
Ehhez a sikert az biztosítja, ha először is jobban megértitek az Ügy tanításait, hogy azokat majd alkalmazni tudjátok az egyének és a társadalom problémáira, és társaitoknak úgy tudjátok megmagyarázni, hogy azok megértsék és befogadják őket. Másodszor, ha igyekeztek, viselkedéseteket mindenkor a tanításokban meghatározott becsületesség, megbízhatóság, bátorság, hűség, türelem, tisztaság és szellemiség magas követelményeinek megfelelően alakítani. És ami a legfontosabb, úgy éljetek, hogy állandóan tudatában vagytok Bahá’u’lláh jelenlétének és mindent legyőző hatalmának, melynek segítségével ellen tudtok állni minden kísértésnek és le tudtok győzni minden akadályt.
Az Igazságosság Egyetemes Háza, 1983. július 4-én kelt levél az Európai Ifjúsági Konferenciához,
Innsbruck, Ausztria
Siker a tanításban
Isten szeretetétől fűtve
33. Ó, Barátok! E világon úgy kell égjen bennetek Isten szeretetének a tüze, hogy melege látható legyen összes eretekben, végtagotokban és testrészetekben, és ettől a melegtől a világ népei föllángoljanak és a Szeretett látóhatára felé forduljanak.
34. Ha valaki az Ő szeretete tüzétől lángra lobban, ha lemond az összes teremtett dologról, akkor az általa kiejtett szavak lángra gyújtják azokat, akik hallják őt.
35. Istenre, Kin kívül nincsen más Isten! Ha bárki kiáll Ügyünk diadaláért, azt az Isten győzedelmessé teszi, szövetkezzen össze ellene bár sok tízezer ellenség. S ha az Irántam érzett szeretete még erősebben tör fel, Isten uralomra juttatja őt a föld és menny minden erői fölött. Emígyen leheltük Mi bele az erő szellemét minden vidékbe.
Bahá’u’lláh,
idézi: Shoghi Effendi, Bahá’u’lláh világrendje, 117‑18.o.
36. Isten szeretetétől túlcsorduló szívvel, Isten említését ünneplő nyelvvel, Isten Királysága felé forduló szemmel kell átadniuk minden népnek a Seregek Ura testet öltésének örömhírét. Tudjátok bizonyosan, hogy bármely társaságba is léptek, a Szentlélek hullámai fogják azt elárasztani, és az Áldott Szépség mennyei kegyelme fogja átölelni.
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Terv Táblái, § 7:4
37. A cél ez: A tanító szándékának tisztának kell lennie, szívének függetlennek, lelkének vonzódónak, gondolatainak nyugodtnak, elhatározottságának szilárdnak, nagylelkűségének emelkedettnek, és Isten szeretetében ragyogó fáklya kell legyen. Ha ilyenné válik, megszentelt lehelete még a sziklára is hatást gyakorol, máskülönben semmi eredmény nem lesz. Amíg a lélek nem tökéletes, miként tudná elfedni mások hibáit? Hacsak el nem fordul mindentől Istenen kívül, hogyan tudná az elfordulást tanítani másoknak?
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Terv Táblái, § 8:12
38. Ha egy téma kifejtése közben az előadó arca Isten szeretetétől ragyog, őt magát pedig az igazi megértés bora jókedvre derítette, olyan potenciális erő középpontjává válik, amely mágnesként vonzza a szíveket. Az előadónak ezért mindig a legnagyobb lánggal kell égnie.
‘Abdu’l-Bahá, található: The Individual and Teaching, p. 11
39. Ebben a Szent Ügyben sok olyan lélek van, aki az isteni szeretettel lángra lobbantotta mások szívét és a Hitnek felülmúlhatatlan szolgálatokat tett anélkül, hogy anyagi javakkal vagy tudással rendelkezett volna. A Védnök reméli, hogy ti is hasonlóképpen tudtok majd cselekedni.
Shoghi Effendi nevében írt,
1941. október 5-én kelt levél
India and Burma Országos Szellemi Tanácsához,
található: A Special Measure of Love, p. 2
A szeretet és testvériség felmutatása
40. Ó, ti az Úr szerettei! Ne tegyetek olyat, ami beszennyezi a szeretet tiszta patakját, vagy ami a barátság édes illatát megrontja. Az Úr igazságosságára! Arra lettetek teremtve, hogy szeretettel forduljatok egymás felé, nem pedig rosszindulattal és gyűlölettel. Ne azzal büszkélkedjetek, hogy önmagatokat, hanem hogy embertársaitokat szeretitek.
41. ... Isten barátainak a létezés világában ki kell nyilvánítaniuk a Könyörületes Úr kegyelmét és be kell mutatniuk a látható és láthatatlan Király jóságát. Tekintetüket meg kell tisztítaniuk és az emberiségre úgy kell tekinteniük, mint a teremtés fáinak leveleire, virágjaira és gyümölcseire. Mindig arra kell gondolniuk, hogy valakivel jót tegyenek. hogy valakit szeressenek, valakivel törődjenek, valakivel gyengéden bánjanak és segítséget nyújtsanak valakinek. Nem szabad ellenséget látniuk és senkit sem tarthatnak rosszakarójuknak. A Földön mindenkit barátjukként kell kezelniük, a jövevényt meghitt ismerősnek, az idegent társnak kell tekinteniük. Semmilyen kötelék sem tarthatja őket fogva, sőt minden köteléktől mentesnek kell lenniük. Ma a nagyság küszöbénél azt részesítik előnyben, aki felajánlja a hűség poharát és odaajándékozza a gyöngyszemet ellenségének, mégha az egykor az ő elnyomója volt is, segítséget nyújt neki, s minden elkeseredett ellenségét szerető barátként kezeli.
‘Abdu’l-Bahá, a Tartós Béke Hágai Központi Szervezetéhez szóló Üzenetéhez csatolt üzenet,
található: The Bahá'í World, § 15:36
42. A Védnök úgy véli, hogy a bahá’í-ok úgy tudják a leghatékonyabban tanítani a Hitet, hogy szomszédaikkal és társaikkal szoros barátságra lépnek. Amint ezek a barátok megbíznak a bahá’í-okban és a bahá’í-ok is barátaikban, akkor kell átadniuk az Üzenetet és tanítaniuk az Ügyet. Az ilyen egyéni tanítás minden más típusú tanításnál hatékonyabb.
Bebizonyosodott, hogy a nyitott este rendszere, melyet azért vezettek be, hogy az egyén számára lehetővé tegyék és egyben bátorítsák is a tanítást a saját otthonában, a Hit terjesztésének leghatékonyabb eszköze.
Shoghi Effendi nevében írt,
1945. december 27-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Individual and Teaching, p. 33
43. A bahá’í-oknak fel kell ismerniük, hogy ennek a munkának a sikere az egyéntől függ. Az egyénnek, mint még soha, elő kell állnia, hogy hirdesse Bahá’u’lláh Hitét. Ezt a munkát az egyén úgy tudja a leghatékonyabban elvégezni, hogy számos kapcsolatot létesít, kiválaszt magának néhány olyan embert, akiről úgy érzi, hogy bahá’í-ok lesznek, velük szoros barátságot, majd teljes bizalmat épít ki, s végül tanítja nekik a Hitet, amíg ők maguk is Isten Ügyének szilárd hívei nem lesznek.
Shoghi Effendi nevében írt,
1955. május 13-án kelt levél
az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához,
található: The Individual and Teaching, p. 34
A Hit erejének bemutatása erényes tettekkel és kiváló jellemmel
44. Mondd: ó, Isten népe! A Szent Könyvek és Írások egyértelműen és a napnál világosabban megmondják, hogy mi biztosítja az Ő, Ki az Örök Igazság, valamint seregei és segítői győzelmét a földön. Ezek a seregek a Neki kedves erényes tettek, magatartás és jellem. Ha valaki e Napon előáll, hogy megsegítse Ügyünket és segítségül a dicséretes jellem és a tisztességes magatartás seregeit hívja, nincs kétség afelől, hogy az ilyen tett hatása az egész világon érződni fog.
Bahá’u’lláh, idézi: The Advent of Divine Justice, p. 24
45. A hívőknek minden körülmények között aktívan tanítaniuk kell, mert ettől függnek az isteni megerősítések. Ha egy bahá’í nem hajlandó teljes egészében, minden erejével és egész szívével részt vállalni a tanítói munkából, akkor kétség sem férhet hozzá, hogy nem fog részesülni az Abhá Királyság áldásaiban. Ezt a munkát ugyanakkor bölcsen kell végezni. Nem azzal a bölcsességgel, amely azt mondja az embernek, hogy maradjon csendben és feledkezzen meg erről a kötelességről, hanem azzal a bölcsességgel, amely isteni béketűrés, szeretet, jóság, türelem, jóravaló jellem és szent cselekedetek felmutatását kívánja. Röviden szólva: a barátokat egyenként bátorítsd, hogy tanítsák Isten Ügyét, és hívd fel figyelmüket a bölcsesség eme, az Írásokban megemlített jelentésére, ami a Hit tanításának lényege. Mindezt a legnagyobb türelemmel tedd, hogy a barátokat segíthesse a mennyei támogatás és az isteni megerősítés.
‘Abdu’l-Bahá, található: The Individual and Teaching, p. 12
46. A siker alapvető és kiemelkedő szellemi előfeltételei közül, melyeken az összes tanítási terv, templom projekt, pénzügyi tervezés biztonsága végül is alapszik, a következő a legelső és legfontosabb, amin az amerikai bahá’í közösség tagjainak nem árt elgondolkozniuk: A Végtelenül Jóságos Tulajdonos oly mértékben osztja ki számtalan áldását az amerikai hívőkre, amely mértékben eleget tesznek ezeknek az alapkövetelményeknek egyéni életükben, igazgatási tevékenységükben és társadalmi kapcsolataikban. Ezek a követelmények nem jelentenek mást, mint nagy fokú erkölcsi becsületességet társadalmi és igazgatási tevékenységükben, teljes tisztaságot egyéni életükben, valamint az előítéletek teljes hiányát a más fajhoz, osztályhoz, valláshoz vagy bőrszínhez tartozó emberekkel kialakított kapcsolataikban.
Shoghi Effendi, The Advent of Divine Justice, pp. 21‑22
47. Manapság az egész nemzetre kiterjedő nagymérvű anyagiasság, az emberek lelkét betöltő ragaszkodás a világi dolgokhoz, az elméjüket zaklató félelmek és aggodalmak, az idejüket kitöltő szórakozások és kikapcsolódások, a szemléletmódjukat elhomályosító előítéletek és gyűlölködések, a szellemi képességeiket megbénító közöny és fásultság – ez mind-mind olyan hatalmas akadály, amely minden, a jövőben Bahá’u’lláh-t szolgáló harcos útjában áll, olyan akadályok, amelyeket a honfitársaik üdvösségéért vívott harc során le kell küzdeniük.
Amilyen mértékben az egyes harcos megtisztítja magát ezektől a tisztátalanságoktól, megszabadul ezektől a csip-csup foglalatosságoktól és mardosó aggodalmaktól, levetkőzi ezeket az előítéleteket és ellenséges érzületeket, mentes lesz énjétől és megtölti önnönmagát Isten gyógyító és megtartó erejével, olyan mértékben lesz képes arra, hogy legyőzze az ellene felsorakozott erőket, elbűvölje azoknak a lelkét, akiket meg kíván téríteni és elérje, hogy azok fenntartás nélkül, odaadóan és állhatatosan ragaszkodjanak Bahá’u’lláh Hitéhez.
Bármily kényes és nehéz a feladat, bármily gyötrelmes és kitartó erőfeszítésekre van szükség, bármilyen csapdák és kelepcék övezik annak az útját, aki kiáll azért, hogy új életre keltse egy olyan Hitnek a kincseit, amely az anyagiasság, a nacionalizmus, a szekularizmus, a rasszizmus, a klerikalizmus újra jelentkező erői ellen küzd, azt Isten kegyelmének mindent legyőző hatalma, amely Baháulláh Kinyilatkoztatása által biztosított, titokzatosan és váratlanul képessé teszi, hogy Ügyének harcosa legyen, hogy teljes és tökéletes győzelmet arasson.
Shoghi Effendi 1956. július 19-én kelt levél
az Egyesült Államok bahá’í hívőihez,
található: Citadel of Faith, p. 149
Elmélyülés az Írásokban és azok tanulmányozása
48. Az ilyen akciók résztvevőinek, akár szervezők, akár munkások, akiknek a gondjaira lett bízva, hogy végrehajtsák a feladatot, kötelezettségük teljesítése elsőrendű alapfeltételeként alaposan meg kell ismerniük a Hit történeteinek és tanításainak különböző vetületeit. Hogy ezt elérjék, lelkiismeretesen és fáradságot nem ismerő módon tanulmányozniuk kell Hitük irodalmát, el kell mélyedniük tanításaiban, magukévá kell tenniük törvényeit és elveit, el kell gondolkozniuk figyelmeztetésein, tételein és szándékain, meg kell tanulniuk bizonyos buzdításait és imáit, tisztában kell lenniük igazgatásai főbb vonásaival, és lépést kell tartaniuk aktuális eseményeivel és legfrissebb fejleményeivel.
Shoghi Effendi, The Advent of Divine Justice, p. 49
49. Ha az ifjú nemzedék, amely iránt Shoghi Effendi nagy reményeket táplál, veszi magának a fáradságot, és mélyen és alaposan tanulmányozza az Ügyet, olvassa történetét, megtalálja az alapjául szolgáló elveket, és egyaránt lesz tájékozott és erőteljes, akkor sokat fognak majd elérni. A Mester az ő vállukra helyezte a tanítás hatalmas munkáját. Őnekik kell előállniuk a Királyság hívásával, s nekik kell felrázni az embereket szendergésükből. Ha megbuknak, az Ügy pangásra van ítélve.
Shoghi Effendi nevében írt,
1923. április 26-án kelt
levél India Országos Szellemi Tanácsához,
található: The Importance of Deepening, p. 28
50. … a történelmi, ideértve a vallástörténetet is, valamint egyéb társadalmi és gazdasági ismeretek nagy segítséget jelentenek abban, hogy az Ügyet művelt embereknek tanítsák. ...
Shoghi Effendi nevében írt,
1946. május 4-én írt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Invidual and Teaching, p. 26
51. Szeretném hangsúlyozni annak szükségességét, hogy a következő nyári foglalkozásotokon a következőkre összpontosítsatok: a Hit korai történetének és elveinek szisztematikus tanulmányozása, a nyilvános beszéd, valamint az Ügy különböző vetületeinek alapos megtárgyalása – mind hivatalos, mind kötetlen keretek között. Ezeket elengedhetetlen feltételeknek tartom ahhoz, hogy a jövőben intenzív tanítási kampány indulhasson, melyet a most felnövő nemzedéknek kell elvégeznie, ha el kívánjuk érni, hogy az Ügy országukban elterjedjen. Kívánom, hogy ebbéli erőfeszítéseidet siker koronázza!
Shoghi Effendi,
utóirat egy 1932. november 2-án kelt levélben
egy egyéni hívőhöz,
található: Centers of Bahá'í Learning, p. 14
52. Szeretett Hitünk érdeke azt kívánja, hogy elterjesztéséért a fiatalok különösképpen igyekezzenek mindent megtenni, s ezzel egyidőben mélyítsék ismereteiket a Tanítások terén és tökéletesítsék magánéletüket azoknak az elvárásoknak megfelelően, amiket Bahá’u’lláh fogalmazott meg.
Shoghi Effendi nevében írt,
1941. június 19-én kelt levél
az indiai bahá’í fiatalokhoz,
található: Dawn of a New Day, p. 180
name="_Toc3991842">Odaadás és szolgálat
53. Álljatok ki, hogy továbbvigyétek Ügyemet, és magasztaljátok Szavamat az emberek között. Mi véletek vagyunk mindenkor, és erőt adunk néktek az igazság hatalmával. Mi valóban mindenhatók vagyunk. Bárki, aki felismer Engem, az ki fog állni, és szolgálni fog Engem olyan elszántsággal, hogy a földnek és az égnek erői sem lesznek képesek céljában meggátolni.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 71:1
54. Ha a barátok nem szorgoskodnak az Üzenet terjesztésében, akkor Istenről nem emlékeznek meg méltó módon és nem lesz részük az Abhá Királyság támogatását és megerősítését hordozó jelekben, mint ahogy nem fogják megérteni az isteni titkokat sem. Amikor azonban a tanár tanítással foglalkozik, ő maga is természetes módon fel fog élénkülni, olyan mágnes lesz, amelyik vonzza a Királyság isteni segítségét és adományát, és hasonlatossá válik ahhoz a hajnali madárhoz, amelyiket elbűvöli saját éneke, trillázása és dallama.
‘Abdu’l-Bahá, található: The Individual and Teaching, p. 10
55. A Legfelső Gyülekezet seregei csatasorban állnak a föld és a menny között lebegve, készen arra, hogy segítsék azokat, akik a Hit tanítására kiállnak. Ha valaki a Szentlélek megerősítését keresi, a tanítás során azt bőven megtalálja. A világ keres, mint még soha, és ha a barátok új eltökéltséggel, az előttük álló nemes feladatnak szentelve magukat, kiállnak, Isten Dicsőséges Hite diadalt diadal után fog aratni.
Shoghi Effendi nevében írt,
1956. február 2-án kelt levél
Anchorage Körzet Szellemi Tanácsához,
található: The Individual and Teaching, pp. 34‑35
56. A mennyei áldásokat vonzó mágnes ma – mint még soha ezelőtt – Isten Hitének tanítása. A Mennyei Seregek a menny és a föld között lebegve türelmesen várják, hogy a baháí előálljon és tiszta odaadással és megszentelve tanítsa Isten Ügyét, hogy segítségére és támogatására siethessenek. A Védnök Imája az, hogy a barátok megháromszorozzák erőfeszítéseiket, mivel az idő rövid, és sajnos, kevés a munkálkodó. Álljanak elő és hirdessék az Isteni Hívást azok, akik a halhatatlanságot kívánják elérni. Csodálkozni fognak azon, hogy milyen szellemi győzelmeket aratnak.
Shoghi Effendi nevében írt,
1953. március 28-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Individual and Teaching, p. 32
57. Ha a tanításban sikereket kívánunk elérni, az egyén teljes odaadására van szükség, arra, hogy a Hit terjesztése dicsőséges feladatának szentelje magát és bahá’í életet éljen, mivel a Szentlélek számára ez mágnessé teszi, az új lelket pedig a Szentlélek kelti életre. Legyen hát az egyén olyan, mint a nád, amelyen keresztül a Szentlélek átsuhan, hogy új életet leheljen a kereső lélekbe.
Meg kell találni azokat az embereket, akik fogékonyak a Hitre, s a tanításban őrájuk kell összpontosítani.
Shoghi Effendi nevében írt,
1953. december 19-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Individual and Teaching, p. 32
58. A sikeres tanítás alapja az odaadás, az oltalomba ajánlás és a lelkes szolgálat. Az embernek nádhoz hasonlatossá kell válnia, melyen keresztül a Szentlélek alászáll, hogy elérje a Hit diákját. Mi továbbítjuk az Üzenetet és megmagyarázzuk a tanításokat, de a Szentlélek serkent és erősít meg.
Shoghi Effendi nevében írt,
1955. február 16-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Individual and Teaching, pp. 33‑34
59. A barátok nem hivatkozhatnak arra, hogy legjobb tanáraik és példamutató hittársaik már előálltak és eleget tettek az úttörőségre felszólító hívásnak. Végül is a „legjobb tanár” és a „példamutató hívő” nem más, mint egy átlagos bahá’í, aki a Hitért való munkának szentelte magát, alaposabban megismerte és megértette a tanításokat, bizodalmát Bahá’u’lláh-ba helyezte és kiállt, hogy legjobb tudása szerint szolgálja Őt. Biztosak vagyunk abban, hogy ez az ajtó ki fog nyílni a Hit minden olyan követője előtt, aki úgymond elég hangosan kopogtat. Ha elég erős az akarat és a szándék, megteremtődnek az eszközök és a lehetőség arra, hogy ott helyben több munkát végezzenek, vagy új várost vegyenek célba, ... vagy külföldön végezzenek úttörő munkát. ...
... A bahá’í-ok Isten kovásza, amelynek meg kell kelesztenie a nemzet tehetetlen testét. Sikereikkel egyenes arányban részesülnek az oltalomban nemcsak ők, hanem országuk is. Ezek Isten megváltozhatatlan törvényei, melyek elől nem lehet elmenekülni: „Mert akinek sok adatik, attól sokat is várnak el.”
Shoghi Effendi nevében írt,
1957. szeptember 21-én kelt levél
az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához,
található: The Individual and Teaching, p. 40
60. Ha a barátok mindig addig várnának, amíg teljesen alkalmasak egy konkrét feladat elvégzésére, majdnem teljesen leállna az Ügy érdekében végzett munka. Viszont már maga a tény, hogy bármennyire méltatlannak is érzi magát, az ember szolgálni igyekszik, magára vonja Isten áldásait és alkalmasabb lesz a feladat elvégzésére. Az emberiségnek ma oly nagy szüksége van arra, hogy meghallja az Isteni Üzenetet, hogy a hívőknek azonnal bele kell vetniük magukat a munkába, bárhol és bárhogy is képesek rá, függetlenül hiányosságaiktól, de mindig átérezvén, hogy embertársaik számára milyen roppant fontos, hogy legsúlyosabb gondjaik közepette meghallják a tanításokat.
Shoghi Effendi nevében írt,
1942. május 4-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Individual and Teaching, pp. 24‑25
61. Az isteni megerősítés forrása a tanítás. Nem elég, ha szorgalmasan útmutatásért imádkozunk, hanem az ima után el kell gondolkodnunk a cselekvés legjobb módszeréről, majd cselekedni. Nem baj, ha e cselekedet közvetlenül nem jár semmilyen eredménnyel vagy esetleg nem teljesen helyes, mivel az imákra csak cselekedettel lehet válaszolni. Ha valakinek a cselekedete hibás, Isten ezen keresztül meg tudja mutatni neki a helyes utat.
Shoghi Effendi nevében írt,
1957. augusztus 22-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Individual and Teaching, p. 40
Shoghi Effendi nevében írt,
1937. június 30-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Individual and Teaching, pp. 23‑24
63. Ne csüggedj, ha munkád nem mindig hoz bőséges eredményt. Nem mindig az a siker a legnagyobb és a legmaradandóbb, amelyet gyorsan érünk el. Minél jobban küzdesz azért, hogy célodat elérd, annál nagyobbak lesznek Baháulláh megerősítései s annál bizonyosabb lehetsz abban, hogy sikert érsz el. Légy vidám tehát, s teljes hittel és bizodalommal küzdjél. Hiszen Baháulláh isteni segítségét megígérte mindenkinek, aki tiszta és őszinte szívvel áll ki, hogy terjessze az Ő szent Szavát – legyen bár híján minden emberi tudásnak és képességnek – a sötétség és ellenállás erőinek dacára, amelyek ellene sorakozhatnak fel. Világos a cél, biztonságos és bizonyos az út, és Baháulláh biztosítékai egyértelműek a végső sikert illetően. Maradjunk állhatatosak, s teljes odaadással folytassuk azt a nagyszerű munkát, amelyet Ő helyezett a kezünkbe.
Shoghi Effendi nevében írt,
1937. február 23-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Individual and Teaching, p. 23
Ó, Istenem! Segítsd szolgádat, hogy felemelhesse Szavadat, visszautasíthasson mindent, mely hiábavaló és hamis, megláttathassa az igazságot, messze földön terjeszthesse szent verseidet, felfedhesse a ragyogásokat, és általa felragyoghasson a hajnalpír az igazak szívében.
Valóban, Te vagy a Nagylelkű, a Megbocsátó.
‘Abdu’l-Bahá, található: Bahá’í imák, 117.o.
Isteni segítség kérése
65. Aki ma szólásra nyitja ajkát és Ura nevét említi, ahhoz az isteni sugallat seregei alászállnak az Én nevem, a Mindentudó, a Mindenek Felett Bölcs mennyországából. Alászáll hozzá a Magasságbéli Gyülekezet is, melynek minden tagja egy tisztafényű kelyhet emel magasra. Ez így rendeltetett el Isten Kinyilatkoztatásának birodalmában, az Ő Parancsára, Ki a Mindenek Felett Dicsőséges, a Leghatalmasabb.
Bahá’u’lláh, idézi: The Advent of Divine Justice, p. 84
66. Aki az Ügyben életre kelt egy lelket, az olyan, mintha az összes szolgát életre keltené, és a feltámadás napján az Úr az ilyen embert elviszi az egyedüliség Ridvánjába, és felöltözteti őt saját Maga, az Oltalmazó, a Hatalmas, a Nagylelkű köntösébe! Segítsd hát Uradat, és e napon csak ez lesz feljegyezve Isten, az Urad és atyáid Ura előtt.
Bahá’u’lláh, található: Bahá'í World Faith, p. 206
67. Legyetek biztosak abban, hogy ha egy lélek tökéletes állhatatossággal kiáll és felemeli a Királyság hívó szavát és eltökélten hirdeti a Szövetséget, még ha parányi hangya lenne is, képes lesz arra, hogy a harctérről elűzze a hatalmas elefántot, mégha gyenge kis pillangó lenne is, szét fogja tépni a kegyetlen keselyű tollát.
található: Star of West 10 (1919. november 23.), p. 265
Kit tanítsunk?
Az egész emberiség tanítása
68. Légy szabad, mint a szél, midőn Annak Üzenetét hordozod, Ki által az Isteni Vezérlet Hajnala felpirkadt. Nézd, ahogyan a szél Isten elrendeléséhez híven a Föld minden táján fúj, legyen az lakott vagy elhagyatott. Sem a sivárság látványa, sem pedig a jólét tanújelei nem okoznak neki fájdalmat vagy örömet. Minden irányba fúj, miként Teremtője rendelte. Ilyennek kell lenni mindenkinek, aki az egy igaz Isten szerelmesének vallja magát. Illendő néki, hogy tekintetét az Ő Hitének alaptételeire szegezze, és buzgón munkálkodjon annak hirdetésén. Kizárólag Isten kedvéért hirdesse az Üzenetét, és ugyanazon szellemben fogadja el, bármilyen fogadtatásra találnak is szavai a hallgatóban. Aki elfogadja és hiszi, elnyeri jutalmát; aki pedig elfordul, nem részesül másban, mint saját büntetésében.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 161:2
69. Az Áldott Szépség Hite az emberiséget biztonságra és szeretetre, barátságra és békére szólítja; a Föld hegyormain emelkednek frigysátrai, és minden nemzethez szól. Ezért hát, ó, ti, kik szeretitek Istent, legyetek tudatában e drága Hit értékének, engedelmeskedjetek tanításainak, járjatok ezen az egyenes úton, és mutassátok meg ezt az embereknek is. Emeljétek fel hangotokat és a Királyság dala fakadjon ajkatokon. Terjesszétek messze földön a szerető Úr tanait és tanácsait, hogy ez a világ egy más világgá változzék, a sötétbe borult Földet árassza el a fény, az emberiség halott teste megébredjék és élni kezdjen, úgy hogy Isten szent leheletén keresztül minden lélek a hallhatatlanságért esedezzen.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, pp. 2‑3
70. A hívők adják át az Üzenetet még azoknak is, akik látszólag nem állnak készen annak befogadására, mivel sosem lehet igazán megítélni, hogy Isten Szava milyen mértékben hat az emberek szívére és elméjére, ideértve azokat is, akik látszólag semmi hajlandóságot nem mutatnak a Tanítás befogadására.
Shoghi Effendi nevében írt,
1938. január 14-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: The Individual and Teaching, p. 24
71. A tanítási tevékenységnek ma az a fő célja, hogy Bahá’u’lláh Üzenetét az emberi társadalom minden rétegébe és minden életformájába eljuttassa. A tanítások gyakran a legváratlanabb helyen váltanak ki élénk reakciót, amit gyorsan meg kell ragadni, mivel egy termékeny területen elért siker azokban is érdeklődést ébreszt, akik kezdetben közömbösek voltak.
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
1967. október 31-én kelt levél
az összes Országos Szellemi Tanácshoz,
található: Wellspring of Guidance, p. 124
Kortársak tanítása
72. Látván azokat a lehetőségeket, amelyeket egy ilyen hatalmas méretű akció tud teremteni a buzgó és vállalkozó szellem számára, amely olyan erőteljesen eltölti az amerikai bahá’í fiatalokat Bahá’u’lláh Ügyének szolgálatában, úgy érzem, ... hogy külön szólnom kell hozzájuk. Annak ellenére, hogy nincs tapasztalatuk és forrásaik szűkösek, merész szellemük és az a bátorság, éberség és optimizmus, amely eddig következetesen jellemezte őket, képessé teszi őket arra, hogy aktív szerepet vállaljanak abban, hogy ifjú honfitársaik érdeklődését felkeltsék, majd biztosítsák hűségüket.
Shoghi Effendi, The Advent of Divine Justice, p. 69
73. Véleménye szerint napjainkban elsőrendű fontosságú, hogy a Hitet a fiataloknak tanítsuk, mivel ők nemcsak a jövő munkásai lesznek, hanem képesek is az Üzenetet nemzedékük széles körében terjeszteni.
Shoghi Effendi nevében írt,
1944. március 12-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá’í Youth, p. 16-17
74. Nagy örömmel ... tapasztalta, hogy a bahá’í fiatalok a helyi klubokban és csoportokban találkozókat tartanak és igyekeznek elvegyülni a többi fiatallal, hogy figyelmüket így hívják fel az Ügyre.
Shoghi Effendi nevében írt,
1945. október 23-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá’í Youth, p. 17
75. Azt tanácsolja neked, hogy az elkövetkezendő évben kettőzött erőfeszítéssel tanítsd a fiataloknak Bahá’u’lláh eme nagyszerű Üzenetét. Ez az egyetlen remény a világ szellemi és anyagi biztonságára. S bár eleinte gyenge lehet a visszhang, kitartásod és odaadásod eredményeképpen fokozatosan sikerül majd az emberek nagy csoportját vonzani Bahá’u’lláh Ügyéhez.
Shoghi Effendi nevében írt,
1952. április 7-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Dawn of a New Day, p. 199
Kisebbségek tanítása
76. Minden alkalmat ragadjatok meg arra, hogy más fiatalokkal, főleg olyanokkal, akik más fajhoz, vagy nemzeti kisebbséghez tartoznak, tartós baráti kapcsolatot építsetek ki, mivel az ilyen kapcsolat azt bizonyítja, hogy tökéletesen meg vagytok győződve az emberiség egységéről, és így mások is – fiatalok és öregek egyaránt – vonzódni fognak a Hithez.
Minden beszédnél jobban felnyitja az emberek szemét az előítéletmentes, szerető barátság szelleme. Ilyen tettekkel együtt könnyen tudjátok majd tanítani a Hitet.
Shoghi Effendi nevében írt,
1945. június 18-án kelt levél egy újonnan alakult bahá’í csoporthoz,
található: The Individual and Teaching, p. 26
77. Azt kéri mindnyájatoktól, hogy különös figyelmet szenteljetek a faji kisebbséggel kialakított kapcsolatotokra. Egy olyan országban, mint az Egyesült Államok, ahol igen nagymérvű a színes bőrű állampolgárokkal szembeni előítélet, óriási fontosságú, hogy a bahá’í-ok, elsősorban a fiatalok, egyértelműen bizonyítsák, hogy a kisebbségekkel szemben nem táplálunk előítéleteket, ellenkezőleg, irányukban inkább elfogultak vagyunk.
Ha itthoni közösségeinkben nem tudjuk a legnyilvánvalóbban bizonyítani, hogy szeretjük azokat az embereket, akiknek Afrika az őshazájuk, Afrikában nem tudunk sikeres tanítási kampányt folytatni.
Shoghi Effendi nevében írt,
1951. november 11-én kelt levél a Louheleni iskola Gyermek Találkozójához USA, található: Bahá’í Youth, p. 18
78. Az Igazságosság Háza szerint a barátok és néha a bahá’í intézmények is hajlamosak arra, hogy túl szigorúan betartsák az iráni és más közel-keleti muzulmánokkal való kapcsolattartásukra és tanításukra vonatkozó, időről-időre megjelenő útmutatásokat, s hogy gyakran túl szélsőségesen értelmezzék az ezekben lévő intéseket. Néha a barátok azt hiszik, hogy ezeket az embereket teljesen el kell kerülniük, vagy hogy a velük tartott bármilyen kapcsolat már a bahá’í törvények megszegésének minősül. Felkértek minket arra, hogy tisztázzuk, az Igazságosság Háza sohasem tiltotta meg a barátoknak, hogy kapcsolatba lépjenek az iráni muzulmánokkal, hiszen ilyen általános tilalom ellentétben állna a Hit szellemével. Ugyanakkor, tekintettel a Hit történetére és jelenlegi helyzetére Iránban, figyelmeztette a nyugaton élő barátokat, hogy bölcsen és óvatosan közelítsenek ezekhez az emberekhez. Az Igazságosság Háza számos alkalommal kifejtette véleményét erről a témáról, s a következőket jelentette ki az Országos Szellemi Tanácsoknak:
„Továbbra is érvényesek szeretett Védnökünknek azok az utasításai, amelyek a Közel-Keleten élő emberek tanítására vonatkoznak. Ez még inkább igaz ma, figyelembevéve a jelenlegi iráni helyzetet. Főleg az iráni muzulmánokat ne keressük, hogy a Hitet tanítsuk nekik. Kategorikusan azonban nem jelenthetjük ki, hogy a barátok iráni muzulmánokkal ne tartsanak fenn kapcsolatokat. Néhány bahá’í-nak iráni muzulmán rokona van, másoknak nyugaton élő iráni muzulmán barátja, ezeket a barátságokat nem kell megszakítaniuk. Ugyanakkor az iráni bahá’í-ok figyelmét fel kell hívnunk arra, hogy – bár a muzulmán rokonaiktól és barátaiktól nem kell elszakadniuk, hiszen ez a lépés gyűlölködéshez vezetne és a Hit ellen fordítaná őket – iráni muzulmánokkal lehetőleg ne keressék a baráti kapcsolatot vagy ne tanítsák nekik a Hitet.” ...
Bár az Igazságosság Háza azt szeretné, ha az iráni muzulmánok minél nagyobb számban pontos képet nyernének a Hitről, a Nyugaton élő bahá’í-ok, főleg perzsák számára még nem jött el az idő arra, hogy általános célul tűzzék ki az Ügy tanítását az iráni muzulmánoknak. Mint ti is jól tudjátok, az irániaknak számos társaságuk és szervezetük van, melyek közül néhány kétségkívül kulturális, mások viszont – bár látszólag kulturális céllal alakultak – politikai indíttatásúak. Ezeket a szervezeteket olyan emberek látogatják, akiknek az elvei nem egyeztethetők össze a Hittel. Nyilvánvaló, hogy ha ilyen csoportokkal tartanak fenn kapcsolatot, annak káros hatása lenne néhány bahá’íra, különösen a fiatalokra.
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
1983. március 6-án kelt levél
Kanada Országos Szellemi Tanácsához
Diákok tanítása
79. A hívőknek törekedniük kell arra, hogy az ilyen értelmiségi körökben (az egyetemen) tanítsanak, és biztosak legyenek abban, hogy bármily csekély képességgel is rendelkeznek, a magasból folyamatosan vezetik és támogatják erőfeszítéseiket. Függetlenül a kézzelfogható eredményektől, egyedül ez a magabiztos reménykedés, vidám bátorság és elszánt lelkesedés szelleme biztosíthatja tanítási munkánk végső sikerét.
Shoghi Effendi nevében írt,
1936. október 31-én kelt levél,
található: The Individual and Teaching, p. 22
80. Nagy örömmel és megelégedettséggel szerzett tudomást a fakultás és a főiskola diákjai körében végzett munkád lassú, de folyamatos előrehaladásáról. Itt az ideje, hogy a bahá’í-ok megpróbálják elérni az ország gondolkozó és tanult ifjúságát, hiszen a jövő nagymértékben tőlük függ, különösképpen az a hatalmas feladat, hogy a bahá’í tanítások szellemét és betűjét a kor követelményeihez alakítsák. Ez olyan feladat, melyhez talán előkészítő nemzedékekre lesz szükség.
Shoghi Effendi nevében írt,
1928. június 13-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá’í Youth, p. 17
81. Nagy érdeklődést mutatott az egyetemi diákok körében végzett munkád iránt, és reméli, hogy az gyümölcsöző lesz. A fiatalok nyitottak, előítéletektől mentesek és készek arra, hogy befogadjanak minden olyan üzenetet, mely megfelel szellemi vágyuknak és értelmi igényüknek. Egyszerre kell alapos és átfogó munkát végezni. Nem elég, ha sok diákszervezettel veszed fel a kapcsolatot, találnod kell olyan személyeket is, akik majd folytatni fogják a munkát, ki kell választanod azokat, akik többet szeretnének tudni, és be kell vezetned őket a tanításokba.
Shoghi Effendi nevében írt,
1931. június 20-án kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá’í Youth, p. 17-18
82. Shoghi Effendit igen megörvendeztette a beszámolód a külföldi diákok körében végzett munkádról. Ezek a fiatalok nemcsak jó benyomást szereznek az amerikai családokról és vendégszeretetről, hanem a szellemi oktatás, amit igyekszel nekik adni, teljesebbé és méltóbbá teszi a nevelésüket. Szívükben ráadásul el vannak ültetve a bahá’í tanítások magvai, melyek idővel kicsíráznak és csodálatos termést hoznak. Ha ezek a fiatalok hazatérnek, elviszik magukkal az Üzenetet, s bár nem válnak meggyőződéses hívővé, továbbra is olyan barátok maradnak, kik mindig szívesen tesznek szolgálatot azoknak a bahá’í tanároknak, akikkel sorsuk összehozza őket. Shoghi Effendi reméli, hogy továbbra is folytatod ezt a munkát, de ugyanakkor próbáld meg elérni, hogy mind szellemben, mind hitben igazi bahá’í-ok váljanak belőlük.
Shoghi Effendi nevében
1932. február 14-én kelt levél egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá’í Youth, p. 19
Utazó tanítás
83. Ó, bárcsak elutazhatnék, akár gyalogos vándorként, a legnagyobb szegénységben ezekre a vidékekre, és a városokban, falvakban, hegyekben, sivatagokban és óceánokon kiálthatnám: „Yá Bahá'u 'l-Abhá”, és így segíthetném az isteni tanítások terjedését! De jaj, nem tehetem meg! Mennyire elkeserít mindez! Ha Isten is úgy akarja, nektek majd módotokban áll megtenni.
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Terv Táblái, § 7:7
84. Most jött el az idő, hogy ledobjátok magatokról a mulandó világ iránti ragaszkodás gúnyáját, hogy teljességgel elszakadjatok a fizikai világtól, mennyei angyalokká váljatok, és elutazzatok ezen országokba.
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Terv Táblái, § 6:12
85. Arra kell ösztönöznünk a bahá’í fiatalokat, hogy úgy tekintsék tanulmányaikat és képzésüket, amelyeket egy szakma vagy foglalkozás elsajátítása érdekében folytatnak, mint Isten Ügyének tett szolgálatuk részét, s mindezt elhelyezve egész életükben, melyet annak fognak szentelni, hogy a Hit érdekében tevékenykednek. Tanulóéveik alatt ugyanakkor a fiataloknak gyakran lehetőségük van, hogy néhány hetet vagy hónapot, vagy akár egy vagy több évet is arra szánjanak, hogy a bahá’í közösséget utazó tanítással vagy más módon szolgálják, mint például gyerekosztályok tartása távoli kis falvakban. Biztatnunk kell őket ilyen szolgálatra, ami már önmagában is csodálatos tapasztalatot jelent a jövőre nézve. Az Országos Tanács kérjen fel egy megfelelő bizottságot, amely fogadja az ilyen ajánlatokat és megszervezi azokat úgy, hogy a lehető legnagyobb hasznot hajtsák.
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
1974. Naw-Ruz-kor kelt levél az összes Országos Szellemi Tanácshoz,
található: Spiritual Assemblies Challenge, p. 11
86. Bízunk abban, hogy a most útjára bocsátott nemzetközi utazó tanítási programban a fiatalok fontos szerepet fognak játszani, s a szünidőben, főleg a tanév végén kezdődő nyári szünidőben, időt fognak szánni arra, hogy a tanítási munkát minden téren elősegítsék, nemcsak saját országuk közösségeiben, hanem távolabbi vidékeken is. Néhány fiatal tudja fedezni a költségeit, mások talán tudnak és hajlandók dolgozni, így kímélve az ilyen programokhoz szükséges Alapokat, megint mások pedig számíthatnak szülői, baráti vagy rokoni támogatásra. Minden egyéb esetben a bahá’í Alapok adhatják azt, amire az utazó tanításra jelentkezőnek esetleg szüksége lehet.
A fiatalok minden bizonnyal végre tudják hajtani a rájuk kiszabott feladatokat, hiszen mostoha körülmények között is helyt tudnak állni, tele vannak életerővel és bátorsággal, tudnak alkalmazkodni a helyi körülményekhez, tudják vállalni a kihívásokat, melegséget és lelkesedést tudnak adni azoknak, akiket meglátogatnak, mindezt párosítva azzal a kiváló magatartással, amely a bahá’í fiatalokat jellemzi. Ezek azok a kiváló tulajdonságok, melyek birtokában az élen haladhatnak minden vállalkozásban, melyben részt vesznek, akár helyi, akár országos szinten. Reménnyel eltelve tekintünk a bahá’í fiatalokra!
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
1975. május 25-én kelt levél
az összes Országos Szellemi Tanácshoz
name="_Toc3991850">Úttörőség
87. Akik azért hagyták el hazájukat, hogy Ügyünket tanítsák, azokat megerősíti a Hit Szelleme hatalmával. Választott angyalaink csapata kíséri őket a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs parancsa szerint. Mily nagy áldás vár arra, aki elnyerte a kiváltságot, hogy a Mindenhatót szolgálja! Életemre! Semmi más cselekedet, bármilyen nagy is, ehhez nem hasonlítható, kivéve az olyan tetteket, melyeket Isten, a Mindenek Felett Hatalmas, a Leghatalmasabb elrendelt. Ez a szolgálat bizony minden jó cselekedetek fejedelme, és minden jótett ékessége. Emígyen rendelte el ezt Ő, Ki a Legfőbb Kinyilatkoztató, az Örök Úr.
Aki elindul, hogy Ügyünket tanítsa, el kell szakadnia minden földi dolgoktól, és legfőbb céljának mindenkor a Mi Hitünk diadalát kell tekintenie. Bizony, így rendeltetett ez az Őrzött Táblán. És amikor elhatározza, hogy elhagyja otthonát Ura Ügyének kedvéért, helyezze teljes bizalmát Istenbe a legjobb útravalóként, és öltözzön az erény köntösébe. Így rendelkezett Isten, a Mindenható, a Mindenek Felett Dicsőített.
Ha ez az ember az Ő szeretetének lángjában izzik, ha megszabadul minden teremtett dolgoktól, szavai lángra lobbantják azokat, akik hallják. Bizony a te Urad a Mindentudó, a Mindenről Értesült. Boldog az ember, aki hallotta Hangunkat és válaszolt Hívásunkra. Bizony azok közül való ő, akik Közelünkbe emeltettek.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 157
88. Az áldott Evangéliumban is feljegyeztetett: „Utazzatok el a világ minden részébe, és hívjátok az embereket Isten Királyságába” (Márk 16:15). Most jött el az idő, hogy felkerekedjetek, és megtegyétek e legnagyobb szolgálatot, és általatok számtalan lélek kapjon útmutatást. Így a béke és megbékülés sugarai ezen emberfeletti szolgálaton keresztül bevilágíthatják és fényt vethetnek a világ minden részébe, és az emberi világbékére és lelki nyugalomra lelhet.
89. Ez legyen minden bahá’í legfőbb és legsürgősebb kötelessége. Tegyük ezt az életünket vezérlő szenvedéllyé. Szóródjunk szét a Föld minden sarkába, áldozzuk fel személyes érdekeinket, kényelmünket, ízlésünket és szórakozásunkat, keveredjünk a világ különféle népeivel; ismerjük meg a viselkedésüket, hagyományaikat, gondolataikat és szokásaikat; keltsük fel, serkentsük és tartsuk fenn az egyetemes érdeklődést a mozgalom iránt, miközben minden erőnkkel, céltudatos és kitartó figyelmünkkel azon legyünk, hogy elnyerjük a bizakodóbb és fogékonyabb hallgatóink elfogulatlan ragaszkodását és aktív támogatását.
Shoghi Effendi 1924. november 24-én kelt levelében,
található: Bahá’í Administration, p. 69
Shoghi Effendi nevében írt,
1946. június 7-én kelt levél
a Brit Szigetek Országos Ifjúsági Bizottságához,
található: Unfolding Destiny, p. 188
91. Tovább tanuljak-e, vagy most menjek úttörőnek? Kétségtelen, hogy ez a kérdés felmerül minden fiatal bahá’íban, aki életét a Hit előrehaladásának kívánja szentelni. Nincs olyan válasz, amely minden helyzetben alkalmazható lenne. A szeretett Védnök ezzel kapcsolatban különböző embereknek különböző válaszokat adott. Nyilvánvalóan mindenkinek mások a körülményei. Minden egyes embernek magának kell eldöntenie, hogyan tudja leginkább szolgálni az Ügyet. E döntés meghozatalában hasznos lehet a következőket mérlegelni:
Azáltal, hogy az ember bahá’í lesz, egész életét arra kell, vagy arra kellene szánnia, hogy elősegítse Isten Ügyét, s minden tehetségét és képességét végső soron ennek az elsőrendűen fontos életcélnak kell szentelnie. E kereten belül kell elgondolkoznia többek között azon, hogy eredményesebb úttörő válik-e majd belőle, ha most folytatja tanulmányait, vagy pedig fontosabb-e az, hogy rendkívül nagy szükség van úttörőkre, miközben a tanítási lehetőségek továbbra is fennmaradnak. Ezt a döntést nem könnyű meghozni, mivel az ember tanulmányi előremenetelénél gyakran fontosabb az a szellem, mely az úttörőségre sarkall.
Az úttörő szolgálat idejének megválasztásában szerepet játszhat az, hogy valaki mikor sorköteles.
Elképzelhető, hogy valakinek nagyon fontos kötelezettségei vannak másokkal szemben, beleértve azokat, akik az ő támogatására szorulnak.
Úttörő feladatot azzal párhuzamosan is végre lehet hajtani, hogy valaki tovább folytatja tanulmányait. Azt a lehetőséget is mérlegelni kell, hogy az úttörő munkával szerzett tapasztalat, bár megszakítja a hivatalos tanulmányokat, hosszú távon hasznosnak bizonyulhat, mivel később az ember már érettebb fejjel folytathatja tanulmányait.
Sürgősnek bizonyulhat egy olyan konkrét feladat végrehajtása, amelyre valaki különösképpen alkalmas, s melynek elvégzésére nincs más jelentkező.
Szem előtt kell tartani azt a tényt is, hogy valószínűleg még sok nemzedéken át szükség lesz úttörőkre, tehát a jövőben is sok alkalom adódhat az úttörőségre.
Szintén alkalmazandó a konzultáció elve. Adódhat olyan eset, hogy az embernek ezt másokkal is meg kell beszélnie, mint például a szüleivel, a Helyi és Országos Tanácsokkal és az úttörő bizottságokkal.
Végül szem előtt tartva az önfeláldozó szolgálat elvét és Bahá’u’lláh csalhatatlan ígéreteit, amelyeket azoknak tett, akik Ügye szolgálatára kelnek, az embernek imádkoznia és meditálnia kell azon, hogy milyen irányt vegyen cselekedete. Valóban, sokszor előfordul, hogy a választ csak ily módon lehet megtalálni.
Biztosítjuk a fiatalokat arról, hogy megértjük, milyen sok fontos döntést kell hozniuk, miközben Bahá’u’lláh szolgálatának az útjára lépnek. Mi felajánljuk buzgó könyörgésünket a Szent Küszöbnél, hogy mindenkit az isteni útmutatás vezéreljen, és hogy magukhoz vonzzák a Mindenek Felett Irgalmas áldásait.
Az Igazságosság Egyetemes Háza, 1968. október 9-én kelt levél a világ bahá’í fiataljaihoz,
található: Messages from The Universal House of Justice, pp. 18‑20
92. A múltban előfordult, hogy néhány Országos Tanács olyan meggondolást követett, hogy a fiatal bahá’í-oknak azt tanácsolta, hogy ne vegyenek részt olyan tevékenységekben, amelyeket nem bahá’í önkéntes szervezetek támogatnak. A Tanácsok ugyanis úgy vélték, hogy ezek a fiatalok nem fognak tudni részt venni a közvetlen tanításban, valamint a bahá’í tevékenység egészében, ha ilyen programok keretén belül külföldön dolgoznak.
Az is elképzelhető, hogy bizonyos esetekben az érintett bahá’í-ok maguk sem voltak biztosak abban, hogy hogyan szolgáljanak a bahá’í közösségek tagjaiként úgy, hogy az élet minden területén eleget tegyenek az elvárásoknak.
A tapasztalat azonban egyértelműen azt mutatja, hogy nem szabad bizalmatlanul szemlélnünk és lebeszélnünk a fiatal bahá’í-okat arról, hogy részt vegyenek olyan önkéntes szervezetek tevékenységében, mint például az Egyesült Nemzetek Önkéntesei, az Egyesült Államok Béke hadteste, a Kanadai Egyetemek Külföldi Szolgálatai (CUSO) és más kanadai vagy brit szervezetek. Tudjuk, hogy az itt példaként felhozott szervezetekhez hasonlóak léteznek Németországban, Hollandiában és a skandináv államokban, melyeknek célkitűzései szintén összhangban állnak a bahá’í törekvésekkel.
Az Igazságosság Egyetemes Háza nevében
1983. december 13-án kelt levél
az alaszkai, osztrák, ausztrál, belga, kanadai, dán, finn, francia, német, hawaii-szigeteki, ír, olasz, luxemburgi, holland,
új-zélandi, norvég, portugál, spanyol, svéd, svájci, angol és amerikai Országos Szellemi Tanácsokhoz
93. Az Ügynek, bár egyforma mértékben öleli magához a különböző korú embereket, különleges üzenete és küldetése van nemzedéked fiataljai számára. Ez a jövőjük, a reménységük záloga, a biztosítékuk arra, hogy szebb idők jönnek. A Védnök ezért szerfölött örül annak, hogy az úttörő munkában nagy részt vállalnak a fiatal bahá’í-ok.
Shoghi Effendi nevében írt levél
egy egyéni hívőhöz,
található: Bahá’í News, No. 161. (March 1943)
7.
Tisztaság és erkölcsösség
A jellem tisztasága
1. Ó ti, az egy igaz Isten szerettei! Lépjetek túl gonosz és romlott vágyaitok szűkös tanyáján, és induljatok Isten birodalmának végtelensége felé, és lakozzatok a szentség és a világtól való elszakadás mezőin, hogy tetteitek illata az egész emberiséget Isten el nem múló dicsőségének óceánjához vezesse.
2. Egy jellemben semmihez nem fogható emberfaj fog színre lépni, amely a világtól való elfordulás lábával el fog tiporni mindenkit, aki a mennyországban és a Földön lakozik, s a szentség leplét borítja mindenre, ami vízből és agyagból teremtetett.
Bahá’u’lláh, idézi: The Advent of Divine Justice, p. 31
3. Bár képesek lennétek meglátni a dolgokat, melyeket Uratok, a Mindenek Felett Kegyelmes lát – a dolgokat, melyek kitűnő rangotokat bizonyítják, értéketek nagyságáról tanúskodnak, és magasztos rendeltetéseteket hirdetik! Adja Isten, hogy vágyaitok és vak szenvedélyeitek ne akadályozhassanak titeket abban, mi néktek elrendeltetett.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 147:2
4. Öltözetük megválasztását és szakálluk formáját a férfiak maguk döntik el. De vigyázzatok, ó emberek, nehogy a tudatlanok játékszerévé váljatok.
Bahá’u’lláh, Bahá’u’lláh Táblái, § 3:12
5. Isten szereti azokat, akik lelkükben tiszták. A Bayánban és Isten szemében semmi nem kedvesebb, mint a lelki tisztaság és a makulátlan testi tisztaság.
Isten arra vágyódik, hogy a Bayán Törvénykorszakában ne lásson egyetlen lelket sem megfosztva az örömtől és lelki ragyogástól. Bizony azt kívánja, hogy minden körülmények között mindenki díszíttessék fel olyan tisztasággal mind belsőleg, mind külsőleg, hogy semmi, visszataszító ne legyen bennük sem maguk, még kevésbé mások számára.
The Báb, Selections from the Writings of the Báb, p. 80
6. Ó, ti, a Tiszta és Mindenható Isten barátai! A minden dolgokban való tisztaság és szentség a megszentelt lélek sajátja, és a béklyóitól megszabadult elme szükséges velejárója. A tökéletesedés csúcsa a makulátlanság és magunk minden fogyatékosságtól való megszabadítása. Akkor válik az egyén a Testet öltött Fényt visszaverő tükörré, ha már minden tekintetben megtisztította önmagát.
Az ember életmódjában első legyen a tisztaság, ezt pedig a frissesség, a rendszeretet és a szellem függetlensége kövesse. Először a patak ágyát kell megtisztítani, s csak azután engedhetjük bele az élővizet. Csak a megtisztult szemek gyönyörködhetnek az Úr szépséges látványában, és érthetik meg e látvány jelentőségét; csak a tiszta érzék lélegezheti be az isteni kegyelem rózsakertjéből szálló illatokat; és csak a makulátlanra csiszolt szív tükrözheti vissza az igazság szépséges arcát.
Azt értem ezalatt, hogy a tisztaság és szentség, a tisztaságszeretet és kifinomultság az élet minden területén magasabb szintre emeli az embert, és elősegíti belső valóságának fejlődését. Amint ezt a Szent Iratok is világosan kijelentik, a tisztaság szeretete még az anyagi világban is hozzájárul a szellemi felé forduláshoz, és habár a testi tisztaság anyagi dolog, mégis nagy hatással bír a szellemi életre. Olyan ez, mint egy édes énekhang vagy egy szép melódia: bár a hangok puszta levegőrezgések, melyek a hallóideget érik, és ezek a rezgések szinte véletlenszerűek, melyeket a levegő továbbít, mégis, hogy meg tudják hatni a szívet! Egy gyönyörűséges dallam szárnyat ad a szellemnek és beleremeg örömében a lélek. Összefoglalva: az anyagi értelemben vett tisztaság visszahat az emberi lélekre is.2
‘Abdu’l-Bahá,
Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá írásaiból, § 21 (16‑17.o.)
7. Mert a vágy láng, amely számtalan tudós-élet aratását égette porrá, emésztő tűz, és azt egyesített tudásuk hatalmas óceánja sem tudta kioltani. Mily gyakran történt, hogy valaki, aki az emberiesség minden jelével megtiszteltetett és az igazi megértés drágakövét viselte, mégis szenvedélyeit követte, mígnem kiváló tulajdonságai túlhaladtak a mértékletességen, és kicsapongásba fordultak. Tiszta szándékai gonosszá lettek, tulajdonságait többé nem azokhoz méltó dolgokra használta, és vágyai ereje őt a becsületességtől és annak áldásaitól veszélyes és sötét utakra ragadta. A jó jellem Isten, az Ő választottai, és a belátással bírók szemében a legkiválóbb és legdicséretreméltóbb minden dolgok között, de mindig azzal a megkötéssel, hogy kisugárzásának középpontja az értelem és tudás kell legyen, alapzata pedig a valódi mértékletesség.
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Civilizáció titka, 25.o.
8. Feddhetetlen magaviselet, megingathatatlan és tántoríthatatlan igazságérzet, amit nem homályosítanak el a korrupciótól áthatott politikai életre oly nyilvánvalóan jellemző erkölcsrontó hatások; egy szűzies, tiszta és szent élet, amelyet nem mocskolnak és nem feketítenek be azok a szemérmetlenségek, bűnök és hamis értékek, amiket egy eredendően hibás erkölcsi normarendszer eltűr, fenntart és támogat; egy testvériség, amely mentes a faji előítélet rákos burjánzásától, ami a már egyébként is legyöngült társadalom zsigeréig hatol – ezek azok az eszmék, amelyek megvalósításáért mostantól fogva az amerikai hívőknek egyenként és közös erőfeszítéssel, magánéletükben és nyilvános kapcsolataikban egyaránt harcolniuk kell. Ezen eszmék a fő hajtóerők, amelyek a leghatásosabban felgyorsíthatják intézményeik, terveik és vállalkozásaik előrehaladását. Ezek azon eszmék, amelyek képesek megőrizni a Hit egységét és épségét, és legyőzni minden olyan akadályt, amely a jövőben rájuk várhat.
A bahá’í közösséget életének minden fázisában ennek a feddhetetlen magaviseletnek kell jellemeznie, melynek szerves része az igazságosság, méltányosság, igazmondás, őszinteség, elfogulatlanság, megbízhatóság és szavahihetőség.
Shoghi Effendi, The Advent of Divine Justice, p. 45
9. Ezt a feddhetetlen magaviseletet kell egyre jobban és jobban tükröznie minden olyan döntésnek, amelyet a bahá’í közösség választott képviselőinek – ilyen vagy olyan minőségükben – meg kell hozniuk. Állandóan jelen kell lennie tagjainak üzleti kapcsolataiban, családi életükben, munkakapcsolataikban és bármi olyan szolgálatban, amelyet esetleg a jövőben tesznek kormányuknak vagy népüknek. Ez kell testet öltsön a bahá’í választók viselkedésében szent jogaik és feladataik teljesítése közben. Ennek kell jellemeznie minden hűséges hívő magatartását azzal kapcsolatban, hogy politikai feladatköröket nem vállal, politikai pártokkal nem azonosul, politikai viszályokban nem vesz részt, politikai szervezetekbe és egyházi intézményekbe nem lép be. Meg kell mutatkoznia abban, hogy mindnyájan – fiatalok és öregek- megalkuvás nélkül ragaszkodjanak azokhoz az egyértelműen kinyilvánított nagy fontosságú alapelvekhez, amelyeket ‘Abdu’l-Bahá beszédeiben lefektetett, valamint azokhoz a törvényekhez és parancsolatokhoz, amelyeket Legszentebb Könyvében Bahá’u’lláh kinyilatkoztatott. Jelen kell lennie abban, ahogy a Hit ellenségeivel szemben a Hit minden védelmezője tárgyilagosságot mutat, ahogy tisztességesen elismer minden olyan erényt, amellyel az ellenség rendelkezhet, és ahogy becsületesen teljesíti azokat a kötelességeket, amelyek vele szemben reá hárulhatnak. Ez kell legyen a legragyogóbb dísze minden bahá’í tanító életének, törekvéseinek, fáradozásainak és szavainak, dolgozzék bár otthon vagy külföldön, a tanítás élvonalában vagy kevesebb munkával és kisebb felelősséggel járó szinten.
Shoghi Effendi, The Advent of Divine Justice, pp. 26‑27
10. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az ilyen magas fokú erkölcsösséget nem szabad azonosítani vagy összekeverni sem az aszketizmus bármely formájával, sem a túlzott és bigott puritanizmussal. A Bahá’u’lláh által közvetített normák semmilyen körülmények között sem törekednek arra, hogy bárkitől is megtagadják azt a legitim jogot vagy kiváltságot, hogy a legnagyobb mértékben élvezze és hasznosítsa azt a számtalan örömöt, szépséget és élvezetet, amellyel a Mindenkit Szerető Teremtő oly bőségesen ellátta a világot. „Ha valaki – biztosít bennünket Maga Bahá’u’lláh – a Föld ékességeivel kívánja díszíteni magát, díszes öltözéket viselni vagy a Föld által nyújtott jótéteményekből részesülni, az nem árthat neki, ha semminek meg nem engedi, hogy közé és Isten közé álljon, mert Isten minden jó dolgot, akár a mennyekben vagy a földön teremtette, azon szolgáinak rendelte, akik valóban hisznek Benne. Élvezzétek, ó emberek, a jó dolgokat, melyeket Isten megengedett néktek, és ne fosszátok meg magatokat az Ő csodás adományaitól. Adjatok hálát Néki és dicsőítsétek Őt, és legyetek a valóban hálásak közül.”
Dohányzás
11. Vannak azonban bizonyos tiltott dolgok, melyek nem okoznak azonnali kárt és igazi természetük is csak fokozatosan mutatkozik meg: ezek is undorítóak, visszataszítóak és szégyenletesek az Úr előtt. Egyetemes tiltás nem mondatik ugyan ki rájuk az Írásban, de elkerülésük fontos a szellemi és testi tisztaság, az egészség megőrzése és a rabságukba való esés elkerülése érdekében.
Ez utóbbiak közé tartozik a dohányzás, mely piszkos, büdös és visszataszító, gonosz szokás, melynek ártalmassága lassanként mindenki számára nyilvánvalóvá válik. Minden képzett orvos úgy tartja, és a vizsgálatok is ezt bizonyították, hogy a dohány egyik összetevője halálos méreg, és a dohányos fogékony számos betegségre. Ezért mondatott ki világosan, hogy a dohány élvezete ellentétes az egészséggel. ...
Úgy értem, hogy Isten szemében a dohányzás rendkívül helytelen, visszataszító és mocskos szokás; és bár csak lépésről lépésre, de az egészségre is nagyon ártalmas. Hiábavaló pénzköltés és időpocsékolás, és aki beleesik, kiszolgáltatottjává válik egy ártalmas szokásnak. Ezért hát, azok számára, kik szilárdak a Szövetségben, a dohányzás a józan emberi ész és gyakorlat nevében helytelenített dolog, a róla való lemondás pedig megkönnyebbülést és lelki békét hoz az összes embernek. Emellett, aki nem űzi, annak lehelete mindig üde lesz, ujjai nem sárgulnak meg, hajából pedig nem árad majd a dohányfüst utálatos és visszataszító szaga. Abban reménykedem, hogy a barátok ez üzenet kézhezvétele után bármi módon, és talán fokozatosan, de bizonyosan lemondanak majd e kártékony szokásról.
‘Abdu’l-Bahá,
Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá írásaiból, 21. (16‑17.o.)
12. … ‘Abdu’l-Bahá azt tanácsolta, hogy ne dohányozzunk. Bár a Tanítások erőteljesen elítélik, de nem tiltják meg a dohányzást. Az ezzel kapcsolatban írt levelekre a szeretett Védnök titkára útján azt válaszolta, nincs jogunk arra, hogy bárkit is megakadályozzunk a dohányzásban, és hogy a bahá’í-ok nyugodtan dohányozhatnak, bár jobb lenne, ha nem tennék, valamint, hogy ebből a kérdésből nem kell nagy ügyet csinálni.
Az Igazságosság Egyetemes Háza
1965. április 8-án kelt levele egy hívőhöz,
található: Lights of Guidance,§271‑72
Alkohol
Megengedhetetlen, hogy az ember, ki értelemmel ruháztatott fel, oly dolgot fogyasszon, mi megfosztja őt tőle. Hanem inkább az a kötelessége, hogy az emberi állapothoz illő módon viselje magát, s ne a nemtörődöm és ingadozó lelkek helytelen cselekedeteit kövesse.
Bahá’u’lláh, Kitáb-i-Aqdas, § 119
Ó, Por Fia! Ne fordítsd el szemedet a halhatatlan Szeretett páratlan borától, és ne lásd a zavaros és halandó seprőt! Fogadd el az isteni Pohárnok kezéből a halhatatlan élet kelyhét, hogy tiéd lehessen minden bölcsesség, és hogy fölfigyelhess a halhatatlan birodalomból szólító titokzatos hangra! Kiáltsatok fennhangon, ti, kiknek alantas a célja! Miért fordultatok el az Én szent és halhatatlan boromtól az elpárolgó vízért?
Bahá’u’lláh, Rejtett Szavak, perzsa 62
15. Ó, Föld népe, féljétek Istent, s nehogy azt gondoljátok, hogy a Tábláinkban említett bor azzal a borral egyenlő, amit az emberek isznak, ami elveszi értelmüket, kifordítja emberi természetüket, megváltoztatja a fényüket, s megrontja a tisztaságukat. Arra a borra gondolunk, amely fokozza az embernek Isten, az Ő Kiválasztottjai és szerettei iránti szerelmét, amely lángra lobbantja a szívekben Isten tüzét, az Iránt érzett szeretetet, az Ő dicsőítését és magasztalását. Oly erős ez a bor, hogy egyetlen egy csöppje is szentsége és közelsége Udvarába vonzza azt, aki iszik belőle, és lehetővé teszi számára, hogy Isten, a Király, a Dicsőséges, a Leggyönyörűségesebb színe elé járulhasson. Ez a bor az igazi szerelmesek szívéből kitörli a korlátozottság minden sugallatát, megteremti egy-ségének és isteni egysége jeleinek az igazságát, s elvezeti őket a Hőn Szeretett frigysátrába, Isten, a Korlátlan Úr, az Önmagától Létező, az Örökké Megbocsátó, az Örökké Nagylelkű színe elé. E Boron Isten Folyóját, Kegyét, Élővizeinek forrását, a Titokzatos Bort és annak isteni kegyelmét értjük, amint az a Koránban is kinyilatkoztatott, ha értők vagytok. Így szólt – s mily igazat szólt –: „bor, ami gyönyörűsége az ivóknak.”3 Ó, bizonyosság emberei, amikor ezt mondta, arra a borra gondolt, amelyet Mi említettünk néktek.
Vigyázzatok, nehogy Isten Borát saját borotokkal cseréljétek fel, mivel az elbutítja elméteket, s arcotokat elfordítja Isten, a Mindenek Felett Dicső, a Páratlan, a Megközelíthetetlen Orcájától. Ne közelítsetek hozzá, mert megtiltotta azt Isten, a Magasztos, a Mindenható parancsa.
Bahá’u’lláh, található: Prohibition of Intoxicating Drinks, p. 1
16. Az értelem és a felfogóképesség Isten ajándékai, amik az embert megkülönböztetik az állatoktól. Kívánhatja-e a bölcs ember, hogy a részegség sötétjében elveszítse ezt a Fényt? Istenre, nem! Ez nem elégítheti ki! Ahelyett, hogy csak növelné meggondolatlanságát, nemtörődömségét és lepusztulását, inkább azzal fog foglalatoskodni, amivel fejlesztheti értelmét és megértését. Ezt mondja ki egyértelműen a közérthető Könyv, melyben Isten meghatározott minden erényt, és feltárt minden visszataszító cselekedetet.
17. A Legszentebb Könyv szövege szerint tilos bort inni; ez okozza az idült betegségeket, gyengíti az idegeket és elemészti az elmét.
‘Abdu’l-Bahá, idézi: The Advent of Divine Justice, p. 33
18. Az alkoholról és az ivásról föltett első kérdéseddel kapcsolatban: Bahá’u’lláh – mivel teljesen tudatában volt annak, hogy ez mekkora nyomorba dönti az embert – tiltja ezt, amidőn egyértelműen kijelenti, hogy tilos minden olyan dolog, ami megfosztja az embert az értelmétől, más szóval: részeggé tesz.
Shoghi Effendi nevében írt,
1926. február 15-én kelt levél egy hívőhöz,
található: Prohibition of Intoxicating Drinks, p. 2
19. A bahá’í-ok semmilyen körülmények között ne igyanak. Bahá’u’lláh Táblái ezt annyira egyértelműen tiltják, hogy még arra sincs mentség, ha köszöntő elmondásakor vagy egy flambírozott szilvás puding elfogyasztásakor teszik – tehát tiltott minden formájában.
Shoghi Effendi nevében írt,
1957. március 3-án kelt levél egy hívőhöz,
idézi egy 1972. december 21-én kelt levél,
amelyet az Igazságosság Egyetemes Háza küldött
az Ecuadori Országos Szellemi Tanácshoz,
található: Lights of Guidance,§ 259
20. Ha a bahá’í-ok összejövetelt rendeznek, azon ne szolgáljanak fel alkoholos italokat.
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
található: Lights of Guidance,§258
21. ...tilos alkoholt felszolgálni minden olyan rendezvényen, amit hivatalosan bahá'í Intézmények szerveznek, illetve ahol a házigazda az Ügy képviselőjeként szerepel. Lakásokban, vagy üzleti vagy munkakapcsolatokban a bahá’í-ok lelkiismeretére van bízva, hogy nem bahá’í-oknak felszolgálnak-e alkoholt, de ilyenkor is erőteljesen szem előtt kell tartsák a Bahá’u’lláh által elrendelt tiltást.
Az Igazságosság Egyetemes Háza, 1968. február 8-án kelt levele a Brit Szigetek Országos Szellemi Tanácsához,
található: Lights of Guidance,§ 259
22. Most pedig arról a kérdésről, amelyet azzal kapcsolatban tettél fel, hogy a barátok árusíthatnak-e alkoholt. Megkért, hogy közöljem veled: az Ügy élesen elítéli az alkohollal történő kereskedés bármilyen formáját. Vagyis a hívőknek szellemi kötelességüknek kell tartaniuk, hogy ne tartsanak fenn semmiféle olyan vállalkozást, amelyben alkoholos italok forgalmazásában kellene részt venniük.
Shoghi Effendi nevében írt,
1939. november 6-án kelt levél
egy Országos Szellemi Tanácshoz,
található: Prohibition of Intoxicating Drinks, p. 3
23. Ami pedig azt a kérdésedet illeti, hogy vajon a részegítő italokkal azonos elbírálás alá esnek-e azok az ételek, amelyeket alkohollal (pálinkával, rummal, stb.) ízesítettek, s vajon a hívőknek ugyanúgy tartózkodniuk kell-e ezen ételek fogyasztásától, a Védnök kívánalma az, hogy az összes barát tudja meg: az ilyen ételek, illetve italok szigorúan tiltottak.
Shoghi Effendi nevében írt,
1939. január 9-én kelt levél egy hívőhöz,
található: Lights of Guidance,§259
Kábítószerek: hasis, LSD, marihuána, ópium
Ami az ópiumot illeti, romlott és átkozott az. Isten óvjon bennünket a büntetéstől, mellyel használójára lesújt. A Legszentebb Könyv egyértelmű szövege szerint betiltatott, és használata teljességgel elítéltetik. A józan ész azt mutatja, hogy az ópiumszívás egyféle elmebaj, és a tapasztalat megerősíti, hogy a használó teljességgel kizáratik az emberi királyságból. Isten óvjon mindenkit egy ilyen borzasztó cselekedet elkövetésétől, mely cselekedet magát az emberi mivolt alapzatát rombolja le, és mely a használót örökkön örökre kitaszítottá teszi. Mert az ópium rátelepszik a lélekre, oly módon, hogy a használó lelkiismerete elhal, elméje elborul, és érzékei elsorvadnak. Az élőt élőhalottá teszi. Elfojtja a természetes melegséget. Nagyobb ártalom, mint mit az ópium okoz, el nem képzelhető. Szerencsések, akik még a nevét sem ejtik ki soha; akkor hát gondoljátok meg, mily nyomorult a használója.
Ó, ti, az Istent szeretők! A Mindenható Isten ezen Korszakában az erőszak és az erő használata, a kényszerítés és elnyomás egyként elítéltetik. Kötelező azonban, hogy az ópium használata bármi eszközzel megelőztessék, hogy az emberi faj tán megszabadíthassék a járványok e leghatalmasabbjától. És máskülönben, jaj és nyomorúság mindenkire, ki ezen Ura iránti kötelességét meg nem cselekszi.
‘Abdu’l-Bahá, Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá írásaiból, 16‑17.o.,
idézi: Kitáb-i-Aqdas, Jegyzetek, 170
25. … A bahá’í-oknak nem szabad hallucinogén anyagokat használniuk, beleértve az LSD-t, peyotét és hasonló anyagokat, hacsak azt nem kifejezetten orvosi kezelés céljára írják elő. Nem vehetnek részt ilyen anyagokkal folytatott kísérletekben sem.
Bár nem találtunk közvetlen utalást a bahá’í Írásokban a marihuánára, minthogy hatóanyagát abból vonják ki, ami a Cannabis (indiai kender) gyengébb formájának tekinthető – amelyből viszont a hasist állítják elő –, megosztjuk veletek ‘Abdu’l-Bahá egyik Tábláját, amiben a hasisról beszél:
„Ami a hasist illeti, rámutattál, hogy használata egyes perzsák szokásává lett. Kegyelmes Isten! Ez minden mámorító szer legrosszabbika, és tilalma világosan kinyilatkoztatásra került. Használata a gondolatok leépülését és a lélek teljes kábulatát idézi elő. Miként keresheti bárki a pokoli fa gyümölcsét, és abból részesedvén miként vezettethet arra, hogy egy szörny jellemvonásait testesítse meg? Miként használhatja valaki e tiltott kábítószert és foszthatja meg magát emígyen a Mindenek Felett Irgalmas áldásaitól?
Az alkohol elemészti az elmét, és az embert esztelen dolgok elkövetésére indítja, de az ópium, a pokoli fa e romlott gyümölcse, és a gonosz hasis kioltja az elmét, megdermeszti a szellemet, megkövesíti a lelket, elemészti a testet és az embert csalódottságban és elveszettségben hagyja.”
‘Abdu’l-Bahá, idézi: Kitáb-i-Aqdas, Jegyzetek, 170
26. A hallucinációt kiváltó szerek úgynevezett „szellemi” hasznával kapcsolatban pedig: … a szellemi ösztönzésnek abból kell táplálkoznia, hogy szívünket Bahá’u’lláh felé fordítjuk, és nem a kábítószerek és egyéb anyagok szedéséből. A leveledben található leírás alapján úgy tűnik, hogy a hallucinogén anyagok a mámorító szerekhez tartoznak. Mivel a barátoknak – köztük a fiataloknak is – szigorúan tartózkodniuk kell mindenfajta mámorító szertől, valamint lelkiismeretesen be kell tartaniuk hazájuk törvényeit, nyilvánvaló, hogy tartózkodniuk kell ezen szerek használatától.
A mai fiataloknak óriási a felelősségük a világ jövőbeni békéjéért és jólétért. A bahá’í fiatalok az általuk felvállalt Ügy erejénél fogva legyenek ragyogó példaképek társaik számára!
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1965. április 15-én kelt levele az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához,
található: Lights of Guidance,§ 270
27. A peyote/meszkál nevű kábítószerrel élő embereknek meg kell mondanotok, hogy a bahá’í hitben a szellemi ösztönzés nem fizikai eszközök használatából származik, hanem abból, hogy az ember a szívét Bahá’u’lláh felé fordítja. Próbáljátok hát rávenni őket, hogy szokjanak le a peyotéról/meszkálról.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1963. november 9-én kelt levele az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához,
található: Lights of Guidance,§ 271
Szerencsejáték, hazárdjáték
‘Abdu’l-Bahá, Párizsi beszédek, § 14:2 (47.o.)
29. Bár nem találtunk olyan szöveget, amely tiltaná a versenylovak tartását, a pénzdíj elnyerése reményében folytatott lóversenyzést, illetve a lóversenyeken történő fogadást, idézzük Abdu'l-Bahá egyik Táblájának a fordítását, amely a lóversenyről szól:
- A lóverseny és a fogadás ártalmas betegségek. Láthattuk Európában, hogy milyen romlást idéznek elő; emberek ezreit sújtják és zavarják meg a fejüket. Isten barátainak olyan tevékenységet kell folytatniuk, amely törvényes és áldáshoz vezet, hogy Isten segítsége és bőkezűsége állandóan körülölelje őket.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1972. június 20-án kelt levele India Országos Szellemi Tanácsához,
található: Extracts from Letters of the Universal House of Justice on Lotteries and Gambling, p. 1
30. Bár kérdésedre, hogy vajon a szerencsejáték és a fogadás például futballban, bingóban és másutt ugyanúgy a hazárdjáték tilalma alá esik-e, már valószínűleg korábban is válaszoltunk, újfent megismételjük, hogy ebben az ügyben az Igazságosság Egyetemes Házának kell alapos megfontolás után állást foglalnia. Addig is, Országos Tanácsod ne csináljon nagy ügyet ezekből a dolgokból és bízza az egyes barátok lelkiismeretére, hogy miként döntenek a konkrét esetekben.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1972. szeptember 27-én kelt levele az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához,
található: Extracts from Letters of the Universal House of Justice on Lotteries and Gambling, p. 1
Tiszta és szent életre hivatva
31. Tegyetek hát hatalmas erőfeszítéseket, hogy az ‘Abdu’l-Bahá által mindenek felett magasztalt tisztaság és szentség Bahá népének megkülönböztető jegyévé váljék, hogy Isten népe minden dolgokban felülmúlja a többi embert, hogy úgy külsőleg, mint belsőleg jobbnak bizonyuljon a többinél, hogy tisztaság, szeplőtlenség, kifinomultság és egészség tekintetében az értők élcsapatának élén haladhasson, és hogy szolgaságtól való szabadságukkal, tudásukkal és önfegyelmükkel legyenek a tiszták, szabadok és bölcsek elei.
‘Abdu’l-Bahá,
Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá írásaiból, § 21. (17‑18.o.)
32. Ó, Isteni Gondviselés! Adj tisztaságot és rendszeretetet Bahá népének mindenben. Add, hogy megszabadulhassanak a tisztátalanságtól és a szenvedélyek rabságától. Óvd meg őket a visszataszító cselekedetek elkövetésétől, oldozd meg kezükön az ördögi szokások bilincseit, hogy tisztán és szabadon, egészségesen és rendben élhessenek, méltóképpen arra, hogy Szent Küszöböd előtt szolgáljanak és Uruk háztartásába számláltassanak. Szabadítsd meg őket e részegítő italok és a dohányzás szenvedélyétől, óvd és mentsd meg őket az őrületet hozó ópiumtól, engedd, hogy a szentség édes ízeit élvezhessék, hogy mélyen ihassanak a mennyei szeretet titokzatos kelyhéből és megismerhessék, mily mámor egyre közelebb kerülni a Mindenek Felett Dicsőséges Birodalmához. Hisz emígyen szólottál: „Amennyi pincédben van, az én szeretetem szomját nem csillapíthatja – hozz nékem, ó, pohárnok, egy kupányit a szellem borából, tele, mint a tenger!”
‘Abdu’l-Bahá,
Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá írásaiból, § 21 (17.o.)
8.
KAPCSOLAT AZ EMBEREK KÖZÖTT
A gyermekek kapcsolata szüleikkel
1. A létezés fájának a gyümölcsei a megbízhatóság, a hűség, az igazmondás és a tisztaság. Azt követően, hogy felismerjük az Úr egyedülvalóságát – magasztaltassék –, a legfontosabb kötelesség az, hogy szüleink jogait méltó tiszteletben tartsuk. Erről Isten összes Könyve említést tesz.
Bahá’u’lláh, idézi: Family Life, p. 2
2. Mondd, ó, népem! Becsüljétek és tiszteljétek szüleiteket! Ha így tesztek, áldások szállnak reátok Uratok, a Magasztalt, a Nagyszerű bőkezűségeinek felhőiből...
Vigyázzatok, nehogy olyasmit kövessetek el, amivel megszomorítanátok apáitok és anyáitok szívét. Járjátok az Igazság útját, ami valóban egyenes út. Ha bárki felajánlaná nektek, hogy választhattok, hogy Engem vagy őket szolgáljátok, az ő szolgálatukat válasszátok, és ez legyen a Hozzám vezető út. Ez buzdításom és parancsom felétek. Tartsátok hát be, amit Uratok, a Hatalmas, a Kegyes parancsolt nektek.
3. Illő, hogy a szolga minden egyes ima után kérje Istent, hogy bocsásson kegyelmet és megbocsátást szüleire. És ekkor Isten szava hallik: „Ezerszer és ezerszer a tiéd jutalmul, amit szüleid számára kértél!” Áldott, ki Istennel való beszélgetése közben megemlékezik szüleiről. Bizony Rajta kívül nincsen más Isten, Ő a Hatalmas, a Hőn Szeretett.
The Báb, Selections from the Writings of the Báb, p.
4. Ha szüleid felé kedvességet és figyelmességet mutatsz, hogy általában elégedettek legyenek, ezzel az Én kedvemben is jársz. Szüleinket ugyanis nagyon kell tisztelnünk, fontos, hogy megelégedettek legyenek, feltéve, ha nem akadályoznak téged a Mindenható Küszöbének elérésében, és nem gátolják meg, hogy a Királyság útján járj. Valójában az a kötelességük, hogy ebbe az irányba tereljenek és segítsenek téged.
5. Atyjának a fiú ... a legnagyobb fokú engedelmességgel tartozik és vele szemben alázatos és szerény szolgaként kell viselkednie. Éjjel-nappal állandóan törekednie kell arra, hogy szerető atyja kényelmét, jóllétét és megelégedettségét biztosítsa. Fel kell áldoznia saját pihenését és szórakozását, s lankadatlanul iparkodnia kell, hogy megörvendeztesse édesapja és édesanyja szívét, ezzel kiváltsa a Mindenható tetszését, és kegyesen megsegítsék őt a láthatatlan seregei.
Az anyák és apák gyermekeikért a legnagyobb bajokat és nehézségeket állják ki, és gyakran, mire a gyerekek felnőnek, a szülők a másvilágra távoznak. Ritkán esik meg az, hogy az anya és az apa e világban nyerje el jutalmát mindazon gondoskodásért és fáradozásért, amin gyermekeiért keresztülment. Ezért aztán a gyermekeknek ezen gondoskodás és fáradozás viszonzásául jótékonyságot és nagylelkűséget kell mutatniuk, és könyörületet és megbocsátást kell kérniük szüleik számára. Ezért nektek, az apáitok által mutatott szeretet és kedvesség viszonzásaképpen, adakoznotok kell a szegényeknek az ő nevükben, valamint a legnagyobb alázattal és engedelmességgel a bűnök megbocsátásáért és elnézéséért, valamint a legfőbb kegyelemért kell könyörögnötök.
‘Abdu’l-Bahá, Megválaszolt kérdések, § 62 (134‑135.o.)
7. Az amerikai szülők és gyermekek, feleségek és férjek közötti kapcsolatról szólván a Védnök a megjegyzéseit ... úgy értette, hogy ebben az országban megfigyelhető egy olyan irányzat, miszerint a gyermekek túlságosan is függetlenné válnak szüleik kívánságaitól, és nem adják meg nekik a kellő tiszteletet.
Shoghi Effendi nevében írt,
1945. július 22-én kelt levél egy hívőhöz,
található: Family Life, pp. 43‑44
8. Annak ellenére, hogy a bahá’í szolgálatokat a lemondás szellemében kell végezni, nem szabad elfelejtenünk, hogy a Szent Irataink hangsúlyozzák a szülők felelősségét gyermekeikkel, valamint a gyermekek kötelességeit szüleikkel szemben.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1978. november 19-én
kelt levele egy hívőhöz,
található: Family Life, p. 60
A házasság köteléke
A férj és a feleség kapcsolata
9. És amikor azt kívánta, hogy az embereknek megnyilvánítsa kegyelmét és nagylelkűségét és rendet hozzon a világba, szabályokat nyilatkoztatott ki és törvényeket teremtett. S közöttük létrehozta a házasság törvényét is, a jólét és megváltás erősségévé tette azt, és megparancsolta számunkra abban, mit a szentség mennyországából Legszentebb Könyvében nékünk aláküldött. Így szól – nagy az Ő dicsősége –: „Házasodjatok, ó, emberek, hogy megszülethessen tőletek az, ki Engem említ majd szolgáim között. Ez az Én egyik parancsolatom számotokra; ragaszkodjatok ehhez, mert segít ez titeket.”
Kitáb-i-Aqdas, § 63
Bahá’u’lláh: esküvői ima (lektorált fordítás)
10. Ó, páratlan Úr! Mindenható bölcsességedben házasságot parancsoltál a népeknek, hogy az emberi nemzedékek egymást követhessék ebben az esetleges világban, és hogy mindaddig, míg a világ világ, egyedüliséged Küszöbén szolgálattal és imádattal, tisztelgéssel és dicsőítéssel foglalatoskodjanak.
‘Abdu’l-Bahá, található: Bahá’í imák, 51.o.
11. A házasság a tömegek szemében anyagi kötelék, és így csupán időleges lehet, mivel már megkötésekor fizikai elválásra ítéltetett a halállal.
Bahá népe számára azonban a házasság a test és a szellem egyesülése kell legyen, mert férj és feleség ugyanazon bort kortyolgatják, mindkettőjük ugyanazon összehasonlíthatatlan Arcnak hódol, mindkettőjük ugyanazon szellemben él és tevékenykedik, és ugyanazon dicsőség ragyog le rájuk. Közöttük a kötelék szellemi természetű, és így örök érvényű. Hasonlóképpen, erős és tartós kapcsolat részük az anyagi világban is, mert ha a házasság egyaránt alapul a lelken és a testen, az igazi egyesülés lesz, s ily módon tartós is egyben. Ha azonban a kötelék csak anyagi és semmi több, az csupán időleges lesz, és elkerülhetetlenül az egymástól való elszakítással végződik.
Mikor tehát Bahá népe házasságra szánja el magát, az a kötelék igazi kapcsolat kell legyen, szellemi és anyagi egymásra találás, hogy szövetségük az élet minden állomásán át és Isten minden világában kitartson, mert ezen igazi egység Isten szeretetének elővilágítása.
Ugyanígy, ha egyes lelkek igazi hívővé növekszenek, szellemi kapcsolatot fognak teremteni egymással, és olyan kedvességről fognak tanúbizonyságot tenni, mely nem evilágból való. Mindegyikük megittasul az isteni szeretet kortyolgatásától, és kötelékük, azon kapcsolat szintúgy mindörökké fog tartani. A lelkeket, vagyis azokat, akik feledésbe küldik énjüket, ledobják ember-mivoltuk hibáit és megszabadítják magukat az emberi kötelékektől, bizonyosan beragyogja majd az egyedülvalóság mennyei dicsősége és olyan egyesülésre jutnak egymással a világban, mely nem múlik el.
Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá írásaiból, § 15 (12‑13.o.)
12. Ezen túlmenően azt sem szabad elfelejtenünk, hogy bár a házasság igen kívánatos és Bahá’u’lláh erősen ajánlotta, nem ez az élet fő célja. Ha valakinek hosszú ideig kell várnia, hogy házastársát megtalálja, vagy ha végül egyedülálló marad, ez nem jelenti, hogy emiatt nem tudja megvalósítani élete célját.
Az Igazságosság Egyetemes Házának levele az összes Országos Szellemi Tanácshoz, 1973. február 6.
13. Normális körülmények között természetesen mindenkinek erkölcsi kötelességének kell tekintenie a házasságot. Bahá’u’lláh is erre biztatta a hívőket. Ugyanakkor a házasság semmiképp sem tekinthető kötelességnek. Végül is mindig az egyénnek magának kell eldöntenie, hogy családot kíván-e alapítani, vagy szüzességben akar-e élni.
Shoghi Effendi nevében írt,
1936. május 3-án kelt levél egy hívőhöz,
idézi: Az Igazságosság Egyetemes Házának levele
az összes Országos Szellemi Tanácshoz, 1973. február 6,
található: Messages from The Universal House of Justice, pp. 109‑10
14. Az igazi bahá’í otthon olyan erődítmény, amelyre az Ügy támaszkodhat, amikor programjait tervezi. Ha ... szeretik egymást és szeretnének összeházasodni, Shoghi Effendi nem szeretné, ha azt hinnék, hogy ezáltal megfosztják magukat a szolgálat megtiszteltetésétől. Az ilyen egyesülés valójában csak fokozza az arra való képességüket. Nincs szebb annál, mint amikor fiatal bahá’í-ok házasodnak össze és igazi bahá’í otthonokat teremtenek, olyanokat, mint amilyeneket Bahá’u’lláh kíván, hogy legyenek. Kérlek, add át mindkettőjüknek a Védnök szerető üdvözletét.
Shoghi Effendi nevében írt,
1932. november 6-án kelt levél egy hívőhöz,
található: Family Life, p. 49
Ó, ti, Isten két híve! Az Úr, Páratlan Ő, arra teremtette a nőt és férfit, hogy egymással a legszorosabb társulásban lakozzanak, sőt váljanak egy lélekké. Egymás segítői ők, két bizalmas barát, akiknek törődni kell egymás jóllétével.
Ha így élnek, tökéletes megelégedettségben, áldásban és szívbékében fognak áthaladni e világon, és a mennyei Királyságban az isteni kegyelem és pártfogás tárgyává válnak. De ha másképpen cselekszenek, életüket nagy keserűségben fogják leélni, minden pillanatban a halálra fognak vágyódni, és a mennyei birodalomban szégyenkezni fognak.
Törekedjetek hát szívvel és lélekkel arra, hogy egymással úgy éljetek, mint két galamb a fészkén, mert ez lesz áldott mindkét világban.
A bahá’í házasságok megóvása, idézetek, 6-dik rész
A házastárs megválasztása
16. A bahá'í házasság a két fél egymás iránti kötelességvállalása, elméjük és szívük kölcsönös összekapcsolása. Mindkettőjüknek rendkívüli módon figyelniük kell ugyanakkor arra is, hogy egymás jellemét alaposan megismerjék, és a köztük létrejövő szoros szövetség oly kötelékké váljon, mely mindörökké tartani fog. Céljuk az kell legyen, hogy egymás szerető társaivá legyenek, s eggyé olvadjanak ebben a világban, és az örökkévalóságban is…
Az igazi bahá'í házasság az, mikor férj és feleség testileg és lelkileg egyaránt egyesül, hogy egymás lelki életét mindig jobbítani tudják, és Isten minden világában élvezhessék az örökkévaló egységet. Ez a bahá'í házasság.
‘Abdu’l-Bahá,
Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá írásaiból, § 17 (13.o.)
Ami az Isten Törvénye szerinti házasságot illeti: először ki kell választanod valakit, aki kedves előtted, majd pedig apád és anyád beleegyezését kell elnyerned. Mielőtt választásod megejtenéd, nincs joguk beavatkozni.
‘Abdu’l-Bahá,
Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá írásaiból, § 16 (13.o.)
18. A bahá’í törvény előírja, hogy a házasságra lépő felek és szüleik – akiknek beleegyezése szükséges a házassághoz – ismerjék meg egymás, illetve a házasulandók jellembeli tulajdonságait.
A Szellemi Tanács kötelessége meggyőződni arról, hogy eleget tettek mind a polgári, mind a bahá’í jog előírásainak. Ha erről a Tanács meggyőződött, az esküvő megtartását sem meg nem tagadhatja, sem nem késleltetheti.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1967. március 30-án kelt levele az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához,
található: Lights of Guidance,§276
19. Ó, ti ketten, kik hisztek Őbenne!
Leveleteket megkaptuk és a benne foglaltakat megfontoltuk. Imádkozom Istenhez, hogy örökké a legnagyobb szeretetben és egyetértésben éljetek, és járuljatok hozzá az emberi világ szellemiségének kialakításához. Ez az egyesülés kétségkívül elő fogja mozdítani a feketék és a fehérek közötti szeretetet és ragaszkodást, és bátorítólag fog hatni másokra is. E két faj egyesülni és keveredni fog, s színre fog lépni és gyökeret fog ereszteni egy új nemzedék, melynek egészsége kiváló és orcája gyönyörűséges.
‘Abdu’l-Bahá üzenete, csatolva egy olyan levélhez, melyet
az Igazságosság Egyetemes Háza nevében
1985. április 15-én írtak
az Egyesült Államok Bahá’í Kiadóvállalatához
20. Tudja, teljesen természetes a vágyad, hogy házasodni szeretnél. Imádkozni fog, hogy Isten segítsen megfelelő társat találni, akivel igazán boldog tudsz lenni, és egyesülni tudsz a Hit szolgálatában. Bahá’u’lláh minden ember számára javasolta a házasságot, mint a természetes és helyes életformát. Ugyanakkor erőteljesen hangsúlyozta annak szellemi természetét, mint a házasság legfontosabb szempontját – természetesen nem a normális testi élet hátrányára. Sokkal fontosabb, hogy két ember szeretetben és egyetértésben élje le az életét, mint hogy égjenek az egymás iránt érzett szenvedélytől. Az első az erő hatalmas sziklája, amelyre a szükségben támaszkodni lehet, az utóbbi csupán időleges dolog, ami bármikor elhalhat.
Shoghi Effendi nevében írt,
1943. január 20-án kelt levél John Stearshoz,
található: Lights of Guidance,§277
Eljegyzés
21. Ha mindkét fél perzsa, bárhol is lakjanak, kötelező rájuk nézve a Legszentebb Könyv azon törvénye, amely szerint az eljegyzés és a házasság között legfeljebb 95 nap telhet el. Ez azonban nem kötelező, ha az egyik fél nyugati hívő.
Mint tudjátok, a nyugati bahá’í-okra egyelőre nem vonatkozik ez a törvény.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1972. november 7-én kelt levele Németország Országos Szellemi Tanácsához,
található: Lights of Guidance,§277
22. A nyugati hívőkre [egyelőre] nem kell alkalmazni a Legszentebb Könyv azon törvényét, amely az eljegyzés időtartamára vonatkozik, tehát arra sincs szükség, hogy az eljegyzés bejelentése előtt a felek megszerezzék a szülők beleegyezését. Ugyanakkor semmi sem szól az ellen, hogy a hívőket tájékoztassuk arról, hogy célszerű lenne ezt megtenniük, ha el akarják kerülni a gondokat, amik akkor merülhetnek föl, ha a szülők nem adják a beleegyezésüket.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1971. január 17-én kelt levele Ausztrália Országos Szellemi Tanácsához,
található: Lights of Guidance,§276
Szülői beleegyezés
23. Bahá’u’lláh egyértelműen kijelentette, hogy a bahá’í házasság feltétele minden élő szülő beleegyezése. Ezt kell alkalmazni, ha a szülők bahá’í-ok vagy nem, évek óta elváltak vagy nem. Ezt a nagyszerű törvényt azért fektette le, hogy a társadalom szövedékét megerősítse, az otthon kötelékeit szorosabbra fűzze, és hogy a gyermekek szívébe bizonyos hálát és tiszteletet plántáljon azok iránt, akik életet adtak nekik és útjára indították lelküket a Teremtőjük felé vezető örök utazásra. Nekünk, bahá’í-oknak látnunk kell, hogy a mai társadalomban pontosan ellenkező irányú folyamat zajlik: a fiatalok egyre kevesebbet adnak a szüleik kívánságaira, a válást természetes jognak tekintik, és a leggyengébb, legvédhetetlenebb és legotrombább indokkal gyakorolják. Az egymástól elválva élő emberek, kivált, ha egyikük rendelkezik teljes körű gyámsággal a gyermekek felett, túlságosan is hajlamosak arra, hogy lekicsinyeljék a házastársuk fontosságát, mint aki szintén felelős szülőként azért, hogy azon gyermekeket a világra hozták. A bahá’í törvényekhez és tanításokhoz való szigorú ragaszkodáson keresztül a bahá’í-oknak fel kell venniük a harcot ezen megrontó erők ellen, melyek oly gyorsan rombolják le az otthoni életet és a családi kapcsolatok szépségét, és zúzzák szét a társadalom erkölcsi szövedékét.
Shoghi Effendi nevében írt,
1947. október 25-én kelt levél
az Egyesült Államok és Kanada Országos Szellemi Tanácsához,
található: Bahá’í News, No. 202 (1974. XII), 2
24. Tökéletesen igaz, hogy minden szülőre súlyos felelősséget ró Bahá’u’lláh azon kijelentése, hogy a házassághoz szükséges minden élő szülő beleegyezése. Természetesen, ha a szülők bahá’í-ok, tárgyilagosan kell mérlegelniük, hogy megadják, avagy megtagadják-e a beleegyezésüket. A felelősség alól nem bújhatnak ki azzal, hogy pusztán elfogadják a gyermekük kívánságát, de előítélet sem befolyásolhatja őket. A szülők döntése azonban – akár bahá’í-ok, akár nem – kötelező érvényű, bármi is áll mögötte. A gyerekeknek tudniuk kell és el kell fogadniuk, hogy a beleegyezés a szülő kötelessége. Szívükben tiszteletet kell érezniük azok iránt, akik életet adtak nekik, s akik megelégedettségének biztosítására mindig törekedniük kell.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1968. február 1-én kelt levele az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához,
található: Lights of Guidance,§278
25. Ami azt a kérdést illeti, hogy vajon meg kell-e szerezni egy nem-bahá’í házasulandó szüleinek beleegyezését, aki bahá’í hívővel kíván házasságot kötni: mivel Bahá’u’lláh kijelentette, hogy mindkét fél szüleinek beleegyezése szükséges az egység elősegítése és a súrlódások elkerülése érdekében, és mivel az Aqdas nem határoz meg semmiféle kivételt e szabály alól, a Védnök úgy érzi, hogy minden körülmények között szükség van mindkét fél szüleinek a belegyezésére…
Shoghi Effendi nevében írt,
1941. augusztus 12-én kelt levél
az Egyesült Államok és Kanada Országos Szellemi Tanácsához,
található: Lights of Guidance,§ 279
26. Manapság igen gyakran előfordul, hogy bigottság és faji előítélet miatt a nem-bahá’í szülők nem egyeznek bele egy bahá’íjal kötendő házasságba. Ugyanakkor számtalan alkalommal tapasztaltuk, hogy a gyerekek szilárd kitartása a bahá’í törvény mellett milyen erős hatást gyakorol ugyanezen szülőkre, egészen addig a pontig, hogy végül nem csupán a beleegyezésüket adják, hanem megváltozik a jellemük, és gyermekükkel is jóval erősebb kapcsolatot tudnak kialakítani.
Az Igazságosság Egyetemes Háza, 1973. február 6-án kelt levele az összes Országos Szellemi Tanácshoz,
található: Messages from The Universal House of Justice, p. 107
27. Látom, nem válaszoltam még arra a kérdésedre, hogy ... anyja beleegyezését adja-e lánya esküvőjéhez. Meg kell adnia, hogy a bahá’í házasság létrejöhessen. Ezt Bahá’u’lláh írja elő, és nem tesz külön említést arról, hogy egy szülő megmásíthatja-e a döntését, úgyhogy ezt nyugodtan megtehetik. Miután azonban megadta az írásos beleegyezést és sor került az esküvőre, a szülőnek többé már nincs beleszólási joga.
Shoghi Effendi nevében írt,
1954. június 15-én kelt levél
a Kanadai Országos Szellemi Tanácsához,
található: Messages to Canada, p. 47
A szertartás
28. Amint azt a Kitáb-i-Aqdas (a Legszentebb Könyv) előírja, két – a Szellemi Tanács számára elfogadható – tanú jelenlétében a menyasszonynak és a vőlegénynek a következő házassági fogadalmat kell külön-külön elmondania:
„Bizony, mi mindnyájan hűek leszünk Isten akaratához.”
Kitáb-i-Aqdas, Kérdések és válaszok, 3 (113.o.)
29. Jelenleg a bahá’í házasságkötésnek nem kell egyetlenegy séma szerint lezajlania. Ami mindennél fontosabb, az az, amit Bahá’u’lláh a Legszentebb Könyvében előírt, amihez a barátok, ha kívánják, hozzátehetnek válogatott írásokat...
Shoghi Effendi nevében írt levél,
található: Principles of Bahá’í Administration, p. 14
30. Ha egy bahá’í házasságot köt egy nem-bahá’í-jal, aki szeretné elvégezni az ő felekezetében szokásos szertartást, a következőket kell világosan látnunk. Először is: azzal, hogy elvégzi házastársa házassági szertartását, a bahá’í fél továbbra is bahá’í marad és nem fogadja el a házastársa vallását; másodszor: a szertartásnak olyannak kell lennie, hogy a bahá’ínak ne kelljen saját vallásától eltérő hitvallást tennie.
Ha ezek a feltételek fennállnak, a bahá’í részt vehet nem bahá’í párja szertartásán. A bahá’í fél ragaszkodjon ahhoz, hogy a bahá’í szertartást még aznap megtartsák – a nem bahá’í szertartás előtt vagy után.
Shoghi Effendi nevében írt,
1954. június 20-án kelt levél
az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához,
található: Lights of Guidance,§279
Családi kapcsolatok
name="_Toc3991867">Gyermekvállalás
31. Ó, szeretett két gyermekem! Egyesülésetek híre, mikor elérkezett hozzám, végtelen örömöt és hálát közvetített. Dicséret Istennek, hogy ez a két hű madár egy fészekben talált menedéket. Kérem Istent, adja, hogy tiszteletben álló családot teremthessetek, hiszen a házasság lényege egy bőséges áldásban részesülő család felnevelése, hogy az gyertyaként teljes boldogsággal ragyogja be a világot. Mert a világ megvilágosodása az ember lététől függ. Ha az ember nem lenne, terméketlen fához lenne hasonló. Remélem, hogy egy fa lesz belőletek, s a szerető jóság felhőinek záporain át üdék és vonzók lesztek, kivirágoztok és gyümölcsöt hoztok, s családfátok így örökké fennmarad.
Szálljon rátok a Legdicsőségesebb Dicsősége!
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, p. 120
Shoghi Effendi nevében írt,
1932. február 3-án kelt levél Mabel Hyde Paine-hez,
található: Lights of Guidance,§260
33. A születésszabályozás kérdésével kapcsolatban közvetlen vagy egyértelmű kijelentést sem Bahá’u’lláh, sem ‘Abdu’l-Bahá nem nyilatkoztatott ki. Ha viszont alaposan tanulmányozzuk a bahá’í Tanításokat, az derül ki, hogy az olyan modern nézeteket, mint a születésszabályozás, el kell vetnünk, még ha elméletben nem is feltétlenül rosszak és erkölcstelenek, mivel valós veszélyt jelentenek társadalmi életünk alapjaira. Törvénykönyvében Bahá’u’lláh ugyanis félreérthetetlenül kinyilatkoztatja, hogy a házasság legfőbb célja a gyermekek nemzése, akik felnővén képesek lesznek arra, hogy megismerjék Istent és felismerjék és betartsák Parancsait és Törvényeit, amiket Küldöttei kinyilatkoztattak. Vagyis a bahá’í Tanítások értelmében a házasság elsősorban társadalmi és erkölcsi cselekedet. Célja magasabb rendű, mint a felek közvetlen személyes igényei és érdekei. Ebből következik, hogy – egyes kivételes eseteket kivéve – a születésszabályozás nem megengedett.
Shoghi Effendi nevében írt,
1935. október 14-én kelt levél egy hívőhöz,
található: Lights of Guidance,§264
34. Ami pedig a méhen belüli eszközök használatát illeti: jól tudjuk, a szakemberek véleménye megoszlik arról, hogy miként fejtik ki hatásukat, nevezetesen: a fogamzást akadályozzák-e meg, avagy nem engedik, hogy a megtermékenyített pete feltapadjon a méh falára. A Védnök azonban kijelentette, hogy az ember élete a fogamzással kezdődik. Amikor tehát ilyen eszközök használatáról esik szó, a bahá’í-ok kövessék a lehető legjobb szakmai tanácsot és a saját lelkiismeretüket. Mindenesetre a Kitábi-i-Aqdasban nem található olyan rész, amely azzal foglalkozna, hogy a születés megakadályozása érdekében a testbe idegen anyagokat helyeznek el.
Az Igazságosság Egyetemes Háza nevében
1973. december 31-én kelt levele egy hívőhöz,
található: Lights of Guidance,§264
35. Ezért tehát mi bahá’í-ok nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a születésszabályozás gyakorlatát elítéljük vagy jóváhagyjuk.
Ha azonban a születésszabályozást azért gyakorolják, mert kimondottan a gyermeknemzést kívánják megakadályozni, ez ellentétben áll Bahá’u’lláh Törvényének szellemével, amely kimondja, hogy a házasság elsődleges célja a gyermeknevelés és a gyermekek szellemi fejlesztése az Ügyben. Az Igazságosság Egyetemes Házának még tovább kell mérlegelnie ezt a kérdéskört és ki kell alakítania álláspontját.4
1937. február 4-én kelt levél egy hívőhöz,
idézve egy 1970. július 31-én kelt levél mellékletében,
amelyet az Igazságosság Egyetemes Háza intézett egy hívőhöz,
található: Lights of Guidance,§262
36. Nyilvánvaló, hogy nem szabad elfogadnunk az olyan sebészi beavatkozást, melynek egyetlen célja a nem kívánt terhesség megelőzése. Létezhetnek azonban olyan körülmények, akárcsak az abortusz esetében, amikor egy ilyen műtétnek van létjogosultsága. Az ilyen döntések meghozatalakor a hívőket az ide vonatkozó bahá’í elvek, a számukra hozzáférhető legjobb szakmai tanácsok és a saját lelkiismeretük kell vezessék. Döntésük meghozatala előtt a feleknek figyelembe kell venniük a rendelkezésre álló összes fogamzásgátló módszert, és hogy azok mennyire megbízhatóak és visszafordíthatóak.
Az Igazságosság Egyetemes Háza nevében
1971. október 25-én kelt levél egy hívőhöz,
található: Lights of Guidance,§264
37. Az Ügy tiltja, hogy abortuszt és sebészi beavatkozást csak azért hajtsanak végre, hogy megakadályozzák a nem kívánt terhességet, kivéve, ha olyan körülmények forognak fenn, amelyek orvosi szempontból igazolnak egy ilyen beavatkozást. Ebben az esetben a döntés az érintettek lelkiismeretére van bízva, akiknek a Tanításokban található általános útmutatás fényében gondosan mérlegelniük kell az orvosi tanácsot. Az Írásokban ezen kívül semmi olyan utalás nem található, amely a családtervezésben használandó egyedi módszerekre vagy eljárásokra vonatkozna. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a Tanítások kijelentik: a lélek a fogamzáskor jelenik meg, s ezért helytelen, ha olyan módszert választunk, amelynek eredményeként azután kell végrehajtani az abortuszt, hogy a fogamzás már megtörtént.
Az Igazságosság Egyetemes Háza nevében
1975. május 23-án kelt levél egy hívőhöz,
található: Lights of Guidance,§264
38. Alapjában véve az Ügy tiltja az emberi élet szándékos kioltását, de a Szent Szöveg e szabály alól megemlít néhány kivételt, és lehetővé teszi, hogy ezekkel kapcsolatban az Igazságosság Egyetemes Háza alkosson majd törvényt. Az egyik ilyen lehetséges kivétel az abortusz. Nyilvánvalóan teljesen tiltott, hogy egy nő csak azért hajtasson végre abortuszt, mert ő úgy döntött; ugyanakkor lehetnek olyan körülmények, amelyek közepette helyénvaló lehet. Ma még azonban nem kívánunk törvényt alkotni arról, hogy az abortusz engedélyezhető-e, és ha igen, milyen körülmények között, úgyhogy az egész kérdést az érintettek lelkiismeretére bízzuk, akiknek a Tanításokban fellelhető általános útmutatások fényében alaposan mérlegelniük kell az ügyükben adott orvosi tanácsot.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1975. február 5-én kelt levele az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához,
található: Lights of Guidance,§255
39.A szövegekben semmilyen konkrét utalást nem találtunk a népességrobbanás problémakörére, és arra, hogy az milyen kapcsolatban áll a születésszabályozással. Természetesen ma sokan aggódnak emiatt, és sok spekuláció is születik ezzel kapcsolatban. Ha azonban áttanulmányozzuk a tanításainkat, arra a következtetésre jutunk, hogy a jövőben az élet- és egészségügyi körülmények kétségkívül általános mértékben javulni fognak, miközben egyidejűleg teljeskörűen ki fogják aknázni bolygónk még fel nem használt és nem is gyanított erőforrásait, a nyersanyagforrásokat tudatosan ellenőrzés alá fogják vonni és meg fogják csapolni, s a termelékenység nagy mértékben nőni fog.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1970. július 31-én kelt levele
egy hívőhöz,
található: Lights of Guidance,§261
A férj, a feleség és a gyermekek kapcsolata
40. Bahá’u’lláh tanításai értelmében a családot, mint emberi egységet, a szentéletűség szabályai szerint kell nevelni. A családban kell megtanítani az összes erényt. Folyamatosan oda kell figyelni a családi kötelék egységére, s nem szabad megsérteni az egyes családtagok jogait. A fiú, az apa, az anya jogai – ezek közül egyiket sem szabad megsérteni, egyikük sem lehet önkényeskedő. Mint ahogy a fiúnak vannak kötelezettségei apja felé, hasonlóképpen az apának is vannak kötelezettségei fia felé. Az anyának, a nőtestvérnek és a család többi tagjának is megvannak a maguk előjogaik. Mindezen jogokat és előjogokat be kell tartani, és ugyanakkor a család egységét is fenn kell tartani. Ha közülük egyet ér sérelem, mindet megsértik; ha egy örvendezik, mindnyájan örvendeznek; ha egyikőjük részesül tiszteletben, ez mindnyájuk tisztelete.
‘Abdu’l-Bahá, The Promulgation of Universal Peace, p. 168
41. A család ... különleges „közösség”. A Kutatóosztály nem talált olyan kijelentést, amely kimondottan az apát tenné felelőssé „a család biztonságáért, előrehaladásáért és egységéért”..., de abból a számos felelősségből, amelyet reá rónak, levezethető, hogy az apát tekinthetjük a család „fejének”. Minden családtagnak megvannak a saját felelősségei és kötelezettségei a többi családtaggal és az egész családdal szemben, és ezek a kötelezettségek és felelősségek természetes kapcsolódásaiknak megfelelően tagról tagra változnak. A szülők elkerülhetetlen felelőssége, hogy neveljék gyermeküket, fordítva azonban ez nem igaz. A gyermekeknek az a kötelességük, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek, miközben a szülők nem engedelmeskednek a gyermekeiknek. A gyermeket nem az apa, hanem az anya szüli, ő szoptatja és gondozza őket csecsemőkorukban, tehát ő a gyermek első nevelője. Ebből következik, hogy a lányoknak több joguk van az oktatáshoz, mint a fiúknak, valamint – amint a Védnök nevében annak titkára mondotta volt -:” A bahá’í írások újra és újra hangsúlyozzák, hogy a bahá’í gyermek felnevelése az anya fő feladata, akinek egyedülálló előjoga, hogy otthonában olyan körülményeket teremtsen, amelyek a leginkább biztosítják gyermeke anyagi és szellemi jólétét és előrehaladását. A gyermek jövőbeni fejlődéséhez a legerősebb alapzatot az a nevelés teremti meg, amit először anyja nyújt neki…” Az anyának ebből a felelősségéből egyúttal az is következik, hogy joga van arra, hogy férje támogassa őt, a férjnek viszont nincs kifejezett joga arra, hogy őt a felesége támogassa.
Azt az elvet, hogy a férj felelős a család ellátásáért és megvédéséért, viszontláthatjuk a végrendelet nélküli elhalálozás esetére vonatkozó törvényben is. Ez kimondja, hogy az apa halálát követően a család lakóhelye nem özvegyére, hanem a legidősebb fiúra száll. A fiú ugyanakkor felelős azért, hogy anyjának gondját viselje.
Ezt a kölcsönös és egymást kiegészítő kötelességek és felelősségek rendszerét kell szem előtt tartanunk akkor, amikor azt a Táblát olvassuk, amelyben ‘Abdu’l-Bahá a következő intést adja:
„Ó, ti, az Önmagától Létező Úr Szolgálólányai! Törekedjetek arra, hogy elnyerjétek azt a tiszteletet és megbecsülést, ami a nőknek rendeltetett. Nincs kétség afelől, hogy a nők legnagyobb dicsősége a szolgálat az Ő Küszöbénél és az engedelmesség Ajtaja előtt; a vigyázó szív és a senkihez sem fogható Isten dicsérete; a szívből jövő szeretet a többi szolgálóleány iránt és a szeplőtelen tisztaság; az engedelmesség és tapintat férjeikkel szemben és gyermekeik nevelése és gondozása; ezenkívül a nyugalom, méltóság és állhatatosság az Úrról való megemlékezésben, a legnagyobb fokú lobogás és vonzerő.”
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1980. december 28-án kelt levele az Új-Zélandi Országos Szellemi Tanácshoz,
található: Family Life, pp. 62‑63
42. A gyermekek oktatása és nevelése az emberiség egyik legdicséretreméltóbb cselekedete, amely magához vonzza a Minden Felett Kegyelmes kegyét és jóindulatát, mert a nevelés minden emberi kiválóság nélkülözhetetlen alapja, és ez teszi lehetővé, hogy az ember felküzdje magát a tartós dicsőség ormaira. Ha valakit korai gyermekkorától fogva oktatnak, a Szent Kertész szerető gondoskodásából úgy fog inni a szellem és tudás kristálytiszta vizéből, mint csörgedező csermelyek közepette álló fiatal fa. Az is bizonyos, hogy magához fogja vonzani az Igazság Napjának fénylő sugarait, és annak fényénél és melegénél örökké üde és szép marad az élet kertjében...
Ha ebben a nagyon fontos feladatban hatalmas erőfeszítést teszünk, az emberi világ még több ékességgel fog felragyogni, és a legszebb fényt fogja árasztani magából. Ekkor e sötét hely felragyog, s e földi lakhely mennyországgá lesz.
És ekkor az ördögökből angyalok lesznek, a farkasokból nyájat őrző juhászok, a vadkutyákból az egy-ség síkságain legelésző gazellák, a zsákmány után leselkedő vadállatokból békés csordák, a borotvaéles karmú ragadozó madarakból édes dalokat csicsergő énekesmadarak.
‘Abdu’l-Bahá, található: Bahá’í Education, p. 30
43. Kisgyermekkorukban a gyermekeket tápláld a mennyei kegyelem emlőjéből, gondozd az összes kiválóság bölcsőjében és neveld a jóság ölelésében. Élvezzék előnyét minden hasznos tudásnak. Ismerjenek meg minden új, ritka és csodás mesterséget és művészetet. Neveld őket munkára, igyekezetre és a nehézségek elviselésére. Tanítsd meg őket arra, hogy életüket a nagyon fontos ügyeknek szenteljék, és ösztönözd őket arra, hogy az emberiségnek hasznot hozó tanulmányokat folytassanak.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu'l-Bahá, p. 129
44. Ezek mind családon belüli kapcsolatok, de a férfiak és nők közötti kapcsolatoknak a családnál sokkal szélesebb színtere is létezik, amit szintén a bahá’í társadalom, nem pedig a múltbeli és jelenlegi társadalmak normáinak összefüggésében kell vizsgálnunk. Például, bár a gyermek első nevelője és fejlődését leginkább befolyásoló tényezője az anya, az apa szintén felelős gyermekei neveléséért, és ez a felelősség oly nagymérvű, hogy Bahá’u’lláh kijelentette: az ezzel a felelősségével nem élő apa elveszíti apai jogait. Másik példa: bár a család eltartása elsősorban a férj felelőssége, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az asszonynak otthon lenne a helye. Éppen ellenkezőleg, ‘Abdu'l-Bahá kijelentette:
Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatásának eme korszakában a nők fej-fej mellett haladnak a férfiakkal. Semmiben sem maradnak le mögöttük. Egyenlő mértékben illetik meg a jogok őket a férfiakkal. Bekerülnek majd a politika minden közigazgatási területére. Mindenben olyan szintet fognak elérni, amelyet az emberi világ legmagasabb állásának fognak tekinteni, és minden ügyben részt fognak venni.
‘Abdu’l-Bahá, Párizsi beszédek § 59:5 (166.o.)
És másutt:
El fog jönni az az idő, amikor a nők teljes mértékben és azonos arányban fognak részt venni a világ dolgainak intézésében, magabiztosan és tehetségesen fognak színre lépni a jog és a politika színpadán. És ekkortól fogva nem lesz többé háború …
‘Abdu’l-Bahá, The Promulgation of Universal Peace,
Vol. II, p. 369 [1982 ed., p. 135]
A Világ Táblájában Bahá’u’lláh maga is megjósolta, hogy a nők és a férfiak egyformán pénzkereső foglalkozást fognak űzni:
Bahá’u’lláh, Bahá’u’lláh Táblái, § 7:22
Eme egyenlőség megvalósításának igen fontos részét képezi Bahá’u’lláh rendelkezése, miszerint a fiúknak és a lányoknak lényegileg azonos iskolai tanmenet szerint kell haladniuk.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1980. december 28-án kelt levele
az Új-Zélandi Országos Szellemi Tanácshoz,
található: Family Life, pp. 65‑66
Harmónia a családban
45. A legnagyobb szeretettel és kedvességgel bánj összes barátoddal és rokonoddal, sőt még az idegenekkel is.
‘Abdu’l-Bahá, található: Family Life, p. 18
Amikor szereted egy családtagodat vagy egy honfitársadat, akkor tedd azt a Végtelen Szeretet egy sugarával! Szereteted legyen Istenben és Istenért! Amikor Isten tulajdonságait megtalálod valakiben, szeresd azt az embert, akár a te családod tagja, akár egy másiké!
‘Abdu’l-Bahá, Párizsi beszédek, § 9:21
47. Ha egy családban szeretet és egyetértés van, az a család előrehalad, megvilágosodik és áthatja a lelkiség. Ha azonban ellenségeskedés és gyűlölködés uralkodik benne, elkerülhetetlen a pusztulása és szétesése.
‘Abdu’l-Bahá, The Promulgation of Universal Peace, pp. 144-45
48. Figyeld meg, hogy abban a családban, ahol egység uralkodik, milyen könnyen zajlanak a családi ügyek, hogyan haladnak előre a család tagjai, hogyan boldogulnak a világban.
Ügyeik rendben vannak, kényelemben, nyugalomban és biztonságban élnek, helyzetük szilárd, mindenki irigyli őket. Az ilyen család minden nap hozzátesz elismeréséhez és tartós megbecsüléséhez.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, p. 279
49. A Hit egyik legfontosabb tanítása, hogy a családon belül egységet kell fenntartani. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy valamelyik tagjának joga van arra, hogy egy másik tagot befolyásolni próbáljon hitében. Ha ezt az elvet az összes családtag betartja, bizonyosnak tűnik, hogy az egység elérhető.
Shoghi Effendi nevében írt,
1952. július 6-án kelt levél egy hívőhöz,
található: Family Life, p. 49
50. Nagy örömmel vette tudomásul barátnőd, ... megtérését és azt az őszinte vágyát, hogy a Hitet kívánja szolgálni és támogatni. Barátnőd érdekében imádkozni fog, hogy szülei és rokonai ellenkezése ellenére is egyre jobban megismerje és megértse a Tanításokat, és akkora lelkesedés töltse el, hogy kiálljon, és az Ügynek számos olyan embert nyerjen meg, akikkel régebben azonos vallású volt.
Ugyanakkor semmilyen körülmények között sem szabad teljesen elidegenítenie magától szüleit. Ellenkezőleg, kötelessége türelmes, lankadatlan és szerető munkával azon lenni, hogy szülei megkedveljék a Hitet, s talán meg is térjenek. ...
Shoghi Effendi nevében írt,
1938. július 6-án kelt levél egy hívőhöz,
található: Family Life, p. 36
Shoghi Effendi nevében írt,
1942. március 9-én kelt levél egy hívőhöz,
található. Family Life, p. 41
52. Bár a családi kötelékek erősek, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a szellemiek sokkal erősebbek. Örökké tartanak és a halál után is fennmaradnak, míg az anyagiak – hacsak nem erősítik meg őket szellemiek – erre az életre korlátozódnak. Mindent kövess el, ami hatalmadban áll, hogy imádsággal és példamutatással rányisd családod szemét a bahá’í hitre, mindazonáltal ne szomorkodj sokat amiatt, hogy miként reagálnak. Fordulj bahá’í fivéreidhez és nővéreidhez, akik veled együtt élnek a Királyság fényében.
Shoghi Effendi nevében Roan Orloffhoz írt levél
(kézhez kapta 1942. július 31-én),
található: Bahá’í News, No.161 (March 1943), 2
Harmónia teremtése tanácskozás útján
53. Emígyen szól a Hatalmas: az Isteni Bölcsesség Mennyországának egén két nap ragyog: a tanácskozás és a könyörület. Beszéljétek hát meg minden dolgotokat egymással, mert ez az utatokat vezérlő lámpás és a megértés kútfeje.
A bahá’í tanácskozás – a vezérlő lámpás, § 1 (1.o.)
54. Tanácskozza meg az ember minden dolgát, lettlégyen az fontos vagy kevésbé az, hogy megtudja, mi a jó. Ennek segélyével láthat bele a dolgok mélyébe és nézhet bele ismeretlen kérdésekbe. Az igazság fénye sugárzik azok arcáról, kik együtt gondolkodnak. Az ilyen tanácskozás hajtja az élővizet az emberi valóság mezején, általa sugárzik le az emberre az ősidőktől való dicsőség fénye, és segítségével nő létének fáján csodálatos gyümölcs. Azok, akik tanácskozásra ülnek össze, a legnagyobb szeretettel, egyetértéssel és őszinteséggel viseltessenek egymás iránt, mert az az isteni építmény egyik fő tartópillére. A társadalom tagjai még az élet közönséges dolgaiban se mellőzzék a tanácskozást.
A bahá’í tanácskozás – a vezérlő lámpás, § 15 (5.o.)
55 Minden dolgotokat, fontosakat és kevésbé fontosokat tanácskozással döntsétek el. Fontos lépést személyes ügyeitekben előzetes tanácskozás nélkül ne tegyetek. Legyetek figyelemmel egymásra. Segítsétek egymás munkáját és terveit. Senki ne legyen az országban segítség nélkül. Ismerjétek meg egymást, míg olyanná váltok, mint egy test...
A bahá’í tanácskozás – a vezérlő lámpás, § 20 (6.o.)
56. Egy baháí, akinek valamilyen gondja van, határozhat úgy, hogy miután imádkozott és elméjében mérlegelte a kérdés összes vonatkozását, önmaga dönt; kérheti barátai vagy hivatásos tanácsadók, pl. az orvosa vagy az ügyvédje tanácsát, hogy ezt megfontolva dönthessen; avagy, olyan esetben, amikor sok ember érintett, pl. egy családi ügyben, összegyűjtheti az érdekelteket, hogy kollektív döntést hozzanak.”
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1973. március 19-én kelt levele a Kanadai Országos Szellemi Tanácshoz,
található: Family Life, p. 59
57. Bahá’u’lláh azért jött, hogy egységet hozzon a világba, az egyik alapvető típusú egység pedig a család egysége. Ezért hinnünk kell benne, hogy a Hit erősíteni kívánja a családot, nem gyengíteni, és az egység erősítésének egyik kulcsa a szeretetteljes tanácskozás. A bahá’í családon belüli, de ugyanígy az egész közösségben is uralkodó légkörnek „Isten Ügyének kulcsát” kell kifejeznie, amely, mint azt szeretett Védnökünk kijelentette, „nem a parancsuralom, hanem az alázatos testvériség, nem a zsarnokság, hanem az őszinte és szerető tanácskozás légköre”.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1980. december 28-án kelt levele az Új-zélandi Országos Szellemi Tanácshoz,
található: Family Life, pp. 61-62 (az idézet található: Szellemi Tanácsok, 23.o.)
Tisztaság és szexualitás
Erényes és szent élet
Ó, barátok! Ne hanyagoljátok el az erényeket, melyekkel felruháztattatok, és ne feledkezzetek meg magas rendeltetésetekről. Ne engedjétek, hogy munkátok kárba vesszék olyan hiábavaló képzelgések miatt, melyeket bizonyos szívek alkottak. Ti vagytok a megértés mennyországának csillagai, a friss szellő, mely hajnalhasadtakor kél, a lágyan csobogó víz, melytől minden ember élete kell függjön, az Ő szent tekercsére vésett betűk.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 96:3
És ha a legszebb és legbájosabb nővel találkozik is, nem érzi úgy, hogy szívét elcsábítja a szépsége utáni vágy akár legkisebb árnyéka is. Az ilyen ember bizony a makulátlan erkölcs teremtménye. Emígyen utasít téged az Örök Úr Tolla, Urad, a Mindenható, a Mindenek Felett Nagylelkű parancsolatából.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 60:3
60. ... a tiszta és szent élet – beleértve a szerénységet, lelki tisztaságot, mértékletességet, illendőséget és tiszta gondolkodást – nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy mértéktartást gyakorolunk minden öltözködéssel, nyelvezettel, szórakozással, művészeti és irodalmi hivatással kapcsolatos dologban. Megköveteli, hogy naponta őrködjünk testi vágyaink és romlott hajlamaink irányítása fölött. Arra szólít minket, hogy adjuk fel a léha életmódot, ideértve a közönséges és gyakran helytelenül alkalmazott örömökhöz való túlzott ragaszkodást is. Azt jelenti, hogy teljességgel tartózkodnunk kell az alkoholos italoktól, az ópiumtól és más hasonló, szokásformáló szerektől. Elítéli a művészet és irodalom aljas célokra való felhasználását, a nudizmust, a szabad házasságot, a házastársi hűtlenséget, valamint a szabad szerelem, a pajzánkodás és a szexuális vétkek bármely fajtáját. Nem tud azonosságot vállalni egy dekadens kor elméleteivel, normáival, szokásaival és túlzásaival. Ellenkezőleg: példájának lendületes ereje által igyekszik bebizonyítani az ilyen elméletek ártalmas jellegét, az ilyen normák hamisságát, az ilyen állítások ürességét, az ilyen szokások eltévelyedettségét, és az ilyen túlzások szentségtörő mivoltát.
Shoghi Effendi, The Advent of Divine Justice, p. 30
Shoghi Effendi, The Advent of Divine Justice, p. 33
62. Röviden: a szexszel kapcsolatos bahá’í felfogás azon a meggyőződésen alapul, hogy mindkét nemnek szigorú önmegtartóztatást kell gyakorolnia – nemcsak azért, mert ez erkölcsi szempontból már magában is igen dicséretes, hanem azért is, mert csak ezáltal juthatunk el a boldog és sikeres házasélethez. Ebből következik, hogy a házasságon kívül tiltott bármilyen nemi kapcsolat, s az ez ellen vétőknek nemcsak Isten előtt kell felelniük tettükért, hanem el kell viselniük a társadalom szükségszerű büntetését is.
A bahá’í hit elismeri a nemi ösztön értékét, de elítéli annak törvénytelen és helytelen megnyilvánulásait, mint például a szabad szerelem, a szabad házasság, stb., amelyeket egyértelműen károsnak tart mind az egyénre, mind pedig arra a társadalomra nézve, amelyben él. Minden egyén természetes joga, hogy megfelelően éljen nemi vágyával, és a házasság intézményét éppen e célból hozták létre. A bahá’í-ok nem a nemi ösztön elnyomását, hanem szabályozását és irányítását vallják.
Shoghi Effendi nevében írt,
1938. szeptember 5-én kelt levél egy hívőhöz,
idézi az Igazságosság Egyetemes Házának nevében
egy hívőhöz írt levél,
található: Obeying the Law of God in Our Own Lives, p. 2
Bahá’u’lláh, idézi az Igazságosság Egyetemes Házának
1971. december 9-én kelt levele
az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához,
található: Extracts from the Bahá'í Writings on Homosexuality, p. 1
64. A kérdésed, miszerint hol van a helye az ember életében egy olyan mély szerelemnek, amit nem férjünk vagy feleségünk iránt érzünk, könnyen megválaszolható a tanítások fényében. A tisztaság azt jelenti, hogy az ember szeplőtlen, szűzies szexuális életet él a házasság előtt, illetve annak folyamán. Teljesen megtartóztatót a házasság előtt, és a kiválasztott társhoz teljesen hűségeset a házasság folyamán. Hűségeset a szexuális életben, hűségeset szóban és tettben.
Shoghi Effendi nevében írt,
1941. szeptember 28-án kelt levél egy hívőhöz,
idézi az Igazságosság Egyetemes Házának
egy hívőhöz írt levele,
található: Obeying the Law of God in Our Own Lives, p. 2
65. A modern társadalomban megfigyelhető csókolózás nyilvánvalóan nem fér össze azzal az erkölcsi tisztasággal, amelyet Bahá’u’lláh említ. Károsan hat a fiatalok erkölcseire, gyakran túl messzire ragadja őket, vagy pedig olyan vágyakat ébreszt, amiket akkor, törvényesen, házasság útján talán még nem tudnak kielégíteni, s melyek elnyomása feszültséget okoz bennük.
A bahá’í norma nagyon magas, főleg, ha összehasonlítjuk azokkal a velejéig romlott erkölcsökkel, amelyek a mai világot jellemzik. Mégis, a mi normánk betartásával az emberek egészségesebbek, boldogabbak és nemesebbek, a házasságok pedig tartósabbak lesznek.
Shoghi Effendi 1947. október 19-én kelt levele
John Bernard Cornelnek,
található:
Bahá'í News, No.202 (1947.dec.), p. 3
66. A tanításokban nincs semmi, ami tiltaná a táncot, de a barátoknak nem szabad elfelejteniük, hogy Bahá’u’lláh mértéke a szerénység és erkölcsi tisztaság. Napjaink tánctermeiben, ahol rengeteget dohányoznak, isznak és dívik a szabados párcsere – igen rossz légkör uralkodik, ám a tisztességes tánc magában nem káros. Nyilvánvalóan ártalmatlan a klasszikus tánc, vagy az iskolában folyó tánctanítás. Szintén ártalmatlan a színjátszás, a filmezés. Napjainkban nem a művészet maga az, ami káros, hanem a sajnálatos korrupció, ami ezen művészi ágakat gyakran körülveszi. Bahá’í-okként nem kell kerülnünk ezeket a művészeteket, de el kell kerülnünk az olyan cselekedeteket és légkört, amelyek ezeket a hivatásokat néha körüllengik.
Shoghi Effendi nevében
az Indiai Országos Szellemi Tanácshoz írt levél,
található: Dawn of a New Day, p. 153
67. Amikor elgondolkozunk azon, hogy az emberek életét miként befolyásolja a törvényeknek való engedelmeskedés, nem szabad elfelejtenünk, hogy az evilági élet célja a lélek felkészítése a túlvilági életre. Itt kell megtanulnunk, hogy az állati ösztöneinket kordában tudjuk tartani és irányítani tudjuk, ahelyett, hogy kiszolgáltatottjaik lennénk. Az evilági élet megpróbáltatások és sikerek, kudarcok és újabb szellemi előrehaladások egymást követő sorozatából áll. Ez az út néha nagyon nehéznek tűnik, s mégis újra meg újra annak vagyunk szemtanúi, hogy bármily nehéznek tűnjék is a feladat, a Bahá’u’lláh törvényének állhatatosan engedelmeskedő lélek szellemileg gyarapodik, míg az az ember, aki a törvényt saját, látszólagos boldogsága érdekében tartja be, csupán illúziókat kerget: a várva várt boldogságot nem éri el, szellemi előrehaladását akadályozza, s gyakran csak magának tetézi a gondokat.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1973. február 6-án kelt levele az összes Országos Szellemi Tanácshoz,
található: The Generation of the Half-Light, p. 34
68. A Védnök újra meg újra hangsúlyozta annak elsőrendű fontosságát, hogy a bahá’í fiatalok mutassanak példát a Tanításokból, főleg azok erkölcsi vonzatai tekintetében. Ha jellemes viselkedésükkel nem emelkednek ki az emberek közül, nem várhatják el, hogy a többi fiatal nagyon komolyan vegye az Ügyet.
Őszintén egyetért veled abban, hogy a Hit terjedésére csak akkor számíthatunk, ha mi magunk gyakoroljuk a tanításokat. Hiszen minden vallásnak (így a mi vallásunknak is) az az alapvető célkitűzése, hogy az embert közelítse Istenhez és jellemét megváltoztassa – és ez lényegi fontosságú. A Tanításoknak sokszor túlságosan is a társadalmi és gazdasági területeit emelik ki, pedig az erkölcsi vetületet nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Shoghi Effendi nevében írt,
1946. szeptember 6-án kelt levél egy hívőhöz,
található: Bahá'í Youth, p. 8
69. Véleménye szerint különösen a fiataloknak kell szüntelenül és eltökélten törekedniük arra, hogy példás bahá’í életet éljenek. Ha körülnézünk a világban, erkölcsi hanyatlást, partnerek nyakló nélküli váltogatását, szemérmetlenséget, közönségességet és rossz modort látunk. A bahá’í fiataloknak épp ezek ellenkezőjét kell felmutatniuk, és erkölcsi tisztaságuk, egyenességük, tisztességük, megfontoltságuk és jó modoruk által a Hithez kell vonzaniuk másokat, öregeket és fiatalokat egyaránt. A világnak elege van a szavakból. Példára van szüksége, s ezt a példát a bahá’í fiatalok tudják nyújtani.
Shoghi Effendi nevében írt,
1946. szeptember 19-én
az Egyesült Államok-beli Green Acre Bahá’í Nyári Iskola
fiatal bahá’í résztvevőihez írt levél,
található: Bahá’í Youth, pp. 7-8
70. ... a városokban élő fiatal bahá’í-ok tekintsék feladatuknak, hogy kapcsolatot tartsanak fenn helyi ifjúsági tevékenységekkel és klubokkal, s törekedjenek arra, hogy nézeteiket a lehető legtöbb fiatallal a lehető legtöbbféle módon megismertessék. Mindenek előtt példát kell mutassanak. Meg kell különböztesse őket az erkölcsi tisztaság, udvariasság, barátságosság, vendégszeretet, valamint az emberiség végső eljövendő boldogságával és jólétével kapcsolatban vallott örömteli optimizmusuk, és ezekkel kell kiváltaniuk a többi fiatal szeretetét és csodálatát. A modern élet legszembeszökőbb hiányossága a magas erkölcsi normák és a jellemes magatartás hiánya. A bahá’í fiataloknak mindkettőt fel kell tudniuk mutatni, ha feltett szándékuk, hogy a Hit számára több embert is megnyerjenek nemzedékükből, melyre oly keserű kiábrándultság jellemző, s melyet megfertőzött a háború okozta erkölcsi lazulás.
Shoghi Effendi nevében írt,
1945. október 20-án kelt levél
az Országos Ifjúsági Bizottsághoz,
található: Bahá’í Youth, p. 7
71. Figyelmesen végigolvastuk számos leveledet, tudomásul vettük a kérdéseidet és a véleményedet, hogy sok amerikai bahá’í fiatal össze van zavarodva, és egyszerű hétköznapi nyelven megfogalmazott útmutatásért könyörög azzal kapcsolatban, hogy miként viselkedjék mindennapi helyzetekben, főleg a szex területén.
Az Igazságosság Egyetemes Háza részleteiben nem szabályozhat – és nem is kíván szabályozni – minden egyes helyzetet. Az egyes hívő feladata, hogy a Szent Iratok imádságos megértése alapján pontosan eldöntse, miképp cselekedjék azokban a helyzetekben, amelyekkel a mindennapi életben szembesül. Ha az Áldott Tökéletesség követőjeként eleget kíván tenni élete igazi küldetésének, azt a Tanításoknak megfelelően fogja kialakítani. Ezt a célt nem lehet úgy elérni, hogy csupán egy merev szabályrendszernek engedelmeskedik. Ha azonban életét Bahá’u’lláh szolgálatába állítja, és minden tudatos cselekedetét ennek szellemében hajtja végre, meg fogja valósítani élete igazi célját.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1968. október 17-én kelt levele egy hívőhöz, idézi: Bahá’í Teachings on Chastity and Sex, p. 3
Maszturbálás
72. A Szent Iratokban kimondottan a maszturbálásra vonatkozó utalást nem találtunk, ugyanakkor számos olyan elv és tanítás létezik, mely megmutatja egy bahá’ínak, hogy ezzel kapcsolatban mi a helyes álláspont. A Védnök titkára egy, a Védnök nevében egy hívőhöz írt levélben rámutat arra, hogy:
„A bahá’í hit elismeri a nemi ösztön értékét, de elítéli annak törvénytelen és helytelen megnyilvánulásait – mint például szabad szerelem, szabad házasság, stb. –, amelyekről az a véleménye, hogy egyértelműen károsak az emberre és a társadalomra nézve, amelyben él Minden ember természetes joga, hogy megfelelően éljen nemi vágyával. A házasság intézményét éppen e célból hozták létre. A bahá’í-ok nem a nemi ösztön elnyomását, hanem szabályozását és irányítását vallják.”
Egy másik levélre, amely arról érdeklődött, hogy van-e valami törvényes módja annak, hogy valaki kifejezze nemi vágyát, ha valamilyen oknál fogva nem tud házasságot kötni, vagy házasságát egyéb körülmények (például gazdasági tényezők) késleltetik, a Védnök titkára a következőket írta válaszul a Védnök nevében:
„Azzal a kérdéseddel kapcsolatban, hogy a házasságon kívül van-e valamilyen törvényes kifejezési módja a nemi vágynak: a bahá’í Tanítások értelmében csak az a szexuális aktus tekinthető törvényesnek, amit törvényes házasok hajtanak végre. A nemi vágyat házasságon kívül nem lehet törvényesen vagy egészségesen kiélni.
A bahá’í fiatalokat egyrészt önuralomra kell tanítanunk, amely, ha élnek vele, kétségkívül üdvös hatást fejt ki általában is a személyiség fejlődésére, másrészt azt a tanácsot kell adnunk nekik – sőt még buzdítanunk is kell őket arra -, hogy még fiatalon és fizikai erejük teljes birtokában kössenek házasságot. Gazdasági tényezők kétségkívül gyakran komolyan hátráltatják a korai házasságkötést, ugyanakkor ezek az esetek többségében csak ürügyként szolgálnak, s mint ilyeneknek, nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani nekik.”
A titkár egy másik, szintén a Védnök nevében egy hívőhöz szóló levélben így ír:
„A történelem mai szellemi apályában a társadalmat sokféle kísértés fenyegeti, köztük az erkölcstelenség és a nemiség túlhangsúlyozása...”
Ez rámutat, hogy a mai társadalom gondolkodásában miként foglal el túl nagy helyet a szex és az ezzel kapcsolatos kérdések.
Nyilvánvaló, hogy a maszturbálás nem megfelelő módja a nemi ösztön kielégítésének – amint ezt a Hitben értjük. Ezenkívül, mint ahogy te is rámutattál, az elme fantáziadús játékát igényli, pedig a Legszentebb Könyvben Bahá’u’lláh arra figyelmeztetett minket, hogy ne hódoljunk be szenvedélyeinknek, egyik híres Táblájában pedig Abdu’l-Bahá arra biztat minket, hogy „titkos gondolatainkat őrizzük meg tisztának.” Természetesen az ember agyába önkéntelenül is feltolódik sok makacs gondolat, de ezek – ha nem telepszenek meg, vagy, ami még rosszabb, nem fejeződnek ki helytelen cselekedetekben – csupán gyengeségünk következményei és nem elítélendőek. A „The Advent of Divine Justice”-ban [Az isteni igazságosság eljövetele] azon erkölcsi normákat tárgyalva, amelyeket a bahá’í-oknak mind egyéni, mind közösségi életükben fel kell mutatniuk, a Védnök ezt írta:
„Az ilyen tiszta és szent élet – beleértve a szerénységet, tisztaságot, önmegtartóztatást, illendőséget és tisztaelméjűséget – nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy mértékletességet gyakorolunk minden öltözködéssel, nyelvezettel, szórakozással, művészeti és irodalmi ágazattal kapcsolatos dologban. Megköveteli, hogy naponta őrködjünk nemi vágyaink és romlott hajlamaink irányítása fölött.”
Ezzel a problémáddal tehát eltökélten és az ima segítségével állandóan meg kell küzdened. Ne felejtsd el azonban, hogy ez csak egy azon számos kísértés és hiba közül, amelyekkel az embernek az élete folyamán meg kell küzdenie, és nehézségeidet ne fokozd a fontossága túlhangsúlyozásával. Azt javasoljuk, ezt az egész kérdést helyezd azoknak a tulajdonságoknak a rendszerébe, amelyeket egy bahá’í-nak ki kell magában alakítania. Ne engedj a kísértésnek, de arra is vigyázz, hogy ez ne kösse le túlzottan a figyelmedet. Összpontosíts inkább azokra az erényekre, amelyeket ki kell alakítanod, azokra a szolgálatokra, amelyeket igyekezned kell teljesíteni, de mindenek fölött Istenre és az Ő tulajdonságaira, energiádat pedig szenteld arra, hogy minden szempontból bahá’í életet élj.
Az Igazságosság Egyetemes Háza egy hívőhöz irt levele, melynek másolatát Helen Hornbynak küldték el egy 1981. március 8-án kelt levél kíséretében. Található: Lights of Guidance,§268‑70
Homoszexualitás
73. A történelem mai szellemi apályában a társadalmat sokféle kísértés fenyegeti, köztük az erkölcstelenség és a nemiség túlhangsúlyozása. A homoszexualitás Bahá’u’lláh Írásai szerint szellemileg elítélendő. Ez nem azt jelenti, hogy az ebben szenvedő embereknek nem kell segítenünk, nekik nem kell tanácsot adnunk és nem kell együtt éreznünk velük, hanem azt, hogy véleményünk szerint ez nem megengedett életforma, pedig manapság sajnos túl gyakran így tekintenek rá.
A társadalom bajai ellen szellemi, orvosi és társadalmi eszközökkel kell harcolnunk. Türelmesnek, de megalkuvást nem ismerőnek, megértőnek, ám ezzel együtt álláspontunkban rendíthetetlennek kell lennünk.
[Azért,] hogy az emberek szembe tudjanak szállni ezzel a problémával (valamint más veszedelmekkel is), nagyobb szellemi megértésre és szilárdságra van szükségük. Természetesen mi, bahá’í-ok, úgy véljük, hogy az emberiségnek ezt végső soron csak Isten erre a Napra rendelt Megnyilvánulásának a Tanításai hozhatják el.
Shoghi Effendi nevében írt,
1954. május 21-én kelt levél egy hívőhöz,
található: National Bahá’í Review (1968. március), p. 2
Bármennyire is odaadó és kifinomult lehet a szeretet két ugyanazon nemhez tartozó személy között, helytelen, ha hagyják, hogy az nemi cselekményben kapjon kifejeződést. Azt állítani, hogy ez az eszményi, nem kifogás. Bahá’u’lláh nyomatékosan tiltja az erkölcstelenség minden formáját, és a homoszexuális kapcsolatokra ilyen szemszögből tekint, amellett, hogy természet ellen valók.
Ebben a bajban szenvedni nagy csapás egy lelkiismeretes lélek számára.
De orvosok segítségével és tanácsával, erős és határozott erőfeszítéssel, valamint imán keresztül legyőzheti ezt a fogyatékosságot.
Isten minden lelket saját érdemei szerint ítél meg. A Védnök nem tud nyilatkozni arról, hogy Isten miként fogja kezelni azt az embert, aki ezt az egy területet kivéve a legtöbb tekintetben helyes életmódot folytat. Csak azt mondhatja neked, hogy Bahá’u’lláh tiltja ezt, s az ebben szenvedő embernek szüntelenül harcolnia kell azért, hogy ezt leküzdje. Bíznunk kell Isten kegyelmében, de visszaélnünk nem szabad vele.
Shoghi Effendi nevében írt,
1950. március 26-án kelt levél egy hívőhöz,
található: National Bahá'í Review (1968. március) 2
Az első három bekezdést idézi:
Kitáb-i-Aqdas, Jegyzetek, 134 (246.o.)
75. Számos szexuális problémának – például a homoszexualitásnak és a transzszexualitásnak – orvosi vetülete is lehet, s az ilyen esetekben feltétlenül igénybe kell venni a rendelkezésre álló legjobb orvosi segítséget. Ezzel együtt Bahá’u’lláh tanításából egyértelműen kiderül, hogy az embernek nem szabad belenyugodnia a homoszexualitásába, hanem természetének ezt az elferdülését meg kell fékeznie vagy le kell győznie. Lehet, hogy ezért nehéz harcot kell vívnia, de ugyanilyen kemény harcot kell esetleg vívnia egy heteroszexuális embernek is azért, hogy a vágyain uralkodni tudjon. A lélek fejlődését itt is – mint az élet oly sok más területén – kedvezően befolyásolja az önuralom gyakorlása.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1973. február 6-án kelt levele az összes Országos Szellemi Tanácshoz,
található: Messages from The Universal House of Justice, pp. 110‑11
76. Kérdést tettél fel neki az egyik hívővel kapcsolatban, aki kirívóan homoszexuális. Nos, bár a társadalomban mutatkozó általános szörnyű romlás fényében egy bizonyos fokig türelmet kell tanúsítanunk az emberek erkölcsi viselkedésével szemben, ez nem jelenti, hogy a végtelenségig tűrnünk kell az olyan viselkedést, amely szégyent hoz az Ügyre. Fel kell hívni ennek az embernek a figyelmét, hogy Bahá’u’lláh elítéli az ilyen cselekedeteket, hogy változtatnia kell a viselkedésén, szükség esetén orvost is bevonva, és mindent meg kell tennie azért, hogy ezt a csapást leküzdje, mert ez megrontja őt, és az Ügynek is kárt okoz. Ha egy próbaidőszak eltelte után nem jelentkezik nála javulás, meg kell fosztani a szavazati jogától.
Shoghi Effendi nevében írt,
1953. június 20-án kelt levél
a Kanadai Országos Szellemi Tanácshoz,
található: National Bahá’í Review (1968. március), p. 2
77. Mint azt a barátok egyértelműen láthatják, Bahá’u’lláh a következő bírálattal illeti a homoszexuális, vagy egyéb erkölcstelen kapcsolatokat fenntartó embert: „Bizony, nem Tőlem való az.” – így ítéli el az ópiummal élőket. Ma, amikor egy természeténél fogva hibás erkölcsi normarendszer az Egyesült Államokban eltűri, sőt elősegíti a szenvedélyeknek való hódolást és mindenféle szexuális eltévelyedést, a bahá’í-oknak nem szabad megengedniük, hogy hasson rájuk társadalmuk eltévelyedése és romlottsága, és eltökélten, imádsággal, mindennapi éberséggel, a bahá’í szolgálatban való aktív és teljes szívből történő közreműködéssel, és, ha szükséges, hozzáértő és szakértő tanáccsal meg kell szabadulniuk testi vágyaik béklyóitól, s Isten szerető gondoskodásának és kegyelmének árnyékában kell menedéket keresniük.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1971. szeptember 9-én kelt levele az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához,
található: Extracts from the Bahá’í Writings on Homosexuality, p. 4
9.
TÁRSADALMI KAPCSOLATOK
Viszonyunk a régi világrendhez
Engedelmesség a kormánynak
1. Minden országban, ahol e nép gyermekei lakoznak, az ország kormányával szemben hűségesen, őszintén és becsületesen kell viselkedniük. Ez az, ami kinyilatkoztatott az Ő parancsára, Ki az Elrendelő, az Örök Úr.
Bahá’u’lláh, Bahá’u’lláh Táblái, § 3:8
2. ... a bahá’í-ok magatartását két dolognak kell jellemeznie: mindenben engedelmeskedniük kell az ország kormányának, amelyben laknak, és semmilyen politikai ügybe vagy kérdésbe nem szabad belefolyniuk. A Mester kijelentése valójában azt jelenti, hogy a szabályosan kinevezett kormánynak engedelmességgel tartozunk, függetlenül attól, hogy ez a kormány milyen formát ölt. Mi, mint egyéni hívők nem ítélkezhetünk afelett, hogy kormányunk igazságos vagy igazságtalan, mivel minden hívőnek biztosan eltérő véleménye lenne erről, és gyülekezetünk a viszály melegágyává válna, mely tönkretenné egységünket. A saját bahá’í rendszerünket kell kiépítenünk, és hagynunk, hogy a világ hibás rendszerei járják a maguk útját. Nem tudjuk megváltoztatni őket, ha részt vállalunk bennük – éppen ellenkezőleg, ők tennének tönkre minket.
Shoghi Effendi 1948. július 3-án kelt levele
a Közép-Amerikai Országos Tanítási Bizottsághoz,
található: Bahá’í News, No. 215. (January 1949), p. 1
3. Ma, amikor Amerikában köztársasági az államforma, minden állampolgárnak részt kell vennie a tisztviselők megválasztásában, és részt kell vállalnia a köztársaság ügyeinek intézésében.
‘Abdu’l-Bahá, Tablets of ‘Abdu’l-Bahá Abbas, p. 343
Politikai ügyek és tevékenységek kerülése
4. Ó, ti, az egy igaz Isten szerettei! Lépjetek túl gonosz és romlott vágyaitok szűkös tanyáján, és induljatok Isten birodalmának végtelensége felé, és lakozzatok a szentség és a világtól való elszakadás mezőin, hogy tetteitek illata az egész emberiséget Isten el nem múló dicsőségének óceánjához vezesse. Tartózkodjatok attól, hogy a világ ügyeivel foglalatoskodjatok, és mindazzal, ami ahhoz tartozik, vagy hogy azok tevékenységébe kapcsolódjatok, akik külsőleg a világ vezetői.
Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, § 115:2
5. Ó, szolgálólánya az Úrnak! Politikáról ne ejts szót! Feladatod a lélek életével foglalkozni, hiszen Isten világában bizony ez ad örömöt az embernek. A földi királyokról és kormányokról csak jót szólj, vagy semmit. Szádat csak azért nyisd szólásra, hogy terjeszd az Isten Királyságáról szóló örömhíreket, s felmutasd Isten Szavának hatását és Isten Ügyének a szentségét. Beszélj a tartós örömről, a szellemi gyönyörökről, az isteni tulajdonságokról és arról, hogy miként kelt fel a Föld láthatárán az Igazság Napja: beszélj arról, hogy a világ testébe belelehelték az élet szellemét.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, pp. 92‑93
6. Szívünkben és elménkben, szavainkban és tetteinkben mindnyájunknak tartózkodnunk kell a nemzetek és a kormányok politikai ügyeitől és vitáitól. Tartsuk távol magunkat az ilyen gondolatoktól. Egy párttal se lépjünk politikai kapcsolatba, s ezen különböző és egymással harcban álló szekták egyik frakciójához se csatlakozzunk.
A politikai pártok kérdésében szavainknak és tetteinknek teljes pártatlanságot kell mutatniuk. Szavainkban és tetteinkben ugyanígy tükröződnie kell annak, ami Bahá’u’lláh alapvető tanítása, vagyis hogy szeretjük az egész emberiséget, lettlégyen az bár egy kormány vagy egy nemzet…
A Legfelsőbb Toll intései, valamint Isten Szövetsége megerősítő értelmezései szerint a bahá’í-ok semmi szín alatt nem vehetnek részt politikai ügyekben, mivel ez katasztrofális következményekkel járna, és ártana Isten Ügyének és meghitt barátainak.
Shoghi Effendi,
található: Bahá’í News, No.140 (December 1940), p. 2
A részvétel elutasítása nem közömbösség
7. Minden kétséget kizáróan nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az ilyen hozzáállás nem azt jelenti, hogy akár a legkisebb mértékben is közömbösek lennének saját országuk ügyével és érdekeivel kapcsolatban, vagy hogy ne fogadnák el elismert és választott kormányuk törvényes hatalmát. Azt sem jelenti, hogy ne vállalnák szent kötelességüket, miszerint a lehető legeredményesebb módon támogatják kormányuk és népük legjobb érdekeit. Ez a hozzáállás azt a vágyat jelzi, mely Bahá’u’lláh minden igaz és hű követőjében ott ég: önzetlenül, hivalkodásmentesen, jó hazafi módjára szolgálni annak az országnak az érdekeit, ahol élnek, úgy, hogy közben hívek maradnak a Hitük tanításaiban foglalt becsületesség és megbízhatóság magas követelményéhez.
Shoghi Effendi, Bahá’u’lláh világrendje, 76.o.
8. Ne kétkedjék senki Bahá’u’lláh egész világra kiterjedő Törvényének a lelkesítő céljában. Távol áll tőle a társadalom jelenlegi alapjainak megrendítése, sőt azok kiszélesítésére törekszik, arra, hogy intézményeit úgy alakítsa, hogy alkalmazkodhassanak a folyton változó világ követelményeihez. Nem ütközhet semmiféle jogos állampolgári hűséggel, nem bomlaszthat lényeges lojalitásokat. Nem célja az emberek szívében élő egészséges és értelmes hazafiság lángjának elfojtása, mint ahogy az sem, hogy a nemzeti autonómia rendszerét eltörölje, hisz oly nagy szükség van rá, ha el akarjuk kerülni a túlzott központosítás átkát. Nem hagyja figyelmen kívül, és nem is próbálja elnyomni azt a sokféleséget, amely a származásban, éghajlatban, történelemben, nyelvben, hagyományban, gondolkodásban és szokásokban mutatkozik meg, s amely a világ népeit és nemzeteit egymástól megkülönbözteti. Magasabb lojalitásra hív, szélesebb célkitűzéseket kíván minden korábbi törekvésnél, amely valaha is lelkesítette az emberiséget. Arra törekszik, hogy a nemzeti indulatokat és érdekeket alárendelje az egységbe kovácsolódott világ sürgető követelményeinek. Egyfelől tagad minden túlzott központosítást, másfelől elvet minden olyan kísérletet, amely az uniformizálásra irányul. Jelmondata: egység a különbözőségben…
Shoghi Effendi, Bahá’u’lláh világrendje, 53.o.
Erőszak és önvédelem
9. Mondd: Féljétek Istent, ó emberek, és ne ontsátok senki vérét. Ne veszekedjetek embertársaitokkal, és tartozzatok azok közé, akik jót tesznek. Vigyázzatok, hogy ne okozzatok felfordulást a Földön, miután az jól el lett rendezve, és ne kövessétek azok nyomdokát, akik eltévelyedtek.
10. ... inkább öljenek meg, mintsem hogy te ölj.
Bahá’u’lláh, idézi: God Passes By, p. 198
Ha azonban az, akit megütöttek, megbocsát és megkegyelmez, ezzel ő a legnagyobb kegyelmet gyakorolja. Ez csodálatraméltó.
‘Abdu’l-Bahá, Megválaszolt kérdések, 76. rész (156.o.)
12. ’Abdu’l-Bahá egy, ezidáig le nem fordított, Üzenetében ... az áll, hogyha egy bahá’ít rablók vagy útonállók támadnak meg, ne adja meg magát, hanem amennyire csak a körülmények engedik, próbáljon meg védekezni, később pedig tegyen panaszt az illetékes szerveknél. A Védnök egy nevében írt levélben ugyancsak kifejti, hogy egy bahá’ínak joga van megvédenie az életét olyan vészhelyzetben, amikor törvényes erő nem áll rendelkezésre. Egy másik levélben a Védnök azt is kijelentette, hogyha egy elvakult merénylő támadást intézne egy bahá’í ellen, annak joga van megvédenie az életét.
A fentiekben található útmutatásokhoz az Igazságosság Egyetemes Háza jelenleg nem kíván semmit sem hozzátenni. Itt alapvetően lelkiismereti kérdésről van szó, s az érintett hívőnek minden egyes esetben magának kell eldöntenie, hogy az önvédelemben meddig mehet el anélkül, hogy az közben ne csússzon át bosszúba.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1969. május 26-án kelt levele a Kanadai Országos Szellemi Tanácshoz,
található: National Bahá’í Review no 32. (1970. augusztus), p. 3
Háború és katonai szolgálat
13. Ó, emberek! Ne keltsetek zavart az országban, mások vérét ne ontsátok, mások vagyonát törvénytelenül ne használjátok, s ne kövessetek minden gyalázatos fecsegőt.
Bahá’u’lláh, Epistle to the Son of the Wolf, p. 25
14. Nincs ma az ember számára nagyobb dicsőség, mint ha a Legnagyobb Béke ügyét szolgálhatja. A béke fény, míg a háború sötétség. A béke élet, a háború halál. A béke útmutatás, a háború eltévelyedés. A béke Isten alapzata, a háború sátáni intézmény. A béke az emberi világ bevilágítója, a háború az emberi alapzat elpusztítója. Ha nyomon követjük a létezés világának a főbb eseményeit, azt látjuk, hogy a béke és a közösségvállalás építést és javulást eredményez, míg a háború és viszály a pusztulás és a szétesés előidézője... Gondoljatok csak arra, hogy a háború miatt az emberi világot ma mekkora nyugtalanság és feldúltság jellemzi. A béke egészség és építkezés, a háború betegség és pusztulás. Ha felemelik az igazság zászlaját, a béke az emberi világ jólétét és haladását eredményezi. A háború minden ciklusban és minden korszakban zavart és szomorúságot okozott, míg a béke és testvériség biztonságot és az emberi érdekek biztosítását hozta magával.
‘Abdu’l-Bahá, The Promulgation of Universal Peace, p. 123
15. ... a bahá’í-oknak továbbra is minden körülmények között arra kell törekedniük, hogy felmentést kapjanak az olyan katonai szolgálat alól, amelyhez hozzátartozik más ember életének a kioltása is. Napjainkban semmi sem igazolja, hogy változtassunk ezen az álláspontunkon.
Shoghi Effendi 1946. július 20-án kelt levele
az Egyesült Államok és Kanada Országos Szellemi Tanácsához,
található: Bahá’í News, No. 188. (October 1946), p. 9
16. Figyelemmel olvastuk 1965. július 15-én kelt leveledet, melyben a bahá’í-okkal és a katonai szolgálattal foglalkoztál. Idézzük Országos Tanácsod állásfoglalását, amit a Bahá’í News 1943. áprilisi száma közöl:
„Az Országos Tanács jelzi, hogy érti a Védnök azon utasításait, amelyek a bahá’í-ok kötelességeire vonatkoznak háborús időben, s melyek szerint minden besorozott hívő köteles kérni, hogy fegyver nélküli (nem harcoló) szolgálatra osszák be, e beosztásában teljes engedelmességgel tartozik hazája katonai hatóságainak, e kötelezettség értelmében nem tekinthető olyan szolgálatmegtagadónak, aki lelkiismereti okokra hivatkozva nem engedelmeskedik a katonai hatóságoknak, hanem – függetlenül attól, hogy ez milyen következményekkel jár személyes biztonságára és kényelmére nézve, továbbá attól, hogy milyen fajta tevékenységet kell folytatnia vagy milyen rangot kap – fegyver nélküli szolgálatot köteles kérelmezni és teljesíteni.”
A fentiek alapján úgy gondoljuk, a bahá’í-okat le kell beszéljük arról, hogy katonai pályára menjenek vagy abban megmaradjanak, és – engedelmeskedvén a Védnök egyértelmű utasításainak – kérniük kell, hogy mentsék fel őket az olyan katonai szolgálat alól, amely emberélet kiontásával jár együtt.
Ha egy ország állampolgárai számára törvény írja elő, hogy bizonyos ideig tartó katonai szolgálatot teljesítsenek (mint például a hadkötelesek sorozásáról szóló törvény az Egyesült Államokban), s lehetőség van arra, hogy egy bahá’í ezt a szolgálatot úgy töltse le, hogy sorkatonai szolgálatot teljesít, továbbszolgál vagy tisztté léptetik elő, ezt megteheti, feltéve, hogy ezzel nem sodorja veszélybe azt a jogát, hogy a fenti elv szellemében „fegyver nélküli (nem harcoló) szolgálatra jelentkezzen és azt teljesítsen”. Nem foglalunk állást atekintetben, hogy a szóban forgó törvény ezt számára lehetővé teszi-e. Ezt a hívőnek magának kell eldöntenie.5
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1965. szeptember 20-án kelt levele az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsához
17. Továbbra is szilárd meggyőződése: a hívőknek azzal párhuzamosan, hogy kijelentik, hogy fenntartás nélkül készek engedelmeskedni minden parancsnak, amit a hatóságok háború idején kiadnak, még az ellenségeskedések kitörése előtt kérelmezniük kell az állami szerveknél, hogy mentsék fel őket az aktív harctéri szolgálat alól. Hangsúlyozniuk kell, hogy kérésükben semmilyen önző számítás nem vezeti őket, kizárólag Hitük Tanításait kívánják mindenek fölött betartani, amelyek erkölcsi kötelességként írják elő számukra, hogy tartózkodjanak minden olyan cselekedettől, amely bármely fajhoz vagy nemzethez tartozó embertársukkal közvetlen háborúskodásba keverné őket. Háborús időkben rengeteg olyan fegyver nélküli szolgálat van, amire a hívők jelentkezhetnek, és amelyek nem járnak közvetlen vérontással, például mentőzés, légvédelmi megfigyelő szolgálat, irodai munka. Ilyen jellegű szolgálatokra kell jelentkezniük.
Lényegtelen, hogy az ilyen tevékenység veszélynek teszi-e ki őket otthon vagy a fronton, hiszen nem életüket kívánják megóvni – pusztán azt kívánják elérni, hogy ne kelljen szándékosan embert ölniük.
Shoghi Effendi nevében írt levél,
található: Principles of Bahá’í Administration, pp. 95‑96
18. Egy bahá’í önkéntesen jelentkezhet hazája fegyveres erőibe, hogy ott valamilyen foglalkozást vagy szakmát elsajátítson, feltéve, hogy ez nem kötelezi arra, hogy fegyveres szolgálatban is részt vegyen.
Az Igazságosság Egyetemes Háza nevében
1980. december 29-én kelt levél
egy hívőhöz
19. Az Igazságosság Egyetemes Háza megfontolta 1982. július 8-án kelt leveledet, melyben beszámolsz arról a döntésedről, hogy katonai szolgálatra jelentkezel, valamint a kételyeidről, amelyek azzal kapcsolatban kínoznak, hogy vajon a Hit tanításai megsértésének tekintendő-e az, ha felvételt nyersz a hadsereg repülőiskolájába.
Annak közlésére utasítottak bennünket, hogy elmondjuk: helyesen tetted, amikor ezzel kapcsolatban kikérted Országos Szellemi Tanácsod véleményét. Június 7-én kelt válaszában az Országos Tanács kijelentette, miszerint az előző levelében található útmutatás szellemében neked kellett eldöntened, hogy jelentkezel vagy sem. Nos, miután jelentkeztél, az Igazságosság Háza bízik abban, hogy minden tőled telhetőt megteszel majd azért, hogy ne kelljen fegyveres feladatot vállalnod.
Az Igazságosság Egyetemes Háza nevében
1982. július 27-én kelt levél egy hívőhöz
name="_Toc3991882">Tagság nem bahá’í vallási és egyéb szervezetekben
20. A nem bahá’í vallási szervezetekben való tagsággal kapcsolatban a Védnök újfent szeretné hangsúlyozni azt az általános alapelvet, amelyet a Tanácsodhoz és az egyes hívőkhöz intézett üzeneteiben már lefektetett: nem bahá’í vallási szervezetben nem vállalhat teljes jogú tagságot az a bahá’í, aki teljes szívéből és őszintén be kívánja tartani az Ügy megkülönböztető alapelveit. Egy ilyen lépés szükségszerűen azt jelentené, hogy a Hit Tanításait és törvényeit csak részlegesen fogadja el, független státuszát nem teljes mértékben ismeri el, tehát ez a tett egyenértékű lenne azzal, hogy hűtlenné válik a Hitben rejtező igazságokhoz. Teljesen világos ugyanis, hogy Bahá’u’lláh Ügye legnagyobbrészt olyan alapelveket vall, amelyek teljességgel eltérnek a túlhaladott hitvallásoktól, szertartásoktól és intézményektől. Hogy egy bahá’í egyidejűleg egy másik vallási testületben is tag legyen – ez egyszerűen olyan ellentmondás, amit tisztességesen és logikusan gondolkozó ember valószínűleg nem fogadhat el. Bahá’u’lláh-t nem lehet úgy követnünk, hogy egyes tanításait elfogadjuk, míg másokat elutasítunk.
Shoghi Effendi nevében írt,
1935. június 15-én kelt levél,
található: Bahá’í News, No. 93. (July 1935), p. 1
21. Általános szabály, hogy a barátok ne lépjenek be titkos társaságokba. Nyilvánvalóan sokkal jobb a hívőknek, ha távol tartják magukat az ilyen szervezetektől…
Shoghi Effendi nevében
az Országos Szellemi Tanácsokhoz írt levél;
idézi egy 1974. június 3-án kelt levél, amelyet
az Igazságosság Egyetemes Háza nevében írtak egy hívőnek
22. ... íme néhány általános irányelv, amelyet egy bahá’í-nak mérlegelnie kell, mielőtt bármilyen szervezetbe belépne. Ha kétségei támadnak, forduljon a Helyi, vagy akár az Országos Szellemi Tanácshoz.
A Védnök nem fejtette ki pontosabban, hogy mit értsünk „titkos szervezetek” alatt. Mindenesetre ez a kifejezés vonatkozik az összes olyan szervezetre, amelynek rövid és hosszú távú céljait és célkitűzéseit nem ismerheti meg bárki, s amelynek tagsága nem nyitott minden fajú és vallású ember előtt. A szervezet továbbá nem folytathat elkötelezett pártpolitikát, s nem lehet olyan, amelyet nem mindenütt fogadnának el a világon. ...
Ami az egyetemi diákszövetségeket illeti: ezekben megengedett tagságot vállalni, feltéve, hogy az adott szervezet faji, vallási vagy társadalmi helyzet alapján nem zár ki embereket.
Szabad tagságot vállalni a Női Szavazók Ligájában, amíg az nem folyik bele az elkötelezett pártpolitikába. A bahá’í-oknak nincs megtiltva, hogy részt vegyenek politikai témák megtárgyalásában, konkrét pártokat azonban nem támogathatnak.
A Gazdaszövetségben6 való tagsággal kapcsolatban: véleményünk szerint ez megengedett a bahá’í-ok számára, ha továbbra is olyan művelődési és társadalmi mozgalom marad, mint amilyennek most látjuk.
Bármilyen szervezetben vállalt tagságról is legyen szó, a következő fő szempontokat kell mérlegelnünk: Összeegyeztethetők-e a szervezet rövid és hosszú távú célkitűzései és céljai a bahá’í törvényekkel és alapelvekkel? Tagja lehet-e minden fajú és vallású ember? Mentes-e a szervezet az elkötelezett pártpolitizálástól?
Ha az adott szervezettel kapcsolatban kétségek merülnek fel, a bahá’í hívő az egyház-igazgatási intézményekhez fordulhat, amelyekhez juttassa el az összes fellelhető információt, hogy azok a döntésüket tényekre tudják alapozni.
Az Egyesült Államok Országos Szellemi Tanácsa, ”Criteria for Membership in Non-Bahá’í Organizations”,
található: Bahá’í News, No. 108. (March 1967) U.S. Supplement, p. 2
Csatlakozás társadalmi mozgalmakhoz
23. A bahá’í-ok – akik tökéletesen tudatában vannak Abdu'l-Bahá többször megismételt kijelentésének, miszerint az egyetemlegesség Istentől való – a Föld minden részén készen állnak arra, sőt türelmetlenül várják, hogy szóban és tettben csatlakozhassanak olyan társulásokhoz, amelyekről tüzetes vizsgálódások alapján megállapították, hogy az elvakult elkötelezettség és pártpolitizálás gyanújának árnyéka sem férhet hozzájuk, és tevékenységüket teljes mértékben az emberiség egészének érdekében folytatják. Az ilyen társaságokkal való együttműködés során – miután előbb kellő mértékben támogatták azokat az intézményeket, amelyek közvetlenül szolgálják az Ügy érdekeit – adjanak meg minden erkölcsi és anyagi támogatást, amit csak tudnak. Közben azonban ne felejtsék el, hogy az együttműködés alapvető célja, hogy idővel meggyőzzék társaikat a bahá’í Kinyilatkoztatás alapvető fontosságáról és valódi jelentőségéről ebben a korszakban.
Shoghi Effendi 1927. február 20-án kelt levele
az Egyesült Államok és Kanada Országos Szellemi Tanácsához,
található: Bahá’í Administration, pp. 125‑26
24. Az ilyen típusú nem politikai szervezetekben vállalt tagság ... valójában a legjobb módszer arra, hogy az Üzenetet közvetetten tanítsuk azáltal, hogy hasznos és gyakori kapcsolatokat építünk ki ismert és befolyásos emberekkel, akik, mégha nem is sikerül őket teljesen megnyerni a Hit számára, valami módon hasznára válhatnak annak.
Shoghi Effendi nevében írt,
1934. január 24-én kelt levél,
található: The Unfolding Destiny of the British Community, p. 91
25. Természetesen nagyon fontos, hogy a barátok kapcsolatban legyenek a modern társadalmi mozgalmakkal. Fő céljuk azonban ekkor is az kell legyen, hogy az Ügy szelleméhez és tanításaihoz vonzzanak több embert. Tanulniuk kell mások tapasztalataiból, s nem szabad megengedniük, hogy ez eltérítse őket, és végül annyira belefeledkezzenek más mozgalmakba, hogy Isten Ügyéről közben megfeledkeznek.
Shoghi Effendi nevében
Mrs. Harding Urbanahoz írt levél
(kézhez vette 1931. december 25-én)
található: Bahá’í News, No. 64. (July 1932), p. 4
Viszonyunk az új világrendhez
Bahá’í közösségek létrehozása
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, p.
27. … rendkívül fontos, hogy a Kitáb-i-Aqdas, a Legszentebb Könyv egyértelmű megfogalmazásának megfelelően minden olyan helységben – lettlégyen az város vagy kicsiny falu –, ahol a felnőtt (21 éves és afölötti korú) deklarált hívők száma meghaladja a kilencet7, haladéktalanul hozzanak létre egy helyi „Szellemi Tanácsot”. Az Üggyel kapcsolatos minden helyi dolgot teljes körű tanácskozás és döntéshozatal céljából közvetlenül és azonnal ez elé kell utalni. Ezeknek a helyi Tanácsoknak a fontossága – sőt teljesen elengedhetetlen mivolta – akkor válik nyilvánvalóvá, ha belegondolunk, hogy a jövőben ezekből fejlődnek ki majd az Igazságosság Helyi Házai…
Shoghi Effendi 1923. március 12-én kelt levele
az amerikai, angol, német, francia, svájci, olasz, japán és ausztrál-ázsiai bahá’í-okhoz,
található: Bahá’í Administration, p. 37
28. Senki ne tegyen egy lépést sem anélkül, hogy tanácsért ne fordulna a Szellemi Tanácshoz, majd pedig szívével és lelkével kövesse a döntést, és vesse alá magát annak, hogy a dolgok megfelelően elrendeztethessenek, és menetük a mederből ki ne térjen. Máskülönben mindenki a saját elgondolása szerint cselekszik, saját vágyait követi, és kárára lesz az Ügynek.
A bahá’í tanácskozás – A vezérlő lámpás § 8 (2.o.)
29. A Helyi Szellemi Tanács Istentől elrendelt intézménye az emberi társadalom alapszintjein működik, s egyben Bahá’u’lláh Világrendjének alapvető igazgatási egysége. Az egyénekkel és a családokkal foglalkozik, és állandóan arra buzdítja őket, hogy jellegzetes bahá’í társadalomban egyesüljenek, amelyet Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatásának törvényei, parancsai és elvei tesznek életerőssé és óvnak. A Tanács védi meg Isten Ügyét, és ő a bahá’í nyáj szerető pásztora.
Az Igazságosság Egyetemes Háza Naw-Rúz levele, 1974
A bahá’í közösségek támogatása
30. A barátokat arra szólítjuk, hogy tiszta szívből támogassák a Helyi Szellemi Tanácsot és azzal működjenek együtt, először úgy, hogy szavaznak a tagokra, majd pedig lendületesen végrehajtják terveit és programjait, hozzá fordulnak gondok vagy nehézségek idején, imádkoznak sikeréért, és örömüket lelik abban, ha tisztelete és megbecsülése növekedik. Eme díjat, Isten e nagyszerű ajándékát, amely minden közösségben jelen van, ápolni, táplálni, szeretni, támogatni kell, engedelmeskedni kell neki, és imádkozni kell érte.
Az ilyen szilárd alappal rendelkező, serény és boldog közösségi élet, ami elénk tárul, amikor a Helyi Szellemi Tanácsok igazán hatékonyak, olyan erős hátteret teremt, amelyből a barátok bátorságot, erőt és szeretetet meríthetnek akkor, amikor az Isteni Üzenetet embertársaiknak elviszik, életüket pedig összhangban hozzák annak jótékony uralmával.
Az Igazságosság Egyetemes Háza Naw-Rúz levele, 1974
31. És most, mikor a jövőbe tekintek, remélem, hogy a barátok, lettlégyen bár gondolkodásuk és jellemük bármilyen, minden országban és minden időben önkéntesen és örömmel sereglenek majd helyi és főleg országos szintű központjaik köré és érdekeiket teljes összhangban, megelégedettségben, tökéletes megértésben, valódi lelkesedéssel és el nem apadó életerővel védelmezik és lendítik előre. Ez életem egyetlen öröme és vágya, mert ez az a kútfő, melyből minden jövőbeni áldás fakad, és az a széles talapzat, melyen az Isteni Épület biztonsága nyugodni fog. Nem remélhetjük-e hát, hogy szeretett Ügyünkre végre egy ragyogóbb nap hajnala virrad fel?
Szellemi Tanácsok, § 55 (32.o.)
32. Azt a testvéri tanácsot adja neked és a hozzád hasonló összes hűséges és buzgó fiatal hívőnek, hogy gyarapítsátok ismereteiteket a Hit történetével és tanaival kapcsolatban, és ne csak úgy, hogy alaposan és részletesen tanulmányozzátok azokat, hanem úgy is, hogy közösségetek összes igazgatási vagy egyéb tevékenységében aktívan, teljes szívetekből és folyamatosan részt vesztek. A bahá’í közösségi élet olyan nélkülözhetetlen műhely, ahol a tanításokból elsajátított elveket élő és építő gyakorlattá változtathatjátok. Azáltal, hogy ennek az élő szervezetnek a tényleges részévé váltok, meg fogjátok érteni a bahá’í tanításokban mindvégig jelenlevő valódi szellemiséget. Tehát az alapelvek tanulmányozása és törekvés az ezeknek megfelelő életmódra az a két alapvető eszköz, mellyel egyszerre biztosíthatjátok belső szellemi életetek és külső létetek fejlődését és haladását.
Segítsen Bahá’u’lláh, hogy elérjétek ezt a magas állást, s adja, hogy szívetekben örökké égjen a Hit fáklyája!
Shoghi Effendi nevében írt,
1933. november 2-án kelt levél egy hívőhöz,
található: The Importance of Deepening, pp. 36‑37
33. A bahá’í fiataloknak megvan a lehetőségük arra, hogy belső életük imával, meditációval, szolgálattal és a Tanítások tanulmányozásával történő fejlesztésével párhuzamosan a gyakorlatban tanulják meg, miként működik Bahá’u’lláh Rendje. Azáltal, hogy részt vesznek konferenciákon, nyári iskolákon, a Tizenkilenc Napi Ünnepeken, és bizottságokban szolgálnak, kifejleszthetik a bahá’í tanácskozás csodálatos készségét, s így a közösségi cselekvés új útjait alakíthatják ki.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1966. június 10-én kelt levele a világ bahá’í hívőihez,
található: Wellspring of Guidance, pp. 96‑97
34. … a fiatalság bemutathatja a valódi tanácskozásból születő hatékonyságot, életerőt és egységteremtést, és ezzel ellentétben a modern kori ügyeket jellemző elvakult párttámogatás, a lobbizás, a vitatkozás, a titkos diplomácia és az egyoldalú lépések hiábavalóságát is. A fiatalok továbbá részt vesznek a bahá’ közösség, mint egész életében, és egy olyan társadalmat hirdetnek, amelyben minden nemzedék – idősek, középkorúak, fiatalok és gyermekek – teljességgel integrált, és egyetlen szerves egészet alkot. Ha visszautasítják, hogy a modern társadalmat zavarba ejtő és sújtó nemzedékek közötti ellentéteket és bizalmatlanságot továbbörökítsék, ezzel újfent hitet tesznek vallásuk gyógyító és életadó természete mellett.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1966. június 10-én kelt levele a fiatalokhoz minden országban,
található: Wellspring of Guidance, pp. 96-97
35. A bahá’í közösséget – bárhol is működjék és legyen kicsi vagy nagy – jellemezze tartós biztonságérzet és hit, nagy fokú feddhetetlenség, az előítéletek bármilyen formájától való teljes mentesség, a tagjai között honoló szeretet szelleme és a társadalmi élet gondosan megszőtt szövedéke. Látván ezt a szembeszökő különbséget közte és a mai társadalom között, a felvilágosodottabb elmék elkerülhetetlenül érdeklődni kezdenek majd, s miközben a világ sötétje mélyül, a bahá’í élet mind fényesebben fog ragyogni, míg végül ragyogása magához vonzza a csalódott tömegeket, és eljuttatja őket Bahá’u’lláh Szövetségének menedékébe, Aki egyedül hozhat nekik békét, igazságosságot és rendezett életet.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1968. augusztusában kelt levele Isten Ügyének Kezeihez és az Első Bahá’í Óceáni Konferencia résztvevőihez, Palermo, Szicília; található: Messages from The Universal House of Justice, p. 12
Az egység megvalósítása a közösségen belül
36. Ó, Isten szolgálólánya! A békét először az egyének között kell megteremteni, s végül majd ez vezet el a nemzetek közötti békéhez. Ezért, ó, bahá’í-ok, legyetek teljes erőtökkel azon, hogy Isten Szavának ereje által az emberek között igazi szeretetet, szellemi közösséget és tartós kapcsolatokat hozzatok létre. Ez a feladatotok.
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, p. 246
37. Bahá’u’lláh nagyszerű és alapvető tanítása Isten egy-sége és az emberiség egysége. Ez az a kötelék, amely a világ összes bahá’í-ját egységbe kovácsolja. Először maguk válnak egységessé, majd másokat egyesítenek. Nem lehet egységesíteni, ha nem vagyunk egységesek. Krisztus mondta: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só ízét veszti, mivel lehetne ízét visszaadni?”8 Ez azt bizonyítja, hogy Hívei között széthúzás volt tapasztalható, és hiányzott az egység. Ezért intett az egységben való cselekvésre.
Most nekünk is hasonlóképpen a legnagyobb egységbe kell tömörülnünk, kedvesnek kell lennünk egymással, szeretnünk kell egymást, egymásért fel kell áldoznunk összes javainkat, tisztességünket és bizony még életünket is. Ez bizonyítja majd, hogy Isten tanításai szellemében cselekedtünk, hogy igazán hittünk Isten egy-ségében és az emberiség egységében.
‘Abdu’l-Bahá, The Promulgation of Universal Peace, p. 156
38. Milyen jó is az, ha a barátok olyan közel vannak egymáshoz, mint megannyi fénynyaláb, ha tartós, eltéphetetlen láncként sorakoznak fel egymás mellett. Hiszen a létezés világának Napjából kiinduló valóságsugarak imádatban egyesítették ennek a fénynek az összes tisztelőjét, a végtelen kegyelem által pedig ezek a sugarak minden embert összegyűjtöttek ezen tágas menedékben. Váljon hát az összes lélek egy lélekké, az összes szív egy szívvé! Szabaduljon meg mindegyik attól a sokféle egyéni vonástól, amely a szenvedély és a vágy szülötte, s Isten iránt érzett szeretetük egy-ségében leljenek új életre.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, p. 76
39. A hittársaikkal való kapcsolataikban ne elégedjenek meg pusztán a hideg és üres formaságokkal, amelyek gyakran kapcsolódnak a bankettek, fogadások, tanácskozások és előadótermek világához. Ehelyett álljanak ki, mint a Bahá’u’lláh által nekik adományozott szellemi javak egyenlő és közös tulajdonosai, és helyi és országos képviselőik segítségét és tanácsát igénybe véve egészítsék ki ezeket a hivatalos funkciókat azokkal a lehetőségekkel, amelyeket megfelelően csak egy szoros, bensőséges társasági kapcsolat tud biztosítani. Bahá’u’lláh híveinek a közössége otthon, szabad idejében, mindennapos üzleti kapcsolataiban, a gyermekeik barátkozásában, órán, játszótéren vagy klubokban, röviden minden, bármily jelentéktelennek tűnő körülmény közepette is bizonyosodjon meg afelől, hogy a világ előtt és éber Mesterük szemében Bahá’u’lláh követőinek közössége élő megtestesítője azoknak az igazságoknak, amelyeket Ő élete utolsó napjáig szívében dédelgetett, s amelyekért fáradhatatlan harcot vívott. Ha alábbhagyunk erőfeszítéseinkben, ha megbotlunk hitünkben, ha nem vesszük észre azt a számtalan lehetőséget, amellyel időről időre egy mindenek felett bölcs és kegyes Mester elhalmozott bennünket, nemcsak hogy nem teljesítjük legalapvetőbb és legnyilvánvalóbb kötelességünket, de egyúttal, nem szándékosan bár, de akadályozzuk azoknak a lélekébresztő erőknek a kiáramlását, amelyeken egyedül biztosíthatják Isten küszködő Hite nagy és gyors fejlődését.
Shoghi Effendi 1927. április 12-én kelt levele
az Egyesült Államok és Kanadai Országos Szellemi Tanácsához,
található: Bahá’í Administration, pp. 130‑31
40. A szolgálataitokról szóló beszámolótokban leginkább annak a kijelentésnek örült, hogy az idős és a fiatal bahá’í-ok szilárd egységben segítik egymást abban, hogy lakóhelyeteken elviseljétek a Hit terheit. Isten áldásait és kegyét semmi más nem vonzza úgy, mint a barátok egysége, s nemes céljaikra nézve semmi sem olyan pusztító, mint a megosztottság és a félreértés. Ha tehát sikert kívántok elérni és tiszteletben kívánjátok tartani Uratok, Bahá’u’lláh akaratát, őrizzétek ezt az egységet, hiszen evilági Küldetésének ez az igazi célja.
Shoghi Effendi nevében írt,
1932. október 11-én kelt levél
a Teaneck-i (New Jersey) Bahá’í-ok Szellemi Tanácsához,
található: Bahá’í Youth, pp. 21‑22
41. ... a hívők még nem tanulták meg teljesen, hogy nehéz időszakokban egymás szeretetéből merítsenek erőt és vigaszt. Isten Ügye hatalmas erőkkel van felruházva, amiket a hívők azért nem tudnak jobban felhasználni, mert még nem tanulták meg, miként kell teljes körűen alkalmazni a Hit által létrehozott szeretet, erő és harmónia eme hatalmas erőit.
Shoghi Effendi 1942. május 8-án kelt levele Roan Orloffhoz,
található: Bahá’í News, No. 217. (March 1949), p. 4
42. Miközben az emberiség egyre nagyobb tempóban rohan abba az állapotba, amelyről Bahá’u’lláh azt írta, hogy „azt most leírni nem lenne helyénvaló és illendő”9 , a hívőknek egyre inkább ki kell magasodniuk, mint magabiztos, célirányos és alapvetően boldog lényeknek, akik olyan normához tartják magukat, amely – éles ellentétben a mai társadalomra jellemző nemtelen és erkölcstelen magatartással – becsületük, erejük és érettségük forrásául szolgál. Az elkövetkezendő viharos években a bahá’í közösség ereje, egysége és fegyelme, illetve egy halálra ítélt társadalom egyre fokozódó zűrzavara, kétségbeesése és felfokozott lázas üteme között megmutatkozó szembeszökő különbség fogja Bahá’u’lláh világmegváltó Hitének szentélye felé fordítani az emberiség tekintetét.
Az Igazságosság Egyetemes Háza Ridván-üzenete, 1966
található: Wellspring of Guidance, pp. 79‑80
A bahá’í fiatalok támogatása és megerősítése
43. Fordítsatok nagy figyelmet arra és segítsétek elő, hogy a fiatalok részt vegyenek a közösségi életben, és az Ügyet tanítsák kortársaiknak egyetemeken, főiskolákon és másutt; buzdítsátok és vezéreljétek a bahá’í fiatalokat, hogy életüket úgy tervezzék meg, hogy az a legnagyobb szolgálatára legyen a Hitnek, és teremtsétek meg az eszközöket, mely által meg lehet szervezni s a legcélszerűbb módon lehet kiaknázni a fiatalok jelentkezését meghatározott időszakot lefedő tanítási szolgálatra, vagy más, a szokásos tanítási tevékenységen túlmutató szolgálatra.
Az Igazságosság Egyetemes Háza, található: Challenge, p. 11
44. Hitünkben már több ízben előfordultak megmérettetéssel és megpróbáltatással járó viharos időszakok. Meggyőződéssel vallja, hogy a hozzád hasonló idősebb hívőknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy a fiatalabb bahá’í-okat megvédjék, hitüket erősítsék, elmélyítsék őket a Szövetségben és képessé tegyék őket arra, hogy oltalmat találjanak szeretett Mesterünk Végrendeletében – ebben a bevehetetlen erődítményben, melyet biztonságunk érdekében emelt arra az időre, mikor már nem láthatjuk többet.
Shoghi Effendi nevében írt,
1941. október 26-án kelt levél egy hívőhöz,
található: Bahá’í Youth, p. 21
A bahá’í Alapok támogatása
45. ... a helyi és országos Alapok intézményét – melyek ma már minden helyi és országos szellemi tanács szükségszerű kiegészítői –… ‘Abdu’l-Bahá nemcsak a keleti bahá'íoknak kinyilatkoztatott Tábláiban alapozta meg, hanem ezek fontosságát és szükségességét számtalan alkalommal hangsúlyozta kijelentéseiben és írásaiban is.
Shoghi Effendi, Bahá’u’lláh világrendje, 18.o.
46. Isten összes barátjának … lehetőségei szerint adakoznia kell, bármily szerény is legyen a felajánlásuk. Isten minden lelket csak teherbíró képességének határáig terhel meg. Az adományoknak jönniük kell minden központból és minden hívőtől. … Ó, Isten barátai! Legyetek bizonyosak afelől, hogy ezekért az adományokért viszonzásképpen földetekre, iparotokra és kereskedésetekre többszörös áldás hull, bőséges ajándékok és jutalmak. Tízszeres lesz a jutalma annak, aki egy jótettet végrehajt. Nincs kétség afelől, hogy az élő Úr bőségesen megerősíti azokat, akik vagyonukat az Ő ösvényén használják fel.
‘Abdu’l-Bahá, található: Words of God, p. 13
47. Legyünk olyanok, mint a forrás vagy szökőkút, mely folyamatosan üríti magából mindazt, ami benne van, és folyamatosan újratöltődik egy láthatatlan forrásból. Folyamatosan adakozni társaink számára, akiket nem rettentett el a nyomortól való félelem, és akik rá vannak szorulva minden bőség és jóság Forrásának kimeríthetetlen bőkezűségére – ez a helyes élet titka.”
Shoghi Effendi, található: Ruhi VIII/2, 37.o.
48. Az Ügy boldogulásáért hozott anyagi áldozatokkal kapcsolatban azt szeretné, ha megértenéd: az Ügy általános érdeke fölötte áll az egyes ember érdekének. Tehát az országos és helyi alapoknak, illetve a Templomnak tett felajánlások elsőbbséget élveznek az egyes ember boldogulását célzó felajánlásokkal szemben.
Ez az általános útmutatás. Természetesen, ha valakinek módjában áll, az egyes emberek segítése is kívánatos és dicséretreméltó.
Shoghi Effendi nevében írt,
1925. november 20-án kelt levél egy hívőhöz,
található: Lifeblood of the Cause, p. 4
49. Kérdésedre válaszolva: először is minden hívő szabadon követheti lelkiismerete szavát a tekintetben, hogy mire költse el a pénzét. Másodszor: sosem szabad elfelejtenünk, hogy a világ népességéhez képest nagyon kevés bahá’í él a világon, viszont oly sokan szenvednek szükséget, hogy még ha mindnyájan odaadnánk is mindenüket, ezzel is csak az összes szenvedés elenyésző részén tudnánk enyhíteni. Ez nem azt jelenti, nem szabad segítenünk a szükséget szenvedőknek, mert igenis kell, viszont ha a Hitnek adakozunk, ez a legbiztosabb módja annak, hogy az emberiséget egyszer és mindenkorra megszabadítsuk az éhezéstől és nyomorgástól, hiszen a világ csak Bahá’u’lláh – Isteni eredetű – Rendszerével tud lábra állni és szűnhet meg a szükség, félelem, éhezés, háború, stb. Nem bahá’í-ok nem tudnak anyagilag hozzájárulni a munkánkhoz, mint ahogy nem is végezhetik el azt helyettünk. Legelső kötelességünk tehát támogatni a saját tanítási tevékenységünket, mivel ez vezet el a nemzetek felgyógyulásához.
Shoghi Effendi nevében írt,
1947. december 8-án kelt levél egy hívőhöz,
található: Lifeblood of the Cause, pp. 12‑13
50. Az kéri tőled, hogy ... hangsúlyozd, mennyire fontos az Országos Bahá’í Alap intézménye, amely ma – amikor a Hit igazgatási rendszere kiépítésének még csak az elején tartunk – nélkülözhetetlen közege annak, hogy a Mozgalom növekedjék és terjedjék. Ráadásul az ennek az alapnak tett adományokkal minden hívő a gyakorlatban és konkrétan fel tudja mérni, hogy hite milyen erős és mennyire meghatározó, és tettekkel tudja bizonyítani, hogy milyen mértékű az Ügy iránt érzett odaadása és ragaszkodása.
Shoghi Effendi nevében írt,
1934. szeptember 25-én kelt levél
az Egyesült Államok és Kanada
Országos Szellemi Tanácsának elnökéhez,
található: Lifeblood of the Cause, p. 12
51. Néhány szót arról az elvről, hogy „annyit adjunk, amennyit megengedhetünk magunknak”. Ez semmilyen körülmények között sem korlátozza vagy zárja ki az önfeláldozás lehetőségét. Az országos alap javára tett adományoknak nem lehet felső határa. Minél többet tud adni valaki, annál jobb – főleg, ha ezek a felajánlások azt igénylik, hogy az adományozó áldozza fel egyéb igényeit és vágyait. Természetesen Isten színe előtt annál nagyobb értéke van egy áldozatnak, minél nagyobb mértékű. Hiszen mindent egybevéve elsősorban nem az adomány összege számít, hanem inkább az, hogy ezáltal mekkora nélkülözést vállal az adakozó. Amikor azt hangsúlyozzuk, hogy milyen fontos az Ügy különböző alapjait egyetemlegesen és tiszta szívünkből támogatni, elsősorban nem magának az adakozásnak a tényét, hanem a szellemét kell figyelembe vennünk.
Shoghi Effendi 1935. december 31-én kelt levele egy hívőhöz,
található: Lifeblood of the Cause, p. 10
52. Nagyon sürgető, hogy vagyonából minden hívő lehetőségeihez képest önfeláldozóan adakozzon az Ügy helyi, országos, kontinentális és nemzetközi alapjaiba, hogy a minden tevékenység éltető elemét jelentő anyagi források elegendőek legyenek ahhoz, hogy elvégezzük azt a hatalmas munkát, amely a közvetlenül előttünk álló hónapokban és években vár ránk. Ehhez összehangolt erőfeszítésekre, a célok egységére és olyan mérvű önfeláldozásra van szükség, amelyek méltó azon hősies erőfeszítésekhez, amik az Ügy előrehaladását biztosító eddigi tervek győzteseit jellemezték.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1984. január 2-án kelt levele Bahá’u’lláh követőihez szerte a világon
A társadalmi és gazdasági fejlődésben való részvétel
53. Most, hogy már megfelelő mértékben kialakult az Ügy igazgatási gépezete, célját és szándékát elég jól felfogták és megértették, és minden hívő alaposabban megismerkedhetett módszerével és működésével, úgy érzem, megérett az idő, hogy teljes körűen és tudatosan felhasználjuk azon cél elérésének előmozdítására, amire teremtetett. Mély meggyőződésem szerint kettős célt kell szolgálnia. Egyrészt törekednie kell arra, hogy a Mozgalom folyamatosan és fokozatosan továbbterjedjen egyszerre nagy, egészséges és egyetemes vonalak mentén, másrészt biztosítania kell a már elvégzett munka belső megszilárdítását. Kölcsönöznie kell az ösztönző lökést, mely segítségével a Hitben rejlő hatalmas erők ki tudnak bontakozni, ki tudnak kristályosodni és alakítani tudják az emberek életét és viselkedését, s ezzel egyidejűleg közvetítenie kell a bahá’í közösséget alkotó különböző emberek közötti véleménycserét és tevékenységük összehangolását.
Shoghi Effendi 1926. május 11-én kelt levele
az Egyesült Államok és Kanada Országos Szellemi Tanácsához,
található: Bahá’í Administration, p. 109
54. A Tanítás ügye, annak iránya, módszerei, eszközei, kiterjesztése és megszilárdítása bármennyire is alapvetőek az Ügy érdekei szempontjából, távolról sem alkotják az egyetlen kérdéskört, amely ezen Tanácsok teljes figyelmét igényli. Ha gondosan tanulmányozzuk Bahá’u’lláh és ‘Abdu’l-Bahá Tábláit, világossá válik, hogy minden helységben számos más, az Ügy érdekeinek szempontjából nem kevésbé létfontosságú kötelezettség hárul a barátok megválasztott képviselőire…
Mindig és mindent el kell követniük azért, hogy segédkezet nyújtsanak a szegényeknek, a betegeknek, a rokkantaknak, az árváknak és az özvegyeknek, függetlenül bőrük színétől, társadalmi helyzetüktől és vallásuktól.
Minden rendelkezésre álló eszközzel elő kell segíteniük a fiatalok anyagi és szellemi megvilágosodását, igyekezniük kell előteremteni a gyermekek oktatásához szükséges eszközöket, s amikor csak lehetséges, bahá’í oktatási intézményeket kell létrehozniuk, azok munkáját szervezniük és felügyelniük kell, s azok haladásához és fejlődéséhez a legjobb eszközöket kell biztosítaniuk.
Shoghi Effendi 1923. március 12-én kelt levele
az amerikai, nagy-britanniai, német, francia, svájci, olasz, japán és ausztrál-ázsiai bahá’í-okhoz,
található: Bahá’í Administration, pp. 37‑38
55. A barátoknak nem szabad abba a hibába esniük, hogy a bahá’í igazgatást végcélnak tekintsék. Ez csupán a Hit szellemének eszköze. Az Ügyet Isten az egész emberiség számára nyilatkoztatta ki. Úgy tervezték, hogy az egész emberiség javára váljék, s ezt a célt csak úgy tudja elérni, ha átformálja az emberiség közösségi életét, és igyekszik megújítani az egyént. A bahá’í igazgatás csupán az első formája annak, amiből a jövőben a társadalmi élet és a közösségi kapcsolatok törvényei megszületnek.
Shoghi Effendi nevében írt,
1941. október 14-én kelt levél egy hívőhöz,
található: The Local Spiritual Assembly, p. 28
56. A Bahá’u’lláh hazájában végbemenő lélekemelő események és ezzel egyidőben az Igazgatási Rendjét képviselő intézmények világesemények színpadára történő bevonulása új lehetőségekre irányította rá a figyelmet a bahá’í világközösség fejlődésében. Ez évi Ridván-üzenetünkben már céloztunk ezekre a fejleményekre, amikor arról beszéltünk, hogy szemünk előtt szélesebb láthatár nyílt ki, amelynek fényében már homályosan kivehetőek az új célok és feladatok, amelyeket nemsoká fel kell vállalnunk. Ezek előre vetítik, hogy nagyobb részt kell majd vállalnunk a népek társadalmi és gazdasági életének a fejlesztésében…
... hitünk szent Tanításai gondosan őrzik a társadalmi és gazdasági fejlődés elméletét, bár a bahá’í intézményeknek ezidáig nem volt a gyakorlatban lehetőségük arra, hogy a fejlesztési tevékenységeket általában előtérbe állítsák. Megvilágosító szavai és tettei által a szeretett Mester példát mutatott abból, hogy miként kell alkalmazni ezt az elméletet a társadalom újjáépítésére. Gondoljunk csak például arra, hogy szerető vezérlete alatt, majd később az Ügy Védnökének lankadatlan buzdításával az iráni hívők mily nagy társadalmi és gazdasági fejlődésen mentek át.
Mára, oly sok, szüntelen tanításban eltelt év után a Legnagyobb Név közössége eljutott arra a szintre, ahol rendszeres céljai közé kell emelnie ezeket a folyamatokat. A cselekvésre különösen nagy szükség van, látván a Hit terjedését a harmadik világ országaiban, ahol a hívők elsöprő többsége él. Az első lépéseket szükségszerűen magában a bahá’í közösségben kell megtenni, úgy, hogy szellemi elveiket a gyakorlatba átültetve, feddhetetlen magatartást tanúsítva, a tanácskozás művészetének gyakorlásával a barátok lelkileg felemelik magukat, és önállóak és magabiztosak lesznek. Ezek az erőfeszítések ráadásul az emberi tisztesség megőrzéséhez vezetnek, amire Bahá’u’lláh is olyannyira vágyott. Nincs kétség afelől, hogy eme folyamat közben, s annak végeredményeként a barátok a társadalom egészére kiterjesztik tevékenységük üdvös hatását, míg végül az egész emberiség megvalósítja azt a haladást, ami a Korszak Urának szándéka volt.
Továbbra is meg vagyunk arról győződve, hogy ha a barátok teljes szívükkel részt vesznek ezen tevékenységekben, ez a közösség mélyebb megszilárdítását fogja eredményezni, minden szinten. Nem szabad azonban megengednünk, hogy a fejlődés gyakorlati kivitelezésével való foglalatosságunk okán elhomályosodjék a tanítás lényege, ami Bahá’u’lláh minden követőjének továbbra is elsőrendű feladata. A fejlődési munkában való fokozottabb részvételünket tekintsük inkább a tanítási munka megerősítésének, a cselekedetekben megmutatkozó hit még nagyszerűbb megnyilvánulásának. Mert ha a tanítási munka nem bővül folyamatosan, nem remélhetjük, hogy a megszilárdulási folyamat ezen szélesebb dimenziója sikeres lesz.
Végezetül cselekvésre szólítjuk fel az egyes barátokat, lettlégyenek felnőttek vagy fiatalok, régiek vagy nemrég csatlakozottak. Lépjenek elő, és foglalják el helyüket a szolgálat mezején, ahol az emberiség sorsának jobbra fordítása érdekében hasznosítani lehet képességeiket és készségeiket, szaktudásukat, anyagi javaikat, idejüket és erejüket, és mindenekelőtt a bahá’í elvekhez való ragaszkodásukat.
Merítsenek mindnyájan maradandó lelkesedést a következő kijelentésekből, amelyeket szeretett Védnökünk 1933-ban vetett papírra:
„Amint a barátok egyre többen lesznek, erőforrásaik megsokszorozódnak, s képességük a szolgálatra és a bahá’í elvek alkalmazására növekszik, fokozatosan megoldódnak azok a társadalmi, szellemi, gazdasági és egyház-igazgatási problémák, amelyekkel a hívők ma szembetalálják magukat. Türelmesnek és magabiztosnak kell lenniük, és hathatósan ki kell használniuk minden lehetőséget, ami a most még szükségszerűen rájuk nehezedő korlátok között adódik. Segítse őket a Mindenható, hogy valóra tudják váltani legszebb reményeiket.”
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1983. október 20-án kelt levele
a világ bahá’í hívőihez
57. A bahá’í közösségek sok országban olyan nagyok és összetettek lettek, hogy lehetségessé és szükségszerűvé is vált számos olyan tevékenység folytatása, amellyel társadalmi és gazdasági fejlődésüket segítik elő, és ez nemcsak ezen közösségek megszilárdításában és bahá’í életvitelük fejlesztésében fog hatalmas értéket képviselni, hanem azoknak a nagyobb közösségeknek is a hasznára fog válni, amelyekbe be vannak ágyazva, s egyben a világ bíráló szeme előtt is fel fogják mutatni a bahá’í Üzenet jótékony hatásait.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1984. január 2-án kelt levele Bahá’u’lláh követőihez szerte a világban
58. Szívünket melengeti, s reményeinket élteti a bahá’í világban tapasztalható lelkesedés hulláma, amely arra irányul, hogy a társadalmi és gazdasági fejlesztés új dimenzióját felfedezzék. Kétség sem férhet hozzá, hogy a közösségnek ez az energiája – ha gondosan és bölcsen irányítják – a megszilárdulás és terjeszkedés új korszakát hozza el, amely további széleskörű figyelmet vált ki, s így a bahá’í világközösségben lezajló változás mindkét területen kölcsönösen segíteni fogja egymást, és előre fogja hajtani őket.
Az Igazságosság Egyetemes Háza Ridván-üzenete, 1984
Hogy tudjuk beteljesíteni Isten szent célját, amit az emberiség elé tűzött
59. ... amíg e múlékony világban tartózkodott, az Időtlen Szépség mindvégig vagy láncokkal kötözött fogoly volt, vagy a kard árnyékában élt, vagy kegyetlen szenvedésnek és kínzásoknak volt kitéve, vagy a Legnagyobb Börtönben tartották fogva. Fizikai gyengesége miatt, amit ezen megpróbáltatások idéztek elő, áldott teste sóhajjá aszott, és a hosszan viselt szomorúság okán oly könnyűvé lett, mint egy pókháló. És ezt a súlyos terhet azért vállalta, és ezt a rengeteg gyötrelmet – amely olyan volt, mintha egy óceán az egekig vetné a hullámait – azért tűrte, a nehéz vasláncot azért öltötte Magára, s azért vált a tökéletes belenyugvás és alázat megtestesülésévé, hogy a Földön minden lelket elvezessen az egyetértéshez, a felebaráti érzülethez és az egy-séghez, hogy az összes nép közepette felmutassa Isten egyedülvalóságának a jelét, és hogy ezáltal az összes teremtett dolog szíve mélyén elhelyezett ősi egy-ség végre megteremje elrendelt gyümölcsét, és minden irányba szétragyogjon a „Nem látsz egyenetlenséget a Könyörületes teremtésében”10 dicsősége.
Ó, az Úr szerettei, itt az ideje a buzgó törekvéseknek. Harcoljatok, küzdjetek. S mivel az Időtlen Szépség éjjel-nappal a vértanúság mezején állt mindenki szeme előtt, mi a magunk részéről dolgozzunk keményen, halljuk meg és gondolkodjunk el Isten tanácsain, dobjuk el életünket, és mondjunk le rövid és megszámlált napjainkról. Fordítsuk el tekintetünket e világ különböző alakzatainak üres képzelgéseitől, s helyette szolgáljuk ezt a kiváló célt, ezt a nagyszerű tervet.
‘Abdu’l-Bahá,
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, p. 263
60. Ó, ti, Isten hívei! Ne aggódjatok amiatt, hogy kevesen vagytok, és ne csüggedjetek, látván, mily nagy a hitetlen világ. Öt szem búza is részesülhet mennyei áldásban, míg ezer tonna gaz sem eredményt, sem hatást nem hoz. Egyetlen gyümölcsöt érlelő fa is előnyös a társadalom életére, míg a vadon növő fák ezer erdeje sem mutat fel gyümölcsöt. A síkságot elborítják a kavicsok, de a drágakövek ritkák. Egy gyöngy jobb, mint ezer homoktenger, főleg ezen nagy értékű igazgyöngy, mely isteni áldásban részesült. Hamarosan ezernyi más gyöngy fog belőle születni. Mikor pedig az a gyöngy a kavicsokkal barátkozik és közeli ismerősükké válik, azok is gyönggyé válnak.
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Terv Táblái, § 13:4 (1917. február 21.)
61. A viszály által tépett és a gyűlölet lángjában égő emberiség ezen órán több, az Istentől való szeretet után kiált, azon szeretet után, amelyik végül is az egyedüli megoldást jelenti megszámlálhatatlan nehézségére és gondjára. Vajon nem az-e a kötelességünk – nekünk, akiknek szíve az Iránta érzett szerelemben ég –, hogy még inkább tegyünk meg mindent azért, hogy teljes tisztaságában és erejében mutassuk fel ezt a szeretetet embertársainkkal való kapcsolatainkban? Hitbéli testvéreink és embertársaink iránt érzett szeretetünkben fejeződjék ki tehát az a szeretet, amit szeretett Mesterünk irányában érzünk, s amely minden ízében oly heves és olyannyira minden érdek nélkül való. Biztosítalak benneteket, kedves barátaim, hogy az ilyen ügyekben a haladásnak nincs korlátja és vége, s hogy végső soron az itt elért eredményeink mértékétől függ küldetésünk sikere az életben.
Shoghi Effendi 1924. február 23-án kelt levele
a bahá’í-okhoz Amerika minden részében,
található: Bahá’í Administration, p. 62
62. Elveik magasztossága, szeretetük melegsége, jellemük szeplőtelen tisztasága, s jámborságuk és vallásosságuk mélysége által mutassák be honfitársaiknak egy olyan erő felnemesítő valóságát, amely eggyé fogja forrasztani a széttört világot.
Csak akkor bizonyulunk méltónak Ügyünkhöz, ha egyéni magatartásunkban és közösségi életünkben szorgalmasan utánozzuk szeretett Mesterünk példáját, Akit a zsarnokság rémségei, a szüntelen durva bánásmód viharai és a megaláztatás zsarnoksága sem tudott soha akár egy hajszálnyira is eltávolítani Bahá’u’lláh kinyilatkoztatott Törvényétől.
Élete végéig a szolgaságnak ezt az ösvényét, a szentségnek ezt az útját választotta. Csak a dicsőséges példájához való töretlen ragaszkodás irányíthatja lépteinket e veszedelmes korszak kelepcéi között, s vezethet el bennünket magas rendeltetésünk beteljesítéséhez.
Shoghi Effendi 1927. április 12-én kelt levele
az Egyesült Államok és Kanada Országos Szellemi Tanácsához,
található: Bahá’í Administration, p. 132
63. Shoghi Effendi azt mondja nekünk, hogy a világban két nagy folyamat zajlik. Isten nagyobb Terve, amely viharosan zajlik, az egész emberiségben fejti ki hatását, lerombolja a világ egysége előtt álló akadályokat, s az emberiséget a szenvedés és a tapasztalás tüzében egységes testté kovácsolja. Amikor Isten elrendeli, ennek a folyamatnak az eredményeként fog létrejönni a Kisebb Béke, a világ politikai egyesítése. Az emberiség ekkor egy egyesült, de élettelen testhez fog hasonlítani. A második folyamat, ennek az egyesült testnek az életre keltése –a Legnagyobb Békében kicsúcsosodó igazi egység és szellemiség megteremtése – a bahá’í-ok feladata, akik tudatosan, részletes útmutatások és szüntelen isteni irányítás segítségével azon dolgoznak, hogy a Földön felépítsék Isten Királyságának az épületét, amelybe meghívják embertársaikat, emígyen örök életet ruházva rájuk.
Isten Nagyobb Tervének a végrehajtása titokzatos, csak az Őáltala elrendelt módon zajlik, ugyanakkor a Kisebb Terv, melyet nekünk adott végrehajtani, – a mi részünkként – az emberiség megváltását célzó nagyszabású Tervében, világosan ki van jelölve. Összes erőnket ennek a tervnek a végrehajtására kell összpontosítanunk, hiszen rajtunk kívül ezt más el nem végezheti.
Az Igazságosság Egyetemes Háza,
idézve egy 1976. július 7-én kelt levélben,
amit az Igazságosság Egyetemes Háza nevében
egy hívőnek írtak,
található: Bahá’í National Review, No. 101 (1976. szeptember), p. 2
Nekünk, hőn szeretett munkatársaim, az a legfontosabb kötelességünk, hogy tisztánlátásunkat és töretlen lelkesedésünket megőrizve tovább segédkezzünk annak az épületnek a felépítésében, melynek alapjait szívünkben Bahá’u’lláh rakta le, hogy további reményt és erőt merítsünk a legújabb események általános irányából – bármily szomorúak is közvetlen következményeik –, és hogy lankadatlan buzgalommal imádkozzunk azért, hogy siettesse annak a Csodálatos Látomásnak az eljöttét, amely Szellemének legfénylőbb kisugárzása és a legszebb civilizáció leggyönyörűbb gyümölcse, mihez foghatót a világ még nem látott.
Shoghi Effendi, Bahá’u’lláh világrendje, 59.o.
65. Miközben az emberiség egyre mélyebben zuhan a kétségbeesésbe, lealjasodásba, széthúzásba és nyomorúságba, Bahá’u’lláh felemelkedő Világrendje nagyszerű építőinek a hősiesség még nemesebb magaslatait kell meghódítaniuk. Törjenek előre a jövőbe, higgadt önbizalommal tudva, hogy leghatalmasabb erőfeszítéseik ideje és a legnagyszerűbb hőstetteik megtételére nyíló páratlan lehetőség egybeesik azzal az apokaliptikus zűrzavarral, amely az emberiség gyorsan hanyatló szerencsecsillaga pályájának a mélypontját jelzi.
Shoghi Effendi 1948. november 3-án kelt levele
az Egyesült Államok bahá’í-aihoz,
található: Citadel of Faith, p. 58
66. Ti a győztesek közössége vagytok, ti álltok Bahá’u’lláh legyőzhetetlen fényhadseregének első soraiban, s bizony, továbbra is támadásának élén kell járjatok. Azok a megrázó események, amelyek e percben is zajlanak Hitünk szülőhazájában, minden eddiginél sürgősebben követelik, hogy megsokszorozzátok közösségetek nagyságát, melynek vállán a világközösség, s nem kevésbé önmaga iránti, megkerülhetetlen, Isten által ráruházott felelősség nyugszik. Minden elért sikeretek azt mutatja, hogy a taglétszám növelésének alapvető céljában elöl tudtok járni. Vitathatatlan, hogy az ilyen jellegű terjeszkedéstől függ az Ügy előremenetele országotokban.
E cél megvalósításáért természetesen elsősorban az egyes hívő a felelős. Ezért most főleg hozzá szólunk, „akitől” – amint azt szeretett Védnökünk mondja – „végeredményben az egész közösség sorsa függ”. Mert az egyén maga dönti el, hogy kíván-e tanítóként működni vagy sem. Ebben az alapvető tevékenységben az egyén helyét nem töltheti be sem Szellemi Tanács, sem tanítási bizottság, sem jószándékú bahá’í-ok csoportja, bármennyire is törekednének erre. Újítsa meg hát a hívő elhatározását, hogy „kiáll, és válaszol a tanítás hívó szavára”, miközben elismeri, hogy a Szellemi Tanácsok és az őáltaluk létrehozott bizottságok a tömegkommunikációs eszközök útján és számos más módon sokat tettek a Hit hirdetéséért, hogy az ehhez felhasznált hatalmas források olyan befektetést jelentenek a tanítási tevékenységbe, melyek az egyéni tanító munkájának az útját egyengetik, s hogy ugyanakkor a nyilvánosság, bármennyire is felkelti a közérdeklődést az Ügy iránt, nem helyettesítheti a személyes tanítási erőfeszítést. Shoghi Effendi tanácsát követve a hívő „mérlegelje a sajátos életkörülményei által nyújtott lehetőségeket, becsülje fel azok hasznát, s okosan és rendszeresen éljen velük az általa kitűzött cél megvalósítása érdekében.” Törekedjék arra is, hogy kellő mértékben megismerje a tanításokat, s ennek a tudásnak az értékeit mindennapi életében is visszatükrözze. És végül: ne vesztegesse idejét, ne mulasszon el további lehetőségeket.
Az Igazságosság Egyetemes Háza 1984. március 23-án kelt
telexe az Egyesült Államok bahá’í-aihoz
67. Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatásának emelkedő Napja már az egész világban, s magában a bahá’í közösségben is érezteti hatását. Minden hívő, minden Helyi és Országos Szellemi Tanács előtt sokasodnak az isteni megerősítésektől elhalmozott tanítási lehetőségek, amikről oly régen álmodtunk. A szeretett Védnök által kifejtett és szilárdan lefektetett, Istentől elrendelt Rendben kezdenek kicsírázni az ‘Abdu’l-Bahá által elvetett életerős magok. Az emberiség már majdnem a porba van sújtva, megzavarodott, elvesztette pásztorát, s éhezi az élet kenyerét. Beköszöntött szolgálatunk napja – ezt a mennyei táplálékot mi tudjuk felajánlani. A népek kiábrándultak a téves politikai elméletekből, társadalmi rendszerekből és rendekből. Tudván vagy nem tudván, Isten szeretetére s a Vele való újraegyesülésre vágynak. Erre a növekvő kihívásra a hatásos tanítás óriási lendületével kell válaszolnunk, továbbadva az isteni tüzet, amelyet szívünkben Bahá’u’lláh lobbantott lángra, míg végül az Iránta érzett szeretet tüzében égő milliónyi lélek lobogása tanúsítja majd, hogy ránk hajnalodott a nap, amiért oly buzgón imádkoztak Hitünk Fő Égitestjei.
Az Igazságosság Egyetemes Háza Ridván-üzenete, 1982
10.
/> A FIATALOK MOZGÁSBA TUDJÁK HOZNI A VILÁGOT
Az Igazságosság Egyetemes Házának üzenetei a világ bahá’í ifjúságához
1984. január 3.
1. Az Egyesült Nemzetek 1985-öt Nemzetközi Ifjúsági Évvé nyilvánította. Ezzel új távlatok nyíltak a közösségünk fiatal tagjai által jelenleg is folytatott tevékenységek előtt. Az Egyesült Nemzetek azért összpontosítja figyelmét az ifjúságra, mert szeretné őket arra ösztökélni, hogy a világ ügyeiben vállaljanak tudatos részt azáltal, hogy olyan nemzetközi fejlesztési és egyéb programokban és kapcsolatrendszerekben vesznek részt, amelyek segíthetnek valóra váltani a háború nélküli világról szóló elképzeléseiket.
Ezek az elvárások csak megnövelik a figyelmünket követelő, közvetlen és hatalmas lehetőségeket. Hogy bármilyen tökéletlenül is, de el tudjuk képzelni a ránk váró kihívásokat, elég, ha Szent Írásaink fényében elgondolkozunk a kedvező körülmények azon egybeesésén, ami az Isteni Terv közel öt évtizede tartó, egyre gyorsuló kibontakozása, a jelenleg Iránban lejátszódó szellemi drámából következő megszámlálhatatlan lehetőség és azon alkotó energia eredményeként jött létre, amit az táplál, hogy az emberekben tudatosodik a XX. század közelgő vége. Nincs kétség afelől, hogy képesek vagytok jelentős mértékben kivenni részeteket az elkövetkező évszázad társadalmainak megformálásából; a fiatalok mozgásba tudják hozni a világot.
Mily találó, sőt mily izgalmas, hogy számotokra, az Áldott Szépség fiatal és tettrekész követői számára ilyen rendkívüli alkalom adódik arra, hogy erőfeszítéseiteket a cselekvés épp azon színterén tudjátok megsokszorozni, amelyben oly lelkiismeretesen igyekeztek kiemelkedőnek bizonyulni! Az Egyesült Nemzetek által javasolt témában ugyanis – „Részvétel, Fejlődés, Béke” – annak megerősítését láthatjuk, hogy az általatok, bahá’í-ok által kitűzött célok lényegében egybeesnek azokkal, amelyeket kétségbeesett kortársaitok keresve keresnek.
Már részt vesztek a Hétéves Terv végrehajtásában, és ez megadja minden olyan későbbi cselekvés keretét, amelyet esetleg ennek az új lehetőségnek a szellemében kívántok végrehajtani. A Nemzetközi Ifjúsági Év a Terv következő szakaszában kerül megvalósításra. Ebből következik, hogy az általatok most végrehajtott cselekedetek, illetve azok, amelyekre akár már most fel akarhattok készülni, óhatatlanul növelni fogják hozzájárulásotokat a Terv életerejéhez, s ezzel párhuzamosan segíteni fogják az Ifjúsági Év programjainak a megvalósulását. Ne késsen hát hathatós válaszotok.
A Hétéves Terv jelen szakaszának csúcspontja az a rendkívüli nyilvánosság volt, amelyben a Hit a szűnni nem akaró üldöztetések nyomán részesült: tanításai iránt széles körben megnőtt az érdeklődés. Ezzel egyidőben a társadalom minden rétegében egyre több ember keresi kétségbeesetten igazi önazonosságát, vagyis – bár ők ezt nyíltan nem vallják be – életük szellemi értelmét, és ezen keresők túlnyomó többségükben fiatalok. Azon túlmenően, hogy ez a tudás gyümölcsöző lehetőségeket ajánl a bahá’í kezdeményezések számára, a fiatal hívőknek sajátos felelősséget is jelent, hogy úgy tanítsák az Ügyet, és olyan életet éljenek, mellyel szemléletesen fel tudják mutatni a kortársaik szellemi vágyódásának tárgyát alkotó erényeket.
Az ilyen erények megtartásáért a múltban sok ártatlan vér folyt, s Iránban még ma is vérüket áldozzák érte fiatalok és öregek egyaránt. Gondoljunk csak például arra, hogy tavaly nyáron Shirázban hat fiatal, tizennyolc és huszonöt év közötti nő életét oltotta ki a hóhér kötele. Előzőleg mindegyikőjüket többször is megpróbálták rávenni, hogy térjenek ki hitükből, de egyikőjük sem volt hajlandó megtagadni Szerelmét. Vagy gondolkozzunk el azokon a beszámolókon, amelyek arról szólnak, hogy mily elképesztő állhatatosságot mutattak újra és újra gyerekek és a fiatalok, akiket a tanáraik és a mullák kihallgattak és megaláztak, majd hitük miatt eltávolítottak az iskolából. Ezen túlmenően meg kell jegyeznünk azt is, hogy a fiatalok – miközben közösségüket ilyen kegyetlen korlátozások sújtották – kiváló szolgálatokat nyújtottak, és teljes energiájukat a bahá’í intézmények rendelkezésére bocsátották szerte az országban. Nincs oly ékesszóló beszéd, amely az önzetlenség és odaadás eme tiszta cselekedeteinél meggyőzőbben bizonyítaná szellemi elkötelezettségüket és hűségüket. Nincs még egy hely a földön, ahol a bahá’í-oknak ekkora árat kellene fizetniük hitükért. És nincsenek szolgálatkészebb és ragyogóbb hordozói az önfeláldozás kelyhének, mint a bátor iráni bahá’í ifjak. Nem várható-e el tehát teljes joggal, hogy ti, egy ilyen rendkívüli korban élő, iráni társaitok bátorságának felemelő példáit tapasztaló, s ilyen szabadon mozgó fiatalok és fiatal felnőttek a bahá’í cselekvés mezejére léptek, „szabadon, mint a szél”?
Továbbra is tegyetek meg egyénenként mindent a Hit tanításáért, de még nagyobb odaadással, tanulmányozzátok az Írásokat, de még nagyobb buzgósággal. Folytassátok tanulmányaitokat és képezzétek magatokat az emberiség jövőbeli szolgálatára, s az Ügy érdekében végzett tevékenységre szánjatok minél több szabadidőt. Ha már belevágtatok a munkás életbe, vagy már esetleg családot alapítottatok, iparkodjatok, hogy a bahá’í eszmények élő megtestesítőivé váljatok mind családotok szellemi táplálásával, mind aktív részvételetekkel az otthon végzett munkában, vagy külföldön úttörőkként. A Hittel szembeni új követelményekre válaszoljatok mindnyájan úgy, hogy az előttünk álló feladatokra megújult odaadással készültök.
Ezen célkitűzéseken túlmenően arra is szükség van, hogy nagymértékben fokozzuk az olyan tanítási munkát, amely rendszerességet tükröz a fiatal bahá’í-ok által végzett szolgálatban. A fiatalság természetes vágya a helyváltoztatásra, párosulva túláradó lelkesedésükkel, arra enged következtetni, hogy ezt a tevékenységet többen és tudatosabban tudjátok végezni utazó tanítókként. A mozgósítás egyik módszere lehet olyan rövid távú programok végrehajtása otthon vagy külföldön, melyek egyszerre célozzák a Hit tanítását és az emberek életkörülményeinek javítását. Egy másik lehetőség: amíg fiatalok vagytok, s nem nehezedik rátok a családért viselt felelősség, egy bizonyos ideig, például egy vagy két évig önkéntes alapon vállalhattok valamilyen bahá’í szolgálatot otthon vagy külföldön, a tanítás vagy a fejlesztés mezején. Ha több egymást követő ifjú nemzedék venne részt ilyen programokban, ez nagyban növelné a közösség erejét és szilárdságát. A szolgálat típusától függetlenül azonban a fiataloknak mindvégig, mindenütt és minden körülmények között teljes mértékben részt kell vállalniuk a feladatokban. Különböző tevékenységeitek megvalósítása során biztosak lehettek a minden szinten működő bahá’í intézmények szerető támogatásában és útmutatásában.
Bármilyen erőfeszítést is tegyetek az Áldott Tökéletesség szolgálatának útján, bírjátok buzgó imáinkat, sikeretekben való rendíthetetlen bizodalmunkat és el nem múló szeretetünket.
1985. május 8.
2. A Nemzetközi Ifjúsági Év során tartandó további ifjúsági konferenciák összes résztvevőjének szerető üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük. A bahá’í fiatalok sok országban oly lelkesen és oly találékonyan tettek eleget e különleges év kihívásainak, hogy hangot kell adnunk elragadtatásunknak és nagy fokú bizakodásunknak.
Szolgáljanak az idén elkezdett ifjúsági programok az 1986-os Nemzetközi Békeév méltó előjátékául, majd annak fő jellemvonásaként végig az egész évben.
Egy olyan Hit jelenlegi igényei, amely az ismeretlenségből való kiemelkedése közben egyre több feladatot vállal fel, ma azt szabja a fiatalok átháríthatatlan feladatául, hogy életükkel kiemelkedő módon tükrözzék annak az új Kinyilatkoztatásnak az átformáló erejét, amelyet befogadtak. Ha ezt nem tennék meg, milyen példák alapján lennének megítélhetők Bahá’u’lláh tanai? Miért ismerné fel a kételkedő emberiség az Ő gyógyító üzenetét, ha az semmilyen érezhető hatást nem gyakorol a fiatalokra, akiket pedig minden társadalomban a legerősebb, legrugalmasabb és legígéretesebb csoportnak tartanak?
A fiatalabb nemzedékek világlátásában pontosan tükröződik az a sötét látóhatár, amely a Megígértet, üdvözülése Forrását fel nem ismerő világ elé tárul. Csüggesztő reménytelenségük, kétségbeesett, ám hasztalan, sőt esetenként veszélyes próbálkozásaik azonnali, gyógyító hatású figyelmet igényelnek a bahá’í fiataloktól, akik ennek a Forrásnak az ismeretében és a fényes látomásnak a birtokában, amely nekik emígyen megadatott, nem habozhatnak átadni kétségbeesett fiatal társaiknak Bahá’u’lláh csodálatos Kinyilatkoztatásának újjáteremtő örömét, építő reményét és ragyogó biztosítékait.
Belső életüket és külső magatartásukat, valamint a barátaikkal és ellenségeikkel való kapcsolataikat olyan szavaknak, tetteknek, viselkedésnek, előítélet-mentességnek, jellem-nemességnek és mások iránt érzett nagy fokú szolgálatkészségnek kell folyamatosan jellemeznie, amelyek röviden összefoglalva a bahá’í-okat megkülönböztető tulajdonságok és cselekedetek.
Tagadják meg a középszerűség földhözragadottságát és hódítsák meg a kiválóság magas csúcsait mindenben, amibe belevágnak. Igyekezzenek emelkedetté tenni azokat a körülményeket, amelyek között mozognak osztályteremben, előadóteremben, munkájukban, szabadidejükben, bahá’í tevékenységük vagy társadalmi munkájuk közben.
Várják magabiztosan a rájuk váró kihívásokat. Eme kiválóságtól és egy ennek megfelelő alázattól áthatva a mai fiataloknak állhatatosan és szerető szolgálattal az összes olyan foglalkozás, szakma, művészet és mesterség élcsapatává kell lenniük, amely az emberiség további haladásához szükséges. Tegyék mindezt annak biztosítása érdekében, hogy az Ügy szelleme megvilágítsa az emberi erőfeszítés mindezen fontos területeit. S miközben célul tűzik ki, hogy elsajátítják a mai kommunikációs kor egységesítő koncepcióit és villámgyorsan fejlődő módszereit, biztosítani tudják – sőt biztosítaniuk kell –, hogy átmentődjön a jövőbe az a szakmai ismeret, amely a múlt csodálatos és nélkülözhetetlen eredményeit megőrzi. A társadalom működésében bekövetkező átalakulás nyilvánvalóan nagy mértékben attól fog függni, hogy az ifjúság milyen hatékonyan tud felkészülni az általa majdan megöröklendő világra.
Azt tanácsoljuk, vessetek számot ezekkel a gondolatokkal magányos töprengéseitek óráiban, s a jövőtökről folytatott tanácskozásaitok közben.
Biztosítunk titeket afelől, hogy imáinkban megemlékezünk rólatok, és bizodalmunk és reményünk bennetek van.
Források
Magyar nyelvű források
‘Abdu’l-Bahá, Az Isteni Civilizáció titka (Budapest, 2018)
‘Abdu’l-Bahá, Megválaszolt kérdések (Budapest, 2000)
‘Abdu’l-Bahá, Párizsi beszédek (Budapest, 2016)
Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá írásaiból (dátum nélkül)
Bahá’í imák (zöld imakönyv, Budapest 2007)
A bahá’í tanácskozás – A vezérlő lámpás (1990)
Bahá’u’lláh, Kitáb-i-Aqdas, A Legszentebb Könyv (Budapest, 2001)
Bahá’u’lláh, Kitáb-i-Íqán, A bizonyosság könyve (Budapest, 2012)
Bahá’u’lláh, Rejtett Szavak (Budapest, 2011)
Bahá’u’lláh Táblái (Budapest, 2013)
Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, (Budapest, 2014)
„Ima, meditáció és áhítat” (Budapest, 1992)
Shoghi Effendi, Bahá’u’lláh világrendje (Budapest, 2010)
Szellemi Tanácsok
Zarándoklat a Bahá’í Szent Helyekhez (2017)
Angol nyelvű források
‘Abdu’l-Bahá: The Centre of the Covenant of Bahá’u’lláh, 1971
The Advent of Divine Justice, 1984
Bahá’í Administration: Selected Messages 1922-1932, 7th rev. ed., 1974
Bahá'í Education: A Compilation, 1977
The Bahá’í Life: Excerpts from the Writings of the Guardian, 1974
Bahá’í Meetings/The Nineteen Day Feast, 1976
Bahá’í News, various issues
Bahá’í Prayers: A Selection of Prayers Revealed by Bahá’u’lláh, the Báb, and ‘Abdu’l-Bahá, new ed., 1982
Bahá’í Teachings on Chastity and Sex, 1981
The Bahá’í World, vols. 12 and 15
Bahá’í World Faith: Selected Writings of Bahá’u’lláh and ‘Abdu’l-Bahá, 2d ed., 1976
Bahíyyih Khánum: The Greatest Holy Leaf, 1982
Centers of Bahá’í Learning: Extracts from the Writings of Shoghi Effendi and The Universal House of Justice, 1980
Challenge: Messages to Bahá’í Youth, [1975]
The Chosen Highway, n.d.; repr. 1975
Citadel of Faith: Messages to America, 1947-1957, 1965
Consultation: A Compilation: Extracts from the Writings and Utterances of Bahá’u’lláh, ‘Abdu’l-Bahá, Shoghi Effendi, and The Universal House of Justice, 1980
The Dawn-Breakers: Nabil’s Narrative of the Early Days of the Bahá’í Revelation, 1932
Dawn of a New Day, [1970]
Epistle to the Son of the Wolf, new ed., 1953
Excellence in All Things, 1981
”Extracts from Letters of the Universal House of Justice [on Lotteries and Gambling],” n.d.
”Extracts from the Bahá’í Writings on Homosexuality,” n.d.
Family Life, 1982
Fire on the Mountain-Top, 1973
The Generation of the Half-Light: A Compilation for Bahá’í Youth, 1974
God Passes By, new ed., 1974
Guidance for Today and Tomorrow: A Selection from the Writings of Shoghi Effendi, the late Guardian of the Bahá’í Faith, 1953
The Importance of Deepening our Knowledge and Understanding of the Faith, 1983
The Individual and Teaching: Raising the Divine Call, 1977
Lifeblood of the Cause, 1970
Lights of Guidance: A Bahá’í Reference File, 1983
The Local Spiritual Assembly, [1970]
Memorials of the Faithful, 1971
Messages from The Universal House of Justice: 1968-1973, 1976
Messages to Canada, 1965
National Bahá’í Review, Mar. 1968, Aug. 1970, Sept. 1976
A New Way of Life: What It Means to Be a Bahá’í Youth, rev. ed., 1965
O God, My God . . . : Bahá’í Prayers and Tablets for Children and Youth, 1984
”Obeying the Law of God in Our Own Lives,” 1973
Prayers and Meditations, 1938
Principles of Bahá’í Administration: A Compilation, 3d ed., 1973
”Prohibition of Intoxicating Drinks,” 1979
The Promulgation of Universal Peace: Talks Delivered by ‘Abdu’l-Bahá during His Visit to the United States and Canada in 1912, 2d ed., 1982
The Revelation of Bahá’u’lláh: ‘Akka, the Early Years 1868-77, 1983
Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, 1978
Selections from the Writings of the Báb, 1976
A Special Measure of Love: The Importance and Nature of the Teaching Work among the Masses, 1974
Spiritual Foundations: Prayer, Meditation, and the Devotional Attitude: Extracts from the Writings of Bahá’u’lláh, ‘Abdu’l-Bahá, and Shoghi Effendi, 1980
Star of the West, 23 Nov. 1919
”A Statement on the Encouragement of Bahá’í Scholarship,” 1984
Tablets of ‘Abdu’l-Baha Abbas, 1909-16
A Traveler’s Narrative Written to Illustrate the Episode of the Báb, new and corrected ed., 1980
The Importance of Deepening Our Knowledge and Understanding of the Faith, 1983
The Unfolding Destiny of the British Bahá’í Community: The Messages from the Guardian of the Bahá’í Faith to the Bahá’ís of the British Isles, 1981
Wellspring of Guidance: Messages, 1963-1968, 2d ed., 1976
Words of God: A Compilation of Prayers and Tablets from the Bahá’í Writings, 1981
World Order, Winter 1983-84
1 Az Egyesült Államok Bahá’í Országos Ifjúsági Bizottsága (a lektor megjegyzése)
2 A Kitáb-i-Aqdasban Bahá’u’lláh arra figyelmezteti a hívőket, hogy „legyenek a tisztaság leglényege”. Közelebbről: az embernek „meg kell mosni a lábát”, „illatszert kell használnia”, „tiszta vízben kell mosakodjék”, „vágnia kell körmeit”, az “összepiszkolódott dolgokat tiszta vízben kell mosnia,” „ruházata makulátlan kell legyen”, valamint „meg kell újítania házának berendezését”. (Kitáb-i-Aqdas, 179‑180.o.; Összegzés és rendszerezés)
3 Korán 47:15
4 Az Igazságosság Egyetemes Háza úgy véli, hogy az ezzel a kérdéssel foglalkozó törvény elkészítésének még nem jött el az ideje, és a barátoknak egyelőre elegendő útmutatást adnak ezen utasítások.
5 A nem az Egyesült Államokban élő fiataloknak a saját Országos Szellemi Tanácsukhoz kell fordulniuk, hogy adjanak útmutatást nekik az országukban kötelező katonai szolgálattal kapcsolatban.
6 Grange: alulról építkező országos szervezet az USÁ-ban, amely a gazdákat és a vidéki Amerikát képviseli. Rengeteg jószolgálati tevékenységet végez – a lektor.
7 Ha pontosan kilenc hívő van, közös nyilatkozattal magukat nevezik ki Helyi Szellemi Tanácsnak
8 Máté 5:13
9 Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, 61.